Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-29 / 152. szám
A szovjet államfő üzenetet intézett a hitrom nyugati nagyhatalom államfőihez • • Üzenet Macmillan-nek MOSZKVA, (TASZSZ): Hruscsov, a szovjet Minisztertanács elnöke június 27-én üzenetet intézett Macmillan angol miniszterelnökhöz. Üzenetében kifejezi komoly nyugtalanságát a tízhatalmi leszerelési bizottságban előállót helyzet miatt. Hruscsov rámutat, hogy a nyugati hatalmak, amelynek kormányai nemrég az ENSZ közgyűlésén még megszavazták az általános és teljes leszerelésre vonatkozó határozati javaslatot, a tízhatalmi bizottságban lényegében véve kitérnek mindennemű határozott leszerelési javaslat megtárgyalása elől. A tízhatalmi bizottságban eddig lefolyt tárgyalások azt mutatták, — mondja az üzenet, — hogy a nyugati kormányok nyilván nem óhajtják az olyan szörnyű tömeg- pusztító fegyver eltiltását és megsemmisítését, mint az atom- és hidrogénfegyver. Nem óhatják a fegyveres erők megszüntetését és a hagyományos fegyverzet megsemmisítését sem. Hruscsov megállapítja, hogy a nyugati hatalmak képviselői a fenti kérdésekben előterjesztett javaslatokat valamilyen ürügygyei rendszeresen elutasítják és meddő vitát folytatnak. A konkrét leszerelési intézkedések megvitatása helyett — írja Hruscsov — a nyugati képviselők a katonai készülődéseket és a külföldi területeken lévő támaszpontok hálózatát igyekeznek igazolni. Mint a szovjet kormányfő megállapítja, a nyugati hatalmak álláspontja miatt a tízhatalmi leszerelési bizottság munkája zsákutcába jutott, meddő szófe- csérléssé vált. A bizottság pedig minden egyéb, csak nem az a szerv, amely elősegíti a leszerelést. Hruscsov üzenetében hangsúlyozza, hogy a közelmúlt eseményei komoly kételyeket támasztanak az angol kormány leszerelési szándékait illetően. A szovjet kormányfő üzenetében rámutat, az a közlemény, hogy Watkinson angol hadügyminiszter nemrég az Egyesült Államokban megbeszéléseket folytatott ujtípusú támadó rakétafegy- verek Angliának történő szállításáról, továbbá az a hír, hogy atomfegyvereket szállító angol és amerikai bombázógépek egész- napos repülési ügyeletét tervezik — egyáltalán nem javítja a helyzetet a leszerelés kérdésében folytatott tárgyalásokon. Szeretnénk remélni, — írja Hruscsov — hogy az angol képviselő álláspontja a tízes bizottságban nem jelenti a végső szót Nagy-Britannia részéről. Szeretnénk hinni, hogy az angol kormány, amely több alkalommal hangsúlyozta a leszerelés fontosságát és sürgősségét, komolyan megvizsgálja a bizottságban kialakult helyzetet. Hruscsov bejelenti, hogy a szovjet kormány, miután megvizsgálta a leszerelési bizottságban kialakult helyzetet, arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati hatalmak — genfi képviselőik álláspontja alapján ítélve — nem akarnak komolyan tárgyalni a leszerelésről. A nyugati hatalmak — állapítja meg az üzenet — csupán a tárgyalások látszatát igyekeznek kelteni és ily módon meg akarják téveszteni a népeket, amelyek őszintén törekszenek a leszerelés problémájának rendezésére. A szovjet kormányfő hangoztatja, a Szovjetunió kormánya arra az elhatározásra jutott, hogy meg kell szakítani a tízes bizottság eredménytelen vitájában való részvételét. A szovjet kormány a leszerelés kérdését, az ENSZ-közgyűlés 1959. november 20-i határozatának megvalósításával összefüggésben kialakult helyzetet az ENSZ-közgyűlés soron következő ülésszaka elé terjeszti. Ügy tűnik, — állapítja meg Hruscsov — a jövőben kérdésessé válik a bizottság összetétele is. Mindezt figyelembevéve, — írja Hruscsov — a szovjet kormány arra a következtetésre jutott, hogy meg kell szakítani részvételét a tizes bizottság meddő vitájában és a leszerelés kérdését, valamint az ENSZ-közgyűlés 1959. november 20-i határozatának végrehajtásával kapcsolatban kialakult helyzet kérdését a közgyűlés soronkövetkező ülésszaka elé kell terjeszteni. Uzend Eisenliowernek A szovjet kormányfő Dwight Eisenhowerhez küldött üzenetében megállapítja: a Szovjetunió kormánya arra a következtetésre jutott, hogy meg kell szakítani a tízes leszerelési bizottságban való részvételét. Hruscsov üzenetében rámutat, a szovjet kormány úgy döntött, hogy a leszerelés kérdését, valamint az ENSZ-közgyűlés a kérdéssel foglalkozó határozatának teljesítését az ENSZ-közgyűlés soronkövetkező ülésszaka elé terjeszti megvalósítás céljából. Ügy tűnik — állapítja meg az üzenet — emellett kérdésessé válik a bizottság összetétele is. Hruscsov elemzi a leszerelési