Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-15 / 89. szám

Lenin elvlársra emlékezik Nyíregyháza: Ünnepséget és baráti találkozót rendeznek a Damjanich laktanyában Nagyszabású ünnepséget és ba­ráti találkozót rendeznek a jövő héten szombaton Nyíregyházán a Damjanich-laktanyában Lenin elvtárs születésének évfordulóján. A Hazafias Népfront városi bizott­sága és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság városi bizottsága rende­zésében szovjet és magyar kato­nák találkoznak egymással. Az ünnepségen részt vesznek az 1919-es veteránok is. Általános iskolások vették gondozásba a hármasdombi munkásmozgalmi emlékművet Dicséretes feladatra vállalkoz­tak a nyíregyházi hatos számú ál­talános iskola hatodik á) osztályos tanulói. Elhatározták, hogy ezen-r túl ők gondozzák a Városgazdál­kodási Vállalat helyett a hármas­dombi munkásmozgalmi emlékmű­vet. Minden héten, csütörtök dél­után ásóval, gereblyével, seprővel kezükben kirándulnak az erdőbe Gacsó Lászlóné tanítónénivel. Az utóbbi két alkalommal megtisztí­tották az emlékmű környékiét a falomboktól, felásták a kis kertet, az ágyasokat fűmaggal szórták körül és nemsokára piros színű virágok lepik el az emlékmű előtti kertet. Dolgozzon minden asszony! Hatvanhárom nő tanácskozása Nagykállóban A járási nőtanács kibővített vezetőségi ülésre a művelődésiott­hon kistermébenk érült sor. A községi nőtanácsok vezetői mel­lett, sok termelőszövetkezetben dolgozó asszony vett részt az ülé­sen. Az időszerű feladatokról Sőrés Sándorné, a járási nőtanács tit­kára mondott beszámolót. Külö­nösen a termelőszövetkezetekben dolgozó nők feladatairól szólt részletesen, s arra buzdította az asszonyo­kat, hogy minél többen ve­gyenek részt a tavaszi me­zőgazdasági munkákban. E fontos megbeszélésen megje­lent Vadon Gábor elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára és For­ró Sándor, a járási tanács me­zőgazdasági osztályának vezetője is. Mindketten felszólaltak. A tanácskozás sikeres volt, hisz az asszonyok közül többen elmond­ták véleményüket, s megfogad­ták: mjnden szövetkezeti tag fe­leségét arra buzdítják, hogy ere­jéhez és idejéhez mérten vegye ki részét a munkából. Szűcs Antalné, az érpataki Al­kotmány Tsz tagja elmondotta, hogy rabból álló fajtiszta baromfi­törzsük van, mely szép jövedel­met biztosít. A szövetkezeti asz- szonyok áldozatos munkájáról adott hírj; Papp Lászlóné, aki elmondotta, mivel szövetkezetükben Csá­szárszálláson nincs megfelelő hely a baromfinak, az asszo­nyok vállalták, hogy a csibé­ket hat hetes korukig neve­lik, s csak aztán adjákát a szövetkezetnek. Hasznos volt ez a tanácskozás, mert fontos, dolgokra hívta fel az asszonyok figyelmét. Igenis joguk van beleszólni a gazdálko­dásba, s javaslataikkal támogat­ni a szövetkezet fejlődését. Szá­molják fel a káros nézeteket is, ami itt-ott észlelhető. Mert nem áll az, hogy csak az a szö­vetkezeti tagé, amit hazavisz. A legkiválóbbak serkentsék jó mun­kára az elmaradottakat, és mun­kálkodjanak azon, hogy dolgoz­zon minden asszony, vegye ki részét a szövetkezet gyarapításá­ból. szövetkezetükben elismerik és megbecsülik az asszonyok munkáját, akiknek nagy ré­szük van abban, hogy a ker­tészet szép eredményeket ért el. Elmondotta, hogy a múlt év­ben havonta a munkaegységek értékét átszámítva 1800 forintot keresett, s ez a jövő gazdasági évben tovább növekszik. Péter Jánosné, a nagykáilói Dózsa Tsz tagja arról szólt, hogy mint új belépő megtalálta számítását. Pe­dig — mondta — eleinte nagyon idegenkedtek a közöstől. „Most nem panaszkodom, öt gyermeke­mét kevesebb gonddal nevelem, mint amikor tizenhét hold föl­dön gazdálkodtam.” F. Kiss Já­nosné a dunántúli szövetkezetek­ben szerzett tapasztalatokról be­számolva újságolta, volt olyan szövetkezetben, ahol az asszonyok külön 30 tagú munkacsapatokat szerveztek, egymás mellett kapták meg a művelésre való földeket, s bizony jobb eredményt ér­tek el mint a férfiak. Javasolta ennek megvalósítá­sát azokon a helyeken, ahol er­re mód és lehetőség van. A nők lelkes munkájáról adott tá'éknztatót Ciják .Hnosv° Kovácr Pálné és Antal Sándorné. Ivánka Sándorné, a nagykáilói Zöld Mező Tsz tagja elmondot­ta, hogy 1959-ben lépett a téeszbe, de meg van elégedve az eredményekkel, s négy gyermekét becsületesen tudja nevelni. El­mondotta. hogy a kertészetükben minden dolgozó nő szép ered­ményeket ért el. Jelenleg 300 da- 1 A vezetők egymás közötti vi­szonya sokat javult az utóbbi időben. Ahol megfelelő az összhang, ott nincsenek komo­lyabb kellemetlenségek, vidá­man, jól halad a munka. A Tiszalöki Erőmű igazgatója, Berki Zoltán elvtárs és az üzem párttitkára minden fon­tosabb kérdésben meghallgat­ják, figyelembe veszik egymás véleményét. Gyömölcsöző együtt­működésüknek köszönhető a zavartalan termelés. Hasonló a helyzet az Építő- és Szerelő Vállalatnál, valamint a nyír- bogdányi üzemben. Ez utóbbi helyen Fülöp János igazgató szívesen, örömmel kér segítsé­get a pártszervezettől. S mivel igénylik támogatásukat, javas­lataikat, a kommunisták mun­káját szívesen hasznosítják, lel­kesedésük határtalan. Ez is hoz­zájárult a megyei pártbizottság kongresszusi versenvzászlajánrk elnyeréséhez. A vezetők jó együttműködését bizonyára ez­után is sokszor koronázza majd siker. Ahol megvan az egyetértés, ahol nem civódással töltik ?? időt, s a termelési, társadalmi feladatok megoldására és a dol­gozók ügyes-bajos dolgainak or VQslására fordítják a figye’me' r»^ob°~sn'á5 ö"~»i a vp’°rőket. Azonban a legnagyobb kö­rültekintés ellenére is előfor­dulnak még súrlódások egyes vezetők között. A személyi né­zeteltéréseket elvileg könnyer meg lehet szüntetni. A komo­lyabb hiba akkor kezdődik, EZ IS FONTOS TÉNYEZŐ a kukoricatermés növeléséhez; Megyénkben kellő figyelmet for­dítanak a kukoricatermés fokozá­sának olyan fontos tényezőire, mint a gondos talajelókészítés, hibridmag alkalmazása, négyzet­bevetés stb. Keveset hallani azon­ban egy ugyancsak fontos ténye­zőről, a kukorica trágyázásáról. Már pedig bő kukoricatermés nem né­hány, hanem valamennyi szükséges tényező együttes alkalmazásával érhető csak el. (ehetünk-e még valamit a hí; A kísérleti intézmények tudomá­nyos kutatói szerint 100 mázsa is­tállótrágya helyettesíthető 2—3 mázsa műtrágyával (N, P és K) A martonvásári kísérletek ezzel a módszerrel 4—5 mázsás többletet, összesen 53 mázsa csövestermést eredményeztek az utóbbi négy év átlagában egy kát. holdon. A nyír­ségi tapasztalatok hasonló ered­ményekről tanúskodnak. A Nyírségi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet nyíregyházi telepén — a Westsik-féle parlagoltató Az istállótrágyázás általában megtörtént az ősz folyamán, vagy a tél végén. Ez igaz. Azonban köz­tudomású, hogy istállótrágyater. melésünk nem fedezi a szükség­letet. Sajnos, nem mindenütt si­került biztosítani a kukorica alá holdanként 160—200 mázsa érett, vagy felérett istállótrágyát. Az a kérdés, hogy most — kevéssel a kukorica vetése előtt — nyzó tápanyagok pótlására? parcella mellett — Ajtay Ödön kutató 40 mázsa csöves termést ért el két év átlagában. (Csak két éve indult ez a kísérlet.) Ez a té­rtiét sohasem látott istállótrágyát. Tarlócsillagfürt zöldtrágyát és 100 kilogramm szuperfoszfát műtrá­gyát kapott csupán kát. holdan- kint. Mégis kiváló szemtermést és hatalmas szártömeget adott. (A penyigei telepen kötött talajon még csak most indulnak a mű­trágyázás! kísérletek.) Milyen műtrágyát adjunk tavasszal a kukorica alá? A három fő tápanyag: a nitro­gén, foszfor és kálium pótlására leggyakrabban használt műtrá­gyánk a pétisó, a szuperfoszfát és a kálisó. A szuperfoszfát lassan ható műtrágya, ezért azt leghe­lyesebb ősszel a talajba juttatni. Kálium iránt a kukorica különö­sen nem igényes, szükségletét eb­ből a tápanyagból legtöbb tala­junk fedezi. Esetleg káliéhes láp- és homoktalajainkon indokolt le­het a pótlása. A tapasztalatok sze­rint a nitrogén műtrágyázás je­lentősen emeli a termésátlagot. Ebben az időszakban tehát a fő hangsúlyt a nitrogén pótlá­sára kell helyeznünk. Pótlásá­tól csak abban az esetben te­kinthetünk el, ha az elmúlt nyár végén teljes adagú, megfelelő minőségű istállótrá­gyát kevertünk a kukorica magágyába, vagy ha zöldtrá­gyázást végeztünk. Egyébként a hiányzó nitrogént pétisóval kell pótolni! A kísérle­tezés szerint ennek mennyisége 1,5—3 mázsáig is mehet, ha van pétisó. Igen fontos például nyers szalmatrágyázás esetén a káros pentozénhatás ellensúlyozására holdankint 100, de lehetőleg 150 kg. pctlsó kiszórása. Féltrágyázás kiegészítésére, szintén szükséges a pétisózás. Mikor pétisózzunk a kukorica alá? Ehhez a kérdéshez kapcsoló­dik a kukorica u. n. N-fejtrágyá- zásának ügye is. Fejtrágyázésnak ugyanis azt az eljárást nevezzük, amikor a műtrágyát a már ki­kelt, kellően meg nem erősödött növény tövéhez juttatjuk Az egyé­ni kisgazdaságok jellegzetes mód­szere ez, amikor a kukorica tövé­hez zsákból kézzel adagolják a pétisót. Négy tőhöz egy marékkai jár, ez holdankint kb. 150 kilo­grammot tesz ki. Szocialista nagyüzemeinkben ez a módszer nem .tartható meg, mert 1. nehéz fizikai munka és egészségtelen; 2. a kézzel való ki­szórás egyenetlen, lassú és drága munka; 3. szárazságra hajló vi­szonyaink között a pétisó oldó­dása késhet és ilyenkor a növény nem veheti fel idejében, ami hát­rányos fejlődésre. A tudományos kísérletek sze­rint legcélszerűbb a pétisót ta­vasszal a talajelókészítés so­rán a gépi tögasolással egyide­jűleg műtrágyaszórógéppel a talajba juttatni. így jelentős mennyiségű élő mun­kát takaríthatunk meg, ami na­gyon fontos az előállítási költség csökkentése szempontjából. Ajtay Ödön tudományos mun­katárs véleménye szerint fontos követelmény a pétisó érvényesülésének érdekében az első kapálás idejében és sekélyen való elvégzése, A gazban elsárgult kukoricának a kapa már alig jelent segítséget. A mély kapálás megsértheti a haj­szálgyökereket és szárítja a talajt. A késői kapálás pedig kedvez a gyomoknak, amelyek elszívják a még élhetetlen kultúrnövények elől a vízben oldott tápanyagokat. A dús és mélyrehatóié gyökér­zetre nagy szüksége van a kuko­ricának, hiszen nagy testet kell táplálnia, az aszályos nyarakon sok elpárologtatott vizet kell az altalajból pótolnia. A pétisózás elősegíti a dús és mélyreágazó gyökérzet kifejlődését is, mert vízben felpldódva folytonosan lej­jebb vándorol és szinte húzza ma­ga után a kukorica gyökerecskéit. Ez külön aláhúzza a pétisózás jelentőségét nemcsak a szem­termés, hanem a silókukorica esetében is. Sokat jelent a tudomány leg­korszerűbb módszereinek íelhasz- tjálása, a szakszerű műtrágyázás a többi tényezőkkel egyetemben. Érdemes tehát tanulmányozni és alkalmazni a gyakorlatban a kísér­letek eredményeit. Zajtai Antal AZ ÖNTELTSÉGRŐL amikor két ember haragja „köz­üggyé vaiik. V annas ugj ams akik szívesen „csemegéznek” a „haragszomrádot” tanúsító ve­zetők hibáin. Előbb a közvetlen munkatársak, később mások is egyre többet beszélnek felette­seik súrlódásáról, persze a há­tuk mögött. Ott nyílik lehető­ség eg^ts Véz-iok „o3_-z£ugiása­tására”, ahol az önteltség jelei mutatkoznak. Egyesek hajlamo­sak elfelejteni, hogy kiknek a bizalmából élvezik beosztásu­kat. Az ilyen vezetők fölénye­sen intézkednek, meggondolat­lanul döntenek, nem egyszer helytelenül értelmezik az egy­személyi felelősséget is. Az egyik kereskedelmi szervünk igazgatója így fejezte ki ha­ragját pártvezetőségi ülésen a párttitkárral szemben: „Nekem köszönheted, hogy párttitkár let­tél, és mégte beszélsz?”, önké- nyeskedik, figyelmen kívül hagyja a párt- és szakszervezeti vezetők vélemén.yét. Azt hiszi, az ő bizalmából élvezi munka­társa a párttitkán tisztsésel. Egy másik vállalat vezetője minden eszközt felhasznált a jogos bírálat elfojtására. Félt. hogy nyilvánosságra kerülnek viselt dolgai. Mindent szeretett volna tisztára mosni becsületes dolgozók megfélemlítésén, befe- ketítésén keresztül. Károsan befolyásolják az ilyen és hasonló jelenségek a dolgozók munkakedvét, a ter­melést, a közüsvek intézését. Ha hosszú ideig büntetlenül ba- sáskodhatnak egyesek, s közben sikerül port hinteniük a felsőbb szervek szemébe is, alábbhagy a munkalendület, rossz véle­ményt alkotnak, megkeseríti a dolgozók életét. Elvétve egyes párttisztséget betöltők is öntelt­té válhatnak. Akik azt hiszik, csalhatatlanok, akik nem veszik észre, hogy egyoldalúságuk miatt elfordulnak, tőlük az emberek. A Mélyépítő Vállalat párttitká­ra is alaptalanul rágalmazta igazgatóját. Bejelentéseivel fe­leslegesen zaklatta a felsőbb szerveket. Elterelte a figyelmet a fontos feladatokról. Intrikált, rágalmazott, parancsolgatott. „Nagyobb székbe” vágyott. Jel­lemző önteltségére, hogy levál­tása után is megkísérelt egye­seket visszatartani a titkári teendők ellátásától. Az egyik megyei igazgatóság volt párttit­kára munkatársainak egyrészét ellenségként kezelte. „Bűvös kört” szervezett maga körül. Ttágalomhadjáratot indított az igazgató ellen. Követelte. az igazgató számoljon be minden lépéséről. Ehhez nincs joga hi­vatali párttitkárnak! A megyei "s "ercsi p-ri-sr^t,1 'rt megá1- lanította: bHelentéseik többsége valótlan. Mégsem látja be a volt párttitkár: ő a hibás, ön­teltté vált. Egyik helyen az igazgató akar „mindenható”, máshol a meg­tévedt párttitkár szeretne „min- denttudó” lenni. Ritkán fordul­”-k f'p ii-er> jei-nsíeek. de küzdeni kell ellenük. Észlelhe­tő egy harmadik jelenség is. Egyesek kiengedik kezükből a „gyeplőt”, s azokra bízzák, akik hízelegnek, jól alkalmaz­kodnak. A talpnyalás, hajbóko­lás, fejbólogatás, az elvtelen kapcsolat nem vezet jóra. Ezekből sok hiba fakad. Ahol így van, már csak egy lépés választja el a vezetőket az ér­demtelen bérezéstől, jogtalan jutalmazásoktól, előléptetések­től. S az említett hibáknak van egy közös vonásuk: a politikai képzetlenség, tájékozatlanság, az önteltség. Előidézhetik az em­lített hibákat az indok nélküli szigorú határozatok, de a je­lenségek liberális elbírálása is. Talaja lehet a rossz légkörben a téves informálás, a felsőbb szervek felületes döntése. Elő­fordulhatnak hibák téves meg-«r ítélésből, a látszateredmények­re, kirakatpolitikára való törek­vésekből. S ha ezek a dolgo­zókkal való helytelen bánás­móddal párosulnak, kilátásta­lanná teszik a becsületes mun­kások helyzetét is. Az említett hibákat az igaz­ság alapján, a kölcsönös köze­ledéssel, megértéssel el lehet kerülni. A bajok- megszünteté­se ne a hibát elkövető egyes vezetők személye ellen, hanem botlásaik kijavítására irányul­jon. Ha a munkában kitünteket hívják segítségül, kevésbé for­dulhatnak elő hibák és reálisan döntenek. Nem engednek utat „ «.-»i-Vni-'fv sz^Tv'é’^tnek, az elvtelenségnek, simulékonyság­nak. Véleményezéseknél a mun­ka társadalmi értéke legyen a mérce, ne a „haverizmus”. S ha ‘ezek minden munkahelyen érvényesülnek, nem lesz talaja az öntelségnek. Nagy Tibor *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents