Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-26 / 97. szám

QUO VJIDIS DÉLAFRIKA ? A LÉTÉÉRT ÉS FENNMA- RADÁSÉRT erősen küz­dő és véres harcokat vívó co­loméban időnként igen nenéz idők állottak be. Különösen nagy volt a visszaesés az 1860-as években, amikor kü­lönböző. elemi és más termé­szeti csapásoknak egész ára­data zúdult egyszerre a gyar­matra. Egyszerre állott oe ugyanis a néhány éven át tartó nagy szárazság, ami pusz­tító járványokat vont maga után a nagyszámú marhacsor­dákban és juhnyájakban és csaknem teljes kipusztulását okozta az akkor már híressé lett bortermelésnek. A világ­hírűvé vált gyémántbányák fel­fedezése előtt ugyanis, az óriási méretű marhatenyésztés és a nagyszabású bortermelés adta Fokföldnek a két leg­főbb kiviteli cikket és még ma is — a gyémántföldek mellett — ez a kettő a gyémántokkal egyenlő értékű jövedelmi for­rása. Tetézte a csapást a Szue- zi-csatorna megnyitása, ami a Fotkföld kereskedelmi és gaz­dasági viszonyait egyszerre és gyökeresen felforgatta. A bú­rokkal, a hasútokkal, a matábe- lekkel és a zulukkal a határ­villongások is folytonos nyug­talanságot okoztak. SZÓVAL, FOKFÖLDNEK nagyon meggyűltek a bajai. És ekkor — 1867-ben — történt valami, ami a Fokföldnek hir­telen újabb lendületet adott és amely körülmény folytán egyszerre központja lett a vi­lágérdeklődésnek. A Fokföld egyik részében ugyanis — a nyugati Grigua-földön — gyé- mántbányákat fedeztek fel, amelyekről csakhamar kiderült, hogy az egész világon a leggaz­dagabbak. A gyémántleletek hí­rére tömeges bevándorlás indult meg Európából. A Grigua-földön — és később Délafrika más he­lyein is — talált gyémántmezők styan rendkívül gazdagok voltak^ hogy csaknem csodálatosnak mondható, hogy a gyémánt már ezen egy körülménynél fogva is nem lett olcsóbb. A gyémánt még ma is olyan drága, hogy azt a rengeteg munkát és fá­radságot, amellyel napfényreho- eatala jár, még mindig bősége­sen megfizeti. A kivételes nagy­ságú példányoknak az ára olyan magas, s összehasonlítva több apró példánynak hasonló súlyá­val, olyan aránytalanul drága, hogy a kevésbé kiadós bányák­ban is kitartó szorgalommal dol­goztak és kerestek, hogy egyet­len egy ilyen kivételesen nagy példány felfedezése bőségesen kárpótolja az ökszes kiadásokat és fáradságot. A GYÉMÁNTNAK EZ A SA­JÁTOS BECSLÉSE — tudniillik, hogy számos aprónak az összér­téke jelentékenyen kevesebb, mint egyetlen egy hasonló súlyú nagyobbnak — a gyémántbányá­szatot valóságos „kincskereséssé” változtatta és amelyet sehol a világon nem űztek olyan kitar­tással, olyan nagy mértékben és olyan rendszerességgel, mint a Fokföldön, ahol egyetlen egy lelet adta meg hozzá a lökést. 1867-ben találták az első kivéte­lesen nagy példányt, amelynek 21 karát volt a súlya és ame­lyet egy John O’Rielly nevű ke­reskedő hozott a Hope-Toron ke­rületből Capetownba. O’Rielly ezt a követ egy Schalk van Nie- kerk nevű holland farmertől vá­III. sárolta csekély összegért, mert az eladónak halvány sejtelme sem lehetett a kő értékéről. A capetowni ékszerészek valódi gyémántnak jelentették ki a követ és hogy értékét megálla­píthassák, elküldték Londonba becslés végett. Hunt és Roskeil udvari ékszerészek a követ 500 font értékűnek mondották, amely árban a követ a Fokföld akkori kormányzója, Sir Philip Wood- house meg is vette. Az 1867-1 párizsi világkiállításon a kő már nagy feltűnést keltett. ÍGY TERELŐDÖTT EGY­SZERRE A VILÄG FIGYELME a délafrikai, gyémántmezőkre. Egy évvel később van Niekerk egy bennszülöttől egy 83 karátos gyémántot vett meg. Hogy most már a bennszülötteknek is volt fogalmuk e kő értékéről, kitű­nik abból, hogy ezért a kőért Van Niekerk már 400 fontot fi­zetett, azaz, hogy ennyi értékű szarvasmarhát és egyéb árut adott cserébe. Az új tulajdonos 10 000 fontért adta el ezt a követ egy capetowni ékszerésznek, amely kő ugyan a köszörülés után 46 karátra fogyott, de azért mégis 25 000 fontért adta tovább az ékszerész. Így került ez a pél­dány Londonba Lady Dudley hí­res ékszergyűjteményébe. En­nek a második kőnek a megtalá­lása alapozta meg a délafrikai gyémántbányák hírét és ebben az időben indult meg a nagy remzetközi bevándorlás a Fok­földre. Sajátos módon a beván­dorlás központja nem Hope- Tcwn kerület volt, ahol a két nagy gyémántot találták, hanem ?z ettől északra fekvő Grigna- föld. amelyen valóban még gaz­dagabb bányákra bukkantak ké­sőbb. EZEK A GYÉMANTMEZÖK a természet ritka csodái közé tartoznak. A Vaal folyó vidékén, Délafrika északi részén, száz meg száz mérföldnyi területen, néhol a föld felszínén, máshol néhány kapavágásnyira alatta anyagot talált a kutató. Ez az agyag teljesen egyedülálló a vi­lágban. Kék a színe és majd­nem köves a keménysége. A szí. néről „kék agyagnak” nevezték el. És ebben a kék agyagban, mint kék égen a csillagok, mil­liószámra vannak elszórva a gyémántkristályok. Alig volt ezen a helyen egy talpalatnyi hely, amelyben e gyémánt nyo­maira ne akadt volna az ember. Apró, gembostűfejnyi, mák- szemnyi, sőt lencsényi nagyságú gyémántjegecek száz- és százez­rével akadnak ott, de elég gya­kori a mogyoró, vagy dió nagy­ságú gyémánt is. Sőt ebből a kék agyagos földből került ki a világ legnagyobb, ökölnagy­ságú gyémántja is. MIKOR 1867-BEN az első gyémántokat találták és felfe­dezték a kék agyag titkát, a hír nagyon hamar eljutott a nagy világlapokba és egyszerre tele lett mind az öt világrész a szenzációval, hogy Kalifornia után megtalálták a világ máso­dik kincsesbányáját, amelyben nem csillogó sárga arany, ha­nem ragyogó fehér, tiszta gyé­mánt van, s ahol nem kell mélyre ásni a földbe, nem kell nehéz bár.yászmunkát végezni, mert a föld felszínén nagy te­rületeken szabadon hever, csil­log a drága gyémánt. És mint anakidején a kaliforniai arany- telepek felfedezésekor elfogta az embereket a kincskeresés láza, A íiiggctlcu Togo most is egyszerre új népvándor­lás indult meg Délafrika felé. Külön hajójáratokat indítottak a nagy európai kikötőkből a Fokföldre. És annyi volt a je­lentkező utas, hogy némely an­gol kikötőkből naponta két hajó is indult el a délafrikai partok fölé. Némelyik hajótulajdonos 2-3 év alatt milliomossá lett pusztán a kincskAesők szállítá­sából. Az angliai, Tranciaországi és németországi kiötőkből ango­lokat, íreket, skótokat, franciá­kat, németeket, dánokat, svéde­ket szállítottak a hajók, az olasz és osztrák kikötőkből pedig ola­szokat, magyarokat, osztráko­kat és cseheket — a gyémánt­mezők felé. Elsőnek természete­sen azok árasztották el a Vaál folyó vidékét, akik már ott vol­tak régebben, mikor a gyémánt- mezők felfedezésének híre ki­pattant. DÉLRŐL, FOKVÁROSBÓL, ÉS KELETRŐL, NATAL TARTO­MÁNYBÓL ezrével indult meg a sok. hazájából elszakadt, ide­genben boldogulást kereső angol kalandor a gyémántmezők felé. Angol katonák és tisztek ott­hagyták a hadsereget, kereske­dők eladták üzleteiket és pén­züket lóra, kocsira, fegyverre költve, és felszerelve magukat csákánnyal, ásóval, kapával, csoportokba verődve indultak el a hosszú és veszedelmes útra, amely akkor még az alig leigá- zott, folyton lázongó bennszü­lött törzsek között vezetett az új „ígéret földje” felé. Hányán, de hányán pusztultak el ezen a szörnyű vándorúton Délafrika belsejében! A zord, járatlan fo­lyók áradása, őserdők áthatolha­tatlan sövénye és sziklás hegyek által eltorlaszolt ismeretlen vi­dékeken hányán tévedtek el?! Hányán vesztek oda elemi csa­pástól, hányán kerültek raga­dozó állatok karmai közé?! És akiket az eltévedéstől és a vad­állatoktól megmentett a szeren­cse, azok beleszaladtak a min­denfelé kóborló bennszülött tör­zsek közé, akik gyűlölték a be­tolakodó idegeneket, durranó fegyvereiket és legyilkolásukban az üldözöttek bosszújának kielé­gítését is megtalálták. De tíz- meg tízezer pionír közül néhány ezer végül mégis elérte az áhí­tott célt. (Folytatás következik.) Dr. Horváth Sándor. Togo; az egy­kori német ! gyarmat, majd francia gyam- sági terület 1960 április 27-én a független or­szágok sorába lépett. Az 56 600 km5 területű — te­hát hazánk fe­lénél nagyobb — 1,2 millió lako­sú ország gaz­dasági életére a több évtizedes gyarmati el­nyomás nyomta rá bélyegét. — Ipara jóformán nincs; csupán néhány kisebb üzemben dol­gozzák fel az ország mező- gazdasági ter­ményeinek egy részét. A tengerpart­hoz közeli, tró­pusi éghajlatú vidéken terül­nek el a túl­nyomóan euró­pai telepesek birtokában lévő kávé, kakaó, valamint olaj­pálma ültetvé­nyek. Az ország középső részén főleg gyapotot és földimogyorót termelnek. Az északi szavangás területen a bennszülött lakosság állattenyésztéssel foglalkozik. Bakuban százasrak üdvözölték Hrusesovot Baku, (TASSZ): Azerbajdzsán ezekben a napokban két neveze­tes évfordulót ünnepel: a szovjet hatalom megteremtésének és az Azerbajdzsáni Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulóját. Az ünnepségekre Azerbajdzsán fővárosába, Bakuba érkezett Nyi- kita Hruscsov, az SZKP első tit­kára. Az ünnepi díszbe öltözött Baku nagy szeretettel fogadta a kedves vendéget. A zászlókkal feldíszített pályaudvart megtöltötték a Hrus­csov fogadására összegyűlt Baku dolgozói. A pályaudvar előtti téren és a város főútvonalain, amerre Hrus­csov és az azerbajdzsáni párt- és kormány vezetői gépkocsijukkal elhaladtak, a bakuiak százezrei­nek lelkes üdvözlése kísérte a vendégeket. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tiltakozása a dél-afrikai faji megkülönböztetés ellen A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség nyilatkozatot tett közzé a dél-afrikai faji megkü­lönböztetéssel kapcsolatban. — Felháborodással értesültünk arról — mondja a tiltakozó nyi­latkozat, — hogy a világ közvé­leménye, — s köztük az ifjúság tiltakozása ellenére Dél-Afriká­ban ismét felütötte' fejét a faj- gyűlölet-szította kegyetlenkedés és újabb áldozatokat szed a né­ger lakosság köréből; Burjtoa erélyes figyelmeztetése Franciaerszágiiez Tunisz. (MTI): A Reuter je­lentése szerint Burgiba tunéziai elnök vasárnap Teburszukban be­szédet mondott. Felháborodással nyilatkozott arról, hogy a közel­múltban az algériai—tunéziai ha­tár mentén francia aknák tuné­ziai katonák halálát okozták. KEI pimagyarorszAg «I Masfvar SzoctalPta MunKä^par -?abclrs-S?atmar m»e\el BizcttiSc- 4« » M-er.e) Tanács lama felelés szetaesíio- Bálim Iáim tciád’a; * Keieimasvar'jfseae Lap Idadá vállalat felelős Kiadó taika* Pál ■,jertt»«tósée Nitre*, na,*, -SziáUi tét ti. Tel: IS-». 16-11. i«-iK. Uadőnivatai' NWeen ha?». ZsdSno' u e rsi. »-«o. Kéziratot nem SrTUnU met M aen adunk vissza.i rerestts s M-cwt P-jsta t'lfiftzet tetfl • oeiv' •jO'iianH’ataicknái é kezBesitCknéL r -»«inat mresei N.vainas c*n ttaaisi Nvir-e^ háta. ijízs Gyfiro u. 6. Az elnök hangoztatta, hogy a már öt esztendeje tartó algériai ^jáború a tunéziai kormányt ar­ra készteti, hogy módosítsa po­litikáját. ..A nyugati világ képtelen vé­get vetni ennek a háborúnak. Rövidesen olyan döntéseket je­lentünk be, amelyekkel bizonyít­hatjuk, hogy új politikára té­rünk át. Ha arra kényszerülünk, hogy háborúba lépjünk, nem tu­dunk majd barátokként visel­kedni a franciákkal szemben. Nincsenek repülőgépeink. de Franciaországnak vannak érdeke5 tunéziai területen Remélem, e figyeliTieVefésem ellendő lesz” — mondotta az elnök. Hüvö» idő Várható időjárás kedd estig: fci hőátvonulások, több helyen eső, helyenként futó havasesó. Át­menetileg mérséklődő északi szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 8—13 fok között. — A DIVSZ-be tömörült 87 millió fiatal nevében a legeré­lyesebben tiltakozunk az ember­telen cselekedetek ellen. Úgy vél­jük, hogy a dél-afrikai kormány faji megkülönböztetési politiká­ja bűn az emberiség ellen. Meg­bélyegezzük ezt a politikát és fel­hívunk minden nemzeti és nem­zetközi ifjúsági szervezetet, va­lamint a világ minden béker és igazságszerető fiatalját, hogy ren­dezzenek tömegtüntetéseket, nagy­gyűléseket, tiltakozó akciókat és intézzenek petíciókat a dél-afri­kai kormányhoz. — Felhívjuk az Egyesült Nem­zetek Szervezetét és a kormá­nyokat, tegyék meg a szükséges intézkedéseket, hogy a fasiszta irányzatú dél-afrikai kormány felhagyjon reakciós és barbár cselekedeteivel. Felhívunk min­den békeszerető embert, hogy velünk együtt tegyen meg min­dent a dél-afrikai békés lakossá­got sújtó elnyomás áldozatainak szabadonbocsátása, a demokra­tikus szabadságjogok visszaállí­tása és az emberi méltóság tisz­-rtása érdekében — fé- -■r-ődik be a DÍVSZ nyilatkoza­ta. A NYIREGYHA7I RáDlO MAI MŰSORA: Városaink, falvaink életéből: zenés riportműsor. — Valósággá válik az álom. — A virágos Nyíregyházáért. — Tiszámén ti krónika. — A géplakatos. —Hí­rek. — Jegyzet. — Nők műsora. — Asszonyok a férfiakért. — Pedagógiai tanácsadó. 5

Next

/
Thumbnails
Contents