Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
ÉRDEMES TANT1NL tanulni, tanulni! — mondotta Lénia Tanítani, tanítani, tanítani! — zengte a párt szava szerte az országban a fel- szabadulás után, az épülő iskolák, művelődési házak munkazajával, s más olyan gyakorlati intézkedésekkel, amelyek magasra emelték a múlthoz képest hazánk művelődési helyzetét. Kis falukban, ahol azelőtt szalmatetős, levegőtlen osztályban zsúfolódott össze néha hat osztály is, ma nagyablakos, tiszta helyiségekben folyik a tanítás; emeleti iskolákat is láthatunk. S ahol azelőtt egy-két tanító küzdött a reménytelenül sok teherrel, ma 10—20 pedagógus végzi a felelősségteljes, nagyszerű munkát: a gyermekek, az ifjúság nevelését. Nemcsak az alkalmat teremtette meg dolgozó népünk, hogy fokról, fokra egyre feljebb lépjen a tudás magaslatai felé, de szeretetteljes gondoskodással vette körül ennek a munkának várostól tanyáig mindenütt megtalálható mestereit is, a pedagógusokat. Évente egy-egy pedagógusnap alkalmával emlékezünk meg róluk, azokról, akik nemcsak az iskolában, de az iskolán kívül egy-egy kisebb, vagy nagyobb közösség életében is, végzik áldozatos munkájukat. A becsületes, lelkes, hlvatásszerető pedagógusoké ez a nap, akiknek munkája a gyermekfők művelésében éppúgy feltalálható, mint egy-egy falu kulturális életének irányításában, községi könyvtárak, mozik gondozásánál éppúgy, mint ifjú termelőszövetkezeteink születésénél és erősödésénél. Nem elvtelen és egyoldalú, munkájuk elismerése, hiszen sok szó esik a hibákról is, amelyek még nevelésügyünkben fennállanak. MÉLTATLAN lenne csorbítani a mai napon általában a pedagógusok érdemeit, amelyek és elsősorban ezek jellemzőek a kétségtelenül nagy fejlődést igazoló munkára. Az elmúlt években nem egy intézkedés bizonyította be, hogy ezt az áldozatos, felelősségteljes munkát helyesen értékeli népünk, államunk. A fizetésrendezés, a továbbtanulási lehetőségek megteremtése, községedben épülő nevelői lakások, a pedagógusoknak juttatott háztáji föld s megannyi más intézkedés sugározta vissza pedagógusainkra azt a szeretetet és megbecsülést, amellyel ők is viseltettek a gyermekek, a társadalom iránt TEGNAP a megyei tanácson kitüntetéseket nyújtott át Fekszi Isván elvtárs, a megyei tanács vb. elnöke. Megyénkből tízen lettek a pedagógus nap alkalmából az Oktatásügy Kiváló Dolgozói, a Szocialista Kultúráért kitüntetést hárman kapták meg, Kiváló Dolgozó kitüntetésben egy, s miniszteri dicséretben öt ember részesült. A megyéből ketten Kiváló Tanító, illetve Tanári címet nyertek, amelyet tegnap Budapesten a parlamentben vettek át, Fentieken kívül 648 megyei óvónő, tanító, tanár, igazgató, szakfelügyelő, tanulmányi felügyelő és gyermekfelügyelő kapott rendkívüli fizetési besorolást. A június 1-től egy évre számított pénzügyi kihatása ezeknek a besorolásoknak 365 ezer forint. 742 pedagógus nyert átlagosan 5—600 forint pénzjutalmat. 21 fő külföldi üdülésben vesz részt a Szovjetunió, NDK és Románia egy-egy üdülőjében. Ezeknek az üdüléseknek na- gyobbrészét, 1500 forintot ugyancsak jutalomként fizetik ki. Ezek szerint tehát a mai pedagógus nap alkalmából megyei pedagógusainknak több, mint egyhar- mada kap valamilyen kitüntetést, vagy jutalmat. _ TERMÉSZETESEN nemcsak ilyen erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesülnek pedagógusaink. Egy iskolaigazgató fejezte ki talán ezt leghívebben, aki amikor végigsétált a falun, nem győzött felelgetni a hozzá intézett kedveskedő kérdésekre. „Ez az én munkám elismerése — mondotta — s ezt én nap, mint nap újra és újra megkapom.” Kevés -olyan szellemi munka van, amelynek eredménye ennyire széles körben ismert, amelynek napi eredményeit is értékelni tudják az emberek, de amelynek hibái is azonnal ismertté lesznek. A pedagógus az iskolai tanítás után nem teheti le szerszámait, mert a pedagógusnak a magánéletében is példamutatónak kell lenni, akihez bizalom- mal fordulhatnak gyermekek, szülők egyaránt. A jó pedagógus neve évtizedekig fennmarad, meg- őrzi az a közösség, amelynek cm étében jelentős szerepet vállalt s ez is olyan megbecsülés amelyért érdemes jól, szépen dolgozni. MA NEHÉZ tanítani — mondják egyesek, mert nagyon soka követelmény. Igaz, a lélektelen leckedaráltatásnak ma már helye nincs. De tud-e igazi pedagógus elzárkózni a gyermekektől, tud-e gondtalanul lerázni magáról mindent, a szoros tananyagon túli feladatot? Nem! Követelmény lenne csupán a gyermekek gondolatvilágának helyes vezérlése, a jellemek formálása, a nevelés? Ennél többet is kell jelentenie és jelent is a pedagógusoknak. Életcélt. Hivtást. És pedagógusaink zöme a gyakorlati eredményekkel bizonyítja, hogy életének célja valóban a gyermek, a jövő társadalminak letéteményese. S amilyen nagyszerű lendülettel indultak a politechnikai oktatások, az iskola- reform, amilyen szépen fejlődik az úttörőmozgalom, az ifjúsági mozgalom, és más eredmények is tanúsítják, hogy pedagógusaink a szocializmus felé haladnak, s ezen az úton irányítják az ifjúságot is. AZ EMBER gyermekkorának, ifjúságának idejéből leghívebben kedves tanítójára, tanárára emlékezik. Ma egy ország emlékezik meg róluk, akik az első betűtől kezdve mindenkit elkísérnek az „élet kapujáig”, s mindinkább még azon túl is. Pedagógusnapra Megfogja a kisgyermek kezét, Ügy vezeti, 'míg leírja nevét. A tudományok kapuját kinyitja, Hogy mi a jó. a szép, megtanítja. A szülőföld, a haza és a nép, A nagyvilág, a csillagos ég, Mi a törvény, az alkotmány és a jog, Jó tanítónk erre oktatni fog. Szép a bányász élete. Ki a föld kincsét kihozza, Boldog a szántóvető paraszt, Ha aranykalászát a mag lehúzza, Az acél hangján a munkás dalol, A mérnök hídja folyót átkarol, A pedagógus munkája nemes, Az élet szép, alkotni érdemes. Századok múltak, a tanító rab volt, Gazdagok kincse volt a tudomány. De ütött az óra, s künn a barrikádon Győzött a munkás! Vörös zászlaján Ott ízzott a jelszó: szabadság, tudomány. Tudományt a népnek, ha munkás, ha paraszt. Jöjj, légy tanító, hirdesd az igazt. Munkád nyomán szebb lesz a gyár, a hegy, a rét, Fogjatok össze acélos karokkal: Munkás, paraszt és értelmiség! Halasi Miklós tanár, Tiszadob. Köszöntjük a pedagógusokat A pedagógusnap alkalmából meleg szeretettel köszöntjük megyénk pedagógusait, akik részt vettek és részt vesznek a társadalom átalakításának nagy munkájában, az új ember formálásának, a szocialista falu kialakításának feladataiban. Büszkék vagyunk az eddigi eredményekre, s a mai napon azt kívánjuk, hogy a jövőben még több siker koronázza áldozatos munkájukat. AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA, A MEGYEI TANÄCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA. Megkezdődött a bergeni fesztivál A norvégiai Bergenben május 27-én megnyitották az első idei európai művészeti fesztivált. A fesztiválra több mint ötszáz művész érkezett Svédországból, Dániából, Finnországból, Angliából, Franciaországból, Ausztriából, Jugoszláviából, a Szovjetunióból, az USA-ból és Norvégia minden részéből. A 17 napig tartó ünnepségeken zenei, színházi és népművészeti előadások lesznek. A legtöbb hangversenyt 13 ország rádiója közvetíti. A május 27-i megnyitó hangversenyen Igor Ojsztrah szovjet hegedűművész és Erling Boen- dal Bengtsson gordonkaművész lépett fel a bergeni szimfonikus zenekar kíséretével. MOZIKALAND Réssiet Móricz Zsigmond írásából Sándor bácsi Ötven évig uraknál volt béres, ötven évig volt rongyos és éhes. — Ö mondta így — a gond kapanyele Szívét-lelkét be sokszor feltörte, bús életét jaj, de meggyötörte. ötven évig jobb életre vágyott: megérni egy igazabb világot, — olyat, ahol csak munkások élnek, szorgos, dolgos, becsületes népek s híre sem lesz dőzsölő heréknek. Olyat, ahol a béres is ember, — s hitte is, hogy csak eljön az egyszer... Lesz tehene, pár hold földecskéje, Magának szánt rajta az ekéje, s magának vet magot beléje, És valóban. — Az élete szép lett... Magáénak vallja már a téeszt. Van tehene nem egy: egész csorda — itt állnak a jászlak mellett sorba s van mellé még majdnem ezer holdja. Szemefénye, mindene a jószág. Most is köztük tesz-vesz, végzi dolgát, simogatja, tisztogatja őket, — fényesszőrű, szép vemhes üszőket — s pipázgatva nézi, hogy kérődznek... — Sándor bácsi! Ugye jó, hogy így v.. Bólint, s rámnéz elegedett-vígan. — És mondja csak: cserélne-e mással? S felel büszke, boldog mosolygással: — Nem én fiam, nem a félvilággal!... — KRECSMÄRI LÁSZLÓ A z este megérkeztünk Firenzébe és végig- futunk a város gyönyörűségein. A felséges alkonyaiban a Duomon, a Signorián át az Arno-partig. Vasárnap volt, roppant tömeg nép az utcán, s a dóm hatása alatt fülledt, vallásos hangulatban járunk közöttük. Vacsora után néma séta; a Santa Maria Novellában búgtak és muzsikáltak a harangok, a város a znagy múlt zenéjével zúgott. Egyszerre csak egy moziplakát megszólít. Valaki üzent rajta; egy életteljes nagy moziszínész egészsége, ereje, az izzó ma: bementünk. Sötét volt. Már játszottak. Mikor világos lett, a feleségem felkiált. — Jézusom, ez is templom! (Az előzőekben leírta Móricz, hogy Assisiben egy mozivá alakított templomban jártak.) De mennyire templom! Ez már nem volt egy fehérre meszelt helyiség, ahol csak éppen a Szűz Mária képe maradt meg, mert freskó, s nem lehetett, s kár lett volna lemeszelni. Ez egy teljesen ép és szabályszerű templom az ösz- szcs falfestésével, csak a rámázott képeket távolították el. Szájtálva néztük. — Ez bizony nem mese. Ha valaki mondaná, soha el nem hinném. — Az oltár... Mintha csak behúzták volna vászonnal a nagy oltárképet... Az oltár helyén a pianínó... Fent a jó Isten arca kivágva s a helyén a ventillátor .. — Nézze, babám, a szentek a falon milyen szépen hallgatják a muzsikát, szinte táncolnak... — Istenem, a menyezeten angyalok tömege... Arra sötét lett és tovább folyt a mozidráma. Nem merem elmondani, mi történt. Egy Astor nevű úr hogyan kerít hálójába egy fiatal leányt... Borzalom. Akkor újra világos lett. Szünet. Hát íme, felettünk a pápa arcképe. XI. Pius Őszentsége áldást osztó ujjakkal. Szóval őszentsége. . Szóval most is templom. Csak öreganyők helyett serdületlen gyerekek a közönség nagy része. És mise helyett... Sötét lett, és Őszentsége a pápa. szentesítése mellett elmondhatom, hogy arról folyt minden szó, hogy ebben a felvonásban az As- tor nevű multimilliomos birkózik a lánnyal, akit le akar teperni a díványra. Ott, rögtön. Borzasztó szemek. Kéjsóvár lihegés. A lány őrült verekedése, rémülete. Váltakozó képekben a megmentő Charlie közeledik... De elérkezik-e? Vajon bírja-e erővel a lány?... A fehér ágy fenyeget... Üjra világos lesz, a közönség kipirult arccal, a gyerekek a magasra fésült hajú olasz fiúk és nők... Az oltári szentség helyén a lepedő. Az ember valami káromkodást, vagy rossz viccet mond. Hallottam, mielőtt világos lesz, mindig csengeinek... Figyelmeztetik a közönséget... Kezeket ki!... (A szomszéd zsebekből...) Nevetünk, A templomban. A pápa is mosolyog. Kedvesen, kedélyesen, az arcképe. Kifelé jövet asszonykám pici ijedt szóval ajka elé kapott ujjakkal felszisszent. — Itt maradt. Rámutat egy szépen faragott, eredeti Mária szoborra, amely ott maradt a sekrestyében, a helyén. Moziplakát van ráakasztva. Az utcán kellemes, hűs levegő. Soká tűnődve új érzések hullámaiban, mintha felszakadt volna Firenze fölött egy fátyol. Az utcák piszkosak, sötétek, égett vaj szagnak. Szimplán építve, egészségtelenül, iszonyúan zsúfoltan. Levegő gyilkolás, megölték a földet. Kőbe takarva, a fát kiirtva; az eget falak mezsgyéjébe metélve. Sötét, ■ gonosz, gyilkos lelkek, akik évezredekre börtönöket raktak ki. Elsősorban: — Csőd... Ez bizony csőd... Az egyház új csődje. Megbukott. Eladta templomát a mozinak. S ezzel eladott mindent. ... az üzlet elérte célját6
