Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-27 / 98. szám
* Viliámmleriu a megye legluríangosaáb emberevei Egy kifiinfeleft boltvezető Rubóvszki Jánost, a Népboli Vállalat kisvárdai .divat-kótött- áru boltjának vezető ét nemrég kellemes meglepetés érte. Sürgősen Buaapesue hivattak és masa a miniszter nyújtotta át részére a magas kormánykitüntetést, a Munka-érdemrendet. Meg is vendégelték ott Pesten, s jó munkája jutalmául még idén májusban 10 napos moszkvai utazáson vesz részt. Rubóvszki elvtárs fiatal, családos férfi. Küzdelmes gyermekkora volt: árván nevelkedett, aztán szabón.esterséget tanult. 1951 óta dolgozik a kisvárdai üzletben boltvezetőként, s azóta jó munkájáért három oklevelet ée a „Belkereskedelem kiváló dolgozója" jelvényt kapta. A kitüntetéseket, s most a magas kormánvkitürí-fást is megérdemelten kapta: az ellenforra-j dalom Kit.e a.au is Hiánymentesen számolt el, s leltárhiánya még soha nem volt. üzlete tiszta, rendes, a kiszolgálás udvarias, előzékeny, pedig sokszor valósággal megostromolják a pultokat a divatos holmikért a kisvárdaiak. Gratulálunk mi is a kitüntetéshez, s reméljük, rövidesen megyénk más kereskedelmi szakemberei, boltvezetők és. elárusítók is részesülhetnek ilyen megtiszteltetésben és dicsőségben. — gy — Izgalmas pillanatok következtek. A nyíregyházi színház széksorai között kíváncsian várta félezer ember, ki lesz a furfangosok legíurfangosabbja: a nyírbátori órásmester, a nyíregyházi gimnazista, avagy az ügyvéd? Az ügyvéd, dr. Póti Miklós a játék finisében „elhúzott” és precíz válaszaival igazolta, hogy az ügyvédeknél furfangban nincs hiány. Most itt ül, szemben a riporterrel, s míg a néhány perce végétért „ádáz küzdelem” fáradalmait piheni ki, készségesen válaszolgat. — Először magáról valamit. — Nyíregyházán lakom és a mátészalkai ügyvédi munkaközösségnél dolgozom. Három éve, hogy levelező úton, munka közben elvégeztem az egyetemet. Nős vagyuk, u-i mSiuiiy apja es harmincöt éves. ’— örül-e a győzelemnek? — Ezt talán felesleges mondanom. A háromezer forintos vásárlási utalvány természetesen jól jött, még nem tudom, hogy mit vásárolunk érte. Mindenesetre az is boldogít, hogy jól felkészült vetélytársak közül kerültem az első helyre. — összesen hány furfanggal kellett megbirkóznia az elődöntő és a döntő során? — Hirtelenjében nem is tudom. Talán vagy tizenhattal. — Melyik volt a legnehezebb? — A kérdések közül feltétlenül a PEN-klub szabatos meghatározását kell említenem. Már * S {jj orvosi rendelő Kényelmes lakással ellátott szép, új orvosi rendelőt építettek Nagycserkeszen. (Hammel József felvétele.) nem is emlékszem, mikor találkoztam ezzel a kifejezéssel. Hanem az egyik íuríang majdnem kifogott rajtam... — Es melyik volt az? — A kórusszervezés és a „dirigens-szerep”. Utólag elárulom, hogy a zenével állok a leginkább hadilábon. De a segítségemre siető vállalkozók kimentettek a nehéz helyzetből. — Milyen kérdések „feküdtek' a furfangosok megyei bajnokságán? — Az irodalomra és a filmművészetre vonatkozók. Nagyon szeretek olvasni, kedvenc íróm Balzac. Ezenkívül az olasz filmek tetszenek a legjobban, — Mi a szenvedélye? — A könyveken és a filmeken kívül a sakk. Pedig ott másmilyen furfanggal kell játszani, mint kellett ezen a bajnokságon. — És voltak-e kényelmetlen pillanatai? Hiszen a furfangosok megyei bajnoksága a lég- gömbfúvástól a tortaevésig soksok nevetséges helyzetet teremtett. — Kérem, a játék, az játék. Nemcsak a megértő közönség, de mi versenyzők is szórakoztunk. „Játszva” nyertük a pénzt. — Mi a véleménye a döntő másik két . résztvevőjéről, mint a legnagyobb riválisokról! — Csak a legjobbat mondhatom. A szabályok szerint az elsőnek két pont előnyt kellett szerezni ahhoz, hogy mind az ötezer forint az övé legyen. Nem sikerült a két pont, így a díjat me£r osztották. Jogosan kaptak a holtversenyben másodikok ezer—ezer forintot. — Tervei? Részt kíván-e venni az országos bajnokságon? — Még gondolkodom rajta. — angyal — P. Szabó Gyula elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Tomasovszki Andrással, a nagycscrkeszi Új Élet Termelőszövetkezet elnökével Kall Károly főmérnök nek elismerőleg nyilatkoztak az új gépekről. Egy régi május elseje 1890, május 1, Budapest, Városliget. Miből van több? Zöldülő fákból, vagy emberekből, akik szerte hatalmas fürtökben csoportosulnak? Ki tudná megszámolni, hányán? ötvenezernél jóval többen vannak, de lehet, hogy hatvannál is. Munkások. Látni ezt ruhájukon, éhes, fáradt arcukon, a nyűt tekinteten, s ahogy az úri nép távol marad tőlük, mert fél. Követelni jöttek. Harmincezer példányban szórták szét a követelés szövegét, a határozatot. Olvassák. Vitáznak felette, de egyetértenek vele. Sót, többet is kívánnak. „Tekintve, hogy a kapitalista produkció gyors fejlődésében mindjobban uralja a világ államait, tekintve, hogy a kapitalista termelési mód a munkásosztály fokozottabb kizsákmányolását jelenti az uralkodó osztály által, és hogy a mindinkább intenzivebb kizsákmányolás a munkás- osztály társadalmi és politikai elnyomatását vonja maga után. és fizikai és erkölcsi elsatnyulásához vezet: ennélfogva kötelessége és feladata minden ország munkás- osztályának, hogy...” S a hatvanezer munkásember ökle összeszorul. Nem ragad fegyvert, de olyan erő sugárzik itt most, ami megremegteti a paloták szobáiban kushadó gazdagokat. És mit követelnek? Miért félnek a gyáriparosok, részvényesek, arisztokraták? Talán életet? Talán bosszút a rengeteg éhezésért? Hát ezt követelik: a) A napi 8 órai leghosszabb munkaidőt minden állam munkásai részére. b) 14 éven aluli gyermekek el- tiltandók a munkától, 14—18 éves munkásoknál a munkaidő maximuma csak napi 6 óra lehet. Hogyan? Hát több a munkaidő nyolc óránál? De mennyivel! Sok helyen 16! És a tizennégy éven aluli gyermekek? Azok is ott áldozzák életerejüket, egészségüket, ahol az apjuk, nagyapjuk, anyjuk, csakhogy fele, negyedannyi bérért! Pedig a teljes bér is kévés, nagyon kevés... Olvassuk tovább. Hetenként egyszer megszakítás nélkül 36 órai munkaszünet... A Truck-rendszer eltiltása... amikor csak árukkal fizették a munkásokat... a munkásnőket, mint egyenjogúsított bajtársnőket tekintsék... egyenlő munkáért egyenlő bért... — Elfogadjuk? — zúg a kiáltás. Kalapok emelkednek a levegőbe, zászlók és feliratos táblák sokasága hajlik igenre, rázendítenek a zenekarok, „s az alig átlátható sokaság a legpéldásabb rendben vonul el a gyűlés színhelyéről.” Külön megéljenzik az újpesti asszonyok, lányok menetét, akik mintegy nyolcszázan vettek részt 1 a gyűlésen. S a Városliget sétá- j nyain imbolyognak a táblák, a végeláthatatlan menetben minde- ! nütt: „Éljen a nyolc órai munkaidő!” „8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra alvás!” Megy a tengernyi munkás, fér- j fi, nő és közöttük gyermekek is... ! kanyarog a sétányokon, ahol máskor fényes fogatok lovai fölött pattog az ostor, hogy semmittevőket kocsikáztasson a tavaszi napon. ’890, május 1. S. — Irány a gépállomás. Azóta már munkába álltak az új burgonya ültető gépek. (Hammel József felvétele.) Két év után ismét játszanak a barabási színjátszók Két év óta nem volt különösebb kulturális esemeny Barabáson. A KISZ-szervezet sem foglalkozott ■ a fiatalok kulturális igényeinek kielégítésével. A pártszervezet megvizsgálta a kultúrmunka elhanyagolásának okát és határozatot hoztak arra, hogy a fiatalok, a nevelők segítségével keltsék életre a község kulturális életét. A község fiataljai két termelőszövetkezetbe tömörültek. A két KISZ szervezet tagjai és a szervezeten kívüli fiatalok örömmel fogadták ezt a párthatározatot és lelkesen kezdtek a közelmúltban munkához, Április 17-én, vasárnap került két év óta először bemutatásra a faluban a helybeli fiatalok által előadott színdarab, a „Vén bakancsos és a huszár” címmel. A kultúrház teljesen megtelt nézőkkel. A közeljövőben a szomszédom községekben is bemutatják a színdarabot. Reméljük, ezután újabb „meglepetésekkel” szolgálnak a bara- básiak. Drágább az aranynál Vasárnap este, a Néma levente előadásán ijedten kapott karjához egy fiatal lány. A nagy megdöbbenés ajkán fagyasztotta még a felkiáltást is. Elvesztette a több- j ezer forint értékű, [ vastag, fonott, szín- arany karkötőjét. A ' színház személyzete | gyorsan munkához lá- i tott, megindult a lá- I zas keresés, kutatás. I Végigjártál: a helyeket, ahol a karkötő tulajdonosa elhaladt a szerencsétlen eset előtt, — de az értékes tárgy nem került elő. Sok könnyel távozott a fiatal lány a nyíregyházi színház nézőteréről... Hanem másnap, a korareggeli órákban a fiatal színház egyik legnagyobb és legszebb eseményére került sor. Havasi József né, a színház egyik takarítónője a szokott módon indult el rendet teremteni a nézőtéren és a folyosókon. A főbejáratnál lévő lábrács tisztítása közben nem akart hinni a szemének. A drága ékszer ott csillogott a vasrács alatt, érintetlenül. Egyedül látta meg a karkötőt, és... Ami ezután történt, az drágább az aranynál is. Havasiné kezébe vette a nagy értéket, s otthagyva a takarítást, sietett a színház vezetőjéhez, átadni a karkötőt. Senki sem látta, hogy Havasiné megtalálta az ékszert. El- tehette volna, hiszen a fiatal lány előző este már belenyugodott a szerencsétlen esetbe, mert maga sem emlékezett rá, hogy mikor, hol érezte karján az ékszert utoljára... De a színház egyszerű takarítónője nem élt a lehetőséggel. Inkább együtt örült a hálálkodó tulajdonossal.-gyal-a Á munkás-paraszl szövetség jegyébe* A napokban ünnepélyesen adták át azt a 25 darab horgonya« ü'tető gépet, melyet a Megyei \l?zőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói terven felii) készítettek megyénk mezőgazdaságának.
