Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-01 / 102. szám
Munkában a zábonvi fiatalok Nyíri tájak, nyíri emberek Ä TARPAI ¥ÖRÖSKÄTOMÄ Tarpa neve a történelemkönyvekben. is szerepel. Híres falu ez: híres a múltjáról. Esze Tamásról, a kurucokról, híres Baj- csy-Zsilinszky Endre sírjáról — de híres a jelenéről, sőt a jövőjéről is. A jelenét ott hirdeti a falu szélén az útjelző tábla: „Tarpa, termelőszövetkezeti község”. A jövőjét pedig az egy tagba gyűlt óriás táblákon serénykedő gépek, a kultúrházban daloló fiatalok, az elegáns lányok. a Kossuth utcán száguldó Moszkvicsok, s más ezernyi jel sejtetik. Sokszáz tavasz szele zúgott mar el a tarpaiak feje felett Esze Tamás ideje qia, s a mezítlábasok gyermekei, unokái, dédunokái sok kegyetlen harcot, öldöklő küzdelmet vívtak elnyomó idegenekkel, zsarnok töldesurak- kal. S e harc. a szabadság szenvedélye ott bizsereg ma is a tarpai erekben, a kurucok késői unokáinak szívében. Ahol a ssegeny emberek becsülete születőit Itt él Tarpán egy 68 esztendős, kékszemú, tehérhajú ember. A neve: Jenei Sándor. Lakásában, az Esze Tamás utcai házikóban mostanában sokszor jár a postás. Jönnek a levelek az ország minden részéből, a messze Zalából, a szomszéd Borsodból, és szarkalábas sorok, reszkető vagy szál- egyenes betűk hozzák a hírt: „Élek, öreg bajtárs, jól vagyok...” „Drága barátom, emlékszel még azokra a forró napokra a Szír Darja partján?”... Nemrég az újságok repítettek szét az országba egy közleményt: „...kérésem azokat a bajtársakat, akik 1919-ben a Szovjetunióban az aszkabáti fronton, az 1-es turkesztáni lovassági ezredben mint vöröskatona teljesítettek szolgálatot, valamint azokat, akik 1920-ban Taskentben az agitátorképzó tanfolyamon részi vettek. Kérem, akik életben maradtak, írjanak...” S a közlemény alatt ott áll Jenei Sándor tarpai címe. E közlemény vezetett minket is egy sok harcban kipróbált, tenger szenvedésben edzett vöröskatona nyomára. Egy időben érkeztünk. Sándor bácsi éppen jókor hajt a határból. ahol a tegnap kapott háztájit boronálta. Szíves szóval tessékel a konyhába, mellénk ül az asztalhoz és mesélni kezd. Mesélni régi időkről, vad esztendőkről, távoli sivatagokról, ahol valamikor megszületett a szegény emberek becsülete... Cstiiák «X Arnl tónál 1914-ben, 21 éves korában vonult be katonának, nem sokkal az esküvője után. Géppuskás lett belőle a háborúban, s már decemberben orosz fogságba került. a messze, titokzatos ázsiai Turkesztánba. Élte a hadifoglyok nehéz életét, dolgozott cementgyárban, majd 1917-ben Tas- kentbe vitték, az ottani várbörtönbe negyedmagával. A foglyoknak hordott ebédét, takarított, elvégezte a várbörtön kőműves- munkáit. Itt érte az októberi forradalom híre... B’closzlatták a fogolytáborokat, szabadonbocsájtották a hadifoglyokat. Sándor bácsi egy géplakatos műhelyben helyezkedett el, s mikor az intervenciósok megtámadták a fiatal szovjetállamot, sok magyar társával együtt belépett a nemzetközi lovaslégióba, az első turkesztáni lovasezredbe. Öldöklő csatákat vívtak a fehérek ellen az Arai tó melleit, Ak- tubinszknál. Állóharcban csatáztak kozákokkal, lovasrohammal seperték a fehéreket. Aztán megkapta a vidék betegségét, a maláriát. A taskenti kórházba került, s