Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

m I m 19 v Bi11 p«i MAI NAPLÓ I960, június 26, vasárnap. Névnap: JÁNOS, PÁL. (Hétfőn: LÁSZLÓ) A NAP ESEMÉNYEI: A Szovjet Ifjúság Napja. 1945. június 26: Ötven állam aláírta az Egyesült Nemzetek Alapokmányát. Ötven éve halt meg Bolgár Elek akadémikus, egyetemi tanár. 125 évvel ezelőtt született Her­mann Ottó neves természettudós. 1810. június 26: Meghalt Joseph Michel Moetcolfier francia felta­láló, aki fivérével 1783-ban első­nek épített levegőbe emelkedő, papírral áthúzott, vászonból ké­szült, meleg levegővel hajtott lég­gömböt. ★ BÖKI KARTÁRS A FEJÉT CSÓVÁLJA, mert a többezer -forint költség­gel újjávarázsolt, megszépült fe­hérgyarmati halászcsárda tánc­helyiségében kopott, rozoga asz­talokon és pőrén tárolják a ke­nyeret. '★ ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓT tartanak július 9-én délután fél 5 órakor a 20 évvel ezelőtt érettsé­gizett Kossuth-diákok, volt inté­zetükben. A( jelentkezést és az esetleges szállodaigényt Bogdányi (Jäger) Ferencnél, a Nyíregyházi Beruházási Bánkban lehet beje­lenteni.-k SZÁZ GYERMEK KAP NA­PONTA MELEG ÉTELT Ara­nyosapáti község két óvodájában. Reggel 6 órakor hozzák a szülők a gyerekeket. Nyugodtan mennek munkába, mert az óvodában min­dent megkapnak a gyerekek. ★ t taszter járda lakoson Végleg búcsút kívánnak venni Tákos község lakói Bereg „rémé­től”, a sártól. A termelőszövetke­zeti községben az idén 1000 négyzetméter flaszterjárda építé­sét vették tervbe. A munkához aratás után látnak s társadalmi munkával igyekeznek azt mi­előbb befejezni. A községfejlesz­tés 82 ezer forint összegéből egyébként még telik a kultúrház küső tatarozására is. „Salátateimelés" A zöldmoszatok csoportjának egyik osztályába, ezen belül az Ulvá nemzetségbe sorolható mo- szat-fa a „tengeri saláta”. En­nek a moszatnak a sejtjei több méter hosszú, 30—50 centiméter széles szabálytalan lemezeket ké­peznek. Ezt a tengeri salátát, vagy ten­geri szalagot évezredek óta is­merik a távolkeleti tengerek mellett élő népek s ez a tenger­vízben élő növény főzelékként, salátaként került a japánok és kínaiak asztalára. A tengeri sa­láta a legutóbbi évtizedekig va­don „termett” a tengerfenék szik­láihoz és kagylóihoz tapadva s a nép körében nagybecsű zsák­mánynak számított egy-egy sa­láta-telep felszínre hozatala. Palántáidé a víz alatt A Sárga tenger partján vízi­növénytermesztő állami gazda­ságban foglalkoznak — három­száz holdnyi tengervízben — ennek a különleges salátának a termesztésével. Termesztése egy­szerű, bár komplikált. A parton. 6—8 méteres tengervízben köte­leket feszítenek ki, amelyeket parafa-bólyák tartanak a felszí­nen. A tengerszinten lebegő kö­telekre átlag negyven centi tó­Ejtöernyős parádé, miirepülés, lovas és motoros, bemutató Honvédelmi Nap j \y írniudáii Az MHS július 3-án, vasárnap­hoz egy hétre nagyszabású Hon­védelmi Napra készül Nyírma- dán. A nap legnagyobb eseménye az ejtőernyős ugrás és műrepü­lés lesz, de a lovasok és moto­rosok is nagyszabású bemuta­tóra készülnek. A Honvédelmi Nap iránt az összes környező községben is nagy az érdeklődés: több mint ötezer vendégre számítanak, akik­nek ellátásáról az FMSZ gon­doskodik. — a tengerben volságra 5—6 méteres köteleket függesztenek, amelyekre rákö­tözik 1,5—2 centiméter távolság­ban a tengeri saláta „palántáit”. Nyolc centis palántából 6 méteres óriás De itt is fejlődik az „agrotech­nika”. Az egyszerűbb, olcsóbb termesztés és a jobb fénygazdál­kodás érdekében legújabban nem függőleges, hanem vízszintes „művelést” alkalmaznak. A víz felszíne alatt két bólyasorhoz erősítve lebegnek az apró növé­nyekkel megtűzdelt kötelek. A tengeri saláta rendkívül gyorsan fejlődik. A „palántázást” általában november—december­ben végzik s a nyolc centis nö­vénykékből 4—6 méteres óriások fejlődnek. Ne higyje senki, hogy a ten­geri saláta afféle inyenccsemege csupán. A legkülönbözőbb étel­ként fogyasztják s rájöttek, hogy a nyers tengeri saláta — amely így is ízletes — gyorsan ható gyógyszer a pajzsmirigy-túlten- gésben