Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-30 / 153. szám
Balogh István új szerepe tásra, a növényápolási munkák gyors befejezésére. Ä CáSfiüfafOS Tommu! nisták példamutatása eredményre vezetett Nyírcsaholyban, ahol bizony a tavasszal még sok probléma várt megoldásra. S elsősorban a kitartó szervező és politikai munkának köszönhető, hogy ms már az emberek nevelésére Is megfelelő gondot tud fordítani a pártszervezet. Mér pedig ha erre valahol szükség van, akkor Csaholyban ugyancsak. Nemcsak hír. de valóság, hogy itt az asszonyok hordják a kalapot. De ha még jól állana nekik a viselet! Nem akar ez sértés lenni, hiszen a nehéz munkák nyolcvan százalékát az asszonyok végzik, és soknak visszeres a lába... De hiba, hogy annyira befolyásuk alatt tartják a férjeket, s nem adnak soknak még enni sem ha nem megy a templomba. S ez már hiba. Igaz ezek száma is csökken, mert ma már vasárnaponként inkább felkeresik a tanácsházát és televíziót néznek; a pártszervezet felvilágosító munkája eredményeként harcot indítanak a maradiság ellen. Elhatározták, hogy jövőre átoltják a direkttermő szőlőket is. Fordult a történelem kereke Nyírcsaholyban is. S az emberek megértik, hogy a fejlődést szolgálva a maguk jólétét növelik. S ott, ahol hosszú ideig nem, vagy alig foglalkoztak az emberek nevelésével, most törődve velük, egyre több azoknak az új módon gondolkodó szövetkezeti parasztoknak a száma, akik közelednek a párthoz, s többen kérik felvételüket a' kommunisták soraiba. S ebben, a maradiság világából a haladás világába vezető út megmutatásában igen nagy szerepet játszik Balogh István, az agronómus, a párttitkár, a népnevelő, a falu igazi barátja, a haladás katonája. Farkas Kálmán Kik építsek a családi házakat?! A tanú csők és a KI SZŐ V figyelmébe I Bizony nagy bosszúság az, mikor leszakad az új ház piaionja, vagy amikor összedől a telő. Nem I először hallottunk ilyenről. Miért fordulhat ez elő? Mert a házat olyan kisiparos építette, aki nem rendelkezett megfelelő képesítéssel, s olyan munkát vállalt, amihez kevés volt a szaktudása. I Hiba van az Építésügyi Mi- j msztérium 1/1950. számú rende- j leiének betartása körül. A rende- [ let kimondja, hogy 6—15 méter külső fesztávolságú lakóházat és egyéb épületet csak mestervizsgázott kisiparos építhet. Ezt a rendeletet figyelmen kívül | hagyják, amikor munkát vállal- j nak a kisiparosok, s a tanácsok | építési csoportjai elmulasztják az i ellenőrzést és a felelősségre vonást. A megyében most is sokszáz családi ház épül, általában kétszobás kockaházak, amelyek építését csak mestervizsgát tett kőműves és ács kisiparos vállalhatja., S a kisiparosok nagy többsége nem rendelkezik ezzel. A KIOSZ az elmúlt két év alatt nem egyszer intézett felhívást azokhoz a kőműves és ács kisiparosokhoz, akiknek érdekük letenni a mestervizsgát, de nem sokan vették figyelembe ezt a felhívást. Nyíregyházán csak hatan, s a megyében sem többen tették le eddig a vizsgát. Mi lesz a többiekkel? Talán azt gondolják, hogy nem is fontos a mestervizsga? Tévednek, ha így gondolkoznak. Ma már modern, nagy házakat építenek a családok, amiknek a felépítéséhez nagyobb tudásra van szüksége a kisiparosnak, s ha a tudás kevés, abból csak baj szár,- mazhat. A tanácsok építési csoportjai nem lehetnek engedékenyek. Nem azért hozták a rendeletet, hogy ne tartassák be azt Fennáll az a probléma, hogy azok az emberek, akik maguknak családi házat építtetnek, kénytelenek olyan kisiparosnak adni munkát, akinek nincs joga azt elvállalni. A mestervizsgával rendelkező kőműves és ács kisiparosok kevesen vannak, s éppen ezért nagyon meg vannak terhelve vállalásokkal. Nos, ha a felügyeleti szervek ragaszkodnak a rendeletek betartásához, akkor ki fogja felépíteni a családi házakat? Mj a teendő? Enyhíteni a rendeletén? Ez nem vezetne jóra! Inkább azt kell tenni, hogy a kisipari szövetkezetek alakítsanak családi házat építő részlegeket. Ahol pedig van építőipari szövetkezet, ott a közületi munkák vállalása mellett családi hazak építését is vállalják! A mestervizsgázni nem akaró kisiparosok most azt látják, hogy nincs, aki a családi házat felépítse, s nem törik magukat a tanulással. De ha azt fogják tapasztalni, hogy lesznek családi házat építő kisipari szövetkezetek, akkor vagy belépnek, vagy a versenyképesség érdekében tanulni fognak. Tévedés ne essék, nem vagyunk ellenségei a kisiparosoknak: segítjük és támogatjuk munkájukat. De a lakosság érdeke nem szenvedhet csorbát maradi kisiparosok miatt. S a szövetkezetét sem mumusként említettük meg, hanem azért, mert meggyőződésünk, hogy szüksége van rá a lakosságnak és a családi házépítési problémát elsősorban és leghamarabb ez segít megoldani. Ugyanis a szövetkezetben egy mestervizsgázott, vagy műszaki képesítéssel rendelkező szakember több - családi ház építését is le tudja vezetni, s ilyen helyen alaposabb a tervezés, jobban vigyázok az előírások pontos betartására. M rf f Bizalmas, Szakolcsvirmegye fáiupjrj* A FŐISPÁN! P QSSZIEK TITKAI Tények és dokumentumok a szabolcsi-szatmári titkos levéltár anyagából 3. Közreadják: HARSFALVI PÉTER és SOLTÉSZ ISTVÁN Ralnnh István még meg OdIUyil sem melegedhetett az egyik helyen, amikor az élet máshová szólította. Haragszanak is most rá a szálkái Zalka Máté Tsz tagjai, amiért elment tőlük. Mi tagadás, nagyon számítottak a tapaszait gyümölcstermelő agronómus szaktudásra. De várták Nyírcsaholyban is, ahol még nagyobb szükség volt rá. Nem, nem tudott ő szakítani a szakmával, továbbra is szerelmese maradt a földnek, a gyümölcsösnek, s ha most párttitkár is, megmaradt agranómusnak. Alighogy megérkezik a motorral Szálkáról máris a határba indul. Tavasszal került ide, s bizony kezdetben idegenkedve fogadták. No de ennek is megvolt az oka. Mi tagadás, „fázva”, immel-ámmal akartak munkához látni az emberek. Húzták, halasztották a gyümölcsfák áttelepítését. Szokatlan volt az újmódi gazdálkodás, s a régi visszahúzta őket. Csak csodálkozott Balogh, a párttitkár-ag- ronómus, amikor megnézte a szántást. Ugyanis hátára fordították a földet, úgy, hogy a mezsgye megmaradjon, és lát- szonl... A gyümölcsfákat sem akarta kiszedni senki az új tagok közül... Nekiálltak a régiekkel, a kommunisták irányításával. Jóformán Kicsák Gyula és munkacsapata végezte el ezt a munkát. Az ültetésnél azonban már serénykedtek az új tagok is. Eltörölték a mezsgyét is..» így aztán hozzáláthattak a nagyobb munkához. Sokszor késő estig dolgozott a pártvezetőség, térképet készített Balogh István, s kijelölték, melyik táblába milyen növény kerüljön ... I MMQnM oszladozott a bizal- fcllwwllllmatlanság, mely kö- rülvettve Baloghot, a fáradtságot nem ismerő embert. Igenám, de sorakoztak az újabb problémák. Mi lesz a melegágyakkal? Honnan lesz dohánypalánta? S íme, milyen az élet, mennyire bíznak az emberek, ha látják:) biztos kézzel irányít a pártszer- j vezet! A párttitkár s még töb- [ ben is azt gondolták, hogy Ger- | gely Miklós az. akitől a legjob- j ban kell tartani. Ez az ember; mindig csak hallgatott, s azt hitték, nem tesz semmit. Fele- j lősségre is vonták. — Érzi-e, hogy felelős a do-) hánypalántákért? — érdeklődött a párttitkár. Gergely csak mosolygott. — A régi tagok már négy me-1 legágyat készítettek. — Nekem pedig már húsz! van, titkár elvtárs — büszkélkedett. Nem akarták elhinni. Gergely, az új módon gondolkodó gazda megmutatta. Volt is nagy meglepődés ... Balogh Istvánnak mindenre kiterjedt a figyelme. Kezdetben a kommunistákat kiakarták rekeszteni a vezetésből. Pedig addig is sokat tevékenykedtek a párttagok. Ezt azonban még fokozták, s példát mutattak, így változott meg a vélemény. A tavasszal még ellene voltak a kommunista Bállá Károly brigádvezetésének is. Mikor azonban látták, hogy itt van a legnagyobb rend, s minden em-) bér már este, a munka után tudja mennyit keresett — mert addig inkább nem aludt a brigádvezető, míg ki nem számolta — minden új tag ebben a brigádban akart dolgozni. Budai Jánost meg a gyümölcsös-1 ben dolgozók fogadták bizalmatlanul. Erezették vele, hogy „felesleges” ... S mikor a fiatal kommunista ezt látva le akart köszönni, nem engedték. RájöN tek az emberek, hogy kiválóan végzi munkáját, védi a tagok jogait. 2 Mfl de ez nem volt minden. Hogy a vándorlást megszüntesse a pártszervezet, jobban igényelte a téeszen kívüli kommunisták munkáját. Taggyűlésen döntöttek arról, hogy azok a párttagok akik nem tagjai a szövetkezetnek, hetenként két fél napot tevékenykedjenek a közös javára. S így megsokszorozódott a kommunisták ereje. Különösen a kommunista pedagógusok segítettek sokat. A brigádvezetők mellé beosztva végez*ék a munkaegység-számítást, orvosolták a problémákat; így kevesebb lett a gond, biztatóbb lett a munka. S akik ezelőtt elkerülték, vagy nem igényelték a párt segítségét, most minden jelentősebb dolgokkal megkeresik a párttitkárt. Nem volt könnyű a bizalmatlanság jegét megtörni. S csodák-csodája most még azt is elmondják az embernek, ki az, akinek több háztáji földje van, mint amennyit törvényesen birtokolni lehet az alapszabály szerint. Nagy munka volt, de Balogh elvtárs vezetésével felmértek minden házi kertet, hogy igazság legyen. Megdorgálták azokat a brigádvezetőket is, akik a sógorság-komaság alapján egyeseknek több földet hagytak meg. Ha valami probléma van, s nem ért bizonyos kérdéseket a tagság, azonnal jelzik. Kéthetenként rendszeres a népnevelők tanácskozása. S erre már elmennek a brigád- vezetők is. Így ismerkednek meg még alaposabban az alapszabállyal, a rendeletekkel, s közben orvosolják a tagok gondjait ... Orvosolták az asszonyok problémáját is. Mert azt tudni kell, hogy Nyírcsaholyban aztán a asszonyok valóban kiveszik a munkából a részüket. Az óvoda mellett alakult egy idény napközi is, társadalmi munkával. Már kétszer osztottak munkaegység-előleget közel tizenöt forintot. S volt olyan tag, akik ezer forintot kapott. A pártvezetőség kezdeményezésére készítettek tervet az araA hatalombitorlóknak nem volt tömegük, amelyre támaszkodhattak volna. A főispán utasítására minden községben összeírták a megbízható embereket, akikre számíthatott a Horthy-rendszer. Nincs hely arra, hogy valamennyi főjegyző bizalmas jelentését idézzük, de kiemeljük a timárit. A főjegyző, miután alaposan puhatolózott a jómódú gazdák és az intelligencia körében, úgy találta, hogy tíz emberről tehet megnyugtató jelentést. Ebben a faluban Suskó János hetven holdas kulák, Orsányi Gyula malomtulajdonos, Prokop László és Vattamény Dezső 60—60 holdas KuíákoK s rajtuk kívül még hat kulák, jómódú gazda dicsekedhetett azzal, hogy elismerten biztos hívei az úr. rendnek. A lakosság 2 ezreléke! Az arány körülbelül megfelelt a megyei átlaghelyzetnek is. Ezek után bárki megkérdezheti: mért nem omlott össze már az első hónapokban, vagv esztendőkben Horthyék hatsl- ma? Hogyan tartotta fenn magát? A választ nem nehéz megfogalmazni egyetlen szóban: terrorral! Kegyetlen elnyomással. Horthyék politikai konszolidációjának legfontosabb és állandóan, a gyászos húsz éven keresztül alkalmazott eszköze a kíméletlen terror volt. A rendőri és csendőri szervek mellett három esztendőn keresztül úgynevezett nemzet- védelmi különítmény működött megyénkben Budaházy Miklós százados vezetésével. Budaházy neve nálunk éppoly rettegett volt, mint Prónay, Francia Kiss Mihály neve a Duna-Tisza közén, Dunántúlon. A Budaházy- féle fehérgárdistáknak Nyíregyházán, a Báthory utca egyik pincéjében volt a kínzó- kamrájuk: oda hurcoltak áldozataikat. ott botoztak őket, óit tépték kö; melket, égették húsúkat s kergettek halálba sokakat. A fehérterror nemcsak a kommunistákat, vagy szocialistákat üldözte, hanem mindenkit és minden mozgalmat, amelyhez a haladás, vagy liberalizmus parányi gyanúja is kapcsolódott. Ennek bizonyítására idézzük egy szélsőjobboldali politikusnak, Leveleki Kozma György volt beregi főispánnak emlékiratait, aki 1920-ban Nyíregyházán közélelmezési kirendeltségvezető volt, Budaházy baráti köréhez tartozott. Ezeket írja többek között: „1920 nyarán, amikor Nyíregyházára kerültem, a liberális és szabadkőműves elemek csendben voltak. Budaházy Miklós százados, mint nemzet- védelmi tiszt, kemény kezzel szorította. vissza és nyomta »el ezeknek legkisebb moccanásait is. Az érdekeltek fehérterrorról suttogtak. Tagadha atlan, hogy Budaházy működése nem volt mentes a túlzásoktól, de az is bizonyos, hogy lángoló hazafias érzés és idealizmus vezette s ha néha tévedett, tévedése is jóhiszemű volt. A kommunistákkal szemben nem riadt visz- sza a testi fenyítésektől sem. Egy beszélgetésünk alkalmával ezt nyíltan beismerte...” A Szamualy-fivéreket kivégezték, meggyilkolták, töbhszá- zan kerültek hosszú évekre a fegyházba. Mikecz alispán írta jelentésében 1920 nyarán: „Eddig mintegy háromszáz egyén ellen tétetett folyamatba a megfelelő eljárás... A többi esetben az eljárás és adatgyűjtés még folyamatban van., De ki adott számot azokról, akik Budaházy pincéjében pusztultak el? Valóságos boszorkányüldözés kezdődött az értelmiségiek, az alkalmazottak ellen. A megyei hivatal részéről dr Borbély Sándor kormánybiztos állt a kampány élén. Idézünk néhány feljelentést. Bizalmas jelentést küldött az igazságügyminiszternek: „Az ú. n. Tanácsköztársaság idején a nyíregyházi kir. törvényszék és járásbíróság nemcsak, hogy testületileg belépett a szocialista pártba, hanem a bírói és jegyzői kar egyes tagjai olyan államellenes és a bírói hivatással össze nem egyeztethető viselkedést tanúsítottak, hogy nemcsak társadalmi és fegyelmi, hanem büntető eljárásnak is helye van velük szemben. Természetes, hogy ez a körülmény a bírói karra nagyon szomorú fényt vet, holott ma kellene a legjobban vigyázni a bírói tisztesség makulátlan tisztaságára. Az egész bírói kar reputációja érdekében kérem azért Nagy méltóságodat, hogy a nyíregyházi királyi törvényszék területéhez tartozó összes járásbíróság személyzete ellen igazoló eljárást elrendelni s azt a legszigorúbban lefolytatni, nagybecsű elhatározásáról pedig engem értesíteni méltóztassék..
