Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-31 / 127. szám
Négyzetbevető a Zetor „hasa" alatt felkarolásra vár egy jelentős kezdeménye*«» Azt talán már Lázár József, a nyíregyházi traktoros-képző iskola gyakorlatvezető főmérnöke sem' tudná pontosan megmondani, mikor ötlött fel a fejében a gondolat. De az biztos, hogy évekkel ezelőtt. Az alapja az volt, hogy nagy szükség lenne egy könnyű — az agrotechnikai követelményeknek megfelelő — kukoricavetőgépre, amellyel meg lehetne A* * új gép kirá! Már ránézésre is érdekes a gép. Egy Zelor hasa alá van felszerelve, súlya mindössze 160 kilogramm, vezérlése sima dróthuzallal történik. Több előnye van ennek a vetőgépnek: a legtöbb univerzális, könnyebb traktor alvázára felszerelhető; a gép kis helyen megfordul, így a táblavégeken nagyobb területet vet be; az erőgépnek nem kell sok vontatási energiát kifejteni, kisebb traktor kevesebb üzemanyagot fogyaszt: simadrót-vezérléssel biztosítható a négyzetes vetés. oldani a négyzetes vetést a lazábt talajú területeken is. Az „indító eszmét" újabb részelgondolások követték, míg aztán három éve Lázár József belenyúlt „házi pénztárába", a zsebébe, hogy életre keltse elgondolását. A gépet megkonstruálta - május 20-án, megyei agrárgépész szakemberektől körülvéve, ott állt a kukorica vetőgép az egyik tábla szélén, kipróbálásra készen ú <tiIafdonsá<riii A bemutatón megjelent ►zaK- emberek elismerték a fentiek előnyét. Azonban néhánv részletkérdés m^co'dásra vár Uey» m<! a konstruktőr a rendelkezés’’!* álló anyagból nem tudta •»lőállítani a szilárd vetőszerkezptet Sok alkatrész egyszerű bádoglemezekből készült, a magtakaró terelőlapok — a gyakorlatban derült ki — nem megfelelőek. A nagy ügvbuz- galmat és a gyenge anyagi felké- [ zültséget bizonyítja az is, hogy a | több száz méter hosszú vezérlő Hulladékgyűjtésből nyári táborozás Mivel foglalkoznak aa arany ősapáit úttörők huzalnak csak az egyik végért tudtak biztosítani dinamóméiért A Itövelkpzn lépés Összegezve: a bemutatón' egy nagyszerű elgondolás néhány részletkérdésének a megoldásában merültek fel nehézségek, de mind olyanok, amelyek a fő elvét nem változtatják meg. Mi lehet a keletkező lépts? t Azúr Jójvief tovább tudja tc- vá,évesíteni a gépet, azonban I he gentechí ;kaj berendezései ■nu'»iseoe>' . *y>zzá -og' tökéletes végleges formába öntse ezt a I négysoros, négyzetbe vető gépet v, oV 9 Mezósazdasagi Oépk séi- ■ leli Intézetnek, vagy' akár — mi- | ve) itt is megoldható — a megyei i Mezőgazdasági Gépjavító Válla- I latnak kellene segítségére sietnie Lázár Józsefnek, hogy közös erő-1 vei megoldják a gép mintapéldányának az elkészítését még a nyár folyamán s amennyiben minden hozzáfűzött reményt bevált, úgy az illetékes szervek szaba- j dalmaznák, hogy idejében meg- | kezdhessék gyári előállítását. Képrejtvény 10 A kép történelmi múltunk etjyik kiemelkedő eseményei úrükiii meg. A megfejtüknek tész.rtesen meg keli írni a lent' esemény »likőr, hol (orient mil.,tn történelmi eseményt ábrázni » kép. A megfejtés a M..0yar Honvédelmi Sportszövetsee Szabolcs-Szalmái megye» elnöksége (nevelési osztály), Nyíregyháza. Szabadság ter 1. címere küldendő. A rejtvénypályázal 16 számozott képből áll. melyeket keddi es péntek’ számainkban tálalnak meg az olvasok. Az, ertekes dijakról tr.ii k'^aliban beszámoltunk. Színes gazdag tartalmú úttörő-! élet folyik az aranyosapáti Petőfi Sándor úttörőcsapatban. Az őrsök rendszeresen tartanak foglalkozásokat gyakorta indulnak túrákra, amelyeken a térképjelekkel ismerkednek. Szép eredményeket értek el a vasgyűjtésben is: 50 mázsái szedtek össze. Elsők lettek a járási énekversenyen, felgyűjtik a környék meseanyagát, új színdarabot tanulnak. A hulladékgyűjtésből származó 1000 forintot nyári táborozásra fordítják. Csak egy a gondjuk a kis pajtásoknak: hol találhatnának otthonra a köziében? Csak egy kis szobára, amely csak az övék volna . ;, Aznap hajnalban és délelőtt is sötét, nehéz felhők húztak el a falu felett, s mindannyiszor bő sugarakban hullt az eső a szomjas földekre. Az emberek reggel munkába álltak. Egy részük a cukorrépa kapálását igyekezett