szenvedők számára. Gyógyszereket és ipari vegysze­reket is készítenek belőle. Az Élet és Tudomány cikke nyomán. Tricikli-idill Túl a Tiszán, az ország és megye be­regi végébe kanyar­gó műút mentén nap­fényes csend van. A látóhatár aljáig lel­ket gyönyörködtető gazdagság mutatko­zik: szőkülő gabona­táblák, aranysárga árpavetések, haragos zöld kapások. Odébb serénykezű kapálok népes csoportja haj­ladozik, a kanyarban rohanó Zet.or hangja vész el. Csend van és tiszta, kék ég.:: Egyszerre érdekes látvány tűnik a mesz- szi országutat járó elé. Jön a tricikli, nyergében patyolat fehér öltözékű asz- szony ül. Játszik a fény a métereket nyelő kerekek vil­láin és Csaroda ha­tárában egész csa­patra való gyerek él­jenzése fogadja, Pár pillanat s már kat­tog is a gömbszaggató kanál, piroslik a fagylalt a pihe­könnyű tölcsérek te­tején ..; — Elérkezett a fagylaltevés fényko­ra — állapítja meg Husovszki Béláné, a vásárosnaményi föld­művesszövetkezet mozgóbolt-árusa. A járási székhelyen ti­zenegy árus adagol­ja már a fagylaltot, — s közülük négyen nyakukba veszik a termelőszövetkezeti járás tágas határát. Eljött a fénykor s ez érthető is, hiszen megérkezett az ara­tás ideje. — Mint mindenkor, most is aranyat ér a fagylalt és a hűsítő ital a nap alatt verejtékező mun­kás embereknek. A vásárosnaményiak időben gondoltak erre s megolajozták a tri­ciklik kerekeit, — hadd fusson gyor­sabban. Husovszkiné egészen Beregsurá- nyig megy naponta s ez idő alatt sokszor hétszáz gömb fagy­laltot is elmér. Érik a gabona, szé­pül a határ s az összképbe egyre job­ban beleilleszkednek a triciklik, a mozgó boltok is ; .; (—gyal) Gyűlésen A tiszalöki munkás-paraszt találkozó egy résztvevője. (Hammel felv.) A barnabőrű lány VIZSGÁZNÁK A NÉMET ÓVODÁSOK. A Móricz Zsigmond Művelődési Házban szervezett német nyelvű óvoda négy-hat éves kicsinyei július 2-án tartják vizsgájukat a művelődési ház színpadán. Az óvodások száma meghaladja a huszonnyolc főt. ★ 1100 FORINTOT KÖLTÖTTEK könyvek vásárlására ebben az esztendőben a balsai Petőfi Tsz- ben. Könyvállományuk megha­ladja a 200 kötetet. A tsz-ben az utóbbi időben jelentősen megnö­vekedett az olvasók száma, száma. ★ A NYÄRI MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁK ELŐKÉSZÍTÉSE, és az arra való felkészülés volt a fő napirendi pont pénteken az alapszervezeti KISZ-titkárok és aktivisták tiszalöki járási érte­kezletén. Az értekezleten a me­gyei KISZ-bizottság is képvisel­tette magát. Értékes vállalások is születtek. ★ TISZAVASVÁRI legnagyobb téesze a Rákóczi Termelőszövet­kezet. Jelenleg kukorica vetéste­rületük második kapálását vég­zik; jól haladnak állattenyésztési tervük teljesítésével, hiszen a tsz saját állatállományából képes a szükséges hízómarha, valamint sertés előállítására. TANACS, KULTÚROTTHON ÉS KÖNYVTÁR kap helyet a szé- kelyi kastélyban. A barokk stí­lusú romos épületet a Műemlék- védelmi Bizottság vezetésével ál­lítják helyre. A munkálatok rövi­desen befejeződnek. A nyíribronyt kastélyépületet ugyancsak most renoválják. A lány maga elé révedt. A mélyenülő, dióbarna szempárt, mint távolról aláereszkedő fel­hők, aprócska könnycseppek borították el. Nem először fel- hősödik el előtte minden. A négy fal között, egyedül, ahol senki sem látja, gyakran elszo­rítja a szívét valami és hulla­nak a sós ízű könnyek. Egye­dül van ebben az új, számára furcsa, kétarcú, faluban. Pedig ideérkezésekor szépnek, ottho­nosnak tűnt minden. Az állo­máson lovaskocsi várta, a Bú­zakalász elnöke pulykát süttetett a tiszteletére, takaros különszo- ■ hát rendeztek be a főutcán. A | falusi asszonyok, akárcsak az anyját látná, naponta bekopog­tak valami kedves meglepetés­sel. Az egyik csipetnyi túrót, a másik ú) uborkát, a harmadik madártejet hozott kóstolóba az agronómus-kisasszonynak: Mert így szólították az első napok­ban. Hiába erősödött, hogy hívják csak Katinak, a parasz­tok, az ősöktől örökölt álazattal néztek rá. „Tanult ember, egye­temet végzett, kijár neki a kis­asszony megszólítás.” Már úgy érezte, élete vágya, minden álma itt lesz valóság ebben a jegenyefákkal szegélye­zett, mezők illatával fürösztött , barátságos faluban. De néhány napja történt valami. Látogató érkezett a távoli falucskából, onnan, ahol az ö szülei laknak Azóta másképp néznek rá a nyír­falviak. El-elmalraüozik a szí­ves megszólítás, a kedves mo­soly, s ilyenkor fojtó érzések kínozzák. Nincs egyetlen jóba­rátja, akivel megoszthatná per­ceit, aki meghallgatná, megér­tené. A Gyepsoron a libák kö­rül őgyelgő gyerekek az egyik este utána kiabálták: cigány, cigány... Cigány? Valóban. Barna bő­rét, az el nem tüntethető örök­séget magán hordja. De szorgal­ma, akarata, embersége nem lehet „kárpótolás” a faji bélye­gért? Mostanában egyre jobban foglalkoztatja ez a lélekmarcan­goló gondolat. Nemcsak a pi­henő időben lopakodik magá­nyába — szinte megbénítja a munkában is. Hát ilyenek az emberek, ilyen a mi világunk, amiről már otthon, meg az egyetemen is annyit hallott? Hogy nálunk nem a bőr számít, nem a fajta, m é g c s a k nem is a múlt, hanem az, hogyan dolgozik, milyen rendes, becsületes valaki? És ő nagyon sokat tanult, nemcsak az isko­lában, hanem az életben is, sok pofon is érte. Mikor a szü­lei sokévi kuporgatás után há­zat vettek, beköltöztek a falu szélére, az emberek összesúg­tak: Hogy tudott így felvergőd­ni ez a sátoros cigány? Mindezt elhallgatni, eltűrni neki már kínos volt. A szülei megszok­ták, hogy a cigánynak, csak egy szóval lehet válaszolni: „igenis.” De mégis változott a világ, hát az emberek nem vál­toznak vele? Mikor az apja belépett a helybeli termelőszövetkezetbe, megvá­lasztották párttitkárnak, ám né­hány „ellenzéki” beutazott a járási székhelyre, kéréssel, ne az apja legyen a párttitkár. Lakatos Katalin, az aranykezű asztalos lánya az iskolában nem hallotta soha, hogy bárki is fejéhez vágta volna szárma­zását. A KISZ fiatalok is ma­guk közé fogadták. Mikor el­végezte az agrártudományi egye­temet minden vágyát teljesülni látta e takaros nyírségi falu­ban. Az idegent körülvevő tisz­telet,; a nőnek kijáró bók és üd­vözlés kísérte az első napokban. Hol van ez most? Vagy még­sem olyan kibírhatatlan a hely­zet? Lehet, hogy csak egy-két fecsegő vette a szájára? A több­ség bizonyára szeret. Lehet, de az érzékenylelkű és sok bántal- mat megért lánynak duplán rosszul esik minden. Ha valaki elég kedélyes, nem elég be­szédes vele szemben vagy vélet­lenül elfelejt kezet fogni, mind­járt a szívébe hasít: „persze mert barna a bőröm. Míg nem tudták, hogy cigány az apám, az anyám, addig hajlongtak, lesték a kívánságomat is, most meg sárral dobálnak.” Már azon is gondolkozott, hogy elmegy innen, messzire, ahol soha senki nem tudja meg az igazságot. Vagy talán jobb lenne hazamenni a szülőkhöz Mindig visszatartotta valami. A föld szeretete, az emberek sa» gítése. Naponta tapasztalta mennyire kell ide a szakember hányán nem ismerik a baráz­dák titkát. De most már nem lehet így! Nem akart meg• hátrálni, nem akart visszakozz parancsolni magának az első rögöknél. Szép fizetést is kap alapjában nem érzi rosszúl ma­gát, a helyi „vezérkar” egyik tagja, fiatal lány létére. Az egyik este éppen ilyen fájdal­mas gondolatokkal küszködött amikor magányában egy idő­sebb férfi zavarta meg. Jánot bácsi kopogott, Kerekes János az idős, jókedélyű veterán, aki mindig megneszeli, ha valaki bánatos. Kati az esti beszélge­tés után gondtalanabból nézeti a szürkületbe, hajló falura Jól sejtette, nem hagyják el­sorvadni: kommunista parasz­tok melléje állítják az embere­ket. A felgyülemlett keserűsét talán lassan, a napok múlásá­val el is oszladozik. Minden­esetre ezután még kedvesebb figyelmesebb lesz a falusi em­berekhez, nem ítéli el mindé egy-kettő miatt, a jövő vasár­nap pedig elhozza a szüleit nézzék meg, hol jár-kél, milyet élet sarjad a keze után. Néz­zék meg a nyírfalvaiak is milyet dolgos emberek a szülei. Meri jó itt élni és vetni a magot hogy gaz helyett búza, réztesti kukorica vigyázza a földet Nem szabad meghúnyázkodni ezt diktálja maga az élet. . Páll GÓM 10

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents