Kelet-Magyarország, 1960. május (20. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

Hruscsov elvtárs párizsi sajtóértekezlete

(Folyt, az 1. oldalról.)

írjuk az egyezményt, de az holnap hatályát vesztheti és szemétkosárba kerül, mert az a személy lemond hivataláról, aki aláírta.

— Eisenhower elnök nyilatkozatából az derül ki, hogy annak a kérdésnek az eldöntése, repülnek-e vagy sem az amerikai katonai repülőgépek a Szovjetunió fölött, csak tőle függ. Lám, micsoda önbizalom! Most kijelenti, hogy nem fognak repülni. Micsoda nagylelkűség!

— Azt persze Eisenhower elnök dönti el, hogy küld-e repülőgépet a Szovjetunió fölé, vagy sem. Más kérdés, hogy ezek a repülőgépek a levegőben maradnak-e. Ezt már mi döntjük el, mégpedig a legnagyobb határozottsággal :

lelőjük a gépeket, megsemmisítő csapást mérünk támaszpontjukra és azokra is, akik a támaszpontokat létrehozták és igazgatják.

így tehát nem arról van szó, hogy Eisenhower elnök „kegyet gyakoroljon” a Szoyjetunió iránt. Mi nem kegyeket kérünk az Egyesült Államok kormányától, hanem azt követeljük, hogy nyíltan ítélje el az amerikai felderítő repülőgépek haramia-repüléseit.

— Eisenhower elnök viszont egyetlen szóval sem ítélte el azt a szovjetellenes provokációs politikát, amely alapja a kémrepüléseknek.

— Nos, kielégíthet-e az elnök nyilatkozata bárkit is, hacsak nem magát az agresszort?

— Eisenhowernek az a bejelentése, hogy elnöki megbízatásának lejártáig felfüggesztette a provokációs repüléseket, se nem beismerés, se nem félbeismerés, hanem kibúvó a beismerés alól, következésképpen saját agresz- szív cselekményei és a felelősség aiól. De a politikusok kibúvói, sőt félbeismerései sohasem tették lehetővé, hogy megszabaduljanak a történelem előtt viselt felelősségüktől. Még a gyerekek is azt szokták mondani: „Ha

rossz fát tettél a tűzre, valid be és ígérd meg, hogy többé nem teszel ilyesmit.” Mennyivel fontosabb, hogy az államügyekben is nyíltan beismerjék az elkövetett hibát és levonják az összes szükséges következtetéseket!

— Nem értene meg bennünket sem a szovjet nép, sem egyetlen ország közvéleménye, ha beérnénk az Egyesült Államok elnökének kibúvóival és azzal a „kegyével”, hogy 1961. januárjáig a Szovjetunió fölött szüneteltetik a

repüléseket.

— Csak csodálkozunk Eisenhower fenyegetéshez hasonló nyilatkozatán, amely szerint az Egyesült Nemzetek Szervezete elé szándékszik terjeszteni „nyílt ég” -tervét. Miután a Pentagonban meggyőződtek róla, hogy a szovjet ég felé vezető út zárva van az amerikai kémrepülőgépek számára, szemmel láthatólag elhatározták, hogy ugyanilyen célból az ENSZ lobogója alatt küldenek majd repülőgépeket. Ügy véljük, az Egyesült Nemzetek Szervezete nem az Egyesült Államok egyik állama, nem a Pentagon fiókintézete és vissza fogja utasítani ezt a megalázó szerepet.

— önök közül többen azt írják cikkeikben, hogy az amerikai légikalózok repülései a Szovjetunió fölött csupán „kis incidenst” jelentenek, Önök itt különböző államok sajtóját képviselik, én pedig megkérdezem

önöktől: hogyan tekintenének

kormányukra, ha'! az közömbösen, nemtörődöm módon szemlélné, hogy olyan országok katonai repülőgépei röpködnek városaik fölött, amelyekről önök időnként mint esetleges háborús ellenfélről írnak? Tisztelnék önök az . ilyen kormányt? Talán önök, vagy családjuk nyugodtan lennének, ha idegen katonai repülőgép zúgna el a fejük fölött?

— A szovjet embereknek is joguk van ugyanígy gondolkodni, annál is inkább, mert hazánk népei két kívülről ránk erőszakolt véres háborúra emlékeznek, két olyan háborúra, amely az emberek tízmillióit ragadta el!

— Tanulságos, hogy azok a kormányok, amelyek eléggé meggondolatlanul odaadták országuk területét a szovjetellenes agresz- szív kémrepülések előkészítésére és lebonyolítására, most kénytelenek ilyen, vagy olyan mértékben mentegetőzpi a közvélemény előtt és elhatárolni magu- kat^Sz amerikai szoldateszka tetteitől. Ügy látszik, kezdik érteni — s meggyőződésünk, hogy a közeljövőben mindenki meg fogja érteni, aki amerikai támaszpontokhoz területet engedett át, — hogy ilyen dolgokban nem ismerünk tréfát.

— A szovjet kormány sajnálja, hogy most nem sikerült megtartani a csúcsértekezletet, ^-*e amint már ‘mondottam — nem helyezkedhetünk más álláspontra.

Mindent megtettünk, hogy jól előkészítsük a négyhatalmi kormányfői találkozót, de egyes forrófejű amerikaiak megtorpedózták ezt, mielőtt még megkezdődhetett volna.

— Ismétlem uraim, a Szovjetunió szilárdan a békés együttélés, a tárgyalások, a kölcsönösen elfogadható ésszerű megállapodások híve. Továbbra is ebben az irányban dolgozunk, s az a meggyőződésünk, hogy valamennyi nép megérti békeszerető politikánkat és azzal együttérez. Szeretnők hinni, hogy a nyugati hatalmak vezetői is erre törekednek majd, s 6—8 hónap múlva, új, kedvezőbb körülmények között, ismét találkozunk partnereinkkel. Ha őket érdekli a találkozó és beleegyeznek ebbe, akkor megteremthetik az ehhez szükséges politikai légkört. Vagyis nem hajtanak végre provokációkat a szocialista országok ellen és arra törekednek, hogy megvitassuk és megoldjuk a rendezésre megérett nemzetközi problémákat.

— Ez az időpont hamarabb is elérkezhet, de csak akkor, ha mindenki megérti, hogy senkinek sem sikerülhet semmiféle provokációval megfélemlíteni sem a Szovjetuniót, sem a szocialista országokat.

Lehetetlen megtörni bennünket. Velünk csak egyenlő alapon. fenyegetés és zsarolás nélkül lehet és kell beszélni.

— Meg szeretném köszönni De Gaulle tábornok francia köztársasági elnöknek, hogy lehetővé tette a kormányfőknek a párizsi találkozót, s hogy erőfeszítéseket tett a csúcsértekezlet megtartásáért, továbbá azért, hogy találkozóink a program szerint folyjanak le és megfeleljenek a céloknak, amelyek ide hoztak bennünket.

— Ma búcsúlátogatást tettem Franciaország elnökérSél. Eszmecserénk során örömmé! láttam, hogy közösen törekszünk újabb erőfeszítéseket tenni kapcsolataink minden irányú. fejlesztésére

és szilárdítására. Üdvözlöm ezt a törekvést és megelégedéssel nyugtázom, hogy e fontos kérdésben egy véleményen vagyunk az elnökkel.

— Elismeréssel kell szólnom Macmillan, brit miniszterelnök úrról is, aki buzgalommal és szorgalommal rajta volt, hogy a csúcsértekezlet megvalósuljon.

Nyilatkozatának elhangzása után Hruscsov váratlanul szót kért, s kijelentette, hogy szeretne még valamit elmondani. Közölte, úgy értesültek, hogy Adenauer néhány emberét ide küldte erre á konferenciára. Lehet — mondotta Hruscsov, — nogy olyanok is vannak közöttük, akiket már annakidején Sztálingrád ellen is elküldték és ezeknek azt a feladatot adták, hogy zavart keltsenek a konferencián.

Határozott szavakkal mondta el, hogy ct nagy szovjet nép képviselőjeként érkezett ide, amely Lenin zászlaja alatt, halad és dicsőségesen émti a kommunizmust; amely legyőzte a hitleri fasisztákat és nem riad meg semmiféle fenyegetéstől. Lelkes és erőtől teli szavaira egyrészt hatalmas tapsvihar, másrészt provokációs közbekiáltások hangzottak fel a teremben. Ö azonban nem -zavartatta magát és még emeltebb hangon folytatta:

— Várj egy kicsit provokátor, hallgass!

— Nem titkolom, hogy szeretek küzdeni a munkásosztály ellenségeivel. Jólesik látnom, amikor dühbe gurulnak. Hazánk olyan óriás, amely a kommunizmus végső győzelméig harcolni fog.

