Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-04 / 104. szám
Munliás-purusxt találkozó — Kellemes meglepetések — Lottó Jancsi és az „első fecske“ Tizenötezer vendége volt Sóstónak má jus elsején alias” volt a csónakháfcnál, pedig a nyitásra 15 megfiatalított csónak állt a közönség rendelkezésere. Aztán megérkezett Lottó Jancsi is. a takarékpénztáriak .,küldötte”. Népes csoport kísérte útján a szerencse-egyenruhába bújtatott legényt, amit a megvásárolt 700 szelvény is igazol. Ezen a délutánon engedték tele melegvízzel a nyitott fürdőt. „Nagy port vert fel” az első fecske, az első szabadban für- dőző vendég. Mint megtudtuk: vendég előzte meg a vízszerető nyíregyháziakat. Miskolci ember „avatta” az idén a Sóstó vízét... S a legkellemesebb meglepetés- ezúttal a kisvasútfa sem lehetett panasz. Áldozatkész vasutasok népes csoportja gondoskodott a kényelmes utazásról. Levelezőnk írja Aranvosapátiból As asszonyok megmutat fák Munkások és parasztok a sósiói sörkertben. Május első délutánján végétért a sóstói „csendélet”. Alighogy befejeződött a nyíregyháziak ritkán látott, monumentális felvonulása, sínbusz, motorosvonat, villamos és autóbuszkaraván indult a megye egyik legszebb helyére, „hátán” sokezer utassal. Ekkorra „kimáju- sodott” az idő is. az esőt hordozó felhők utat engedtek a napsugaraknak. Koradélutántól késő estig tartott a. jókedv, amelyben a fő részesek ezúttal is a hagyományápolók voltak. Május első napján itt adnak egymásnak találkát az üzemek dolgozói és a mezők munkásai. A környékbeli termelőszövetkezetek tagjai és a nyíregyházi vállalatot? szakemberei most is összekoccintották a poharaikat. Különösen a postások sátrában hágott magasra a hangulat. Háromszáz egyenruhás Az aranyosapáti Uj Élet Termelőszövetkezet nói brigádja, élén Kapin Bertalánnéval, szorgalmasan kiveszi részét a munkából. A brigád tagjai elhatároztak. hogy az idén atlag kétszáz munkaegységet teljesítenek, Angyal Sándor amellett, hogy a házi tennivalók is az ő vállukon nyugszanak. Az asszonyok termelési versenyt szerveztek, s felhívták a vásá- rosnaményi járás termelőszövetkezeteinek női brigádjait, hogy csatlakozzanak a többtermelés mozgalomhoz. Egy éve láttam utoljára Kertész Miklóst. Jó gazda: volt; híres a lovairól. Egyszércsak eltűnt. És nemrég előkerült a volt lovasgazda — traktorosként. Traktoros iskolán tanult, most a termelőszövetkezetben egy szovEz nem a mi táblánk Eltűnt a termelőszövetkezeti iroda homlokzatáról a cégtábla. Nyoma veszett a táblának, de azt sem sejtették, ki, vihette el. Bosszankodott is a vezetőség eleget: „Milyenek is ezek az emberek?” Farkas Mátyásné iskolai nevelő az eset után két nap múlva elment - a szövetkezet it-odajába. — Megvan a tábla — mondta — én vittem el, tessék. — Ez nem a mi táblánk — kezdett berzenkedni az elnök. — De a maguké. Tudja, elnök elvtárs — kezdte magyarázni Farkasné — erre jártamban észrevettem a táblán egy helyesírási hibát. Elvittem, s gondoltam, csinálok helyette egy másikat, egy ú-at. . Marofka Imre levelező Ültetik a dohányt a görögszállási Üi Barázdában Kifutottak a csónakok. A Nyírtelekhez tartozó gurög- szállási Űj Barázda MTsz tagjai április 23-án megkezdték a dohányültetést, azonban a hidegre fordult időjárás miatt — a fagyveszélyre való tekintettel — beszüntették ezt a munkát. Mivel az elültetett palánták nem sínylették meg a kiültetést, és az idő is enyhült, április 29. óta tovább folytatják a palántázást. Ez az uj termelőszövetkezet nagy szorgalommal igyekszik biztosítani az első közös esztendő sikerét. 