Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-06 / 81. szám

Riportereink ielentik : ^ Jókedvvel, színpompával, szívük hálájával ünnepelték megyénk dolgozói hazánk felszabadulásának 15. évfordulóját Koszorú-erdő, díszsortííz, ünnepi kiállítás Barátok Kemecsén Ezrek ünnepeltek Nyíregyházán Ünnep volt. Ünnep nemcsak a zászlódíszbe öltözött utcá­kon. hanem az emberek szívében is. Évfordulót ünnepeltünk, azokét a napokét, amelyek megfordították a magyar nép történelmét, s a hatalmat és jólétet adták a kezünkbe. S ünne­peltük az új napokat is, 15 esztendő munkás-napjait, ame­lyek bebizonyították, hogy méltók vagyunk érre a hatalomra. Ez az ünnep a hála és az öröm ünnepe volt. Az elesett szovjet hősök emlékműveire tettük hálánk koszorúit, s ami­kor végignéztünk az ünneplők sokaságán és önmagunknak, egymásnak, megváltozott életünknek örültünk, gondolataink távoli szovjet földekre is szálltak, ahol 15 évvel ezelőtt az elesett hősök hozzátartozói édesanyák, élettársak, kisgyer­mekek hiába várták haza szeretteiket. V ! Az ünnepség színes pompája, fegyelmezett rendje méltó volt a naphoz és méltó önmagunkhoz, az eltelt 15 szabad esztendőhöz. S ezt a rapot egy év múlva, 10 év múlva — s mindig így fogjuk ünnepelni: jókedvvel, emlékezve, szí­vünk hálájával... ; 1 viselői. S akkorra már a szo­bor körüli térén ezrekre nőtt az ünneplők száma. Már ott állt a munkásőrség,, a nyírbátori határőrség, a nyír-1 egyházi hón véd helyőrség szá­zadaiból alakult fehérkesztyüs díszzászlóalj. S felharsant a vezényszó: — Díszzászlóalj vigyázz! Fo­gadás jobbról, tisztelegj! Egatvérő' hajrává! fogadta a diszzászlóalj a helyőrségpa­rancsnok ünnepi 4üdvözletét, s felzendült a 'magyar és a szovjet himnusz. Hangjait 15 díszsortűz kísérte, majd az emlékműnél Murczkó Károly elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt városi „ titkára ün­nepi beszédet mondott. A vöröscsillagos kősókról , Már a reggeli órákban meg­teltek a zászlódíszbe öltözött nyíregyházi utcák. Ünneplőru­hás emberek csodálták a fel­díszített belvárost, az ízléses, ötletes dekorációkat, a meg­újult kirakatokat. S ragyog­va sütött a nap a megyei pártbizottság épülete előtt gyü­lekező tömegre. Innen indult aztán a menet a Malinovsz- kij-szobor felé, hogy Nyíregy­háza nevében lerója kegyele­tét és háláját azoknak a szov­jet hősöknek, akik 15 eszten­dővel ezelőtt életüket áldoz­ták a magyar nép szabadsá­géért. A hála koszorúit, a hála vi­rágait vitték magukkal a he­lyi szervek, üzemek, intézmé­nyek, öregek és fiatalok kép­Murczkó elvtárs néhány szó­ban 15 szabad esztendőnk eredményeit méltatta, majd hálás szavakkal emlékezett meg a szovjet katonák hősies­ségéről: — Nincs és nem is lesz olyan ünnepünk, amikpr ne szeretettel és hálával emlékez­nénk meg a vöröscsillagos hő­sökről — hiszen április 4-ével kezdődött meg az új történe­lem írása, melyet a szovjet katonák vére pecsételt meg... S megkezdődött a koszorú­zás. Az első koszorút a megyei pártbizottság nevében Benkei András elvtárs helyezte a hő­sök emlékművére. S gyönyö­rű koszorút helyezett Filip Kuzmics Scserbak elvtárs, a Kárpátoritúli Terület pártbi­zottságának első titkára a szovjet küldöttség nevében, Jo­sef Buglar elvtáns, a nagybá­nyai kerületi pártbizottság tit­kára a román küldöttség ne­vében, Feleszi István elvtárs a megyei tanács nevében, s a BM, a helyőrség, a szervek, vállalatok, intézmények, üze­mek képviselői valamennyi nyíregyházi dolgozó nevében koszorűzták meg az emlékmű­vet­Impozáns volt a koszorúzás után a zászlóalj díszmenete. Nagy tapsot kaptak a munkás- őrök, katonák és határőrök fe­gyelmezett, erőt és határozott­ságot sugárzó vigyázzmenetü- kért. A külföldi vendégek és a megye, a város vezetői ezután a Morgói temetőbe indultak, s ott is megkoszorúzták a Nyír­egyháza felszabadítása során elesett szovjet és román hő­sök emlékművét. A koszorúzások után meg­tekintették a hazánk felszaba­dulásának 15-ik évfordulója tiszteletére rendezett emlékki-, állítást, mely megyénk életét, az eltelt 15 esztendő eredmé­nyeit