Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

Kádár Jánom eli társ beszéde a Hazafias Népfront budapesti értekezletén A budapesti műszaki egyetem aulájában szombaton a főváros lakosságának mintegy 500 kül­dötte újjáválasztotta a Hazafias Népfront budapesti bizottságát. Az ünnepi gyűlésen megjelent az elnökségben helyet foglalt, majd a vitában felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bi- zotságának első titkára. — Teljes mélységében átérzem a megtiszteltetést, és a felelős­séget, hogy a Hazafias Népfront budapesti értekezletén, mint kül­dött jelen lehetek. (Nagy taps). Ezért köszönetét mondok azok­nak, akiknek bizalmából — mint a XIII kerület küldötte — részt- vehetek ezen a tanácskozáson. Közös eszme és közös törekvés hozott össze bennünket ebbe a terembe, s bár sok irányból jöt­tünk, immár közös útra leltünk és egyetértésben megyünk előre. (Nagy taps). Vannak itt a te­remben nagy tudósok, híres mű­vészek, kiváló munkások, pa­rasztemberek, a társadalom leg­különbözőbb rétegeiből jött em­berek. Ez magában véve is nagy társadalmi kiegyenlítődésre mutat, de ennél magasabb fokon is je­lentkezik a kiegyenlítődés tár­sadalmunkban — állapította meg Kádár János, majd részletesen beszélt népünk szépülő életéről, a népfront-mozgalom budapesti szervezeteinek eredményes, jó munkájáról és a népi egységről. Hangsúlyozta: Az alapvető dolgozó osztá­lyok, az egész nép Összefogás sa nélkül nem lehet eredmé­nyesen építeni a szocializ­must. Ezért a Hazafias Népfrontnak Budapesten nagy figyelmet kell fordítani a munkások és az ér­telmiségiek együttműködésére, ..valamint a munkásosztály és a ! városi kispolgárság tartós szövet­ségére. Beszéde további részében a nemzetközi helyzettel foglalko­zott — A nemzetközi helyzet — hangsúlyozta — jó és kedvező, szocializmust építő népünk szá­mára, mert a nemzetközi életben a szo­cializmus erői immár hatal­mas, legyőzhetetlen és egyre növekvő erőként vannak je­len. (Hosszantartó taps.) Természe­tesen látnunk kell, hogy miköz­ben döntő fölényben vannak a szocializmus erői, azért a nem­zetközi helyzetre hat az impe­rializmus léte is, más szóval a béke erői és a háború erői is jelen vannak a nemzetközi élet tényezői között Az imperializ­mus, az agresszió erői ma már- kisebb és némiképp zilált erő formájában jelentkeznek, de azért léteznek és hatnak. Amikor a béke, a szocializmus perspek­tívájáról beszélünk. feltétlenül tudnunk és éreznünk kell, hogy mind a szocializmus, mind a béke ügye végső fokon az egész világon győzedelmes­kedni fog. (Nagy taps). Ma már nincs olyan erő a földön, amely ezt meg tudná akadályozni. De azt is tudnunk kell, hogy ez a harc hosszantartó lesz. Amikor azt vizsgáljuk, mi­lyen erők vannak az imperializ­mus, az agresszió oldalán, ak­kor sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mindenkinek társadalmi helyzete, vagyis alapvető személyes érdeke szab­ja meg a gondolkodását. Nálunk, Magyarországon egyetlen olyaíi ember sincs, akinek valamiféle anyagi érdekeltsége fűződnék ahhoz, hogy növekedjék a hadi- termelés, a hadsereg létszáma, vagy — mondjuk —több fegy­vert gyártsunk. Nálunk nincse­nek fegyvergyári részvényesek, annál inkább vannak Nyugaton, a nagy kapitalista országokban, S higyje el mindenki: van kü­lönbség abban, mennyi idő alatt jut el egy óbudai munkásasszony addig, hogy követelje a békét és mennyi idő kell ugyanehhez egy amerikai ágyúgyárosnak. (Derültség). Nyilvánvalóan van itt bizonyos időbeli differencia is. (Nagy taps). A harc addig tart, a végső és teljes győzelem akkor kö­vetkezik be, amikor az im­perialisták, a háborús profit­ban érdekelt emberek elvesz­tik döntő befolyásukat álla­mok és kormányok, nagy és hatalmas államok