Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-10 / 85. szám
A földvártól a csillagokig ^éo/gS" ü O 1 A Szabolcsi Földvár emlékművéhez vezető lépcsőn ültem. A vár egyik oldalán a maroknyi falu, a másikon a Tisza, árterületével. A vár „udvarán” a kis temető. Múlt, jelen és jövő. Mert közelesen emelkedtek a dombon a termelőszövetkezel gazdasági épületei. A vár egyik zöldülű homokfala mögött traktor zúgott, a levegő reszketett, s a nyárfák fehér törzse világított az ártéren, a kora tavaszban. Nem messze tőlem gyermekek hevertek a hideg földre terített bundán, rózsaszínhasú sertések téptek- a zsendülő füvet. A látkép olyan szép volt, hogy nem tudtam szabadulni tőle. S erős hatást tett rám az a tény is, hogy olyan szabályos alakzatra összehordott homokhegyen ülök, amelynek minden lapátnyi földjét több mint évezrede munkálták itt négykerekű ökrösszekerek vontatták, és valószínűleg rabszolgák haltak meg a megfeszített munka közben. Több mint ezer esztendő hallgatott a széltől borzolt fűvű földvár alatt lábam alatt. A földvár fala mögött láthatatlanul zúgott a traktor, es eminnen, a messzi világító falu házak udvarán terítgették a kimosott ruhákat az asszonyok. Ha csak egy is megjelenne az egykori, várépítő rabok közül! ^ De nem kell ilyen messze kalandozni. Ha csak egy jobbágy állna meg a téesz udvarán! Vagy csak az egyik szövetkezeti parasztember jönne el húsz évvel előbb használatos ruhájában, viselkedésével, alázatával, éhségével! És tudatlanságával, hiszen kell-e könyv aa éhes embernek? Az éhe* embernek kenyér kell. Kenyér van, és wvo könyv (s. 2 Szépen köszönnek a gyerekek. Bátran, bizalommal néznek rám, az Idegenre. Még a kisebbik Is, pedig nerp jár még iskolába, csak ősszel kezdi. Csodálatosan tiszták tudnak lenni a gyermekszernek, ha a bizalom ragyog bennük. Hát nekik olyan volt, mint az a kis tó tükre, a szövetkezet dombja alatti réten. Fehér kacsák topogtak a szélén, piros labbal. Beszélgettünk. Erről, arról, ami szóba jött. Mit tudnak a világ eseményeiről, a mesterséges bolygókról, földrajzról, a régmúltról, a szövetkezetről. Hát sokat tudtak, persze, a nagyobbak inkább. — Jó-e a szövetkezetben? — kérdeztem. — Nekünk mindig is jó volt — bólint a nagyobb. Próbáltam elképzelni, milyen tudásuk lesz ezeknek a gyerekeknek, ha felnőnek. Ha majd huszonöt-harminc évesen dolgoznak a szövetkezetben. Ha végig olvassák az akkorra hatalmasan felduzzadt állományú könyvtárat, valamilyen formában „hozzátanulnak” még a nyolc általános iskolához, rendszeresen járnak moziba, és hozzájuk is rendszeresen látogat a színház, vagy éppen saját motorkerékpárjukon szalad-' nak be egy-egy alkalomra a városba. Vagy... de ki tudja még? A mi évtizedeinkben nehéz sokat mondani a jövőről, mert mindig több és jobb kö- vetkesevk, min* ahogy terveazük. Ha most ez a gyermek visz- szalépne ide, a húsz, harminc év múlta jövőidőből. a szövetkezet udvarára! Talán nagyobb lenne a csodálkozás, mintha a jobbágy kelne életre a múltból. Csodálkozna a jövőből visszaérkezett ember, hogy még mindig „csak itt tartanak”, és csodálkozna a mai szövetkezet; tag, hogy ugyan ni. mi lett a fiúból! Játék az idővel. Nézem a gyermekek tiszta, ragyogó szemét. Vajon, játék ez valóban7 Nem. Miért lenne az? Ezek biztosan következnek fejlődésünkből. Nemrég mée négy elemit is kevesen végeztek, a többi kimaradt a hat elemis iskolából. Ma nyolcat végezne'.;, és számtalan tanfolyam, «ti iskola, ismeretterjesztő előadássorozat, és más alkalom KOlgélja a továbbtanulást, i:-.on szólva a felsőbb iskolák ,-ap-'nhh számáról. Már évek- W előbb hallottunk pásztorró! aki saját motorján kísérte Vá » nyájat. Valamelyik nap próbaképpen számláltam az ♦évik forgalmas utcán, milyen járműből mennyi halad el. Kitűnt. hogy igen sok motorke- rékpé” járt, az összes járművek közül a legtöbb, aztán jött az autó, és csak ezután a kerékpár. Húsz évvel ezelőtt a kétkerekű talyigák jelentették Nyíregyházán a forgalmat. De ezek is csak inkább vásár alkalmával. Nézem a gyerekeket, aztán a szövetkezet egyik ócska épületét. Már nekik nem ilven lesz a közös gazdasági udvaron. 3 Tanulni! Tanulni! Az ember, ha ilven messzi műi Uw visszanéz, es gondol a jövőre is, türelmetlenné lesz. Hiszen itt emelkedik a földNyáron történt. Egy forró augusztusi napon a Balaton hús vizét élveztem. A pillanat kellemes érzése, az enyhén ringató hullámok ébren is az alvás bódulatával borítottak. Egyszerre vidám női hang rezzentett fel gondolat nélküli szendergésem- ből. — Jó napot, tanító bácsi! Mosolygós női arcba pillantottam. Először azt hittem, hogy valaki tévedésből zavarta meg egyedüllétemet. De a szemek valahogy ismerősnek tűntek. Hamarosan kiderült, hogy egy tizenöt éve nem látott régi, kedves tanítványommal hozott össze a véletlen. Ö is, én is régen elterültünk abból a faluból, ahol ő a betűvetés, én a tanítás mesterségét kezdtem. Sok mondanivalónk akadt. így hát kiültünk a strandvendéglő teraszára s kezdtük visszagombolyítani életünk fonalát. Csinos, fiatalos asszony volt. Divatos, jó szabású fürdőruha feszült alakján, strandtáska, strandcipő és elegáns frottír fürdőköpeny egészítette ki öltözékét, Minden, ami rajta és vele volt, ízlésről, kiegyensúlyozott, gondtalan életről tanúskodott. Hamarosan megtudtam, hogy fiatalon ment férjhez Egy darabig tériévé! együtt szülőfalujában küszködtek az ínséggel, a nyomorúsággal, majd a felszabadulás után felköltöztek vár, itt van ezer év látható történelme. És itt van a jelen- a kis falu, a napfényben színesen villogó házak, a gazdasági udvarra betérő fogat, a távoli traktorzöngés. A gyerekek. De itt van a jövő is. olyan lehetőségekkel, hogy szeretném megmondani a gyerekeknek, siessetek élni. felnőni, és közben sokat, sokat tanulni, hogy művelt fővel kényszer t- sétek a földet többet teremni, gazdagítani a földvár faluját. Tanulni... és nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is. Hogy ezzel is gyorsabban következzen a gaz- dagabb idő. Mert a mi másfél évtizedünk száguld!) idő volt, s ha az emberek boldogságát kellene lemérnünk, felért az előző ezerrel. Mert nem kevesebb dolgok valósultak meg. mint ilyenek: az ember szabadsága. a munka igazságos értékelése. a kizsákmányolás megszűnte, biztos megélhetés a munka után, emberi egyenlőség, tehetség szerinti pályaválasztás. és békés élet — de még sokáig sorolhatnánk tovább. Ezeknek egyike, csak egyetlen egy a felsoroltak- közül, hatalmas eredmény lett volna bármelyik évszázadban, ha megvalósultott volna. Tanú rá ez a földvár, amely át hallgatott egy évezredet. Tanulni... hogy művelt fők sokasága több öntudattal dolgozzon, ki-ki a maga feladatán, hegy megsürgessük az időt. hegy a mi új naptárunk szerint évszázadokat rohanjunk előre a következő évtizedben is. 4 Zúgott a traktor. Hol élesebben. hol mélyebben. Úgy tűnt. a földvár nagy tömege csendesen fülel. Még nem egészen érti, de már tanulgatja azt a korszakot, amikor a világűrbe is kilép az ember. 9B Pestre. Hamarosan mindketten gyárban helyezkedtek el. Ö most is a vállalata révén nyaral itt, Siófokon. Van már egy nagy lánya, aki szintén Veronika névre hallgat, s akit épp a közelmúltban vettek fel. az egyetemre. A nyáron érettségizett, ö is, az ura is a dolgozók középiskoláiba járnak. Veronika mamáról, az én első tanítványomról jutott eszembe ez a jó 25 éves történet. ★ A februári nap első sugarai csillogó angyalruhába öltöztették a hólepte falut, a zúzma- rás fátet. A tündén képben mégsem gyönyörködött senki, mert a tél ostora, a kegyetlen északi szél, vijjogva süvített végig az utcákon. A nagy hideg olyanná tette a falut, mintha kihalt volna. De nem! Lassan élet lopózik a házak közé. Innen is, onnan is kendőbe burkolt fekete gömbölyűségek bandukolnak az utcára, hogy a szél első csapásaira trappolva igyekezzenek az iskola felé. Amint kilépek a kapun, egy ilyen szaporázó csapatba botiok. Minden