— Amikór az önök hurrogá- sát hallom, a nagy német forradalmár, Bebel szavai jutnak az eszembe:

„Amikor ellenségeim gyaláz- nak, akkor bizonyos vagyok benne, hogy helyes úton járok”.

Hruscsov erélyes fellépése megdöbbentette a zavar.tkeltőket és helyreállt a csend. Ezután Hruscsov bejelentette, hogy most már hajlandó válaszolni a kérdésekre.

. A Daily Sketch tudósítója aziránt érdeklődött, hogy folytatják -e a legégetőbb nemzetközi kérdésekről megkezdett tárgyalásokat és különösen a genfi atom-, értekezlet tárgyalásait?

Hruscsov azt válaszolta, ha a nyugati hatalmak kérik, a tárgyalások folytatódni fognak. A Szovjetunió mindig hajlandó erre, s akkor meg is lehet egyezni. Ha azonban az amerikai imperialisták újra kezdik az olyasfajta kísérleteket, mint amilyen az U—2 repülőgép esete volt, akkor nem lehet szó tárgyalásokról. Ha pedig az atomkísérleteket kezdik újra. akkor a Szovjetunió is hasonlóképpen cselekszik.

Hruscsov kifejtette: a tárgyalásokra eddig az volt jellemző, hogy az amerikaiak nem akartak leszerelést, csak az ellenőrzött leszerelés címén űzött kémkedésre akartak ürügyet találni.

Hr ezt az irányzatot folytatják, akkor a Szovjetunió az ENSZ-hez fordul és a közgyűlés elé viszi a leszerelés kérdését. A Szo'-’'etunió az 'gazi leszerelés és az igazi ellenőrzés híve, ezt akarja megvalósítani.

A második kérdés így hangzott: Ha a Szovjetunió úgy látja, hogy az igazság a Szovjetunió oldalán van, nem lett volna^e helyesebb és előnyösebb, ha

— Igaz ugyan, hogy bizonyos sajnálkozásnak is hangot kell adnom. Ha ugyanis Franciaország elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke a szövetséges kapcsolatok helyett a tényeket tárgyilagosan értékelte volna és nagyobb akaraterőt, tanúsított volna, lehetséges, hogy az Egyesült Államok vezetői kénytelenek lettek, volna elítélni agresszív cselekmémost tartják meg a tárgyalásokat és nem halasztják el azokat 6—8 hónappal?

Hruscsov ezt válaszolta: Mi a csúcsértekezlet megtartását akartuk — hiszen ezért jöttünk Párizsba. A szovjet küldöttség hajlandó lett volna most leülni tárgyalni, ha az amerikaiak elismerik annak az agressziónak a tényét, amit a Szovjetunió ellen elkövettek. „De hogyan üljünk le tárgyalni az agresszorral?” — kérdezte Hruscsov.

A következő kérdést a hamburgi Die Welt tudósítója tette fel: Vajon Hruscsov véleménye szerint továbbra is békés eszközökkel kell-e megoldani a nemzetközi kérdéseket?

Hruscsov válasza ez volt: „Igen. -\Újból hangsúlyozom,

a mi politikánk mindig az volt, hogy a vitás kérdéseket nem háborúval, hanem békés tárgya'ásokkal kell megoldani.

Ez az a politika, amelyet mindig hirdettünk és továbbra is magunkénak vallunk.”

A következő kérdés Németországra és Nyugat-Berlinre vonatkozott. Hruscsov válaszában kifejtette, hogy „ Nyugat-Berlin a szocializmust építő Német Demokratikus köztársaság szívében van. Az NDK-ban szocialista rendszer. Nyugat-Bsrlinben pedig kapitalista rendszer van. így elkerülhetetlenek bizonyos konfliktusok, amelyek rontják a nemzetközi helyzefét. Ezért

az a leghelyesebb, hogy Nyu- gat-Bcrlin legyen czabad város, vonják ki onnan a külföldi csapatokat és azután válasszanak a nyugat-berliniek maguknak olyan társadalmi rendszert, amilyet a legmegfelelőbbnek tartanak.

Hruscsoy hozzátette, hogy holnap Berlinbe utazik, hogy óit találkozzék barátaival, Ulbrichttal és Grotewohllal. Kijelentette továbbá, az amerikai" kémrepülőgép esete még inkább meggyőzte, hogy Nyugat-Berlin kérdését, mint a nemzetközi feszültség egyik tényezőjét okvetlenül és minél előbb meg kel oldani.

A berlini TAG tudósítója feltette a kérdést: Hruscsov különbékét akar-e kötni most Berlinben?

