Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-20 / 92. szám

EMBERRE YALTAK

Esténként az ifjúsági házban, máskor a kastély előtt találkoztunk. Közel volt a mozi, itt fordultak meg a legtöbben. Gondtalanul teltek a napok. Gyakran késő éjszakába nyúlt élcelődésünk. Jóska volt a ne- vettetés mestere. Mindig tartogatott meglepetést számunkra. Hol az általa költött és dalla- mosított nótával, máskor mindenkit megnevettető tréfáival. Ahol jelén volt, szívesen álltak meg mások is. Bélát is ‘gyakran láttuk Vele, de ő csendesebb, szűkszavúbb volt. Vidámmá 1 vált azonban, ha Jóska akárta, . mert az értett mindenki „nyelvén”, ismerte valamennyiünk szokásait. Tréfásan szólt a vele egyidősökhöz, azokhoz, akik vicceire újabbakat mondtak. Komoly is tudott azonban lenni.

Egy évtized után arra számítottam, ezúttal is a mindig tréfacsipáló ifjúkori barátaimmal ülők szemben. Megőrizték vidámságukat, fiatalságukat, bár mind a ketten családapák. A régi Jóskát és Bélát véltem felismerni bennük, akik egykor a mának, önmagukért, éltek. Akad még most is, különösebben Jóska tarsolyába nevettetni való, mégis megváltoztak, megembe- resedtek. S ezt nemcsak a külső változás bizonyítja. Bensőjükben történt nagy fordulat. Beszélgettünk, s ők nem magukról, családjuk örömeiről, gondjairól szóltak először. Pedig bizonyára náluk is van megoldásra váró kérdés. Az egykori' kisfiúk, a serdülő korban .mindég vidáman élcelődök az üzemi pártszervezetről, brigádról, pártcsoportról beszéllek. Őrömmel hallgatta111, amint emlékezett Jóska a „Szocialista Brigád” cím elnyeréséért végzett munkájára. Az egykor sláger- és dalszerző fiúcska egy üzemrész kommunistáinak munkájával, nevelésével, gondjaival törődik. Hogy is volt? Béla, a párttitkár arra kérte Jóskánkat, a pártcsoportvezetőket, segítsék a matrac üzemben, hogy mmél több brigád nyerje el a „Szocialista brigád” címet. Az összejövetel- után- Jóska a munkás lányokhoz fordult.

— Akartok, többet keresni, szebben járni? —'kérdezte Har- sányi Icától és a többiektől Ha a varrók, ftSmők 'és a szabászok még jobban dogózunk, elnyerhetjük -a megtisztelő címet. Szeretnétek? — kérdezte, s elmon- ta milyen feltételeket szükséges teljesíteni.

A brigádokat, lgtre hozták, egymással vetélkedve dolgoznak, .becsülettel teljesítették a pártroegbízatlát..; ' 5 ' ., .

— Tydod nézett rám Jóska: — igyekszik az ember, nehogy megszólják. A felszabadulási évfordulóra harmadszor nyertem el £f ..Kiváló dolgozó” címet ,a vele járó féhavi keresettel. Huszonhét napi nyereségrészesedést is kaptam. Több, mint kétezer forint ütötte a markom — mondta, s nevetve kérdezte — Elhiszed?

— Sok a munkánk — folytatta Kaponyás Béla, a párttitkár.

— Törődünk az önköltség, a selejt csökkentésével. Tavalyi tervünket hét százalékkal túlteljesítettük, most, azokban elmaradtunk a ■‘bútorlernez gyártásával. Gépállás és anyaghiány miatt. Kevés a pozdorjánk. Tukáról szállítunk, de az növeli a kiadásunkat. Mindent kihaszrtá- lunk, hogy visszatérjünk a rendes kerékvágásba.

— Azzal is törődünk — fordult felém Helli József —, hogy a fiatalok becsüljék az idősebbeket. Érdekel bennünket

Képek Leninről

munkatársaink családi élete i*. Ahol szükséges, segítünk. Hasznos ez nekünk is, a családnak is. Jobban halad a munka, ha vidámabbak az emberek. Tudod, az export tervvel nem lehet játszani! De ismersz — tárta szét karjait — ' nem ismerünk lehetetlent. Különösen amióta automatakócgépet kaptunk. Megszűnik á kézi tilalás, nem lesz por.

— „C” jelű lemezt sem gyártunk többet — vette át a szót Béla.

Nem tudom, ezúttal mit jelent a „C”.

— A „c” jelzésű bútorlemez harmadosztályú — folytatta.1 — Korábban még ilyen is volt. Most azonban, hogy naponta értékeljük a versenyt, az eredményt' minden nap a táblára írjuk, „kiugrik” a „c” lemez és az is, hogy ki csinálta. A táblára írjuk a selejtcsinálók nevét is. Voltak, akik szégyenükben letörölték á nevük után írt számokat...

Az idén mar néni lesz !jc” lemez...

Még maradtunk’ volna. beszélgetni régi emlékekről, tör- j ténétekről, de búcsúztak.

— Három napja nem voltunk otthoi. Pesten jártunk az üzemünkben nem régen megalakult munkásőrség érdekében — mondták, s Jóska katonásan kihúzta magát, mert ott is megállta helyét.

Emberré váltak. Egykor a Höncs kastély 1-előtt ácsorgó, sportpályán dolgozó legények felnőttek. Embert, bátor munkát szerető, mások gondjaival is törődő kommunistákat nevelt belőlük az ifjúsági mozgalom, a párt.” Gyárvezetőkké váltak, mert üzemük minden gondját magukénak vallják. '

(N.T.)-.enin a szovjetek kongresszusán beszédét mondja.

Két hét gyakorlat az Ilona tanyán

Etek a gyümölcsfák nagyon csodálkozhatnak itt a Nyíregyházi Mdzpgazdasági Technikum tangazdaságában. Gyakorlathoz öltözött, de mégis már az első pillanatban kétségtelenül diák külsejű csoport jegyezgeti Németh Lajos tanár előadását. Egyrészük egymás hátán, mások kezükbe fogva írnak füzeteikbe, de mindnyáján' feszült figyelemmel hallgatják az előadást. Elsősök még, de á kis jelző már nem illene mindegyikükre.

Beszélgettem egy néhány „gyakornokkal”,- csak úgy találomra. .Miúdegyik más helyről jött, mégis volt egy közös jellemzőjük, pedig nem volt alkalmuk összebeszélni. Mindegyik szeretne továbbtanulni. Egyik sem mondta azonban határozottan, magabiztosan — ebben is hasonlók —, hanem csak úgy-, hogyha sikerül. De mindjárt hozzá is tették: csak abban a? esetben, ha sikerül javítani a bizonyítványon. Még három évük van hátra, addig még sok minden történhet, akár mind jeles-, lehet. Ezt pedig, még a de- mecseri Kaszás Erzsébet is elismeri, .főleg rajtuk múlik. Szeret kint lénni gyakorlaton, csak először egy kicsit nehéz volt a munka, különösen az ásózás a gyümölcsfák alatt.

— Hogy segíti elő az elméletben tanultak megértését ez a gyakorlat, Erzsiké?

— Én“ azt hiszem sokkal helyesebb lenne, ha a gyakorlat megelőzné az elméletet, könnyebben megértenénk az anyagot és jobban tudnánk róla beszélni. Itt a gyakorlatban sok dolog olyan természetes ..;

A kisvárdai Lévay József előtt nem ismeretlen a szakma, különösen a dísznövény termesztés. Otthon hat üvegházuk és 16 melegágyuk van. Jóska már itt nőtt fel.— Milyé.n terveid vannak a technikum elvégzése után?

— Nekem még közelebbi terveim is vannak, szeretnék a pesti technikumba menni, mert csak

ott van dísznövény-termesztési szak. Akár sikerül azonban a csere akár se, szeretnék majd agráregyetemet, vagy kertészeti főiskolát végezríi.

Komcsák Ágneséknél már családi hagyomány a mezőgazdaság iránti érdeklődés. . Bátyja otthon, Oroson mezőgazdasági felügyelő, nővére pedig Kisvárdán dolgozik, a kísérleti intézetben. Hogy ő is követi testvéreit, az már olyan természetes előtte, mintha

másként nem is történhetne.

Ügy egészen bizalmasan elárulja, hegy a. növénytermesztés a legnehezebb tantárgy. Erre a .kéthetes gyakorlatra nagyon szívesen jöttek mindnyájan és jól is érzik magukat.

— Tegnap este is kint énekeltünk együtt —ábrándozik kifelé az ablakon. Még talán mindig fülébe csengenek az elhangzott dallamok.

gát.

Lenin a parasztok között.

Lenin nevébe*!!

Martinov katona .szabadságra utazott Nyíregyházáról távoli szülőföldjére, Lipinfezkaja kerület Grjazi városába. Elmondta otthon, hogy élnek a magyar emberek Nyíregyházán, beszélt az úttörők között a magyar úttörők életéről, munkájáról. S amikor Martinov, elvtárs visszaérkezett szabadságáról, nagy csomagot hozott magával és két levelet. A grjazi úttörők küldték a nyíregyházi úttörőknek.

A csomagban sok jelvény, úttörőnyakkendő és egy gyönyörű album volt Lenin életéről, szülőházáról, műveiről. A levelek pedig a következőképpen szólnak:

„Kedves magyar úttörők! Engedjétek meg, hogy szeretettel köszöntsünk benneteket. Sok szépet, kedveset hallottunk rórpir&s záizló

Keljen életre a múlt Pa PP Gábor bácsi ajkáról:

— Hallgassátok amit mondok. A piros zászlóról, két elvtársam hősiességéről és rólam szól... Nem, nem nagy dolog történt négyünkkel, számomra mégis emlékezetes marad. .. Hatvanöt ■ esztendős vagyok. Apámból tanultam tisztességet, becsületet, ő nevelt a munkásság szeretefére, s neki köszönhetem, hogy forradalmár lett belőlem. Büszke volt cseléd fiára, aki szervezte a pártot, bánkódott miattam, .mikor elvittek. Én már megszoktam akkor, hiszen gyerekkoromban, jól emlékszem nem volt ritka, hogy a kakastollasok feldúlták házunkat, s elvitték apámat. Mikor 1918-ban hozzáfogtam többedmagammal szervezkedni s tizenkilencben már úgy látszott, hogy megszűnik az elnyomás, a szolgasors újból beborult az ég felettünk...

— Megsirattak. amikor elhurcoltak Nyíregyházára a csendőrök. Azt gondolták, tán soha nem kerülök vissza. . . Mikor végre kiengedtek, újból munkához láttunk elvtársaimmal. Akkor is így. mint most május ■ elsejére készülődtünk.

Beregszászi Nagy Károly főjegyzőik tudták, hogy otthon vagyok. Féltek, hogy valami bajt csinálok. Apámék féltettek, titkon azonban örültek, hogy mégis csak megünnepeljük a munkások napját... Ügy döntöttünk, hogy piros zászlóval vonulunk fel. Igen ám, csak nem volt piros zászló.

— Csinálunk — javasolták az emeberek.

— De nincs pénzünk! — mondták mások.

És ekkor; ekkor olyan dolog történt, amire én magam sem számítottam, Nem gondoltam volna, hogy május elseje any- nyira éljen az emberek szivében. Zsellérek, napszámosok, cselédek mind valamennyien kiforgattuk rongyos zsebeinket, s elvettük a család szájából a filléreket,■ hogy legyen vörös zászlónk.

— Mi tartottuk az összeköttetést a debreceni elvtársakkal, s ott megtudtuk volna csináltatni a lobogót, csak az volt a baj, hogy nem volt pénz útiköltségre. .. Soha nem felejtem el, amikor két rongyos barátom, Bakó Balázs és Varga Miklós felálltak és azt mondták:

— Elviársak! Mi ketten elmegyünk gyalog Debrecenbe, s

megcsináltatjuk a piros zászlót.

— És így lett. Éjszaka vágtak neki az útnak gyalogszerrel. Mi meg vártuk a zászlót... Az összeadott pénzen vett zászlóval vonultunk fel míjüsr elsején 1920-ban... Beregszászi, a tiszaeszlári főjegyző megijedt s azt a jelentést küldte a fő- szolgabíróságra. hogy a kommunisták a családját ki akarják végezni.

Igaz, akkor nem jött ki a csendőrség, de tizenkilenc nap múlva megjelentek, összeszedtek bennünket és elvittek. Du- linszki Miklóst előttem verték meg. Farkas Gyula ordított kínjába, s csak azért • hagyták abba az ütlegelést, mert kihallatszott az épületből. Én magam is húszonöt botot Kaptam. .. De azt egyikünk 'em árulta el, ki hozta a zászlót, s honnan.

Ma már ez nem számít hősiességnek. De akkor az volt. Az, mert a piros zászlót nem lobogtathatta szabadon a májusi szél, mint most...

•k

Ennyit mondott a piros zászló történetéről a veterán Papp Gábor.

(F. K.)

latok, s szeretnénk levelezni ver j leiek, hogy mi, a legif jabbak, j mint apáink és bátyáink, erősít- I sük népeink barátságát. Nekünk nagyon tetszik a magyar nyelv, nagyon sokat ismerünk íróitoktól, költőitöktől. Engedjétek meg, hogy küldjünk nektek úttörő- nyakkendőt, jelvényt és egy albumot, és ha lehet, küldjétek ti is, mi a legkedvesebb emlékként fogjuk megőrizni azt úttörőszobánkban. Éljen az atyáink vére által megszentelt magyar—szovjet barátság!

A hetedik V. osztály tanulói:

Mihajlenlco Anja, Muhina Gálja, Jakovlov Tolja, Maharov Tolja...”

S a levélen még 25 fiú ás lány aláírása található. A másik levelet pedig a negyedik b. osztály írta:

„Küldjük szeretettel ezt az albumot nektek Lenin elvtárs 90-ik születésnapja alkalmából, aki a világ dolgozóinak legjobb barátja és vezére volt...”

A kedves sorokra a „Berze- viczi Gizella” iskola úttörői két albummal, jelvényekkel, úttörő nyakkendőkkel válaszoltak szovjet pajtásaiknak, s mér elvitte a posta a választ':

„Kedves pajtások! Nagyon köszönjük kedves ajándékotokat, ami igen értékes nekünk, különösen azért, mert a képek mind Lenin elvtársról beszélnek. Mi, magyar úttörők tudjuk, hogy Lenin elvtárs a legjobb barátja és apja volt az úttörőknek. Mi az ő nevében élünk, tanulunk a jövőnkért. Nemrég volt április 4, hazánk nagy ünnepe, mert 15 évvel ezelőtt szabadította fel hazánkat a dicső szovjet hadsereg a fasiszta elnyomás alól. Mi, magyar úttörők eljárunk a szovjet katonák sírjához, feldíszítjük virággal. Kérünk titeket, legyünk továbbra is jó barátságban, írjatok levelet tanulásotokról, úttörőmunkátokról.

Nyolcadik b. osztály”.

Levelet írtak a negyedikesek is, meleghangú, kedves sorokat.

Ilyen a legfiatalabbak barátsága, s az ő barátságuk végigkíséri egész életüket. A kis An- ják, Tolják, Gálják és a magyar Anikók, Angélák így ismerik, szeretik meg egymást. Fiaial szívük szavával, a? értelem és érzelem legszebb virágaival...

gy. i. gv2