Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-15 / 114. szám
Mozgalmas diplomáciai hétvége Párizsban Párizsban megkezdődtek a nyugati államférfiak előzetes megbeszélései A Szakszervezeti Világszövetség levele a négy nagyhatalom kormányfőihez Párizs, (MTI): Diplomáciailag mozgalmas hétvége kezdődött szombaton — 48 órával a csúcs- értekezlet megnyitása előtt — a francia fővárosban. Hruscsov szovjet miniszterelnök és Adenauer kancellár megérkezése után — szombaton Párizsba érkezett Selwyn Lloyd angol külügyminiszter is. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Selwyn Lloyd elutazásakor a londoni repülőtéren mondott rövid beszédében hangoztatta, hogy „az elmúlt két hét eseményei még szükségszerűbbé tettek a csúcsértekezletet”. Reményét fejezte ki, hogy a kormányfői találkozó „általánosságban a feszültség enyhülését eredményezi majd.” Az angol külügyminiszter újságírók kérdéseire válaszolva nem volt hajlandó állást foglalni a május elsejei amerikai légiprovokáció ügyében, kijelentette azonban: „Az amerikaiaknak be kell látniok helyzetük kényességét és biztosítani kell, hogy a jövőben az összes érdekeltek tartózkodjanak az ilyen akcióktól”. Herter amerikai külügyminiszter, mint az AFP jelenti, szombaton délelőtt a párizsi amerikai nagykövetségen „munkaülésen” vett részt a csúcstalálkozó amerikai küldöttségének eddigi Párizsba érkezett tagjaival. A megbeszélés után Herter felkereste Couve de Murville francia külügyminisztert és másfélórás tanácskozást folytatott vele. Ezen a tanácskozáson résztvett amerikai részről Merchant külügyminiszterhelyettes és Eaton nagykövet, a genfi leszerelési értekezlet amerikai küldöttségének vezetője, francia részről pedig Jules Moch, aki a francia küldöttséget vezeti a leszerelési értekezleten. Szombaton délután tanácskozásra ült össze Herter amerikai, Selwyn Lloyd angol, Couve de Murville francia és Brentano nyugatnémet külügyminiszter. A négy külügyminiszer tanácskozása után Herter, Selwyn Lloyd és Couve de Murville újabb megbeszélést folytatott. Couve de Murville este vacsorát adott a csúcsértekezleten résztvevő nyugati küldöttségek vezetőinek tiszteletére. Adenauer kancellár vasárnap résztvesz a nyugati kormányfők tanácskozásán. Párizsi megfigyelők — jelenti a Reuter — arra számítanak, hogy Herter „nehezen tudja majd megmagyarázni” amerikai szövetségeseinek a május elsejei repiilőgépincidens tárgyában tanúsított amerikai hivatalos magatartást. ' Olyan hírek terjedtek el, hogy az amerikai kormány igyekszik megszerezni szövetségeseinek támogatását egy új „nyílt ég” javaslathoz, amelyet Eisenhower elnök terjesztene elő a csúcsértekezleten. Adenauer megérkezett Pariséba Párizs. (REUTER): Adenauer kancellár szombaton délelőtt repülőgépen Párizsba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson de Gaulle-lal, Eisenhower rel és Macmillannel a hétfőn kezdődő csúcsértekezlet előtt. Adenauer vasárnap az esti órákban tért vissza Bonnban. A Reuter párizsi tudósítója arról számol be, hogy a hétvégi nyugati tanácskozások egyik célja áthidalni a leszerelés kérdésében leg utóbb felmerült nézeteltéréseket. E nézeteltéréseket az a kérdés robbantotta ki, hogy milyen fontosságot tulajdonítsanak a nukleáris töltetekkel ellátott rakéták kilövőhelyei ellenőrzésének, a franciák álláspontja szerint az ilyen jellegű ellenőrzést már a kelet-nyugati leszerelés kezdeti szakaszában meg kell oldani. Az amerikaiak ezzel szemben ez idő szerint gyakorlatilag kivihetetlennek tartják, hogy repülőterek, rakétakilövőpályák, katonai raktárak és a hajók ezreinél ellenőröket helyezzenek el. Szerintük ez a kérdés csak a leszerelés egy későbbi szakaszában oldható meg, amikor már nagyobb bizalom jellemzi majd a kelet-nyugati kapcsolatokat. Havana. (AP): Fidel Castro kubai miniszterelnök pénteken este televízióban szólott az ország lakosságához. A miniszterelnök a kubai haditengerészet jelentésének részleteit ismertetve közölte, hogy május 6 és 11 között az amerikai haditengerészet több egysége behatolt Kuba területi vizeire. A kubai parti őrség tüzet nyitott az egyik amerikai tengeralattjáróra, mire az északi irányba elmenekült. Mint Castro mondotta, május 11-én éjfél után 1 órakor az Prága, (CTK): A Szakszervezeti Világszövetség levélben fordult a párizsi csúcstalálkozón résztvevő négy kormányfőhöz. Az. SXVSZ üdvözli a csúcsértekezlet összehívását és hangoztatja, hogy a világ 170 millió sezrvezett dolgozója lankadatlan figyelemmel és reménykedéssel fogja kísérni az értekezlet munkáját Az SZVSZ kéri a négy kormányfőt, szívlelje meg a dolgozók óhaját és egyezzen meg a Washington. (AP): Az amerikai szenátus pénteken jóváhagyta és elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely 1 milliárd 185 millió 665 ezer dollár költségvetési fedezetet kér az amerikai rákét a támaszpontok fejlesztésére, továbbá újabb hazai és külföldi katonai létesítményekre. Ugyanakkor a képviselőház költségvetési bizottság 85 millió 168 ezer dollár folyósítását javasolta az amerikai fegyveres amerikai „Norfolk” könnyűcirkáló néhány mérföldre megközelítette a Kuba északkeleti részében fekvő Caxo Banco-t. Résztvett az agresszióban még a „Barracuda” tengeralattjáró és a „Sullivan” romboló. — Az amerikai haditengerészet egységei a kubai kormány tudta és engedélye nélkül hatoltak be a felségvizekre — mondotta Fidel Castro. Fidel Castro ezután megjegyezte, hogy a kubai amerikai nagykövetség tudott az agresszió eiökcs zitéséről. nukleáris kísérleti robbantások megszüntetésében, a leszerelésben a német kérdés megoldásában. A világ dolgozói ezen kívül kérik a négy nagyhatalom vezetőit, egyezzenek meg elvben a Kínai Népköztársaság és India részvételéről a leszerelési értekezleten, továbbá abban, hogy a népi Kína jövőben bekapcsolódjék a nagyhatalmak tanácskozásaiba. erők külföldi katonai építkezéseinek költségeire. A több mint 85 millió dollár költségvetési fedezet nagyrészét Franciaországban, Nyugat-Németországban, Grönlandon és Olaszországban költik el. C«oh tn-taj vifwsaiért Hutába Hanning. (ÜJ KlNA): Csou Eri- laj kínai miniszterelnök szombaton Csen Ji miniszterelnökhelyettesnek, valamint a kínai küldöttség többi tagjának kíséretében repülőgépen visszatért Kínába kambodzsai és vietnami látogatásáról. 96 wer forint a négyes* A 20. játékhétre beérkezett 4 777 318 szelvény között öttalála. tos nem volt. Négy találatot 37- en értek el. Ezekre egyenként 96 837,50 forintot fizetnek. Három találatot 2910 szelvényen értek cl, nyereményük 616,50 forint. Két- találatcs szelvény 98 787 darab volt, nyereményük 18,10 forint. Amerikai haditengerészeti egységek behatónak Kuba parivizeire I»>y készül az Egyesült Államok a leszerelésre QUO VADIS DÉLAFRIKA ? Cecil Rhodes neve összeforrott Afrika történelmével. Nevét vérrel és arannyal írta be a történelem lapjaira. Az imperialisták és a gyarmatosítás hívei zseninek és igazi hősnek tartották, a földrész ősi lakói örökre elátkozták a nevét. is. Sokan Délafrika Napóleonjának hívták. 1853-ban született Angliában, apja lelkész volt. Gyenge tüdeje miatt már egészen fiatal korában kivándorolt Na- talba testvérbátyjához, Herbert Rhodeshoz, aki ott ültetvényes Volt abban az időben. Mikor rövid idővel megérkezése után 1870-ben kitört Délafrikában a gyémántláz, az idősebb Rhodes eladta ültetvényét és a két testvér Kimberleybe költözött. Kibéreltek egy bányát, amelyet közösen dolgoztattak addig, míg az idősebb fivér vagyonszerzési láztól hajtva az északi vidékekre indult szerencsét próbálni, ahol azonban ‘ nemsokára maláriában meghalt. Cecil Rhodes viszont két év alatt Kimberleyben, mint bányatulajdonos, nemcsak hogy meggazdagodott, de teljesen visszanyerte egészségét is. Ezután öt éven át minden esztendőben néhány hónapra Angliába utazott, hogy tanulmányait folytassa. — Beiratkozott az oxfordi egyetemre, ahol szorgalmasan tanult, eközben eljárt a londoni City- be is, üzletemberekkel barátkozott, törzsvendég lett a tőzsdén, ahol bőséges alkalma volt kiváló üzleti hajlamainak fokozására és nevelésére, amelynek első fényes tanújelét akkor adta, amikor tanulmányai befejezése után visszatérve Dclafrikába, sikerült neki a kimberley-i összes gyémántbányákat egy társulat tulajdonába egyesíteni. így születeti meg 1886-ban a viiág leggazdagabb részvénytársasága, a Chartered Company, melynek Cecil Rhodes lett a vezérigazgatója. A társaság az angol birodalom védnöksége alatt állt és királyi szabadalomlevéllel rendelkezett; Cecil Rhodes ezenkívül megteremtette az Aranybányatársaságot is. E naptól kezdve ő lett Délafrika leggazdagabb polgára. Rövid idővel a két társaság megalakulása után tagja lett a fokföldi parlamentnek és nemsokára pénzügyminiszteri kinevezést kapott. Egy évvel ezután már Fokföld miniszterelnöke lett és Viktória királynő titkos tanácsosa. Cecil Rhodes — az „angol pénzkirály” — merész és nagyravágyó tervei mögött ott szerepelt a gyémántmezők és az aranybányák megkapa- rintása, sőt egész Afrika leigázása és egyetlen hatalmas angol gyarmatbirodalomban való egyesítése is. A vállalkozó szellemű, rideg és szívós Cecil Rhodes célul tűzte ki magának, hogy egész Afrikát megszerzi az angol nagytőke számára és megépíti a világ legmerészebb vasútját, a transafrikai vasúi at, amely sivatagokon és őserdőkön, folyókon és szakadékokon át, sok ezer kilométernyi egyetlen va- nalban köti össze Alexandria Fokvárossal, Egyiptomot DélafV. rikával, a Jórer/.énység fokát a Szuezi csatornával. Világnézeti elveit igy foglalta össze egyik beszédében: „Tegnap a londoni East-End- ben (munkásnegyed Londonban) voltam és rész tvettem a munkanélküliek egyik gyűlésén. Meghallgattam ott a vad beszédeket, amelyek úgy hatottak, mint egyetlen kiáltás: kenyeret, kenyeret! — és hazamenet, végiggondoltam a látottakat, még jobban meggyőződtem az imperializmus fontosságáról. Nagy eszmém a szociális kérdés megoldása, vagyis: ha meg akarjuk menteni az Egyesült Királyság 40 millió lakosát a gyilkos polgárháborútól, nekünk, gyarmatpolitikusoknak új földterületeket keli szereznünk, hogy letelepíthessük a fölös lakosságot és új piacokat biztosítsunk azoknak az áruknak elhelyezésére, amelyeket a gyárakban és bányákban termelnek. A Birodalom, mint mindig is mondtam, gyomorkérdés. Aki nem akar polgárháborút, annak imperialistává kell lennie!” Majd egy másik beszédében így nyilatkozott: „Afrika a világ kincsesháza, mely sokkal gazdagabb, mint Amerika és gazdagabb mint Ázsia, nem lehet másé, csak Angliáé, melynek kezéből egy szerencsétlen végzet legtöbb kincses földjét kiragadta. Mienjj volt Amerika: elvesztettük, Indiánkat fenyegeti az orosz. Nem marad más, csak Afrika, amelyre mas, mint angol, kezét tenni ne merje! És ezzel az egy hódítással kárpótolva vagyunk minden eddigi veszteségért, sőt még azért is, ha minden egyéb gyarmatunkat elveszítenők”. így adta ki a nagy jelszót az angol politikának a Chartered Company mindenható vezérigazgatója. Cecil Rhodesnek merész és hatalmas segítőtársa akadt Joe Chamberlain angol gyarmatügyi miniszterben, aki egész családjával együtt egyik főrészvényese volt a délafrikai bányatársulatoknak. Mikor ez a két ember meggyőződött róla. hogy délafrikai kincsesbányákat csak erőszakkal tudják elvenni a búroktól: elhatározták a háborút. Ekkor mondotta Chamberlain nevezetes beszédét az angol parlamentben, amely „Chamberlain riadója” néven került a történelem lapjaira: „Mindazon területeken, ahol angol érdek van, Angliának kell feltétlenül uralkodnia. Anglia összes gyarmatait és érdekterületeit az egységes gazdasági és vámpolitika, valamint a közös védelem eszközeivel kell egyetlen óriási világbirodalomba összefogni és nem lehet megengedni, hogy ahol angol alattvaló él, ott ne-1 ki másnál kevesebb joga legyen. És nem lehet tűrni, hogy angol alattvalók milliárdnyi vagyona, az angol nemzet erőforrása, rövidlátó és elfogult önkénynek legyen kiszolgáltatva”. Chamberlain ezzel megfogalmazta az imperializmus világ- hatalmi elvét és egyben kihirdette a két kis búr köztársaság halálos ítéletét. A második angol—búr háború 1899 október 12-én tört ki és csaknem három évig tartott. Ezt megelőzően az angoloknak volt már „tea-háborújuk”. Amerika elszakadása ugyanis néhány hajórakomány tea elpusztításából indult ki, volt „ópiumháborújuk”, mellyel kapcsolatban Ke- let-Ázsiában szerzett vezető szerepet a brit birodalom. De nem volt háborújuk igazi kincsekért. Azok a kincses ^ földek, amelyeket idegen világrészekben fölfedeztek, részben teljesen kívül estek Angl.a érdekkörén, úgy, hogy megszerzésükhöz egészen új földeket, kellett volna meghódítani és vérrel öntözni az utat hozzájuk: részben közelebb estek valamely más hatalonihoz, úgy, hogy csak nagyszabású háború árán lehetett volna őket megszerezni, nem pedig olyan kisebb arányú harcokkal, amilyen Anglia legtöbb gyarmatháborúja volt. A második búr háború volt a világtörténelemben az első igazi imperialista rablóháború, amelyet valódi kincsek megkaparintásáért indított néhány tőkés. (Folytatjuk.) Dr. Horváth Sándor 2