gyermek orra hegyéig be van bugyolálva. Meg sem ismerem őket. Csak egy kislány arca látható, mert egy vékony kabátkán és fejkendön kívül alig védi valami a kegyetlen hidegtől. Lehajtott fejjel törtet a szélben. Kesztyűtlen kezével hol az arcát, hol a I/uoniUa Képzőm u veszek vázlatköoyvéből Űtburkoló munkások. (Soltész Albert rajza.) Olvasó férfi. (Berecz András rajza.) Milyen lesz az új m oszk ia i képtár ? Moszkvában a Krim-parton, a központi „Gorkij” parkkal szemközt épül a Szovjetunió Állami Képtárának új épülete. A Tretyakov-képtárban kiállították e monumentális építészeti alkotás terveit, amelyeket a „Zsol- tovszkij” építőiskola építészeinek és .mérnökeinek kolleklívája dolgozott ki. A képtár új épülete 2 emelet magasságú, 360 000 köbméter ter- jecelmű lesz, kb. 150 kiállítási leiemmel, amelyeknek alapterülete összesen csaknem 20 000 négyzet- métert fog kitenni. Ez csaknem hatszorosa a Tretyakov-képtár termeinek. Az új épület majdnem kétszer akkora lesz, mint a híres „Moszkva” szálló. Pergamen kódexek • • Örményországban Az örményországi levéltárban pergamenlapokra írott, érdekes könyvgyűjteményt őriznek. A legnagyobb könyv egy prédikációs- gyűjtemény, amely borítólapja nélkül* 32 kilót nyom. A kézirat 607 pergamenlapból áll. Minden lap egy egész borjúbőrből készült. A levéltárban található legkisebb pergamen kézirat viszont mindössze 18 gramm súlyú. szoknyácskája alól ki-kibukka- nó térdét dörzsölgeti. — Megfagysz, Veronka — szóltam rá. — Miért nem kerítesz a nyakadba egy kendöt? — Nincs kendőnk — válaszolta közömbösen. — De nem is fázom — hazudta nagy komolyan. A hideg szél elvette beszélgetési kedvemet, s a csoporttal együtt loholtam én is az iskola felé. Szerencsére nincs messze. Hamar odaértünk. A tanteremben a gyermekek legnagyobb része olt tolong a kályha körül. Ki a kezét, ki a hátát melengeti, de van olyan is. ki csizmáját lehúzva fagyos talnat tartja a sugárzó meleg felé. Az újonnan jöttek, velem együtt, szintén a kályhához húzódnak. Egyesek félénken elrebbennek, de amint beszélgetésbe elegyedek velük, mind visszaszáll ingázik. Csak néhány lusta gyerek marad a padban, .akik most másolják óvatosan a házi feladatot — más gyermek füzetéről, s lopva felém pislognak. Látják, hogy háttal állok s beszélgetek a többiekkel, azt hiszik, nem vettem észre a turpisságot, Mire a társaság átmelegedett, a lusták is leírták a házi feladatot. Kiadom a parancsot, hogy mindenki üljön a helyére és a leckefelelősök nézzék meg a házi feladatokat. Gondoltam, ma biztosan nem lesz baj, hiszen a lusták is elkészültek a feladattal. De nem! — Tanító bácsi, Veronika nem csinálta meg a leckét — jelenti Irma. Csodálkozva nézek a gyermekre. Az, szemrehányó tekintetem előtt lassan, szótlanul lehajtja a fejét. — Ejnye, Veronka, ezt nem vártam tőled — pirítok rá. — Otthon felejtettem a füzetem — szepegi. Átnézem a tarisznyáját. Tényleg csak egy teleírt füzetet találok benne. — Máskor ne légy ilyen feledékeny — nyugtatom meg a szvpegő kis lurkót, akiből már- már kitörni készül a zokogás. Másnap reggel megint Veronikával van baj. — Megint nem hozta el a füzetét, — mondják a gyerekek. — Szegyeid magad Veronika! — dohogtam fá keményen. Éppen te vagy ilyen haszontalan, aki az osztályban a vigyázó? Eddig mindig megcsináltad a leckét, s most már második napja otthon hagyod az irkádat. Az ilyen lány nem lesz tovább vigyázó! Ilonka lesz helyetted! Te pedig takarodj a helyedre, nem is akarlak látni, amíg meg nem javulsz. A kislánynak könnyek peregtek végig az arcán. Szemét mérhetetlen ijedelemmel és fájdalommal rám emeli, majd látja szigorú arcomat, lassan helyére sompolyog és keserves zokogással borul a padra. Tekintete annyira meghatott, hogy szeretném megvigasztalni, de nem tartom helyesnek pedagógiai szempontból. Fáj a szívem a zokogás hallatára, s mégis kell adnom a zordon büntetőt. Az osztály néma csendben ül. Egyik-másik társa részvéttel 6