hűen tükrözte. Az ünneplő emberek Nem adnánk hű képet az ünnepségről, ha nem írnánk a nyíregyháziakról, az embe­rekről, akik ezrével gyűltek az ünnepségre. Oldalakat le­hetne róluk írni, de most elégedjünk meg csupán né­hány mozzanattal, néhány epi­zóddal. * Fiatal, . sötétkékbe öltözött fiú furakodott előre a tömeg­ben: ' — Engedjenek, én éppen ma vagyok tizenötéves. S az emberek félrehúzódíak, helyet adtak neki, ..hiszen ta­lán éppen akkor született, ami­kor eldördült az utolsó puska­lövés, s véget ért Magyaror­szágon egy régi történelem. Amikor -- Murczkó elvtárs az elesett hősökről beszélt, egy idős, sötétruhás, néni szemé­ből kibuggyant a 'könny: — Akkor ölték meg a néme­tek a fiamat is. I, Vörösrjyakkendős, zászlócská­kat szorongató úttörők, egy­más kezét fogó házaspárok, idős, őszbeborult férfiak áll­ták elgondolkodva a szobor- körül. ' \ ' S míg a zászlók erdejét, a lobogók tűzpiros virágát csat- '• togtatta a tavaszi szél, sok nyíregyházi emlékezetében éle- venedett a múlt és a sokat ígérő jövő... Győri Illés György Úton Tiszavasvári felé szovjet és magyar dalok szálltak ki az Ikarusz .autóbusz ablakán. A me­gyénkbe érkezett , ukrajnai Kom- szomcl-küldöttság egyik csoport­ja jókedvvel, sok örömmel -.vár­ta a találkozást. A Tisza vas vári­ba vivő' országutakon, jói kint a község szélső házától, népes csoport fogadta a küldöttségei, a Tiszavasvári Rákóczi Tsz tágsá- ga, idős emberek és vörösnyak- kendős gyerekek baráti, meleg öleléssel fogadták a szovjet fia­talok képviselőit. A kis ország­úti, rögtönzött ünnepségen már megkezdődött a jelvénycsere, a fényképezés, majd a község fia­taljai buszba ültek és a vendé­gekkel együtt haladtak a nemrég alakult és már nagyszerű ered­ményeket elért termelőszövetke­zet központjába. A szovjet fiatalok nagy ér­deklődéssel járták végig a tisza- vasváriak portáját, érdeklődtek és tanácsokat adtak. A mintegy két órás séta után a szövetkezet irodájában Szovjet delegáció a községben — Fáklyás felvonulás — Virágba borult a hősök sírja Impozáns ünnepség Mátészalkán Méltóképpen ünnepelték meg a mátészalkaiak hazánk felsza­badulásának 15. évfordulóját. Április 3-án délelőtt három­tagú szovjet küldöttség érkezett a községbe. A kedves vendége­ket a községi tanács nagyter­mében fogadták. A délután fo­lyamán megtekintettek néhány üzemet, majd ezt követően resztvettek a KISZ-íiatalok színpompás fáklyás felvonulá­sán. Szombaton este ünnepi össze­jövetelt tartottak a járási kul­túrházban, ahol Kovács Sándor elvtárs, a járási pártbizottság titkára mondott beszedet. Ez­után kultúrműsor következett. Április 4-én reggel zenés éb- j resztőre keltek a mátézalK. iák. A szovjet vendégek, az üzemek1 és hivatalok dolgozói megkoszo­rúzták a szovjet hősök sírját és a Lenin emlékművet. A délután folyamán a vendégek megtekin­tették a Hodászi Állami Gazda­ságot. Tegnap pedig az ópáiyi tangazdaságba látogattak el s még a nap folyamán elbúcsúz­tak vendéglátóiktól. közös uzsonnára került tor Itt Vinginder János, a; Rákóczi Tsz elnöke és a ; szovjet delegá­ció vezetője pohárköszöntőket mondtak. Már búgott a motor és búcsút vettek egymástól a- fiatalok, amikor á termelőszövet­kezet egyik tagja kis pirosmas- nis bárányt hozott az ölében, s a találkozás emlékére - a . vendé­geknek ajándékozta. A Rákóczi tsz-ből az európa- hírű Alkaloida Vegyészeti Gyár­ba vl.t távúba az út. -A gyár­kapuban Gál 'Zóltán üzemi KISZ titkár fogadta á Vendégekét, akin ezt követően a párttitkár és az üzem mérnökei, szakemberei kí­Vidám társaságot röpített a busz vasárnap délelőtt Keme- cse felé. Messze szállt a dal és a harmónikaszó. A szovjet Komszcmol-küldöttség egy cso­portja útrakelt Nyíregyházá­ról. a Kemecsei Állami Gaz­daságba, a felszabadulási ün­nepségre. A község főterén pirosnyak- kendős úttörők állták el az utat, és szeretetüket, háláju­kat a szovjet nép iránt egy- egy kis csokor virággal s né­hány kedves, törve kimondott orosz szóval juttatták kifeje­zésre. Az állami gazdaságban Lipcsei Attila KISZ-titkár fo­gadta a kedves vendégeket. A gazdaság kultúrtermében pe­dig Kiss Sándor, az állami gaz­daság igazgatója mondott üd­vözlő beszédet, majd ismer­tette a gazdaság fejlődését és eredményeit. A delegáció ne­vében Zadarozsna Galina, a Kárpátontúli terület Komszo- mol-bizottságának iskolai tit­kára mondott köszönetét a fo­gadtatásért és éltette a ma­gyar—szovjet barátságot. Rövid uzsonna után megte­kintették a gazdasági épülete­ket, az állatállományt és a gépeket. Állami gazdasági dol­gozó és kolhozparaszt adta ál egymásnak tapasztalatait, szov­jet erdőmérnök és kemecsei vadászó^ a vadállományról be­szélgettek, fényképezőgépek kattantak, nevek és címek ke­rültek a kis füzetekbe és ké­peslapókra. .. És következett az ebéd. Az állami gazdasag, az élüzem dolgozói és a szov­jet vendégeli, valamint kísé­rőik a közös ebéd után együtt * ropták a táncot, a csárdást, a keringőt, szovjet és magyar daltól lett hangos a terem. Együtt töltötték a délutánt. Nehéz volt ezután a búcsú. A delegáció visszaindult Nyíregy­házára, kezükben az emlékbe kapott díszes térítők és ibo­lya. És a kultúrteremben ma­radt a Komszomol ajandéka: egy világvevő rádió. Még sokáig integettek vissza az autóbusz ablakaiból. — Doszvidánja, viszontlátásra, minálunk. ..! CsMány Géza Egy kis bárány — a találkozás emlékére séretében megtekintették a gyógy- j gyógyszerkészítés valamennyi fo- szergyárat. Az ukrán fiatalok a | lyamata után uagy érdeklődést tauúsítollak Különösen az újonnan beszer­zett és üzembe állított gépek mű­ködését, teljesítő képességét je­gyezték meg maguknak. Hozzá­értésüket és szakmai, tudásukat bizonyította, hogy a gyár mér­nökeinek szakembereinek több­ször alapos, réseletekig menő fel­világosítást kellett adniuk. A csoporttal lévő moszkvai és /ung­vári újságírók sok-sok adatot je­gyeztek fel és sok-sok fényképet készítettek a negyvennégy ország­ba exportáló gyógyszergyárról. A látogatás után az üzem mo­dern éttermében közös ebédre került sor, ezt Követően a tisza­vasvári ifjúsági házban találkoz­tak a vendégek megyénk leg­nagyobb falujának fiataljaival. A nemrég átadott, inpozáns ifjúsági házban közös köszöntők, üdvözlé­sek hangzottak el, majd a szov­jet és magyar fiatalok közös mű­sort adtak. A műsor után a késő délutánig együtt szórakoztak, táncoltak a vendégek és a há­zigazdák. — angyal — Csenger is ünnepelt Több mint hatszázan vettek részt azon a felszabadulási ün­nepségen, amit a csengeri kul- túrházban rendeztek. Április négy előestjén zsúfolásig meg­telt a kultúrterem. A Hazafias Népfront járási titkára mon­dott ünnepi beszédet, majd ez­után kultúrműsor szórakoztatta a vendégeket. Fellépett a. hatvan tagú öregek énekkara, akik kö­zül többen hetvenedik életévük­ben járnak. Műsoruk nagy si­kert aratott. Április negyedikén reggel pe­dig a nagy nap tiszteletére ze­nével ébresztették a község la­kosságát. Ünnepi esi Vásárosnamányban — a hála koszorúi egy szovjet harcos sírján — felszabadulási sportverseny — Török Erzsébet a színpadon Vásárosnaményban . is megkez­dődtek április harmadikén az ünnepségek. Zsúfolásig megtelt a járási kultúrház nagyterme, ahol a községi tanács elnöke emlékezett meg felszabadulá­sunk tizenötödik évfordulójáról. Az ünnepi beszédet szavalat- és énekszámok, követték. Április negyedikén délelőtt egy szovjet katona sírjához vonul­tak az emberek, hogy ott el­helyezzék a megemlékezés, a há­la koszorúit. Ugyancsak délelőtt kezdődött a csaknem öt órás' tornaveissny. Több község tornászcsapata mér­te össze tudását. Barátságos labdarúgómérkőzésre is sói- ke­rült, majd ezt követően este Tö­rök Erzsébet művésznő adott ün­nepi műsort a vásárosnaményiak- nak. Vasárnap este ünnepelték Nyirbátor-Béketa- nyán a Haladás Termelőszövet­kezet dolgozói és az általános iskolások felszabadulásunk ün­nepét. Az ünnepséget felvonulás­sal kezdték, majd ezt követően Ivancsó József hetvenkét éves pedagógus mondott ünnepi be­szédet. Az estet szavalatok és énekszámok . tették színesebbé. Az ünnepséget tánc követte. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents