Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-11 / 137. szám

A „szocialista brigád“ címért folyó verseny tapasztalatai a J\yírbogdányi Kőolajipari Vállalatnál

IMÁI, olvasótermet létesít a csengeri népfront-bizottság

Az elmúlt évben, amikor országszerte megkezdődött a brigádok közötti verseny a „szocialista brigád” — cím elnyeréséért, a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat szakszervezeti bizottsága is megkezdte a szervező munkát. Az üzemrészek vezetőiből és a jól dologó munkásokból megalakították a „szocialista” brigádokat. Ez persze már eleve kizárta a verseny egyik sarkalatos pontjának teljesítését, hogy a dolgozók egymást neveljék, tanítsák és segítsék az elmaradókat.

Maga az elnevezés is helytelen volt, hiszen nem szocialista brigádok szervezéséről és megalakításáról, hanem olyan brigádok versenyéről van szó, akik munkájukkal, magatartásukkal, tanulással akarják megszerezni a megtisztelő címet. Egy 1959. november 7-ével keltezett jegyzőkönyv tárgya például a „szocialista műszaki brigád munkájának értékelése és a további munkák, célfeladatok megbeszélése, kitűzése. Ugyanakkor ezek a magukat már ’ szocialista brigádnak nevezők .az értekezleten javasolták a szocialista brigád oklevél megadását' — saját maguknak.

Ugyanez a jegyzőkönyv a feladatok 6. pontjában havonkint egyszer műszaki továbbképzést ír elő, de erre még egy fél év múltán sem került sor. Hasonló körülmények között „működött” a vazelingyárban és a desztilláló üzemben megalakított „szocialista brigád” is.

— Amikor két hét elteltével megkérdeztem a vazedingyár- ban, hogy milyen brigádban is dolgozunk —■ emlékezik vissza Márkus József elvtárs, a szak- szervezeti bizottság titkára — bizony voltak olyanok, akik nem tudták megmondani.

■ Mindez tehát az bizonyítja, hogy a brigádok ilyenértelmű megalakítása eleve helytelen volt.

Miután a szakszervezeti bizottság levonta a tanulságot, egy hónappal ezelőtt javaslatot tett a brigádok átszervezésére. Más formában, de nagyjából ugyanazokkal a hibákkal. A desztilláló üzemben például — ahol éjjel-nappal dolgoznak — mind a négy műszakot egy kalap alá véve újra egy „szocialista munkabrigádot” alakítottak. Igaz, célkitűzéseik szépek és dícsér- nivalók. A többletfeldolgozásból, a kihozatal növeléséből, az anyagtakarékosságból és egyebekből eredő többmillió forint értékű terven felüli vállaláson kívül szerepel abban az újítás, a baráti segítségadás, a

Szabolcs-Szatmár megyében majdnem ötvenezer szakszervezeti tág dolgozik a munkahelyeken. Ezeknek mintegy tíz százalékát küldi a szakszervezet ebben az évben kétheti kedvezményes üdültetésre. A Balatonnál, a Mátrában, a Bükkben és az ország legszebb fürdő- és üdülőhelyein töltenek két hetet az élelmiszeripari, építőipari, helyi- ipari- és városgazdálkodási, orvosegészségügyi, pedagógus, zeneművész, közalkalmazott és mezőgazdasági dolgozók. Tavaly több mint 3600-an vették igénybe a kedvezményes üdülést, ebben az évben pedig majdnem ötpolitikai és szakmai műveltség emelése és a tapasztalatátadás is. Hiba viszont, hogy ezidáig még brigádvezetőjük sem volt.

A töltőállomáson és a vazelingyárban szintén egy-egy brigádba toborozták mind a négy műszakot. A töltőállomáson Simonovics Béla művezető, a vazelingyárban Márkus József művezető — a szakszervezeti bizottság titkára — a brigádvezető.

Az igazsághoz híven el kell ismerni, hogy egy-két esetben van előrehaladás is. A töltő- állomáson például a két új munkást — Szendrei Gyulát és Szőllősi Lajost — a brigád tagjai úgyszólván kézről-kézre adják, és úgy nevelik a szakmai fogásokra.

— Egy hete dolgoznak itt — mondja Simonovics elvtárs — de ha így haladnak, akkor pár nap múlva már őket is beoszthatom rendes műszakba.

— A vazelingyárban — mondja az üzemi bizottság titkára, — Nagy János eleinte fegyelmezetlenül viselkedett, de mióta foglalkozunk vele, megváltozott, sőt jó munkájáért meg is dicsértem. J,

Mindez szép dolog, de nem elegendő. A tanulás például általában elég gyenge oldaluk nemcsak a beosztottaknak, hanem egyes művezetőknek is. Az egyik brigádvezető például kibúvókkal menti magát a továbbtanulástól.

Mi legyen tehát a teendő?

Elsősorban az, hogy ahol csak erre egy kis lehetőség van, meg kell alakítani a brigádokat s a brigádtagok véleményének meghallgatásával közülök választani brigádvezetőt. Lehet tíz, öt, sőt három tagból álló brigádot is alakítani. A brigádok viseljék a brigádvezető nevét, mint például Bodnár, Csirmaz, Arga, Gégény, Szendrei, Rába, vagy ha úgy tetszik Vasas, Béke, Fáklya, vagy Üj Élet elnevezéseket.

Ha ez megvan, akkor meg kell határozni a versenyfeltételeket, s külön követelményeket szabni azok részére, akik versenyezni akarnak a „szocialista brigád”-cím elnyeréséért.

Minden brigádvezetőnek legyen egy brigádnaplója, melybe az alakulástól kezdve a brigád életében történt minden eseményét feljegyez. Ebből tudja követni, ki mennyi munkát végzett, hány százalékos eredménynyel, mennyi anyagot takarított meg, volt-e selejtje, mikor volt szabadságon, hol tartanak a versenyben stb.

ezren kapnak beutalót. A megyéből mintegy százan üdülnek külföldi üdülőkben.

A szakszervezet gondoskodik a dolgozók iskolás gyermekeinek üdültetéséről is. Ebben az évben már sokan voltak és a nyári szezonban 520 gyermek megy üdülni a megyéből.! Július 20-án hatvan lány indul • Balatonszabadiba, két hét múlva I 100 fiú Balatonszántódra, 90 fiú I Tóalmásra és míg 50 fiú Bala-1 tonszabadiba. Augusztusban további 200 gyermek megy üdülni Parádsasvárra. Parád-fürdőre és Balatonszabadiba. A felnőttek 196 forintért, a gyerekek 84 forintért üdülnek két hétig.

A brigád tagjai úgy éljenek, mint egy család. Ha tehetik, járjanak együtt szórakozni, együtt beszéljék meg a munkát, együtt határozzák el, hogy jó szakmunkást nevlelnek a gyengébbekből. Ha beteg a brigád tagja, látogassák meg, segítsék, ha szükséges. A brigádvezető törődjön azzal, hogy brigádjának minden tagja tanuljon, művelődjön.

Csak így lehet megvalósítani azokat a terveket, amelyek már ott érlelődnek Márkus elvtárs gondolatában: a kollektiv szín- ház-és mozilátogatás, vagy a közös kirándulás — esetenként összeházasítva egy kis sörözéssel is.

A gyár kollektívája nagy feladatok előtt áll. Rajtuk kívülálló okok miatt az első negyedévben és áprilisban több mint 8000 tonna nyersolaj feldolgozásával maradtak el. ígéreteit tettek, hogy törlesztik az adósságot. Ilyen körülmények között még inkább fontos, hogy egészséges versenyszellem alakuljon ki az üzemben s a brigádok valóban szocialista brigádok módjára dolgozzanak.

Tóth Árpád.

A SZARV ASMARHATE- NYESZTÉS főcélja már időszámításunk előtt is a tejtermelés volt. A régi görögöknél és rómaiaknál a tej, tejtermék fontos és kedvelt táplálék volt. Hazánk 1929-ig tejtermékekből behozatalra szorult. Napjainkban az átlagos tejfogyasztás fejenként évi 114 kilogramm. Ez Svájcban 344 kilogramm, Olaszországban 79 kilogramm, Egyiptomban 55 kilogramm, Indiában — ahol szent állat volt a tehén és ma is tiszteletben tartják. (1200 gondozó intézetben 5000 darab öreg tehenet tartanak és ápolnak) — 45 kilogramm, Japánban 4 kilogramm.

