Kelet-Magyarország, 1960. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-22 / 146. szám
la náeskosik a Román Híunkáspárí kongresszusa (2. oldal) ¥t!4g prslttárfsl • fjr**«!/«****1 XVII. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM. Ára 50 fillér I960. JÜNIUS 22, SZERDA (4—5 oldal.) r Évközi számvetés A zárszámadások ideje még messze van a termelőszövetkezetekben. A gondos szövetkezeti vezetők azonban nemcsak december 31-én kezdik a zárszámadást, amikor vastagon aláhúzzák a bevételi és kiadási rovatokat, hogy megkezdhessék az összegezést. A zárszámadásra készülnek akkor is, amikor ezer darab csirkét eladnak, amikor száz forintért kocsikenőcsöt vesznek, vagy úgy határoznak, hogy az árpa tarlójába száznapos kukoricát Vetnek. Készülni azonban kétféleképpen lehet: tervszerűen, tudatosan és az .események sodrásával, „ahogy esik, úgy poty- tyan” módra. A jó munka iránytűje ott van minden szövetkezetben: az éves tervben. Nem általános, de jónéhány szövetkezetben ezek a tervek igen mélyre kerültek a fiókokba; a tervkészítők ujjlenyomatán kívül nem igen látni rajtuk semmi nyomot. Időként pedig szükséges, hogy a szövetkezet vezérkara elővegye ezt a fontos dokumentumot és tanulmányozzák, annak végrehajtásáról tájékoztassák a tagságot. A tavasziak vetése befejeződött. Nem mindenütt a terv szerint „sikerült” a vetés. Sajna* több helyen a kukorica kárára lett „kevesebb” a föld. Megtörtént a pillangósak első kaszálása, eladták a juhok gyapját, az őszieket mostmár pontosan fel lehet becsülni, a gyümölcsösök is megmutatják már, hogy mit várhatunk. A féléves tej hozamból következtetni lehet, meg lesz-e évvégére a tervezett 2800—3000 liter. Tehát, ha az eddigi gazdasági menetet összehasonlítják a tervezett adatokkal, rögtön rájön a vezetőség, hogy hol álljak jól, és hol szorít a cipő. A tények megállapítása azonban nemcsak arra való, hogy azokon vitatkozzanak, hanem a holnapi és holnaputáni cselekedeteket is aszerint kell végezni, hogy a tervet teljesítsék még akkor is, ha valamiből már „kiesés” van. A gyümölcsös szövetkezetekben általában kevesebb lesz a tervezettnél az alrpa, egyes helyeken nincs még annyi tehén, vagy hizó a közösben, mint amennyit terveztek, máshol kevesebb kukoricát vetettek. Mind ezeknek a gazdasági kihatását sürgősen meg kell vizsgálni; mennyi az a forintérték, amire nem számíthatnak és miből tudják ezt pótolni? Mihez lehet elsősorban nyúlni? A legnagyobb tartalék az időszerű munkák pontos, jó minőségben való elvégzésében rejlik. A kukoricát nem kétszer, hanem háromszor kapálják, most, a második kapálás idején egy kis pétisóval megszórják, hogy a tervezettnél 2—3 mázsával többet teremjen. A cukorrépa és a burgonya mindenütt jó termést mutat, de el kell még végezni a gazoló kapálást is, hogy néhány mázsát holdanként ezzel is nyerjünk. Az alma mázsában ugyan kevesebb lesz, de gondos kezeléssel elérhető, hogy 90— 95 százalékban exportminőségű legyen. Közismert, hogy a másod- harmadosztályú alma és az export minőség között több forint árkülönbözet van. Nem mindegy tehát, hogy mázsánként 200—300 forinttal többet, vagy kevesebbet kap a szövetkezet az almáért. A gond„s védekezéssel az idei termés minőségén túl megalapozzuk a jövőévi termést is. Aki az idén nem védekezik, az jövőbe sem számíthat jó termésre. Az őszi árpa már színesedik, nemsokára szőkül a rozs is, aztán sárgul a búza kalásza. Az idejében való aratással, gondos munkával itt is sok érték menthető meg. A megkésett aratásnál tíz százalékos szemveszteség könnyen előállhat. Egy napon, szövetkezeti községben, ahol 1000 hold a kenyérgabona, ez ezer mázsa búzát jelenthet. Négyszáz ember egyévi kenyere, illetve 200 ezer forinttal több, vagy kevesebb bevétel ez! Az állattenyésztés alapja a bőséges takarmánytermés. Az első kaszálások nem hozták a várt eredményt. A második kaszálás már jónak mutatkozik. Több helyen a hereföldeken ott vannak az első kaszálás petrencéi. Sürgősen hordják be, mert ezzel elejét veszik a további minőségi romlásnak és nem nyomják a petrencék a második kaszálás gyapját. A réti széna mellett sok takarmány van az útak, árokpartok, töltések oldalain is. A takarmánybázis gyarapításának egyik legjelentősebb módja a másodvetés. Helyes módszer az, ahogy a Tiszavasvá- ri Gépállomás körzetében készülnek az ősziárpa betakarításra. Kombájnnal aratnak, így azonnal szemet nyernek a hízóknák, a kombájn nyomában a szalmabetakarító halad, majd az eke következik. Ahol reggel még árpa ringott, estére már száznapos kukorica lesz a talajban. Sok módja, lehetősége van annak, hogy a hátralévő hat hónapban a tervezett zárszámadási bevételt elérjék a szövetkezetekben, de ehhez az szükséges, hogy állandóan figyelemmel kísérjék, miből mit kaptak, mi várható. Tíz-tizen- két hetenként egy-egy falka baromfi felnevelhető, tehát az év végéig még kétszer is kihasználhatják az erre alkalmas épületeket. Ha valámi nem úgy van, ahogy tervezték, bátran mondják meg a tagságnak és azt is mondja meg a vezetőség, hogy helyette mit javasolnak? Ilyen módszerrel — együtt a tagsággal — egy-egy számvetés után megújult erővel tudnak a tervek valóra- váltásáért, túlteljesítéséért dolgozni. Csikós Balázs. Valósággá tesszük a dolgozók jólétének fokozását célzó határozatokat Tegnap tartották meg as SZMl megyei küldöttértekezletét Az értekezleten megjelent és az elnökségben foglalt helyet Benkei András elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Fekszi István elvtárs, a megyei tanács vb elnöke és Péter Ernő elvtárs, a SZOT elnökségének tagja, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára. Szendrei István elnöki megnyitója után Szűcs Lajos, az SZMT megbízott elnöke számolt be a megye szakszervezeti munkájáról és a feladatról. erejüket a proletárdiktatúra erősítésére fordították. Megyénk munkásainak, parasztjainak és haladó értelmiségének túlnyomó többsége bizonyította be elvhűségét és fejezte ki bizalmát a pröletárhatalom iránt. Ahogy tisztult az emberek feje, úgy nőtt a szakszervezetek tekintélye is. A szak- szervezetek termelést elősegítő munkája újból előtérbe került, sikerült felszámolni szakszervezeti bizottságaink tétlenségét, félénkségét. A munkaverseny a dolgozók kezdeményezése alapján újból megindult, nagy sikereket ért el és az MSZMP VII. kongresszusának tiszteletére indított verseny során jelentősen hozzájárultak megyénk dolgozói is hazánk ipari termelésének komoly mérvű növeléséhez. A termelés az ellenforradalom leverése óla állandóan emelkedett. 1957-ben 14, 1958-ban 23, 1959-ben pedig már közel 40 százalékkal termelt többet megyénk szocialista ipara, mint 1956-ban, Nőtt ugyanakkor az egy munkásra eső termelési érték is. Jelentősen fejlődött az építőipar tevékenysége is. Külön kell erről szólni, hiszen a VII. kongresszus és a második ötéves terv irányelvei igen fontos feladatokat ■ tűztek az építőipar elé. különösen a nagyobb létesítmények és a lakásépítés terén. Az egészségesebb bérpolitika és a jobb munkaviszonyok megteremtése következtében már 1957-ben 14 százalékkal szárnyalta tűi az építőipar 1956 egy munkásra eső termelési értékszíntjét. Eredményeiket nem létszámemeléssel, hanem a munka jobb megszervezésével érték el. — A mezőgazdasági üzemekben, mind az állami gazdaságoknál, mind a gépállomásoknál, óriási változás ment végbe. Míg 1957-ben többségben veszteséggel dolgoztak a megye állami gazdaságai, 1959- ben már mintegy 50 millió forintos nyereséget értek el. A gépállomások működési feltételei is lényegesen megváltoztak. Ennek eredménye, hogy 1959- ben megyénk 16 gépállomása 115 százalékra teljesítette traktor- és motormunkatervét. örvendetes ugyanakkor, hogy kevesebbek a költségeik és az elmúlt évben már 11 millió forintos nyereséggel zártak. — Pártunk helyes politikája nyomán, a dolgozó parasztság megértése és a munkásosztály nagyarányú segítsége — a szakszervezetek támogatása — alapján ez év tavaszán döntő lépést tettünk előre megyénk mezőgazdaságának szocialista átszervezése terén. Most az a feladat, hogy a termelőszövetkezetekben jó légyen a gazdálkodás és megfelelő a politikai légkör. Kapcsdla- taikat használják fel arra, hogy a tsz-ek egyre nagyobb súlyt helyezzenek az árutermelésre, különösen az állattenyésztés és a takarmánytermésztés növelésére. Á nmiikaviTSfiiy sikerei nagyolt, egymás után alakulnak u •»socialist«44 címért harcoló brigádok I i — A szocialista ipar és a me- 1 zőgazdaság terén elért eredtnéII nyékhez nagymértékben járult 11 hozzá a fokozatosan kibontakozó » szocialista munkaverseny. A I szakszervezetek — a párt és a ; SZOT határozatait széles kötr- .; ben megvitatva és figyel embeII véve megyénk sajátosságait — 1; szervezték a munkaversenyt. így 11 értük el, hogy legtöbb üzemünk ;; jelentősen túlteljesítette vállalá- 11 sét. Különösen kimagasló eredményt ért el a N.yírbogdányi 11 Kőolajipari Vállalat a Tiszaíöki ;; Vízmű Vállalat, a Szabolcs mell gyei Tejipari Vállalat, a Mátészalkai Vegyesipari Vállalat, a ;; Nyíregyházi Textilruházati Vál- I; lalat, a Mezőgazdasági Gépjaví- ;; tó Vállalat és még egy sor üze- ;; műnk és vállalatunk, amelyek a ;; megyei pártbizottság vándorzász- :: Iáját kapták kitüntetésül, vagy 'I elnyerték az élüzem címet. A Versenynek (udhatö be, hogy megyénk szocialista iparának teljés termelése 1960. ehő negyedévében 12 százalékkal volt magasabb, mint az előző év hasonló időszakában. A minisztériumi- és a szövetkezeti iparban jelentősen nőtt a termelékenység is. Különösen jó a helyzet e szempontból az építőiparnál. — A kongresszusi munkavei- seny sikerét és a legújabb Vállalások teljesítését nagyban elősegítette a szocialista brigádmozgalom előretörése megyénkben. Munkásaink kezdeményező ereje nyomán sorra alakultak meg a szocialista brigád címért harcoló kollektívák. Elnökségünk a közelmúltban értekezletre hívta össze a szocialista brigádok vezetőit. Ezen a megbeszélésen vált ismeretessé, hogy megyénkben hatvannyolc brigád 900 dolgozója versenyez a kitüntető címért. A brigádok többségénél? máris oda lehet ítélni e címet. Elnökségünk az elkövetkező időszak legfőbb feladatának tartja a meglévő brigádok megszilárdítását, munkájuk sokoldalú segítését. Rövidesen összehívjuk az üzemek vezetőit, hogy velük is egyszer, s mindenkorra tisztázzuk e brigádok helyét és szerepét. Minden dolgozó ismerje feladatát! — Munkánk megköveteli, hogy megvizsgáljuk: ismerik-e a dől* gozók mindenütt a tervből reájuk háruló feladatokat, megbeszélték-e azokat velük a tervek elkészítése előtt, vagyis pontos, átgondolt és reális-e az elkészített terv. A Szovjetunióban tett (Folytatás a 3. oldah ni Tegnap tartotta megyei küldöttértekezletét a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsa a IV. számú iskola dísztermében. A szépen feldíszített teremben több, mint száz küldött és vendég részvételével kezdődött meg az értekezlet, amelynek fő jelmondata volt: „A párt, a munkásosztály élcsapata számára a legnagyobb jelentőségű tömegszervezet a szakszervezet” “ (MSZMP VII. kongresszusa.) Éhünk a párt következetes politikájával — Elmúlt négy éve, hogy megyei küldöttértekezletet tartott a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. 1956. április 22-én mind a beszámoló, mind a határozati javaslat helyesen szabta meg a megye szakszervezeteinek feladatait. Föfeladatként jelölte meg a munkáshatalom erősítését, a termelőerők fejlesztését, a munkások érdekvédelmét, politikai és kulturális nevelését. Bár erre az időszakra az volt a jellemző, hogy a termelés emeléséért folyó harc mellett nem fordítottunk kellő gondot a munkások mindennapi szükségleteinek kielégítésére, a XX. kongresszus, valamint pártunk és a SZOT határozatainak alapján már megindult az egészséges fejlődés. Ezt szakította meg időlegesen az 1956 októberében kitört ellen- forradalmi lázadás, amely lekicsinyelte eredményeinket, felnagyította hibáinkat, s azokat eltorzítva általános támadást indított a szocializmus ellen. A szakszervezetek megyénkben nem vettek részt az ellenforradalom cszemei és politikai előkészítésében. Az első perctől kezdve a íorra- da’tni munkás-paraszt korrhánv molló pü minrlpn