kormányai fölött. — Mindezt azért sem szabad szem elől téveszteni, mert min­denki láthatja és érezheti, hogy a nemzetközi életben bizonyos periodikus változások vannak. Előtör a megbékélés szelleme, azután egy kis ellennyomást ad az agresszió szelleme. És utána me­gint erősödik a megbékélés szel­leme. Addig, amíg az imperializmus meg nem szűnik létezni, az agresszió szellemét és erőit erős korlátok között kell tartani. Ezt mindenkinek tudnia kell. Amikor a Kommunista kiáltványt meg­fogalmazták talán csak néhány tucat ember ismerte, fogadta el és kezdte hirdetni. — Marx-szal és Engels-szei az élen. Az utóbbi négy évtizedben a világ egyik hatalmas országában, a Szovjet­unióban valósággá lett! Az orosz proletariátus és az orosz dolgozó osztályok megdöntötték a kapita­lizmust és a világ legerősebb, leghatalmasabb szocialista álla­mának alapjait vetették meg. Azóta sem telt el sokkal töb'o négy évtizednél, s ma már egy- milliárd ember él szocialista or­szágokban. A fejlődés tehát gyors és biztató, harcunk jövőjé- hez is megadja a szükséges báto­rítást mindenkinek, akinek szív­ügye a szocialista társadalom győ­zelme. Nézzük a béke erőit és a háború erőit. Az, hogy háború legyen-e, vagy béke, negyven­négy évvel ezelőtt kivétel nélkül olyan kormányoktól függött, ame­lyek mindegyike hajlamos volt arra, hogy vérözönt zúdítson az emberiségre, ha abból aranyat le­het kovácsolni. Most? Hatalmas országok és kisebb országok egész sorában olyan kormányok, olyan rendszerek vannak, amelyek fenntartás és hátsó gondolatok nélkül harcolnak a békéért. Mfg az országok másik csoportjában olyan kormányok vannak, ami­lyenek .:. önök ismerik már. kü­lön nem akarom bemutatni őket. 'Derültség.) A perspektíva tehát - (Aren ís de harcolni e téren is kell, állhatatossággal és sokáig. Mai életünk fő jellemzője a munka és a harc. S így lesz még jóidéig. Valamikor talán olyan helyzetben is lesznek majd em­berek, hogy egyedül a munka, illetve a munka gyümölcseinek élvezete, az öröm lesz az élet tartalma. De ma még a munka ás a harc. A béke erői és a háború erői közül azonban már a szocia­lizmus erői az erősebbek, az agresszorokat visszaszorító erők a hatalmasabbak. S ez a nemzetközi helyzet alap­vető jellemvonása, amely nem változott a párizsi események után sem, illetve amennyiben változott, meg kell mondani, hogy az imperialisták hátrányára vál­tozott. Kádár János ezután részlete­sen szólt az amerikai repülőgép május elsejei agressziójáról, az. amerikai kormány kezdeti ha­zugságáról, majd pedig arról, hogy a kém beismerő vallomása után az amerikai kormány a Szovjetunió feletti kémkedést a hivatalos belpolitikai tartozéká­nak nyilvánította. — A szovjet kormány ebben a helyzetben is végtelen türe­lemmel és tapintattal járt el — folytatta Kádár János. — A Szovjetunió nagyon he­lyesen fogalmazta meg a köve­telést Párizsban: ítéljék el a kémrepűiést, vonják felelősségre a bűnösöket és kövessék meg a sértettet, majd jelentsék ki, hogy ilyen soha többé nem fog elő­fordulni. Utána üljünk le, tár­gyaljunk és egyezzünk meg be­csületesen a különböző dolgok­ban — ez volt a szovjet javas­lat. Enélkül tárgyalni a népek becsapása lett volna és csak az agresszorok malmára hajtotta volna a vizet. — A szovjet kormány, Hrus­csov elvtárs leleplezte és vissza­verte — talán úgy is mondhat­nám, hogy nemcsak a levegőben, de a politikában is lelőtte — az agresszorok terveit. (Nagy taps.) • — A Szovjetunió álláspontjá­nak töretlenségét, következetes békepolitikáját mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy Hrus­csov elvtárs kijelentette: füg­getlenül attól, hogy a csúcstalál­kozó nem jött létre — bármikor készek aláírni az atomfegyver­kísérletek eltiltásáról szóló egyez­ményt; a szovjet kormány követ­kezetesen küzd továbbra is a leszerelés kérdésének megoldá­sáért, az általános leszerelésért, valamint a háborús maradványok felszámolásáért, A szovjet kor­mányfő 6—8 hónap múlva kész új csúcstalálkozóra leülni, ahol ■— ha biztosítva van mindkét fél részéről az őszinte törekvés — tárgyalhatnak és megegyez­hetnek. Hruscsov elvtárs Berlin­ben kijelentette azt is, hogy bár a német békeszerződés kérdése már most megérett és Berlin helyzetének rendezése hasonló­képpen megoldást kíván —■ még mindig várnak, bízva abban, hogy 6—8 hónap múlva összeül a csúcstalálkozó,s ott megegyez­hetnek. A szovjet kormány rendíthe­tetlen híve a kérdések békés tárgyalások útján való meg­oldásának. A Szovjetunió igazságos ügyet védve valóban nem képviselhe­tett ennél igazságosabb, lojáli­sabb, helyesebb álláspontot. Ügy hiszem, atekintetben egyet­értés van nálunk, ' — nemcsak itt a teremben, hanem a ma­gyar nép széles rétegei között is, hogy a Szovjetunió és személy szerint Hruscsov elvtárs újabb, nagy szolgálatot tett a béke ügyének Párizsban. Ezért azt is kijelenthetjük, hogy pártunk, kormányunk, né­pünk helyesli és támogatja ezt az igazságos, helyes ál­láspontot, a szovjet kormány következetes békepolitikáját. (Nagy taps.) — Mi a magunk erőihez ké­pest még nagyobb odaadással küzdünk a jövőben a békéért, önmagunkban nem vagyunk ha­talmas tényezői a nemzetközi életnek, szövetségeseinkkel együtt azonban igen. Nekünk Is határo­zott és világos az álláspontunk: politikánk, külpolitikánk válto­zatlan marad. Mindenkor a leghatározottab­ban visszautasítjuk, ha vala­ki, valahol azzal a szándék­kal lép fel velünk szemben, hogy beavatkozzék a magyar belügyekbe. Kész örömmel és szívesen fogadunk viszont mindenkit, aki jószándékkal közeledik hozzánk, s a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett elését szolgálja. Bármilyen nemzetiségű, politi­kai álásfoglalású ember bejöhet Magyarországra; ha az ajtón akar bejönni, kopogtat. ahogy illik és nem a háztetőn, vagy az ablakon akar bemászni. Ez a mi álláspontunk. Itt van pél­dául az ipari vásár. Nem is tud­nám hirtelen megmondani, hány országból jött tőkés cégekkel ta­lálkozhatunk ott. Kijelenthetem önöknek, nemcsak udvariasság­ból üdvözöltük őket, hanem bel­ső meggyőződésből. Elhozták ter­mékeiket, főleg iparcikkekkel jelentkeztek. Nézi az ember ipari terméseiket, s némelykor ha­ragszik is, nem rájuk, hanem saját magára, mert az az érzése, hogy egy-két dolgoban még jobb az övéké. Az az érzésünk, hogy ha nekifognánk, mi is tudnánk olyat csinálni. Másik termékük­nél meg örül az ember, mert amit látunk, az gyengébb, mint a mienk és amiatt már inkább nekik kellene restellkedniök, mint nekünk. Általában őszin­tén, tiszta szívből üdvözöljük azt az elhatározásukat, hogy idejöt­tek, kiállították terméliéiket: azt a szándékot, hogy üzletet akar­nak kötni. Üdvözöljük a keres­kedelmi kapcsolatok további szé­lesítését. Az a meggyőződésünk, hogy az kölcsönös szándék, s nagy szolgalatot tesz a béke ügyé­nek. Ez a mi álláspontunk. Ilyen törekvések jellemzik politikán­kat a más társadalmi rendszerű országokkal : való kapcsolatok alakításában. Megmondjuk azonban nyiltan, hogy ez nem jelenthet egyol­dalú viszonyt, nem várhat senki udvarolgatást, meri ez a politikában nem használ­ható módszer. Mindkét félnek óhajtania kell a közeledést, és mindkét félnek meg kell tennie a maga lépését. — A népek békét akarnak. A béke védelmében valamennyi nép érdekelt. Amennyiben a je­len történelmi viszonyok között létezni, működni akar bármilyen kormány, akkor az egyetértés, a közeledés, a béke útját kell ke­resni. Mindnyájan ismerjük azt a megszámlálhatatlan kezdemé­nyezést, amelyet