Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-03 / 80. szám
_j* fák koronáit vastag Ojf zúzmara borította. St/l Amerre a szem el- látott, vakítóan fiánylett a kristályként csillogó hó. A kis domboldalakat birtokukba vették a gyerekek, siklott a szán. Tél volt. Mégis mintha t?.- vaszodna, május legszebb napja lenne, amikor nyílnak a virágok, zöldell a mező, lepkét kergetnek a gyerekek... — így látta Ágnes azon a reggelen. A fagyos ablak jégvirágait nézte, a jövőre gondolt, s egy gyufaszállal újabb virágokat rajzolt az üvegre. Aztán odaírt egy számot is: 20... Hús* éves volt, s azon a reggelen a szokottnál gyorsabba!* és nagyobb izgalommal készült munkahelyére. Hajfürtjeit megigazította, rendbehozta kabátját, mert szerette, ha csinos. A ruhához tökéletesen illett magas sarkú, puha bőrű cipője. Halvány, mosolygós arcából csak úgy parázslóit két nyugtalan, szenvedélyesen csillogó szeme. A tükörben mégegyszer megnézte magát, aztán elindult. A messzeség illatát hordozó nedves, hideg szél játszott sötét hajtincseivel, ő meg bolondosán mókázott viszont. Kinyitotta tenyerét, ujjait ki-be hajtogatva, mintha al akarná fogni a szél simogatását. Még néhányszor hátrapillantott, » kezével boldogan integetett az ablakban figyelő édesanyjának. Az üzemben jókedvűnek ismerték, de ma még vidámabb volt, mint máskor. Mindenkihez, akivel csak találkozott, volt kedves szava- Az egyik kolléganője meg is jegyezte: — Nézd csak Ágnest, milyen jó kedve van... Ágnes nem hallotta a megjegyzést. Az öljözőben felvette a munkaruháját, s ment az asztalához. A lányt nagyon szerették az üzemben. Ha túlórázni, ha valakinek segíteni kellett, 6 mindig vállalta. Hisz a szállítás, az üzem zavartalan menete megkövetelte a pontos adminisztrációt. Az egyik munkatársa most is beteg, s ő szó nélkül vállalta két ember munkáját. De olyan pontosan ment minden, mint máskor. a > unkájába merülve Vj alig vette észre, hogy már dél van. Csak akkor nézett fel, amikor megszólították: — Ágnes, menjünk ebédelni. Az üzemi ebédlő meglehetősen zsúfolva. Végülis a középső asztalnál foglaltak helyet. Aranka, a barátnője éppen arról beszélt, hogy műszak után egy kis meglepetést tartogatnak számára, amikor Ágnes zavarában a földre sodort egy poharat. Halvány arca bíborvörös lett, s ez még inkább megszépítette. S ahogy az üvegcserepekért nyúlt az asztal alá, tekintete egy fekete szempárral találkozott. .. Alig hallhatóan csak ennyit jegyzett meg: — Ma nekem ez is meg van engedve... Az asztal túlsó oldalán ült Laci. Már korábban Ágnes közelébe akart férkőzni, de a lány úgy tett. mintha észre sem venné. Ez feltűnt Lacinak, ezért ő is úgy viselkedett, mintha ' számára is érdektelen lenne az esemény. Pedig már néhány nappal ezelőtt elszólta magát, félig tréfásan, félig komolyan: — Hogy van, kisszerel- mem...? Lehet, hogy Ágnes ezért kerüli a tekintetét? Laci előtt ezen a napon Ágnes valahogy más volt, mint eddig. Tüzet érzett, meleget, Bálint Lajos ami úgy hatalmasodott el rajta, mint ahogy a gyufa lángra- lobbantja a száraz avart. Különösen akkor érezte ezt, amikor az eltörött poharat felemelve keze Agnes finom uj- jaihoz ért. És Ágnes mosolygott. A fiú türelmetlenül várta az *héd végét. Máskor oly jó étvággyal evett, de most... most alig tudott lenyelni egy falatot. Sokminden megfordult az agyában. Gondolatai megmosolyogtatták. Alma nőtt, egészen betöltötte, mint hajnal az eget. Hogyan kezdje? Mit csináljon? Aztán mintha a véletlen is segített volna. Ágnes barátnőjét telefonhoz hívták, ketten maradtak az asztalnál. „Születésnap... Milyen jó lenn» együtt tölteni..