A tej népélelmezési jelentősége, hogy 1. liter tápértéke 45 dekagramm soványhús, vagy 8 darab tojás, vagy 2,5 kilogramm zöldségféle, vagy 1,4 kilogramm alma tápértékével azonos. Vannak írásos feljegyzések arról, hogy rendszeres tej- és tejtermék-fogyasztással az ember életét mintegy 10 százalékkal meg lehet hosszabbítani.

MEGYÉNKBEN SOKAT JAVULT A TEJTERMELÉS:'ezt bizonyítja a törzskönyvi ellen- I őrzés alatt álló tehenek tejtermelésének alakulása. 1953-ban 566 darab tehénnel 1673 kilogramm volt az átlagos teiterme- lésí" f959 "évben nedig 2112 darab tehénnél 3535 kilogrammos átlagot értünk el. Termelőszö- ■fetkezoteinknél a megvei áfla- gns 221 százalékos tejtermelés emelkedésével szemben a növekedés 252 százalékos volt. Az említett adatok szép fejlődésnek tanúi, de ha megnézzük a tej felhasználására fordított takarmány mennyiségét, akkor rádöbbenünk, hogy a helyes irányítás hiánya ezen a téren igen nagy árat követel. A nyírmegy- gvesi Petőfi Tsz-ben például az élősúly fenntartásával együtt 1 liter tejtermelés 1959. évben 0 39 kilogramm keményítőértékbe került, és az átlagos tejtermelés 4192 kilogramm volt, 1250 téli • félévben az 1 liter tej előállítására felhasznált ke- ményítöérték már csak 0,61 kilogramm. A dögéi Zalka Máté I Termelőszövetkezetben 1959-ben

A népfront kongresszusa, s főleg az előtte lezajlott jelölő-gyűlések megélénkítették a csengeri községi népfront-bizottság munkálkodását is. Mezei János helyi népfront-titkár kevesebb embertől hallja a kongresszus óta, hogy a népfront csak holmi „toldalékszerv”, formális mozgalom. Bár a közelmúlt napokban sok érdeklődő előtt lett világos a népfront célja, szerepe, mégis úgy döntöttek, azzal látnak munkához, hogy

utcagyűléseken beszélgetnek a népfrontról, nem általában, hanem helyi vonatkozásban, hogy a szövetkezeti községben milyen részt vállalhat a munkákból a népfront.

Azért is célszerűnek tartják az utca-gyűléseket, mert egyesek kedélye még nem nyugodott meg teljesen a nemzetközi helyzet új fordulatai után, kívánatos hát a megnyugtatás, a felvilágosító szó.

Érezhetően nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a községben a népfront rendezvényei iránt. Legutóbb a pedagógus napon, melyet a nőtanács és a népfront közösen rendezett a nevelők, a szülők és érdeklődők részére.

0,46 kilogramm keményítőértékben került az 1 liter tej előállítása (ez a mennyiség lenne a helyes) és 5261 kilogrammos átlagos tejtermelést értek el, A nagyecsed „Vörös csillag” termelőszövetkezetben 0,93 ki- ligramm keményítőértéket használtak fel 1 liter tej termelésére 2328 kilogrammos átlagos tejtermeléssel. Az olcsvai Űj élet Tsz-ben 1,30 kilogramm, az anarcsi Egyetértés Tsz-ben pedig 1,37 kilogramm keményítőértékben került 1 liter tej előállítása.

Ha a dögéi Zalka Máté 1959 évi 0,46 kilogrammos keményítőérték felhasználását vesszük alapul, akkor a nyírmeggyesi „Petőfi”-nél 33 százalékkal, Nagyecseden 102 százalékkal, Olcsván 183 százalékkal, Anar- cson pedig 198 százalékkal lett drágább 1 liter tej előállítása.

A TAKARMÁNYTERMESZTÉST az állattenyésztés igényeinek megfelelően kell méretezni. A helyesen betakarított takarmány felhasználásánál tartsuk szem előtt, hogy milyen takarmányféleségeket melyik állatcsoport hasznosítja a legjobban. Ismerjük meg teheneinket főleg a tejtermelés, a rendszeres ellés, takarmányozással szembeni igénytelenség és a jó takarmány értékesítés terén. Mindezekhez nagy segítséget ad a törzskönyv, illetve a törzskönyvi ellenőrzés. A gazdaságosan termelő, a rendszeresen ellő, idősebb teheneket ne selejtezzük ki, ezektől minél több üszőborjút igyekezzünk felnevelni. Minden ép üszőborjút tenyésztési céllal neveljünk fel.

Javult a szaporulat is. Az 1953-as évben 60 százalék volt. 1956-ban 76 százalékot ért el, 1959 év végén pedig 81,7 százalékra emelkedett. A született üszőborjakat 89,3 százalékban tenyésztési céllal választották le, a bikaborjúknak pedig 72,5 százaléka került nevelésre. Ezen a téren szép eredményt ért el a mátészalkai Zalka Máté Tsz, ahol az üszőt 100 százalékban, a bikaborjúkat pedig 68,7 százalékban tenyésztésre, illetve neveliésre fordították. Nagyon

Legsürgősebb tennivalójuk pedig az, hogy a jelölőgyűléseken elhangzott javaslatokat* észrevételeket sorraszedjék és hozzálássanak megvizsgálásukhoz.

A Rákóczi és a Tisza utca, de szinte valamennyi körzet lakói kifogásolták, hogy a legforgalmasabb útszakasz régóta elhanyagolt, minden évben igazítanak „fejelnek” rajta . valameny- nyit, de még nem készült el véglegesen. A népfront bizottság ennek a gondnei; is végére akar járni. A népfront javaslatára rövidesen megnyílik az olvasóterem a legalkalmasabb helyen, a járási művelődési házban. A járdaépítés is küszöbön áll: az Ady, a Petőfi utcán két és félkilométeres bitunem-járdát készítenek, melynél a népfront többezer forint értékű társadalmi munkát akar szervezni. Már most készülnek az őszi, téli hónapokra, 3 szaktanftlyamot szerveznek, növénytermesztési, állattenyésztési, gyümölcstermelési ágakból, legalább száz szövetkezeti pa- Iraszt részére.

hiányos a nagydobosi „Petőfi” Tsz ilyen irányú munkája, ahol az üszők 54,5 százalékban, a bikák 45,5 százalékban kerültek felnevelésre. Nem dicsekedhet az Üjfehértói Állami Gazdaság sem, ahol a született üszőket csak 66,2 százalékban nevelték fel.

A NÖVENDÉKEK HELYES FELNEVELÉSE terén igen sok a javítani való. Nagyon sok az olyan borjúistálló, ahová a napfény nem jut be és a szellőztetésre nincs meg a lehetőség. A nyírteleki „Szabad Nép”, az ököritófülpösi Sza- mosmenti, a nyíregyházi Úttörő termelőszövetkezetekben évek óta az istálló egyik sötét részében helyezik el a borjakat. Napfényre, szabad levegőre nem jutnak ki, pedig általánosan ismert a napfény gyógyhatása az állati szervezetre. nem is beszélve a friss levegő anyagcsere-forgalmat gyorsító hatásáról és a több mozgással járó egészséges erős szervezet kialakulásáról.

A szarvasmarha tenyésztés fejlesztésére az elmúlt hónapokban több jelentős kormánv- rendelet jelent meg. ni: az FM és Élelmiszeripari Minisztérum 1012-1960-as és a 66.295-1960 «fjüttes utasítása intézkedik a közös és háztáji szarvasmarha- allomány fejlesztéséről. Ismerni kell ezeket a re"de]eteket és ki kell használni őket.

Egy pillanatra se felejtsük el, hogy a következő évek szarvas- marha‘enyésztésének, tejtermelésének alapja: a megfelelő párosításból származó. elegendő létszámú szaporulat; a megszületett borjak helyes felnevelése: a megfelelő fejlettségben (400—420 kilogrammos súlyban) mielőbbi tenyésztésbevétel. Igv érhető el, hogy a tehenek helyes takarmányozás, gondozás mellett fiatal koruktól kezdve rendszeresen ellenek, több tejet, olcsóbban termelnek. A több tej, a meghízlalt növendék bikák, meddő tehenek és a feljavított öreg. selejt tehenek értékesítéséből egyre nagyobb jövedelmet biztosít a szarvasmarhatenyésztés.

Szkita József, tkv. főfelügyelő.

Közel ötezer dolgozót és ezer gyermeket üdultet a szakszervezet megyénkből

2

Többet, jobbat, olcsóbban!

Néhány goinloiat »xarvusmarhaíenyétixíésünkrol