Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-04 / 131. szám
Hpuscsot ehíár§ válaszai a moszkvai sajtóértekezleten Folytatás a* 1. oldalról) a mint az, hogy saját erönk- s támaszkodjunk) saját maiink bíráskodjunk ebben a érdesben. ítéletünk pedig szi- orii lesz. — Ebből a nyilatkozatból mindenkinek komoly következtetéseket kell levonnia. Mindenekelőtt azoknak az országoknak, amelyek szomszédosak a Szovjetunióval, s amelyeknek területén amerikai katonai támaszpontok vannak. —- Ha nem adtunk volna ki ren parancsot, ez azt jelentet- volna, hogy hallgatólagosan ‘leegyezünk abba a haramia- Jlítikábá, amelyet az Ameri- ti Egyesült Államok velünk és övetségeseinkkel, a szocialista országokkal szemben folytat. Az ilyen politikába mi nem egyezhetünk bele. Van erőnk rá, hogy ne, engedjük meg, sőt visz- szaverjük az agressziót. Ezután az Izvesztyija tudósítója utalt Lincoln White-nak, az amerikai külügyminisztérium képviselőjének nyilatkozatára, amely szerint Amerika, az adott esetben „teljesíti kötelezettségeit” szövetségeseivel szemben. A tudósító megkérdezte Hrus- csovtól. mi a véleménye erről a kijelentésről? — Ismerem ezt a nyilatkozatot, s meg kell mondanom, nem tartom okosnak, sőt ostobának vélem — jelentette ki a szovjet kormányfő., E szerint az Egyesült Államok ismét megmutatja: a régi álláspontra helyezkedik, nem ismeri el, hogy kémrepülés agressziós csele- volt. a kedet Az USA „bíztatása“ — Ez lényegében azt jelenti, >gy az Egyesült Államok így ól szövetségeseihez: „Ne ijedtek meg, ha a Szovjetunió .kétáival megsemmisít benne- ket, ne féljetek! Jelen leink a temetésen, Ti csak folynátok nyugodtan eddigi poli- :átokat'’ — mondotta Hrus- jv a jelenlévők hatalmas de- Itsége közepette. — Remélem, hogy azokban az szagokban, amelyekben ameri- L - támaszpontok vannak, akad- k józan gondolkodású embe- e, s ezek helyesen értelme- : ezt a nyilatkozatot. Megér- , hogy Lincoln White nyi- kozata csupán a hideghábo- ■ és azt segíti elő, hogy a legháború melegháborúvá válIlyen háborúban az első csapóst' természetesen azokra az országokra mérik, ahol támaszpontok vannak. — Az ilyen kijelentések csak bizonyítják annak a következtetésünknek a helyességét, hogy a Pentagon agresszív körei és Herter, Nixon, Dillon — közbe- vetőleg megemlítem: ez korántsem csökkenti 1 Eisenhower elnök felelősségét — arra számítanak, hogy egy új háború esetén elsősorban a szövetségesek vére folyna, a Szovjetunióval szomszédos országok szenvednék a csapásokat. — Szeretném, ha a népek tudatában lennének, hogy mi nem akarunk háborút, de mindent megteszünk hazánk szuverenitásának biztosítására. Mi barátságot akarunk Iruscsov példának hozta fel rökország helyzetét. Az ame- ai támaszpontok létesítését •nderes miniszterelnök enged- meg, Menderes viszont most ,r börtönben ül. Az új török •mány vezetője, Gürsel tábor- < többször is kijelentette, ?y visszatér Atatürk politikájához. Ez a politika annakidején lehetővé tette a két ország együttműködését. A Pravda tudósítója megkérdezte a szovjet kormányfőtől, mi a véleménye azokról a nyugati hírekről, hogy a csúcstalálkozóra esetleg • 6—8 hónap múlva sem kerülhet sor? elszámoljuk a II. világháború tűzfészkét ország egész területének ellenőrzésére. Aki pedig ilyen esetben háborúval fenyegetőzik, az vállalja a következményeket. Mi nem akarunk háborút! Egyetlen célunk, hogy felszámoljuk a II. világháború következményeit, a veszélyes tűzfészket*, — Fel akarom hívni Anglia és Franciaország korrtiányát, hogy legyen bátor, mondja ki nyíltan, amit gondol — folytatta Hruscsov. A továbbiakban utalt rá, hogy egyesek, bár nem vallják be, nem tartják érdeküknek Németország egyesítését. — Eisenhower elnök maga mondotta nekem — mondotta Hruscsov, — hogy Németország egyesítését nem tekinti célnak, mert tart egy erős, egységes Németországtól. Hruscsov ezután hangsúlyozta: Németország egyesítése maguknak a németeknek az ügye. A Monde tudósítója megkérdezte, milyen fegyverekkel mérhet csapást a Szovjetunió határsértés esetén a támaszpontokra? Hruscsov válaszában kijelentette: ez részletkérdés, ami Nedruscsov hangsúlyozta: i csúcstalálkozóra nem csillán a Szovjetuniónak, hanem rtinden országnak szüksége ■an, s ha erre nem kerülhet or 6—8 hónap múlva, ez létségkívül elkeseríti a népeket. Iruscsov utalt arra, hogy es nyugati hírek szerint a cstalálkozó elmaradása lehe- é tenné a legfontosabb nem- íözi kérdések megoldásának dázását, így például időben Dlhatná a német békeszerző- megkötését és Berlin helyinek rendezését.- A határidő eljön, s iá azt látjuk, hogy a nyu- ati hatalmak részéről nem vitatkozik tárgyalókészség, 5?zcülünk szövetségeseinkkel, idolgozzuk a békeszerződés eltctcleit, felhívást intézünk lindenkihez, hogy csatlakozók hozzánk és minden bi- onnyal aláírjuk a bckcszer- ödést a Német Demokratikus Köztársasággal mondotta. — Ez azt jelenti, ;y megszűnik a nyugati ha- mak belépési joga Nyugat- din területére. Akkor csak az K kormányának lesz joga az gyelin tüzérségi főmarsallnak, a akétaís^y vernem főparancsnokának hatáskörébe tartozik. Negyeim marsallnak bőven van választéka megfelelő fegyverekből. Megtalálja, milyenre van szükség — mondotta mosolyogva Hruscsov. — A mi országunkban rend van. Kormányunk ad parancsot a honvédelmi miniszternek, a miniszter pedig a fegyvernemek parancsnokainak és ezek teljesítik azt, hiszen ez a szovjet kormány parancsa. — Meg akarom mondani az érintett országok népének, hogy nyugodtan alhatnak: a Szovjetunió senkit sem fenyeget, csupán azt akarja, hogy tartsák tiszteletben határait, ne hajtsanak végre kémrepüléseket területe fölött. Magától értetődik, hogy ha ezt nem tartják be, akkor lecsapunk a támaszpontokra. Az amerikai Nation And Guardian című lap tudósítója kije- len tette: Adenauer volt az egyetlen, aki nyiltan helyeselte az U—2 repőlégép kémtevékenységét. Megkérdezte, mi erről Hruscsov véleménye? — Ez megint csak azt bizonyítja, — válaszolta Hruscsov — milyen helyes gyakori nyilatkozatunk arról, hogy Adenauer olyan ember, aki aggkori elme- gyengeségben szenved. Egyetlen józan . ember sem akarja a provokációk folytatását az atom- és rakétafegyvcrck korszakában, hiszen tudja, mire vezethet ez. — Adenauer szövetségeseinek fel kellene figyelniök az ilyen nyilatkozatra. Már régen rá kel- lett volna húzni a kényszerzubbonyt és elszállítani a bolondok házába, hiszen ez az egyetlen megfelelő hely az ilyenek számára. Az Observer tudósítója a Szovjetunió új leszerelési javaslataival kapcsolatban megkérdezte Hruscsovot, milyen időrendben hajtanák végre az ellenőrző bizottságok létrehozását, illetve a leszerelési egyezmény aláírását? — Ha megállapodunk a leszerelésről, s létrejön az