Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-13 / 87. szám
Lfj partokat mos a Tisza Szabolcsnál Tavaszi napsugár A szabolcsi, honfoglaláskori földváron állva önkéntelenül is a történelem szele csapja meg az embert. A tavaszi vizet szőkén hömpölyögtető Tisza, az öreg, évszázados nyugvásában is méltóságteljes tűzhányó, a tokaji begy és lábunk alatt Szabolcs vezér földvára az itteni magyarságnak több, mint évezredes történelméről regélhetne. Elmondhatnák, miként éltek itt a szabad magyarok, a gúzsba- kötött jobbágyok, akik évszázadokon át nem törhették szét a rájuk rakott igát. Regélhetnének a nép szabadságtörekvéseiről, a Tanácsköztársaság alatti Tokaj-környéki harcokról. De ők mindenttudóan, titokzatosan hallgatnak. Obeliszk és vándormadarak Szabolcsot, ezt a párszáz lakosú kis községet, amelynek határát a Tisza öleli és a földvár vigyázza, ezt a falut a régi Magyarország ugyanúgy a kegyetlen sorsra bízta, mint a többi sokezret, amit úgy hívunk: régi magyar falu. Az úri világban Szabolcs község nem kapott mást, mint a földvár ormára egy millennáris obeliszket. De ez az ajándék sem nekik szólt... nem nekik, nem a népnek. .. A község maroknyi piroscse- repeá házának népét a legújabb, a tizenötéves történelem ragadta ki az évezredes múltból. S csak nehezen és alig tudtak feleszmélni az új körülmények között. Földjük kevés, évek éta vándormadarakként röppentek szét innen a munkabíró erős férfiak — a megélhetésért. Még kísért az évszázadok megcsonto- sodottsága. Asszonyok faluja Az új néhány éve ütötte fel fejét. Bár csenevész fácskaként, de az idei tavaszon a község népe köréje gyűlt, hogy gondozza, ápolja, nemessé, erőssé tegye a gyenge hajtást. Nem köny- nyű feladat ez! A másfélszáz családból ma is száz' férfi van távol az otthontól — üzemekben, gyárakban. Az asszonyok, a nők képezik a gerincét az új közösségnek, a Szabadság Termelőszövetkezetnek. A szövetkezet elnöke, mezőgazdásza és a tanácselnök elmondják, hogy még egyéb rákfene is van’: az összeférhetetlenség. A régi vezetők megsértődtek, amiért a község akarata másokat ruházott fel a bizalommal. És „megbántódásuk tudatában” édeskevés segítséget adnak ahhoz, hogy mielőbb erős lábra álljon. a szövetkezet. Mások, a múlt hagyatékaként, a nők egyenjogúságát akarják revideálni. „Ha egyenjogúak vagyunk — mondogatják — akkor az asszonyok is álljanak be kocsisnak s végezzenek minden férfimunkát”. — Természetesen ezek múló nehézségek — mondja Bodnár Ferenc, a szövetkezet elnöke. — Lassan megbékélünk és az asz- szonyok eddigi szorgalma, ten- niakarása is egyre több ellenlábas szeméről veszi le az ellenzőt. — Nincs is nálunk semmi baj a munkával — veszi át a szót Konyár István mezőgazdász. — Mindent idejekorán elvégeztünk. A tagok által behozott vetőmagvak — a kukorica kivételével — földbe kerültek. Végezzük a burgonyaültetést. né]i már az első évben a kérdést megoldani. Ipari növényeket — őszirózsát, szalmarózsát, egyéb díszvirágokat, uborkát termelnek. Őszirózsából — itt múltja van a termelésének — sajnos, az elképzelt területnek csak a tizedrészet te'epíthetiK be. Azt mondják a termeltető szervek, kicsi belőle a külföld; igény. Tíz holdas fekete ribiz- kéjük jövőre adja majd az első termést, Fűzesük van és a községben működik a háziipari szövetkezel vesszőfonó részlege. A szövetkezet vezetői előtt ez a hét fogalom: „füzes és vesszőfonás'’ — igen összeforrt. A tsz tagjai között mesterei vannak a vesszőfonásnak . Elfoglaltságot és jó jövedelmet biztosítana számukra a háziiparnak ez az ága. Elképzelésük lenne, hogy olvadjon be a termelőszövetkezetbe a községben tevékenykedő háziipari részleg, vagy a tsz tagjai végeznének ipari jellegű vesszőfonást és a háziipari szövetkezet átvenné a kész termékeket. Azonban ez, sajnos, alapos meg nem értésből, mind ez ideig teljes elzárkózotlságba ütközött ★ Üj partokat mos már a Tisza Szabolcsnál, új eszmékért harcba indult emberekre tekint a szabolcsi földvár. Küzdenek ezek az emberek, mert van mivel küzdeniök, de ami erőt ad nekik; van is miért. Samu András (Foto: Hammel.) „KÉREM A PAN ASZ KÖNYVET!" Ritka „a j ándék“ — Egy rovat sirámai — Ki nem tudja a törvényt? —'pusztába kiáltó szó — Rendkívüli sorok a felettes szervek címére Egy család — egy náalac Hogy mennyire az újat, a jobbat akarás van túlsúlyban a kétkedéssel szemben, arra már eddig is szép példák vannak és az egész kollektíva által jóváhagyott tervek is erről tanúskodnak. Sertés a községben a saját szükségletet kielégítő, évenként vásárolt hízónakvalón kívül nem volt. A szövetkezeté sem számottevő. Elhatározták, hogy minden család malacot nevel és süldőként adják át a közösnek. A családok fele már beszerezte erre a célra a malacokat. Épületekre van szükségük. De nem akarnak beleesni a régi hibákba, a hitelhal mozásba. Az állam is segíti őket szerfás növendékistállóval, fiaztalóval, ] azonban az építkezést maguk végzik r íajd. Sokkal nagyobb jelentőségű egy mási^ kezdemé nyezés: i vezetőség azt java solta, hogy egy régi cselédház elbontásé >ól kikerülő anyagból három íves munkaegység-törlesztésre saját maguk építsenek egy ötvi :n férőhelyes tehénistállót. A közgyűlés a javaslatot elvetette és úgy határoztak, hogy saját erő sől, munkaegység-ráfor dítás né.kül, társadalmi mun kában végzik el az építkezést. Építenek még saját faanyagból süldőszállpst, szekér- és gép szint. Őszirózsa, szalma rizsa A munkáskezek foglalkoztatása nem kis gondot jelent. Egy tagra 3,6 hold szántóföld jut. Munkaigényes növények termelésével és egyéb hasznos, jövedelmező elfoglaltsággal szeretA szövetkezet barátja Ne tessék mosolyogni. Egyik felszolgáló ismerősöm mesélte a napokban, hogy az asztalok között sürögve nem ' hitt a szemének: az erősen ittas vendég zsebéből egy valódi panaszkönyv kandikált ki. — Minek az magának? — Nekem? Semminek. Kértem, adták, beírtam, de vissza már nem kérték. Zsebrevágtam. De ha akarja, magának adhatom... Neki ajándékozta. NyIik kendi és egyebek Az ellopott panaszkönyv ürügyén halmozódtak a kérdések: milyen panaszok a leggyakoriab- bak: gondosan kezelik-e a panaszkönyveket; betartják-e az észrevételek elintézésére vonatkozó rendeleteket; egyáltalán: hogyan orvosolják a dolgozók panaszait? És még valamit; találomra néztem be néhány helyre, s amit láttam, ide írom. A Kisker 112-es húsboltja volt az első állomás: a múlt év januárjában hitelesített panaszkönyv még teljesen üres, jól látható helyre tették ki, tintaceruzával, indigóval. Hanem a Zsdánov és a Zrínyi Ilona utca sarkán lévő kötött, — darab, — méteráru boltban már kérték a könyvet... Panasz volt a nylon kendő minőségére, a bánion pulóver méretére. Jogos, jogtalan észrevételek, s megnyugtató volt látni, hogy valamennyi bejegyzésre idejében válaszoltak, s ezt a panasz mellett meg is jelölték. Seregnyi dicséret A nyíregyházi Állami Áruház három panaszkönyvébe az idén mindössze egy bejegyzés történt: krokodilcsipesz-hiány miatt (Ritkán vásárolják a rádióműszerészek!) Mint a keltezés is igazolja, a korábbi panaszokra már aznap, de legkésőbb 24 órán be[ lül válaszoltak. Seregnyi dícsé- ' rét mellett elvétve található komolyabb panasz. Vannak „elin- j tézetlen” panaszok is, s ezért a | panaszkodók a felelősek. Oldalnyi bejegyzésük pusztába kiáltó | szó, mivel nevüket és címüket i nem voltak hajlandók odaírni. {Ilyen formában felesleges észre- (vételt tenni, mert a név eltitkolása valótlanság állítására enged következtetni. A Csemege Áruház könyveiben is hasonló példákat találhatunk. És még valamit: a reprezentatív áruház a vásárlóközönség észrevételeit nagyra becsüli. Jellemző — bár apróság — hogy a panaszkönyv ízléses műanyagkötésben függ a pénztárfülkében. Ej halászok, halászok..! Nem úgy a Halászcsárdában. A panaszkönyv fedele, akárha valaki. rajta fogyasztotta volna a rántott csukát. S mégis van abban valami, hogy a küllemről következtetni lehet: a panaszkönyv belsejében is elszomorító „rendetlenség” van. A legnagyobb: nem hitelesítették a könyvet! (Erről majd később!) Hanem van a panaszkönyvben egy rovat, ahová az észrevétel elintézésének módját kell bejegyezni. A csárda vezetői egy február 120-i bejegyzésre még a mai na- | pig sem jelölték meg az intézkedés és a válaszolás módját, ! idejét (!) Ha már a vendéglátásnál tar- l tunk, nézzük a Vendéglátóipari í Vállalat panaszkönyveit. ! Megdöbbentő mulasztások A Szabolcs étteremben és büfében lévő könyvek egyike sincs hitelesítve! Bár ezt sem nézhetjük el, mint szépséghibát, — hiszen törvénytelen dolog! —most mégis a bejegyzésekről szóljunk. Jellemző a felületességre, és a panaszkönyv lebecsülésére, hogy | a beírt panaszok mellett sehol 1 sem jelölték meg az orvoslás, | elintézés mikéntjét. Még kirívóbb a helyzet a „Dol- ! gozók Éttermében”. Hetekre, hó- • napokra visszamenően kimutatható, hogy a panaszokra „fülük {botját sem mozgatták.” Sőt! Tudott dolog, hogy a panasz egyik példányát továbbítani kell a központba. Akkor mit keres mind a két példány a könyvben? Jó volna komolyabban utánanézni annak is, hogy ha megbírálnak egy felszolgálót, holmi „tárgyilagos,” emberek és jóismerősök hada. miért ír gyorsan fél könyvre való mentegető sorokat?(!) Miért a törvény? Rendelet van rá, hogy a panaszkönyveket hitelesíteni kell,, hogy a bejegyzést követő 24 órán belül jelentést kell adni a felettes szervnek és, hogy az elintézés módjáról a panasztte- vőt hivatalos papíron értesíteni szükséges. A törvény a köz akarata, egy egész népé, és azért van, hogy azt betartsuk. Aki vét ellene, — bűnös! A panaszkönyvet azért rendszeresítették, hogy gondtalanabbak legyenek napjaink. Tűrhetetlen állapot tehát, hogy néhány helyen lebecsülő, felelőtlen módon kezeljék azt. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség dolgozói is felelősek a pánaszköny- vek tekintélyének megtépázősáért. Hol marad az intézkedések ellenőrzése, s a mulasztók példás felelősségrevonása? Vagy talán elég annyi, ha a. beírt panaszokat porosodni hagyjuk? A vállalati ellenőrök munkájuk közben miért nem tekintenek a panaszkönyvekbe is? Tengernyi elszomorító kérdés. A társadalom feleletet vár! Angyal S. 1} Bajor 1 Lárol.v, a Budapesti Do- hánykuta ó Intézet Kísérleti Telepének vehetője. Jó tanácsokkal segíti a vállaji szövetkezet terveinek, a r lunka jó szervezetének kialakítását. (Hammel József felvétele.) Hat nyíregyházi fodrász vesz részt az országos fotlrászversenyen A Nyíregyházán nemrég lezajlott megyei fodrászvarsenyen ösz- szemérték szaktudásukat a férfi' és női fodrászok. Azok, akik első és másod k helyezést értek el, benevezte c az április 25-én Budapesten se rrakerülő országos fodrászversei ybe. A Nyíregyházi Fodrász Ktsz-ből Bors László, Kreizler Sándor, Pelyvás Mihály, Gucsa Józsefné, Seregi Tiborné és Gőcze László mennek a versenyre.