betegen feküdt, amikor Juszipov, a taskenti ezredparancsnok összefogott a fehérekkel, a bujkáló cári tisztekkel és ellenforradalmat szított. Sándor bácsi a betegágyból kelve fogott fegyvert, s társaival együtt üldözte a menekülő ellenforradalmárokat, aki Csinkent felé menekültek, s elrabolták a taskenti bank kasszáját is. El is fogták a menekülőket, egyedül Juszipov menekült el három társával Afganisztánba. századával. Őrséget állt a fér- ganai oblasztban, ahol a fehérek támadták, rabolták minduntalan a falvakat. Sok véres harc után kiildtéK a taskenti agitátor képző iskolára, s utána járta a volt hadifogolytáborokat, a volt foglyokat. agitált, szervezett magyarázott. Turkesztánbó! ötödmagával jelölték iskolára Moszkvába, ahonnan illegális munkára hazaküldték. Magyarországra. S Jenei Sándor hazajött beszélt az arra érdemesekkel, szervezte őket Tarpán. Keresték csendőrök, hajszolták tiszti különítmé nyesek, de ő megmenekült a csóti különítményesek karmaiból, s élt, mint a többi tarpai, nyomorúságban a családjával — s emellett egy percre sem feledte el, hogy miért küldték haza. Ö szervezte meg a pártszervezetet Tarpán 1945-ben. öt esztendeig őt választotta a falu bírójának. S most. tavasszal az elsők között lépett kilenc és fél holdjával a közösbe. Két kitüntetést őriz: a Népköz- társasági Érdemrend ezüst fokozatát és a „Mintagazda” jelvényt. Ilyen volt Sándor bácsi múltja Taskentben és Tarpán. A jelen? Unokája van már. Igaz, egy kicsit megfeledkeztek róla, a mai fiatalok rohannak a saját dolgaik után, nem sokat bíbelődnek a múlttal, az öregekkel. De Sándor bácsi megérti ezt, csak néha fortyan fel benne a dac, a bosszúság, akkor, amikor a szövetkezetben valamit elhir- telenkednek. Aztán a méreg is elpárolog, s betölti helyét a bizakodás: — Azért szükség lesz még ránk is... Megkérdik meg az öregeket... Megkérdezzük, Sándor bácsi.. Győri Illés György. A pályafenntartási ifjúsági szocialista brigád munka közben. A brigádvezető. Pokol Miklós szívesen segíti a fiatalokat, hogy vállalásukat teljesítsek. A műszaki ifjúsági szocialista brigád tagjai vidáman dolgoznak. Munkájukkal elégedett az állomásfőnökség, s az általuk gondozott mozdonyokat szívesen „vezetik” meg az idős „vezérek” is. (Foto: Hammel) Mire keltene* 330 ezer íonntol Na irádon? Háromszázharminc ezer forintot fordítanak az idén a nábrá- diak községük szépítésere, fej-, lesztésére. Kibővítik a villanyhálózatot, járdát építenek a faluban, a pénz többi részét pedig iskolára költik. A kozségíejlesz- tési munkákból a lakosság is kiveszi a részét. Ebben az évben mintegy huszonhatezer forint értékű társadalmi munkát végeznek. Szédítő szakadékn!: kösiitt A nyírkárászt Május 1 utcában Szédítő szakadékok. szörnyű kőhegyek között folyt az üldözés, s utána harc, megint harc következett. Jenei Sándor megint ott küzdött az intervenciósok el len az asz'kabáti fronton lovas Csípős szél száguld Nyírkárász ..din. A meleg, tavaszi időhöz szokott emberek fázósan húzód- | nak össze, fürge léptekkel sietnek tova. Nagyon kevesen járkálnak. így van ez a falu szélén is, ahol új házsor, új utca alkot határt, a Május 1 utca. Csinos, szép két szoba-konyha, kamra, verandás házak mind, 1000—1600 öl kerttel. Itt is, ott is fiatal gyümölcsfákat liajlongat a szól. Az utcán két sor akác húzódik egymás mellett a járda szélén. Az ötödik ház fölött óriási televízió-antenna emelkedik a magasba, mintha csak arra lenne lavatva, hogy vigyázzon az egész sorra. — Nincs otthon senki. János bácsi a téesz irodájában van, a többiek krumplit ültetnek arra lent — állít meg egy kisfiú, amikor be akarok lépni az anten- nás ház udvarára. Mindjárt az utca elején azért mégis csak találok otthon valakit. Nagy Miklósné, a Május 1 Tsz raktárosának felesége áll a kanuban. Négy gyerek veszi körül. — Mind idevaló? — Nem, csak három. Az enyém, a negyedik, iskolában van, hetedikes. — Kik laknak ezekben a szép, új házakban? — Kivétel nélkül a Május 1 Tsz tagjai. — Mikor, milyen kölcsönnel építették ezt a házat? — 1954-ben építettük. 18 ezer forint kölcsönt kaptunk, de benne van már vagy harmincba Azóta már bővítettük, — mutat a házra. Biró János, a téesz elnöke meséli aztán később, hogy az egész terület egyházi birtok volt, csak 1952-ben tagositották. 1954-ben osztották ki a tagok között és még ebben az évben öt ház fel is épült. Egyenként 18 ezer forint kölcsönt kaptak 20 évre, azzal a kedvezménnyel, hogy ha öt év alatt kifizetik az egészet, a 30 százalékát elengedik Három év múlva majdnem mind ki volt fizetve. — De az elnök elvtárs háza biztosan nem annyiba került, mint a többi? — Azt meghiszem. Hát úgy 150 ezer forint körül van. — mondja hosszas számolgatás után. — 150 ezer forint? — ámél- kodom el a még kimondani is sok pénzen. — Akkor még nem volt gyerek, — emlékezik vissza a nem is olyan távoli múltra — dolgozott az asszony is és gyűjtöttünk, ahogy csak tudtunk. „Mesésen" étkeztünk, — mondja nevetve, — hol ettünk, hol nem — Aztán komolyra fogja a szót, arról mesél, hogy bővítették, Ä nyírbogdányi toronymester Bodnár János toronymester a Nyírbogdányi Kőolajipar Vállalatnál, a „vezénylőből” irányítja, ellenőrzi a gépek mii ködösét. A műszerek megmutatják, hogy hol van a hiba s a toronymester azonnal intézkedik. Felelősségteljesen látja el fontos munkakörét, amiért clnyeríe a kiváló dolgozó jelvényt. (Foto: Hammel). építették tovább a lakást. Hogy egy fillér tartozásuk sincs, arról úgy beszél, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. — Mikor vette a televíziót? Az antennát már láttam. — Az elsőt 1957-ben, de a jelenlegi Orion 602-es már a negyedik, a többit elcserélgettem. Terdik János, a tsz párttitkára a sor „túlsó" végén lakik. Ahogy meséli, az első öt házat kivéve, az összes többit, tizenhetet, kölcsön nélkül, teljesen saját erőből építették a tagok. Én is majdnem 50 ezer forintot kerestem 1957-ben, egy évi keresetemből épült ez a ház. Még nem szép, csak lesz, ha be lesz vakolva, festve. Hcüsz Isfoán büszkén sorolja, hogy itt, a végén csupa fiatalcsalád lakik, meg is van az ösz- szetartás. — Nem irigykednek a falubeliek erre a sorra? — Hadd irigykedjenek, mi csak annál jobban „hízunk”. Büszkék is lehetnek, van mire. A tizenhatodik szabad május elsején iinneplik a sok jó eredményt elért Május 1 Tsz megalakításának 11, egyre szépülő Május 1 utcájuk kialakításának pedig hatodik évfordulóját. Kivételesen szép hármas ünnep lesz'ez és ez a május még szebb májusokat ígér... w.« •?