90 kaf. holdas ourgo- nyavetési tervüket már teljesítették. Az ehhez szükséges vetőgumót a tagság adta össze, amelyet jó vetogumóra cserélve késlekedés nélkül elvetettek. Ugyancsak a háztájiból hordták a közösbe a több mint 100 holdon felüli kukoricavetéshez szükséges , vetőmagot is, amelyet teljes egészében hibridmagra cseréltek be. A fiatal tsz tagjai megértették, hogy az induló állattenyésztésük számara szükséges sok és jó takarmány megtermeléséhez — a gondos talajelőkészítés mellett — fontos tényező a jő vetőmag és az idejében való vetés is. A JÁRDA SZÉLÉN Május elsejei noles*lt»|> Május elsejei randevú. postásnak terítettek itt hurka- kolbász ebédet, s utána táncra csábította az ünneplőket a kitűnő zene. A teraszon, a sörkertben, s odébb, a tóparton gyorsan megteltek az asztalok. Nem is csoda, hiszen szerény számítás alapján is tizenötezer ember fordult meg ezen a délutánon Sóstón. Sokan voltak kíváncsiak a kis stadion sportműsorára és a tehetséges nyíregyházi kultúrcso- poftok fellépésére. Kedves színfoltok, kellemes meglepetés szemtanúi lehettek a vendégek. Elsőként a gyerekek „mekkáját”, a május elsején megnyílt fagylalt-barlangot kell említeni. A délután folyamán több, mint tízezer fagylaltgömh fogyott el... Valóságos „sorban„15 év" címmel megjelent az MSZBT rejtvény-füzete A megfejtők értékes jutalmakat kúpnak Érdekes rejtvénypályázatot indított el a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A felszabadulás '5. 'évfordulója alkalmából rejtvényfüzetet jelentetett meg. A füzet a felszabadulás óta eltelt évek mndegyikének egy-egy fontosabb eseményéről emlékezik meg rejtvény formájában. Ezek a rejtvények nemcsak szórakozást, hanem jutalmat is tartogatnak a rejtvénykedvelőknek, illetve a helyes megfejtőknek. A rejtvényfüzet a hírlapárusoknál városunkban is kapható. 1 50 forintos áron. A megfejtést július 1-ig lehet beküldeni az MSZBX országos titkárságához. A helyes megfejtők között részvételi jegyet sorsolnak ki a Szovjetun ó- ba történő • utazásra, valamint Zorkij fényképezőgépet, lemezjátszót és kétszázötven könyvet, illetve hanglemezt. — Kár úgy tülekedni, kérem! A saroknál el van zán>a a forgalom. — Én azért megpróbálkozom. .. — volt legtöbbször a csökönyös válasz. Ez a rövid párbeszéd sűrűn ismétlődött a fel- J vonulás alatt a Zrínyi I Ilona utcai járdán, a I vadászok boltja előtt. j Egy kis csoport állt a j bolt kirakata előtt, a járda belső szélén, az úttest mentén felsorakozott nagy sorfal mögött. Lábujjhegyen ágaskodva lesték az úttesten a Kossuth-térre felvonulók színes, látványos menetét s lelkesen tapsoltak egy-egy különösen tetszetős csoportnak. Közben a lábakat taposó, oldalakat bökö- dö jövőmenőket próbálták jóakaratban meg- I győzni: I — Ne )árassza magát i hasztalanul, nénike A saroknál el van zárva az út. — Vajon? — állt meg a nénike, féllábával szomszédjának tyúkszemére hágva. Egy szörnyű kosarat is tartott a karján, amelyet az én oldalbordámnak támasztott. A lélegzetem elakadt, a bal lábam már reszketett, mivel csupán arra nehezedtem. Jobb lábam a szomszédom esernyőjének nyelén volt fennakadva. Egy ujjamat pedig a kirakat szélének támasztottam, nehogy mindannyian bezúduljunk az üveg mögé. A néni lihegett. — Csak a Kossuth szoborig jussak el... — Kár a fára,, néni. Úgysem engedik tovább jutni, míg tart a felvonulás... — Lehet, lehet, de azért megpróbálom... A néni tovább fúrta magát a tömegben A kosár nyomásától megszabadulva boldogan figyeltem újra a felvonulást. Előttünk, a járda szélén nagybejuszos vidéki bácsi jóízű, zamatos beszédjével minduntalan megjegyzésekkel kísérte az elvonulókat. — Szerbusz, Andris! — kiáltott oda valakinek az elvonulok után. — Üdvözöl a Bözsi. Mi- kot- jösz haza? írjál legalább. ■. Hallotta-e Andris, nem-e, az őt nem izgatta. Lerudta az otthoniak üzenetét, ez a fontos. Már mássa' foglalkozott. Hangosan betűzte borízű hangon a jelmondatokat: — Az ib-olya jó szagú, so-sose le-gyen háború. Ala, ez jó! — kiáltotta harsányan. Ne is legyen háború, az ár- gyilusát neki, ítélet napjáig se! Inkább hozok be a városnak minden május elsején egy kocsiderék orgonát. Az is jószagú. Mer’ ibolya az nem igen vóna mán ilyenkor egész Kótajon az istennek se. Alig halkult el a harsány hahotázás, a néni újból megjelent. — ügye, kár volt fáradni? — fordult hozzá a sorunkban lévő pedagógus ismerősünk. — Lám, már ő se hisz az ember fiának — mondta kötődve a mellettem álldogáló sihe- der. A néni rosszalólag mordult a sihederre, mire az vigyorogva el- ódalgott. Ekkor a pedagógushoz fordult, a mihaszna fiú után vágva a fejével: — Ilyenek ezek! De abban igaza vót lelkem, nem lehet ott átalmenni egy kis egérnek se — s oldalbordáimon könnyítve n kosár nyomását, végre odébb állt a Szabadság tér irányába. Alig múlt el ez a kis incidens, megint törtért valami. Majd lerogytam az ijedtségtől. úgy a horgasinamnak utödött valami. Egy gyermekkocsi. Béniié egy cumizó kisbaba, mosolygós szemével nézett felfelé az érdeklődőkre és kövér kacsájával megmarkolta a felöltőm csücskét. A kocsit egy 10 év körüli kislány tolta, aki erélyes hangon kért utat a baba számára. — Ne vidd arra a kisbabát, kedves, úgysem engednek tovább a saroknál — intette valaki a kis vésztőnkét. . — Jaj, de aranyos—- ujjongott a feleségem. — Ne vidd tovább! Fordítsuk meg a kocsit —> mondták többen is. Mire a kis pesztonka komoly, kioktató hangon ránkförmedt: — De hát nem az enyém... — Mi pedig azt hittük — fordullak Köbén is nevetve a kislány mögött álló szülőkhöz, akik ugyancsak együtt nevettek a többiekkel. A kis pcszlon- ka pedig csak lorga’ta nagy kerek szemeit, bizonyára azon tűnődve, hogy ezek a csúnya bácsik talán el akarják venni a babát tőle, pedig az — nem is az övé. Hát nem édes az ilyen „kismama"? (Z a) A „szerelmes“ traktoros jet gyártmányú gépet kormányoz. Nagyon szereti., a szakmáját. Lovak helyett a traktor szerelmese lett. Bizony, bizony, változnak idők... 3