— suhant végig agyán. A lány készülődni kezdett. Ezért elhatározta magát: — Ágnes! Egymásra néztek. — Ágnes... nézze... hogy is mondjam... A lány nem szólt egy szót sem, csak bájosan a fiút nézte. Hát ezt a békát le kell nyelni! Ha kosár? Kosár... De hátha nem! — Ha beleegyezne. .. meghívnám estére a cukrászdába és, és... kettesben megünnepelhetnénk a születésnapot. .. A lány úgy tett mintha meglepné a váratlan meghívás. Kitűnően sorolta a kifogásokat, majd a szülőkről tett említést, ha későn találnának haza... aztán meg nem is olyan egyszerű. .. lányt, amíg az 1 ej nem tűnt a szeme elöl. S ettől a perctől kezdve egyre vidámabb lett. Az üzem udvarát ünnepi külsőben ''látta, pedig most sem volt különb, mint máskor. De az ő szemében az építkezéshez odahordott lyukacsos téglák vörösen ízottak, mint a lampionok, amelyeket láthatatlan oszlopokra akasztottak. Az üzem ablakai füstösek voltak ugyan, mégis olyan tisztáknak látta őket, mint megannyi gyermex- szemet. Még dudorászott is. Barátja meg is szólította: — Laci, mi történt veled? A fiú kissé megvonta vállát, s csak ennyit felelt: — Sokminden, Béla... Ma olyan nap kezdődik, amelynek emléke talán soha nem múlik el... Barátai nem tudták mire vélni a váratlan fordulatot. Laci /rCi aci egyre sötéteb- ÍCX ben hallgatta. / „|i Ágnes hirtelen mozdulattal felállt, megigazította az asztalterítőt, az eltört poharat szalvétába csomagolta, s a kijárat felé indult. Laci egy lépéssel mögötte, némán követte. Az ajtónál a fiú kezét nyújtotta. — Engedje meg akkor, hogy boldog születésnapot kívánjak. .. A lány szeme ragyogott. Mit mondjon neki? Bár rendes fiú, mégis mit gondol, ha azonnal elfogadja a meghívást? Milyen szomorú.. . — Ne,.. Ne most kívánjon születésnapot... Majd este. — A cukrászdában? — kérdezte a fiú boldogan. — Nem bánom... S ezt olyan mosollyal mondta, hogy Laci szerette volna megcsókolni, itt azonnal, mindenki előtt. Aztán még sokáig állt az ajtóban, s csak nézte, nézte a ezen a délutánon valósággal remekelt. Mindenki észrevette, hogy bál már régen kísérletezett brigádja egy újítással, ezen a délutánon ez is sikerült. Amikor a műszak végét jelző csengő megszólalt, boldogan állapították meg: ennyit azelőtt még nem termeltek. Laci lendülete, munkakedve szinte az egész műhelyt betöltötte. Fogadkoztak is: a versenyben bizony nehéz lesz őket lehagyni. Laci az órájára pillantott. Gyors léptekkel sietett az öltözőbe. Ma kissé tovább mosakodott. Nyakkendőjét háromszor is megkötötte, de még mintha akkor sem sikerülne. Mindig csak Ágnest latta, rá gondolt. És ment az utcán. Egy virágüzlet kirakatát szemlélte, amely ilyenkor is nyári gazdagsággal bővelkedett. A lenyugodni készülődő nap átragyogott a rózsaszínű felhőn, rávilágított a virágokra, s éltől mintha azok szebbek, impozánsabbak lennének. Tágranyl- ictta szemét; köröskor«! a házak szürkék, unalmasak, de ez a kirakat valóságos paradicsom, Iga^i mesevilág... Most kilép a kirakatban elhelyezett kis házikóból a kedve» öreg varázsló, int varázsvesszejével és ők ketten a virágos kert közelién ülve, boldogan néznek egymás szemébe... okáig nézte a virá- W gokat. Igen, az ál- moknak saját alak- ■—jaik vannak, de le- bet-e őket megrajzolni, vagy festeni? Nehezére esett, hogy levegye szemét a virágokról. Már-már elindult, amikor gondolt egyet és •bement az üzletbe. Kért egy szál szekfüt, gondosan becsomagoltatta. A tüzesen égő virágból valami finom, meghatározhatatlanul édes illat áradt, amit — különös — Laci azelőtt soha nem érzett... A cukrászda egyszerű, de csinos berendezésű volt. Középen zongora, mellette idősebb férfi ült. Ujjai boszorkányos ügyességgel futkostak a billentyűkön s varázsolták elő a szebbnél szebb melódiákat. Laci legalábbis annak találta. _ ' Ágnes néhány percet késett. A fiú felállva, fogadta, kezet csókolt, majd átnyújtotta a szegfűt. .. Nem szólt ugyan egy szót sem, de mozdulatában, csendes, szerény