befejezni, masok a dohány ültetésénél serénykedtek. De csak délig. Kétszer is megugrasztotta a népet az eső s aztán a föld Attatszerető embernek ismerik Csatdry Egont, a nyi.rfási tiszteleteit. . Ha kedve szoty- tynn, befogja lovát a taligába és beruccan vele a városba... Máskor meg öt sukkos zöldre- festett szekere elé fogja a paripát s ágy hajt végig büszkélkedve a falun. In tett a minap is. Csak ágy feszített a karos ülésen. Ennek pedig egy oka volt. Az, hogy új lovat vásárolt, a pejt, s gondolta, bemutatja a falunak. Meg jól is esett egy kis kocsikázás istentisztelet után... Mikor elhagyta a falut, szárba fogta a jószágot, az meg csak úgy repítette a kis szekeret. Jó messze a falu határában aztán megállt. Megsimogatta a gőzölgő lovat. De bezzeg megdöbbent, mikor meglátta, hogy az ■állat orra és oldala úgy jár, mint a kovács fujtatója. Ej, ez a pej kehes! Most mit csináljon? — gondolta. Visszavigye, akitől vette? Nem, nem akarta dobra ütni a faluban, hogy Csatáry kehes lovat vásárolt, hisz úgy tudták, lóértő ember. Még kinevetnék... Visszafordult. Lassan hajtotta a lovat, ő meg szomorko- dott. Otthon bekötötte az istállóba, szárazra törölte, s úgy döntött, hogy továbbadja. Néhány hétig azonban nem fogta be. Cseik etette hadd legyen jó erőben, s majdcsak sikerül, valaki beugrik, mint ő is... Három hét múlva elhajtotta a vásárra. Tövis Gergely, a tiszteletes egyik hívője mealátta a tiszteletest a pejkóval. — . Eladó, tiszteletes úr? — Eladom fiam, el — szólt Csatáry. — Mert nem nekem való. Igavonásra alkalmasabb. Tövis gusztália a lovat. Simogatta, meg-megcirógatta. csiklandozta. Vizsgálta, hogy c4. pej gazdát eseiél rug-e. Bezzeg az meg sem moccant. — Ha már a tiszteletes úr ajánlja... meg merem venni :— így Tövis Gergely. — Hogyne ajánlanám fiam... Jól jársz vele meglásd. Állt az alku. Tövis leszámolta a pénzt a tiszteletes markába. Az meg örült, hogy túladott a kehes pejen, s még egy százast is fogott rajta. .. Tövis Gergely hazahajtotta a lovat. A felesége még örült is, mikor elújságolta neki, hogy a tiszteletestül vett lovat. Korai volt azonban az öröm, az úgy elszállt, mint ahogy jött, \nert amikor harmadnap eke elé fogta, alig fordult vele vagy kettőt, a jószág orra és oldala úgy járt, mint a fújtató... Bosz- szankodott, nézte a lihegő, levegő után kapkodó jószágot. Már azt hitte, kimúlik, mielőtt hazahajthatná. Szória i az áldást a tisztelete sre. de azért nem szólt a dologról semmit, senkinek. Óvatosan bekötötte az istállóba, abrakolta, táplálta, s úgy döntött: túlad rajta. Csak még azt nem tudta, hogyan. Eszébe jutott az egyik komája, aki régen mesélte, hogy tette lóvá egy kehessel a kupecokat... így aztán Tövis Gergely is nekilátott a műveletnek. Egyik este csillagokat festett a pej homlokára, csíkot a lábára, s máris kesely lett belőle. Gusz- tálgatta, vajon észre veszik-e ? De bíz’ reggel, mikor vásárra indult vele, még őt is megtévesztette. Bezzeg volt is bőven nézője a paripának. Kerülgették próbálgatták, szekérben, hatották kettesben, befogták taligába. A kesej indított, húzott. Még csak el sem köhintette magát. Ahogy csapkodták egymás tenyerét a vevők és Tövis gazda, egyszer csak megpillantja Csatáry tiszteletes urat. Nagyot köszönt neki. — Szép ló — igy a tiszteletes. — Hát ez szebb, mint amit a tiszteletes úrtól vettem. — Azzal mi lett? — Eladtam... Még hozott is egy ötvenest. Csatáry egyre csak a lovat nézte. Megtetszett neki. — Mi az ára? — kérdezte. Tövis Gergely mosolygott. — Nem veszünk össze, tiszteletes úr. A tiszteletes csiklandozta a ló hasát. Az meg sem moccant. Nézte a szemét. A ló visszanézett rá... Az emberek félreálltak. — No, fogjuk be — szólt Csatáry. Került-fordult vele, s a pej- kó csak úgy vágtázott. Megállt Tövis előtt. — El van kelve — ugrott le a taligáról, s hogy meg ne előzze valaki, gyorsan leszámolta a pénzt Tövis Gergely kezébe. — Egy százassal adok érte többet, mint amennyit te adtál az enyémért. .. És mosolyogva elhajtott a kesellyel. ★ Egy ideig kerülgette egymást Tövis Gergely és Csatáry Egon tiszteletes. Nyírfás azonban nem olyan nagy falu, hogy ezt sokáig megtehetnék. így aztán a napokban összeakadtak egymással. A templomból kijövet találkoztak. Csatáry valahogy megpillantotta a gazdát. Odaszólt neki halkan, amint mellé ért: — Én is jó lovat adtam el neked, de te is jóval áldottál meg engem. Tövis Gergely mosolyogva válaszolt: — Legalább olyannal, mint engem a tiszteletes úr... — El- t égre nekünk, híveknek csak össze kell tartani. . Nem?:... És kalapot emelve clbilla-jott. Nagy Tibor ragadóssá, nyaikasísa vált. Az. emberek lassan házastól!) neóztak a Jiatárból. — Ügy kellett ez az eső nekünk, mint egy falas kenyér — mondja Fekete János, ahogy a terhűktől megszabadult, futkáro- zó felhőket nézegeti. — Kell a magra, a zöldre, mindenre. Megfizethetetlen minden cseppje. Feketéék udvarán álldogálunk. Ott van az Üj Élet elnöke, Balogh László is. Ha már a munka-riportot. elverte az eső, hát beszélgetünk. Csak úgy, erről js, arról is. Kévés földből sokai „kihozni" A munkára, az emberekre terelődik a szó. Elmondják, hogy ha van is zord ülés, az csak amiatt van, hogy nem tudnak még, így az elején, mindenkinek minden nap munkát adni. De nehogy félreértsem; nehogy csupán munkaegységet halmozóknak tartsam az olcsvai népet, gyorsan hozzáteszi Fekete János: — Mi a minőségre megyünk... Kevés a föld, sokat kell kihozni belőle. — A tagok maguk ellenőrzik másoknak a munkáját — veszi át a szót az elnök. — Egyénekre van elosztva a vetemény, s nagy a virtus. Megszólítja itt bárki a legjobb cimboráját is, hogy „komám, ez igy nincsen jól, amúgy csináld”. Volt eset, hogy valaki háromszor végezte el ugyanazt a munkát, míg aztán a brigádvezető beírta számára az egységet. Amúgy elég érdekes helyzet alakult ki Olcsván. Hiába ér- deklőcTtem az után, hogy a családtagokat bevonták-e a munkába, hát alig tudtak megemlíteni néhányat. Később derült ki, hogy az ezer lélekszámot el sem érő összlakosságból háromszázhúsz a termelőszövetkezet rendes tagja, vagyis, ahogy ők mondják, a parasztcsaiádokbo] minden tizenhat év fölötti emb?r könyvvel rendelkezik. Az elnök adja meg a dolog magyarázatát: — Egy termelőszövetkezeti tagra alig jut összesen négy és fél hold föld. Szűk az olcsvai határ. Minden munkabíró ember igyekezett a közösségén belül •teljes jogú lenni. Egy-egy családra két-három szövetkezeti tag iut ... ■ Belegsllátás helyett: kálváriajárás — Tölünk is hárman dolgozunk— mondja János bácsi. Én most taposom a hatvanadikat, a feleségem ötvenhal éves, ö féJ részt vállalt. A fiam, Ernő, kocsis. A, menyem ••an itthon a kisbabájával, meg végzi a házimunkát. Mi pedig dolgozunk. Meg aztán, nincs annak semmi értelme, hogy család tagoséi it játsszunk; gyökeret kel) ereszteni mindenkinek újban. A jövőre keil gondolni, az öregségre.. . — Meg az SZTK-ra — veti közbe az elnök. Az SZTK-val nincs kibékülve az öreg. Elmondja, hogy baj van az ellátással. Ha valami baj felüti a fejét, a tag elmegy Vitkára a körzeti orvoshoz. Az beutalja a járáshoz. A járásnál megvizsgálják. Onnan vissza kell mennie Vitkára,. hogy a körzeti orvos receptet írjon, amivel visz- szamehet a járási gyógyszertálba kiváltani az or osságot. — Tudja — mondja az öreg — a magamfajta parasztember inkább felfordul a barázdában, ilyen dologidőben, mint megjárja ezt a . kálváriát. Ezért legtöbben magánkezelésre mennek... A premizálásra nagy szükség van Visszakanyarodunk a nagy témához. Kiderül,. a tagok sok esetben aprólékosan vigyáznak arra, hogy ne híguljon a munkaegység, más dolgokban viszont nem elég megértőek. A vezetőség a terület lebontása után igyekezett megmagyarázni a tagoknak a premizálás jelentőségét, de bizony kevés megértéssel találkoztak. Arra hivatkoznak, hogy a talaj nagyon sokféle, nem tudnák egymást megérteni és a többi. Szorgalmas, törekvő emberek az olcsvaiak. de ami a premizálással szembeni elzárkózásukat illeti, nincs igazuk. Bármilyen tarka is a földek minősége, egy- egy munkacsapatra eső területet ki lehetne választani egyforma talajból s ott az adottságnak megfelelően megállapíthatnák az átlagtermés-tervet (legtöbb helyen így csinálják és bevált) és eszerint megoldhatnák a premizálást. Még nem késő, érdemes megcsinálni. S. A Eső u\án Olcsván 2 pví