ezzel kapcsolatos megegyezés, akkor kerülhet sor az ellenőrző bizottságok létrehozására, — válaszolta Hruscsov. — Ezek a bizottságok természetesen részt- vesznek a fegyverek megsemmisítésének ellenőrzésében, máskülönben bizalmatlanság keletkeznék. Hruscsov utalt arra, hogy az amerikai felelős vezetők kijelentik: a kémkedés fenntartása továbbra is szükséges, csak ezt nem szabad beismerni. — Mi elutasítjuk az ilyen álláspontot — mondotta Hruscsov. — Becsületes emberek vagyunk, hiszünk a magas ericölcsiségben, hisszük, hogy ez az erkölcs teljes diadalt arat, amikor a kommunizmus győz az egész világon. Ekkor majd a józan ész uralkodik. Addig azonban azt tartjuk, hogy mindenki egyenlő jogokat, egyenlő lehetőségeket kapjon az ellenőrzésben. A TASZSZ tudósítója felve- j tette: az USA kormánya a „nyílt égre” vonatkozó javaslatát az LNSZ közgyűlése elé akarja terjeszteni. Megkérdezte: mi ezzel kapcsolatban Hruscsov véleménye? — Az Egyesült Államok joga, hogy beterjesszen ilyen javaslatot, a mi jogunk arról dönteni, iiogy beleegyező nk-e vagy sem. Az effajta javaslat — kémjavaslat, amely mit sem ér. Hruscsov elmondta: Eisenhower még 1955-ben a genfi értekezleten beterjesztette ezt a gyerekes . javaslatot. Kijelentette: az elnök magatartása már akkor is olyan volt, hogy nem lehetett bízni abban, józanul ítéli-e meg a helyzetet vagy sem. „Ha Eisenhower elnöksége végetér, a mi országunkban legfeljebb gyermekotthont vezethetne. Bizonyos vagyok abban, hogy jó lenne a gyermekek mellé. Állami politikát azonban nem szabad rábízni.” Hruscsov elmondotta, hogy 1950-ben a genfi tárgyalásokon is a gyakorlatban nem Eisenhower, hanem Dulles volt az amerikai küldöttség vezetője. Ezt a szerepet, miután Foster Dulles meghalt — egyik testvére Allen Dulles vette át. Igaz, a rokoni kapcsolatok nem lényegesek, hiszen Allen Dúl' les nyomában ott vannak Nixon, Herter és mások. Az is jellemző, hogy Eisenhower elnök olyan felelősségteljes pillanatban. amikor az Egyesült .Államokban például szenátusi vizsgálat folyik a párizsi csúcstalálkozóval kapcsolatban, elutazik golfozni. Ilyen ember nem képes államot vezetni. Hruscsov kijelentette: bízik abban, hogy az amerikai nép helyes következtetésre jut és megfelelő embert választ elnökévé. A New York Herald Tribune tudósítója elmondta, hogy értesülése szerint Hruscsov Párizsban kijelentette: az U—2 kémrepülőgép ügyében elfoglalt álláspontjának magyarázata a Szovjetunió belső helyzetében rejlik. — Nem tettem ilyen nyilatkozatot. s nem is tudom, honnan szerzett ilyen értesüléseket. Mi köze belső ügyeinknek az U—2 kém repüléshez? — válaszolta Hruscsov. A New Age című indiai lap tudósítója megkérdezte: elkerülhetetlennek tartja-e Hruscsov a háborút és megváltozott-e ezzel kapcsolatos álláspontja az utóbbi időben. — Erre a kérdésre alaposan válaszoltunk a XX. kongresszuson és ma is ez az álláspontunk. Semmi olyan nem történt, ami megváltoztatta volna véleményünket. sőt az események menete igazolja azt — mondotta a szovjet kormányfő. A szovjet Kádió tudósítója megkérdezte, mi a véleménye Hruscsovnak azokról a nyugati állításokról, hogy amikor Ei- senhowerről, Nixonról és a többi amerikai vezetőről beszél — úgymond — befolyásolja az amerikai elnökválasztást? — Azt mondják, az Egyesült Államokban a jelölt számára a legjobb pontokat az jelenti, ha mi szidjuk — válaszolta mosolyogva Hruscsov. Ilyen körűimé-' nyék közt a legjobb elnök Nixon lenne, hiszen őt szidjuk a leggyakrabban. A szovjet kormányfő elmondotta: az amerikai nép belügyének tartja, hogy kit választ meg elnökéül. Természetesen jó lenne, ha okcs ember lenne- az elnök, hi-' szén az okos emberrel könnyebb, tárgyalni — jegyezte meg a szovjet kormányfő. A jugoszláv rádió tudósítója utalt Hruscsov ama nyilatkoza- tára, hogy „javíthatatlan optimistának” tekinti magát. Mi erről a véleménye a jelenlegi helyzetben? — kérdezte meg a tudósító. — Ma is ugyanez az álláspontom — válaszolta Hruscsov. — Ha a népek kezükbe veszik a béke ügyét, megakadályozzák az agressziót, lefogják azoknak a vezetőknek a kezét, akik háborút idézhetnek elő. akkor a béke Ugye. győz. Mi mindent megteszünk ennek érdekében. Ügy gondolom, hogy a világ népeinek többsége támogat, bennünket. Megismétlem: véléményem szerint az amerikai nép túlnyomó többsége is ezen a véleményen van. A szovjet kormányfő az amerikai. angol, francia todósítókhoz fordulva kijelentette: — Anglia és Franciaország szövetségese ugyan az Egyesült Államoknak, de véleményem szerint Macmillan és De Gaulle nem teljesen szolidáris a kémrepülés ügyében, bár ugyanakkor nem is bélyegzi azt meg. — önök azt írják, hogy Hruscsov rendkívül élesen szól Eisen- howerről. Képzeljék magukat az én helyzetembe. Mit szólnának önök akkor, ha a mi gépünk repült volna el New-York és Washington fölött, s azután meg azt mondanám: repültünk, repülünk és repülni is fogunk. Hruscsov kijelentette: Eisenhower elnök a provokáció után még el akart látogatni a Szovjetunióba. Ezt azonban nem lehetett megengedni, hiszen „ahová az ember odapiszkol, oda nem jár ebédelni”. Hruscsov kijelentette: egyesülni kell az agresszorok elleni harcban, meg kell akadályozni, hogy a hidegháborút mc’egháborúvá változtassák. A {árulásra ran remény Az utolsó kérdést az UPI tudósítója tette fel. Megkérdezte: a párizsi értekezlet kudarca után létrejött feszült helyzetben lehet bővíteni, fejleszteni a Szovjetunió és a nyugati országok kulturális és kereskedelmi kapcsolatait? — Mi javítani akarjuk ezeket a kapcsolatokat — felelte Hruscsov. — Véleményünk szerint erre az amerikai választás után lesz is lehetőség. — Majd kijelentette: Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal, Nyugat- Németoszággal kereskedelmi kapcsolataink nem fejlődnek rosz- szúl. A kulturális kapcsolatokról szólva megállapította, hogy a megidult folyamat nem lanyhul a kapcsolatok fejlődnek. A szovjet kormányfő leszögezte: a konfliktusnak nem szabad odavezetnie, hogy az agresz- szív körök magatartását mások ' gyének, amelyek a hidegháborúval a melegháborúba vihetnek. — Ügy gondolom, hogy Eisenhower, Herter és a többiek tanulnak a leckéből és e lecke hasznos másoknak is, — mondotta a szovjet kormányfő, majd megállapította: a kapcsolatok megjavítása nem csupán a Szovjetuniótól függ. A Szovjetunió minden esetre készen áll erre, mert ezt tekinti az egyetlen józan politikának. A sajtóértekezlet befejeztével kiosztották az újságíróknak a szovjet kormány javaslatának szövegét az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megállapodás alapjairól, valamint annak a levélnek a másolatát, amelyet e tervezettel kapcsolatban Hruscsov intézett a világ kormányfőihez. .4/ amerikai elnökválasztásról