előzékeny* ségében minden benne volt. Ágnes láthatóan örült a virágnak, megszagolta, majd hirtelen mozdulattal a szívéhez szorította. n ehezen indult a beszélgetés. Laci még soha nem látta ilyen szépnek Ágnest. mint ezen az estén. Igaz, azelőtt Ágnes is — bár töbo- ször megfigyelte a fiút — csak végigtekintett Lacin, de különösebbre nem gondolt. Ma este? A ma este más. A második pohár után kezdett feloldódni a zavar. A fiú törte meg a csendet. — Ágnes! Olyan szép teir- veim vannak, csak áz a baj... — Mi a baj? — Hogy nincs, a Mi segítsen.. . Ágnes nem értette. — Hiszen a maga brigádja a leghíresebb az üzemben* Sőt még én azt is elárulom, hogy meglepetésben lesz részük... — Nos, hát nem is arra gondoltam, hogy a barátaim, a munkatársaim, hanem, .. hiányzik valaki... Ágnes nem válaszolt, de kezével megsimogatta a fiú arcát, s aztan megszorította Laci kezét. Volt ebben valami anvás, valami bátorság a mai lányok nyíltságából, de ártatlan pajtásság is. Laci megremegett a boldogságtól. Ágnes nem gondolt arra, mit jelent ez a mozdulat. Rég ismerte Lacit, aki mindig első volt a munkában. Amikor a Szakma Kiváló Dolgozója jelvényt az üzemben kiosztották, Laci kapta meg elsőnek. A fiúnál mindig fontos szerepe volt a munkának. Talán ezért is figyeltek fel egymásra, mert Ágnes sem maradt adós... S ez a kézmozdulat talár, azt jelentette? ez a két ember megérti egymást. Megértik egymást a munkában, a boldogságban, a jövőben... Ai, áncra csalta a flav/^ taiokat a szívheJ tr) szóló melódia. Az első tanclépé- sek úgy hatottak, mint a gyerekekre, akik első lépéseit próbálgatják. De csakhamar belelendültek. Ágnes boldogan mosolygott Laci szemébe. S a leány e pillanatban úgy érezte, megtalálta, ami után ő is oly régen vágyott. Az idő úgy elszaladt, mintha az óramutatóját atomenergia hajtaná. A két fiatalnak úgy tűnt, mintha ez az este soha nem múlna el... De mégis talán többet adott, mint ők gondolták. Egy fiatal pár egymásra talált... Este, amikor a csillagok kiúsztak a hideg égboltra^ a sö- tétes utcán végigsüvített a havat hordó szél, egy hajdon- fős fiatalember, meg egy leány sétált,- fején hemyóseiyem kendővel. Cudar hideg volt, de ők nem érezték, mert a fiú mesélt. Régi álmáról lelkendezett, amelyet megvalósítva olyan konstrukciót szerkeszt, hógy az üzem megháromszorozhatja a termelést. És ez nekik nagyon fontos lesz. A cél most már kétszeres cél lett... Laci agyában ezen az estén sok minden megfordult. Maga elé képzelte a csendes kis meleg otthont, a muskátlis virágos ablakot. Oly szenvedélyes erő töltötte el, amely szárnyakat ad majd a munkában a szomszédos műhellyel folytatott versenyben. Most számára nem volt közömbös: ki lesz az első. Különösen akkor nem, amikor jubileumi ünnepségre készülnek... w m doközonként Ágnes- re pillantott. A /0jD leány bódultán w hallgatta, sokszor helyeselt. Hisz’ ki tudja, hogy dől még el...? Aztán megálltak. A hideg, szürke félhomályban a lány szeme ragyogott, aztán ez is lehunyt. Erős férfikarok szorították át a derekát, s ajkát kereste a fiú szája. Először a lánv tért magához, Megigazította haját. — Menjünk... — susogta — otthon megszidnak... Maradtak. — Holnap? — kérdezte Laci. — Ahogy akarod... Laci a földet nézte. Valami piroslctt a félhomályban a ház tövében. Lehajlott érte. — Nézd csak Ágnes, a piros szegfű. . A virág kicsit bepiszkolódott, néhány szirma lehullott, de mégis sz"p volt. Tompán di- dergett a fiú kezében. Ágnes érte nyúlt s az arcához szorította, párát lehelve, melengetve. — Csodálatos — mondta halkan, mintha attól félne, hogy hangjától elröppenne^ a tűze- sédő szirmok. — Tudod mit jelent ez a szegfű? — vonta magához Ágnest a fiú. — Tudom — szólt a lány s megcsókolta a virágot. Aztán elindultak.., 6