Hruscsov válaszában kifejtette, hogy a német békeszerződést okvetlenül meg kell kötni, mert a háború maradványainak eltakarításában ennek igen nagy szerepe van. Eljön majd az idő, — mondotta — amikor ezt a békét meg is kötjük, de hogy ez mikor következik be, az a midolgunk.

Hruscsov hozzátette, hogy a Szovjetunió hajlandó megkötni ezt a békeszerződést az Egyesült Álamokkal és a hitleri Németország ellen hadviselt többi hatalommal együtt.

— Ami az időpontot illeti, ez a mi ügyünk — mondota, — Ügy fogunk tenni, ahogy az Egyesült- Államok. cselekedett Japánnal. Együt harcoltunk Japán ellen, de az Egyesült Államok a békeszerződést nélkülünk kötötte meg Japánnal.

Minden erővel azon vagyunk, hogy együttesen írjuk alá a

nyeiket. Ez pedig lehetővé tette volna a csúcsértekezlet megtartását, s azt, hogy az értekezlet, meghozza a világ népei által oly nagy reménykedéssel várt hasznos eredményeit.

N. Sz. Hruscsov befejezésül megköszönte a résztvevők figyelmét, majd a feltett kérdésekre válaszolt.

békét Németországgal. De elérkeztünk csaknem a határig, s ha nincs mód, hogy eljussunk a célig, egyedül fogjuk aláírni a szerződést.

Hruscsov végül hangsúlyozta, hogy mostani berlini útja során nem kerül sor a békeszerződés

aláírására.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha Hruscsov , és a Szovjetunió vezetői már ' akkor tudtak az amerikai kémrepülésekről. miért nem vetette tel ezt Hruscsov Eisenhower előtt a Camp David-i tárgyalásokon"’

— Szándékomban volt, hogy ezt megteszem, amikor Camp Dávidban vol^m. — válaszolta Hruscsov. — Éppen igen iól beszélgettünk envmással. Eisenhower azt mondta nekem, hívjon engem „my friend”-nek és én önt „Gospodin Hruscsov”-nak hívom majd. Már éppen ott tartottam. hogy erről beszéljek vele. majd azt mondtam magamban: — Nem. valami nincs rendben a barát körül és igazam volt. Ariikor elcsíntük a tolvajt ő azt válaszolta nekem: én nem vs evők tolvaj, csak a mi politikánk.

A következő kérdés így hangzott: milyen elkövetkező elnökkel s~,”~etne tárgyalni, az Emie- srilt Államok részéről? A kérdező még hozzátette: hiszen ön most akarva, akaratlanul tényezővé vált az Egyesült Államok választási harcában.

Hruscsov: Köszönöm, ez igén ió kérdés, bár nem könnyű rá válaszolni, de azért megpróbálom.

Elmondta, hogy amikor az Egyesült Államokban járt. sokféle emberrel találkozott, munkásokkal ,a tőkések minden faitájával. Neki azonban az volt a véleménye, hogy ember — ember, mindegvik békét akar a maga módián. Vannak, akik nem ér'enek egyet a szocializmussal. - folytatta. — Én például nem értek egyet a kapitalizmussal, de ez nem ok a veszekedésre, még kevésbé a háborúra. Bizonyos vagyok, hogy az amerikaiak nagy többsége nem helyesli a provokációs kémrepüléseket — meg kell tőlük kérdeznem, mit csináltak volna, ha a mi repülőgépeink hatolnak be az Egyesült Államok területe fölé. Az amerikai imperialistáknak meg kell érteniük. hogy nem lehet ilyen reoülóseket végrehajtani.

— Ami azt a kérdést illeti, van-e nekem megfelelő ielöltem az Egyesült Államok elnöki székére, azt válaszolom: Igen, van.

— Emlékszem egy nagv amerikaira. egv nagy államférfira: Roosevelt elnökre. Ő méltósággal képviselte a kapitalista világot. Meg volt azonban a kellő bölcsessége és megértette a békés együttélés szükségességét. Amikor meghalt, vele együtt meghalt politikája is. De

úgy véljük, eljön a nap, amikor az Egyesült Államokban olyan emberek kerülnek hatalomra, akikkel nemcsak hogy jó, hanem baráti kapcsolatokat is teremthetünk.

Leghőbb óhajunk, hogy baráti kapcsolataink legyenek az Egye(Folytatás a 3. oldalon.)

A szovjet államfő válaszai az újságírók kérdéseire

2