a szovjet kor­mány a legutóbbi években is tett a béke ügyéért. A Szovjetuniót mindenkor a béke érdeke vezet­te. Az elmúlt napoknak többek között talán az a haszna is meg­lesz, hogy bizonyos más ténye­zők is megértik: a népek jövő­jéért mindkét fél felelős. , Bízunk abban, hogy gz ame­rikai kormánykörökben elkö­vetkezik bizonyos mértékű kijózanodás és bízunk abban is, hegy megfelelő időben létrejön majd a csúcstalál­kozó, még pedig olyan körülmények között, hegy mmdjkét fél őszintár akarja és mindk^t f°tet a meg­egyezés őszinte szándéka vezeti a társyalóasztalhoz. Befejezésül négy fő tenniva­lóra hívta fel a figyelmet Kádár János. Először is következetesen hirdessük az igazságunkat! Min­den új kérdést alaposan tárgyal­junk meg, hiszen élő, eleven em­berekkel van dolgunk és senkit se vegyünk úgy, hogy az már végképp meg van győzve. Fenn­hangon és büszkén hirdessük a magunk igazságát: magasztos eszme és gyönyörű cél a szocialista társadalmat felépíteni, az emberiség bé­kéjét megőrizni és tartóssá tenni. A második: dolgoznunk kell: ha­zánkban mostanában nagyszerű dolgok születnek, de ha a'karunk, még tudunk jobban dolgozni. — Gondolnunk kell azonban arra — =s ez a harmadik: hogy több állhatatosságra, egyenletességre van szükség mindenben, több ki­tartásra a célhoz vezető úton. Te­hetség is van, erő is van ele­gendő. Tartalékaink is bőven vannak. Erősítsük összefogásun­kat, egységünket, dolgozzunk 'még következetesebben magasztos céljainkért. Végül: tovább kell erősítenünk a nemzetközi vona­lon vallott és hirdetett szolidari­tásunkat, hiszen a béke erői azért 'tatalmesabbck — az emberek ma azért élhetnek békében — mert a szocializmus, a haladás erői* összefogva erősítik napról- napra soraikat. — Az idei tavasz népünk szép tavasza. Ipari tervünket az első négy hónapban túiteljestíettük, az emberi munka legkülönbözőbb alkotó műhelyeiben nagyszerűek az eredmények; aki látni akarja egy részét, menjen ki a buda­pesti Ipari Vásárra. A földek is szépek, s így minden reményünk meg lehet arra, hosv ezt a szép tavaszt még szebb nyár, még jobb betakarítás követi. (Nagy taps.) Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszéde után több felszólalás hangzott el, majd Schütz Árpád, a Hazafias Nép­front budapesti bizottságának tit­kára válaszolt a felszólalásokra. A tanácskozás végeztével ülést tartott a Hazafias Népfront bu­dapesti bizottsága, megválasztot­ta az elnökség tagjait és vezetőit. A Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke: dr. Harref Ferenc, országgyűlési képviselő. Alelnök: dr. Pesa László, ország- gyűlési képviselő, a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, dr. Kovács Máté egyetemi tanár és Deák Lívia, az MSZMP budapesti bizottságának osztályvezető helyettese, titkár: Schütz Árpád, titkárhelyettes: Perlaki Gyula. A küldöttek között van Kádár János, az MSZMP Központi Bi- zotságának első titkára, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a budapes­ti pártbizottság első titkára, Barcs Sándor országgyűlési kép­viselő, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, dr. Harrer Fe­renc, a Hazafias Népfront, bu­dapesti bizottságának elnöke, Pesta László, a Hazafias Nép­front budapesti bizottságának alelnöke, a budapesti békebizott­ság elnöke, Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Schütz Árpád, a Hazafias Népfront budapesti bi­zottságának titkára, Veres József, a főváros tanácsa végrehajtó bi­zottságának elnöke, Richter József esztergályos, a Szocialista Munka Hőse, Läufer Mihályné munkás­nő, Veres Károly autószerelő, Bulla Elma Kossuth-díjas kiváló művész, Komlós Juci érdemes művész, Hajdú Péter reformá­tus esperes. 2

Next

/
Thumbnails
Contents