tízes bizottságban kialakult helyzetet és megállapítja, hogy a nyugati hatalmak küldöttségei és mindennek előtt az amerikai küldöttség olyan álláspontra helyezkedett, amely bármit elősegíthet, de a leszerelés kérdését semmi esetre sem. A nyugati küldöttségek semmit nem tesznek annak érdekében, hogy elősegítsék a leszerelésről szóló egyezmény mielőbbi megkötését. „Szemmel láthatólag azt, tűzték ki célul, hogy megakadályozzák az ilyen irányú megegyezést.” Hruscsov emlékeztet rá, hogy a Szovjetunió konkrét, részletesen kidolgozott, nemzetközileg hatékonyan ellenőrzött leszerelési terveket terjesztett a bizottság elé, majd hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió kifejezte: kész megvizsgálni a bizottság más résztvevőinek bármiféle konstruktív elgondolását. A nyugati hatalmak azonban olyan tervvel álltak elő, amely a törvényesített katonai kémkedés terve. Ez az ellenőrzés terve leszerelés nélkül — . jelenti ki Hruscsov, — amelyet az Egyesült Államokban egyesek szívesen használnának fel kiegészítésként a más országok légiterébe kémkedés céljából való behatolások gyakorlatán hoz. ahhoz a gyakorlathoz, amelyet az amerikai kormány nemrég úgy hirdetett meg, mint az Egyesült Államok politikájának szerves részét. Az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom küldöttségeinek a tízes bizottságban elfoglalt álláspontja világosan mutatja — mondja az üzenet, —- hogy az Egyesült Államok a csúcsértekezleten sem szándékozott elfoglalni olyan álláspontot, amelynek segítségével ki lehetett volna vívni a leszerelés kérdését a nyugati hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok bűne miatt keletkezett zsákutcából. A szovjet kormánynak azt az elhatározását indokolva, hogy kénytelen megszakítani résztvé- telét a tízes leszerelési bizottságban, Hruscsov rámutat arra, hogy a nyugati hatalmak álláspontja következtében a bizottság munkája zsákutcába jutott, meddő szócséplőssé vált, a bizottság pedig minden egyéb, csak nem az a szerv, amely elősegíti a leszerelés ügyét. A szovjet kormányfő hangsúlyozza. hogy a bizottság nem viszi előbbre a leszerelés ügyét, sőt ellenkezőleg, nagy kárt okoz ennek az ügynek,- mert félrevezeti a népeket, azt az ábrándot kelti, hogy történik valami a leszerelés ügyében. A nyugati hatalmak a bizottságban csupán a tárgyalások látszatát igyekeznek kelteni. Ebbe a szovjet kormány nem törődhet bele. KÖZLEMÉNY a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek találkozójáról Üzenet De Gaulle-nak A De Gaulle-hoz intézett levél a következőket tartalmazza Franciaországnak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontjával kapcsolatban: Hruscsov kijelenti, hogy nem érti de Gaulle június 11-én kelt válaszát a szovjet kormánynak arra a javaslatára, amelyet június 2-án küldött meg a francia köztársasági elnöknek az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezéseiről. A szovjet kormányfő megjegyzi, hogy a szovjet kormány programja számolt a francia köztársasági elnöknek azzal a gondolatával, hogy a nukleáris fegyverek továbbítására alkalmas ezközök megsemmisítésével és a katonai támaszpontok megszüntetésével kellene kezdeni a leszerelést. Ezzel szemben — állapítja meg Hruscsov — de Gaulle június 11- i levele egyáltalán nem tesz említést a nukleáris fegyverek továbbítására alkalmas eszközök megsemmisítéséről és a katonai támaszpontok megszüntetéséről, hanem a súlypontot a szállítóeszközök és a támaszpontok „ellenőrzésére” helyezi. Nem szükséges kifejteni — állapítja meg a szovjet kormányfő —, hogy a leszerelési kérdésekről’ folytatott beszélgetéseink szellemétől való eltérés csak arra vezethet, hogy v megegyezés felé már-már megnyílt út bezárul. Ezt bizonyítja a francia képviselőnek a tízhatalmi leszerelési bizottságban elfoglalt álláspontja is. Arra a következtetésre kényszerülünk, — hangsúlyozza Hruscsov — hogy a francia fél ’engedett nyugati partnereinek és feladta álláspontját. Hruscsov megállapítja, hogy a tízes bizottságban a francia képviselő tulajdonképpen egy követ fúj azokkal, akik zsákutcába juttatták a bizottság munkáját. Hruscsov megállapítja, hogy a tízhatalmi leszerelési bizottságban Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok, Olaszország és Kanada nevében előterjesztett tervezet ellenőrzési terv leszerelés nélkül, vagyis a törvényesített katonai kémkedés terve, amely csak azoknak kedvez, akik agressziós terveket szőnek. Szeretnök hinni, — mondja az j üzenet — hogy a francia képvi-; selőnek a tízes bizottságban el- 1 foglalt jelenlegi álláspontja nem Franciaország utolsó szava. Szeretnök remélni, hogy a francia kormány teljes komolysággal megvizsgálja a tízhatalmi leszerelési bizottságban kialakult helyzetet. Hruscsov rámutatott, hogy a szovjet kormány megvizsgálta a tízes bizottságban kialakult hely-1 zetet és arra a következtetésre jutott, hogy a nyugati hatalmak 1 A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak, az Albán Munkapártnak, a Bolgár Kommunista Pártnak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, Kína Kommunista Pártjának, a Koreai Munkapártnak, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a Mongol Népi Forradalmi Pártnak, Németország Szocialista Egységpártjának, a Komán Munkáspártnak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Vietnami Dolgozók Pártjának képviselői elhatározták, hogy bukaresti tartózkodásuk alatt eszmecserét folytatnak a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a testvérpártok számára ebből adódó következtetésekről. Az értekezlet résztvevői egyhangúlag megállapították, hogy a nemzetközi események egész menete és a szocialista világrendszer országainak fejlődése teljes mértékben igazolja a kommunista és munkáspártok által 1957. novemberében Moszkvában elfogadott Nyilatkozat és Békekiálvány marxista—leninista tételeinek helyességét. A tanácskozás résztvevői hitet tettek a Nyilatkozatban és a Békekiáltványban a mai kommunista és munkásmozgalom Chartájában, e mozgalomnak a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harci programjában foglalt alapelvek mellett. A szocialista országok kommunista és munkáspárjainak képviselői vallják, hogy a Nyilatkozat és a Békekiáltvány valamennyi következtetése, így a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséről, a háborúknak korunkban való elkerülhetőségéről szóló következtetés, valamint az a következtetés, hogy a népeknek meg kell őrizniük éberségüket a háborús veszéllyel szemben, minthogy p.z imperializmus létezése talajt teremt az ag- r;sszív háborúk számára — teljes mértékben kalmazfyató a jelenlegi helyzetre is. „A kommunista pártok a békéért folytatott arcot elsőrendű feladatuknak tekintik — :angsú!yozza a Nyilatkozat —. Az összes béke- :srctő erőkkel együtt minden tőlük telhetőt megtesznek a háborúk elhárítása érdekében.” A Nyilatkozat fontos következtetést tartalmaz a különböző országoknak a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenete formáiról s. „A jelenlegi viszonyok között az élcsapata vezette munkásosztálynak egy sor kapitalista országban megvan a lehetősége arra, hogy... megtörje a reakciós erők ellenállását és megteremtse a szocialista forradalom békés megvalósításához szükséges feltételeket”. Egyszersmind azonban számba kell venni azt a lehetőséget, hogy a munkásosztály nem békés úton vívja ki a győzelmet a szocialista forradalomban. A jelen találkozó résztvevői a mélységes megelégedés érzésével állapítják meg a szocialista rendszer valamennyi országának a gazdaság és a kultúra fellendítésében, a társadalmi és államrend erősítésében, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésében elért hatalmas sikereit. Napról napra fejlődik és erősödik a szocializmus országainak nagy összefogása. A szocializmus tábora erejének virágjában van. E tábor hatalmas és mindinkább növekvő hatást gyakorol az emberiség egész fejlődésére. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok sikerei harcra lelkesítik a kapitalista országok munkásosztályát és valamennyi dolgozóját a létérdekeiket fenyegető kizsákmányolok ellen, a békéért és a szocializmusért. Az értekezlet résztvevői kijelentik, hogy a kommunista és munkáspártok a jövőben is erősítik a szocialista világrendszer országainak összefogását és mint szemük fényét óvják egységüket a népek békéjéért és biztonságáért, a marxizmus—leninizmus nagy ügyének diadaláért vívott harcban. Bukarest, 1960. június 21. AZ albAn MUNKAPART a bolgár KOMMUNISTA PARI CSEHSZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÍNA KOMMUNISTA PARTJA A KOREAI MUNKAPART A LENGYEL EGYESÜLT MUNKÁSPÁRT A MAGYAR SZOtflALISTA MUNKÁSPÁRT A MONGOL NÉPI FORRADALMI PÄRT NÉMETORSZÁG SZOCIALISTA EGYSÉG- PÄRTJA A ROMAN MUNKÁSPÁRT A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJA A VIETNAMI DOLGOZÓK PARTJA — genfi képviselőik álláspontjából ítélve — nem óhajtanak komolyan tárgyalni a leszerelésről és csupán a tárgyalások látszatát igyekeznek kelteni, a népek félrevezetésére.
