Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-23 / 95. szám

Egészségügyi színdarabok, kis könyvtárak, Tizenöt év eredményeiből 80 orvosi előadás 150 új véradót szerveznek a nyíregyházi járásban A Magyar Vöröskereszt nyír­egyházi járási vezetősége ez évi munkatervében több fontos el­képzelés kapott helyet. A veze- • tési szervezeti munka megjavítá­sa mellett számos rendezvény, intézkedés szolgálja a járás egész­ségügyi kultúrájának javítását. Az idén a legtöbb alapszer­vezetnél az orosihoz hason­lóan egészségügyi tárgyú szín­darabokkal is igyekeznek ne­velni a dolgozókat a vörös­keresztes tagok. Azokon a helyeken, ahol a vezetőség hiányos, mint Nyírte­leken, Tiszateleken, Kálmánhá- zán, Napkoron, Nyírpazonyban, Paszabon, Vencsellőn, Gáván és Balsán, kiegészítik a helyi veze­tőséget. Üj alapszervezeteket ala­kítanak a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban, Szabolcson, Tímá­ron, a Bedőbokori Szabad Nép Tsz-ben és a nagyhalászi kender­gyárban. A gyógyító és megelőző mun­ka rendszeres segítésére a terme­lőszövetkezetekben és állami gazdaságokban 30 egészségügyi felelőst ké­peznek ki, 80 egészségügyi előadást rendeznek filmvetí­téssel, főként a tanyarészeken 10 első­segélynyújtóhelyet létesítenek, 5 egézségügyi állomáson kiskönyv­tárat hoznak létre, foglalkoznak a cigányproblémákkal; fíemecsén, Demecserben, Nagyhalászban, Gá­ván, Oroson és Nyírturán cigány egészségügyi felelősöket oktatnak ki, elősegítik a cigányok munká- bahelyezését. „Becsüld meg az öregeket” címmel előadásokat tartanak és felkeresik az idős termelőszövetkezeti tagokat, a felmerülő problémákat eljuttatják az illetékes szervekhez. Tovább folytatják a küzdel­met a járásban az alkoholiz­mus ellen; Nyírtúrán, Deme­cserben és Oroson teibált rendez a vöröskereszt, 8 községben pedig orvosi elő­adást _ az alkoholfogyasztás káros hatásáról. A vöröskeresztes aktí­vák időközönként felkeresik a túlzottan iszákos embereket és elbeszélgetnek velük. A véradó-mozgalom segítésére el akarják érni, hogy az idén minden alapszervezet legalább 4 —5 véradót szervezzen; a já­rásban 150 új véradóval akarják szaporítani az önkéntes véradók táborát. A megye egyik legszebb iskolája épült fel Pócspetriben. „Mindennapi munkánkkal, szocialista hazám erősítésével szolgáljuk a tarlós béke ügyét!“ Nagy érdeklődés közepette Jolynuk a népjrontbisottságok újjáválasztó gyűlései Nyírmeggyes nyerte a község fejlesztési verseny 25 OOO forintos első díját Második: Peneszlek, harmadik: Zajla A megyei tanács végrehajtó bi­zottsága és a Hazafias Népfront megyei bizottsága 1959-ben köz­ségfejlesztési versenyt hirdetett. Az értékelés megtörtént, az első helyre Nyírmeggyes került mint­egy 400 000 forint értékű társa­dalmi munkával. A község 25 000 forint jutalmat kap, amelyet ma este ad át ünnepélyes keretek között a község lakosságának Soltész István, a Hazafias Nép­front megyei titkára. A második helyen Penészlek, a harmadik helyen pedig Zajta végzett. Penészlek dolgozóinak szintén ma adja át a jutalmat Kollonay Béla, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhe­lyettese, Zajtán pedig vasárnap Fábián Lajos, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára. „Dalol a nagyüzem“ Négy gép egyszer­re zúg Nyíregyháza határában, a Simái út mentén. Az egyik műtrágyát szór, a másik kettő szántja a földet, a negyedik vetőgépet húz maga után. Mintegy hat­van holdnyi terüle­ten vetik a burgo­nyát a Nyírteleki Gépállomás traktorai w Ságvári Termelő- szövetkezet földjén. Oldalt sorakoznak 0 zsákok; két zsák: egy forduló. Megy, mint a karikacsapás. Elől még a műtrá­gya szóródik, közbül a szántás, itt már a vetés megy. Meddig tartana ez lóekével, kézi ültetéssel a téesz-tagoknak? Ezt számolgatják a zsák mellett a termelő­szövetkezeti tagok, akik segítenek. De nem is jtitnajc a számolás végére, sok nagyon. Most meg csak ez a négy gép zúg, és nyolc nap alatt „megeszi” a hatvan-egvnéhány holdat. Kapnak is jutal­mat a traktorosok, mert nagyon szere­tik őket a szövetke­zetben. Messziről a do­hánygyár magas épülete világít. Kö­rül a tanyák gyü­mölcsfái, a meggy, cseresznye, s niár itt-nlt az alma is kihányta virágát, — fehérlenek a barna, s zöldülő földei fe­lett. S a traktorok zúgnak. Az egyik ember megjegyzi: — Dalol a nagyüzem. S.— Ezekben a napokban a megye községeiben újjáválasztják a Ha­zafias Népfront községi bizottsá­gait, minden estére jut három­négy választógyűlés. A tavaszi munkák ellenére a hétköznapi gyűlések is nagy érdeklődés kö­zepette zajlanak le — Nyírmegy- gyesen például közel félezer em­ber vett részt a választógyűlésen nagy aktivitással. Nábrád: „Segíteni a közösségi munkát, kialakítani a közösségi gon­dolkodásmódot” Nábrádon este zsúfolásig meg­telt a községi iskola nagyterme az újjáválasztó gyűlésre, pedig a termelőszövetkezeti község tagjai nehéz munkát végeznek nap, mint nap. Harminc holddá] nö­velik rizstelepüket, s most ké­szítik elő nehéz kubikosmunká­val az új területet. A gyűlést az. úttörők szavalatai, az iskolai énekkar dalai nyitották meg, majd Kovács Vilmos, a községi népfrontbizottság elnöke tartott beszámolót: megdicsérte az elért eredményekben részes dolgozókat, majd részletesen foglalkozott a feladatokkal: „A burzsoázia jól értette a módját, hogy elhomályosítsa a nép öntudatát — állapítja meg 1919 májusában a Közoktatás- ügyi Népbiztosság kiadványa. — A burzsoázia arra nevelte a tö­megeket, hogy ne gondolkozza­nak, alkalmassá tette őket arra, hogy rabságban éljenek tovább.” Egy másik helyen pedig, ugyan­ebben a kiadványban ez áll; „ ... mennyi tanult emberre van szükség egy olyan (a szocialista, kommunista) társadalomban, amely általánossá akarja tenni a tudást és mindenkiből tanult munkást akar csinálni.” És döb­benetes gyorsasággal, erővel fo­gott hozzá a fiatal Tanácsköz­társaság, hogy valóra is váltsa a műveltség, az új világszemlé­let széleskörű beteljesedését. Rendeletek, határozatok sora született, amelyeknek dokumen­tumait olvasva, nem lehet elég tisztelettel, becsüléssel adózni hazánk e rövid, de felejthetet­lenül dicsőséges korának. Az ok­tatás ügyéről így ír a kiadvány: „A Tanácsköztársaság ... általá­nossá és kötelezővé teszi az ok­tatást. A nem állami nevelési és oktatási intézeteket köztulaj­donba vette, s úgy a gyermekek, mint a munkásság művelődésé­nek emelésére minden eddiginél nagyobbszabású oktató és ne­velő-munkát szándékozik vé­gezni.” De rendeletek gondos­kodnak a művelődés más le­hetőségeinek biztosításáról is. Köztulajdonban a színház, film, könyvtár, „s a gazdagok és nap- lopók nem sajátíthatják ki többé maguknak ... csak az a jegy lesz övék, amelyet a munkásság meghagy számukra.” De lefog­lalták a műkincseket, „ezeket leltározzák és a múzeumokban gyűjtik össze, az ország minden részében, hogy a proletárállam minden tagja megtanulja is­merni és becsülni a szépet.” In­tézkedések történnek a tudo­mányok, a tudományos irodalom fejlesztésére, a szociális viszo­nyok javítására, ismeretterjesztő előadásokat szerveznek, melyek között például „Múzeumi Mun­kástanfolyamok’” indulnak. Igen sok hely kellene a további fel­soroláshoz. De az eddigiek is világosan bizonyítanak: olyan célokat tűzött ki a Tanácsköz­társaság művelődésügye, ame­lyek ma megvalósultak, vagy amelyek a megvalósulás folya­matában vannak. Elképzelhető, hogy ilyen való­ság mellett nem nyer a szellemi munka kellő megbecsülést? Pe­dig ezzel támadt az ellenséges propaganda a Tanácsköztársaság művelődésügyére. Ezzel száll szembe a kiadvány: „A kommu­nista termelés igen nagy pontos­ságot és rendszerességet köve­tel, alapos adatgyűjtésre, szaba­tos számításokra, bonyolódott elosztásra van szükség. Ebben a hatalmas szerkezetben jóval na­gyobb szerep jut az elméleti képzettségnek, mint jutott a ka­pitalista világban, amely tálán még a testi munkánál is sokkal inkább kizsákmányolta a szel­lemi munkát.” És napjainkban már nem kell bizonyítani, hogy a kiadvány minden szava igaz. Sok-sok, kiválóan képzett szak­emberre, művelt emberre van szüksége hazánknak, a megvál­tozott és változó termelési viszo­nyok között. A mezőgazdaság nagyüzemi átalakulása me­gyénkben is az értelmiségiek tömegeit várja, iskolánk mind több pedagógust, egészségügyünk mind több orvost, iparunk mér­nököket, és nincs hely, ahol ne lenne szükség jól képzett szelle­mi munkásra. Megbecsülésük nem csak erkölcsiekben, de anyagiakban is tükröződik. Igen, a szellemi munkának soha nem volt ilyenfokú megbe­csülése, mint ma. Ez azonban nem lehet egyoldalú —. nem áll­— Segíteni a közösségi 'mun­kát, kialakítani a közösségi gon­dolkodásmódot, ez a legfontosabb feladatunk termelőszövetkezeti községünkben. Míg eleinte azt ki­fogásolta a tagság, hogy kevés a munka, most vannak egyesek, akik a nehéz munkától, a rizs­telep előkészítésétől húzódoznak. A népfrontbizottság elősegíti majd, hogy kialakuljon és meg­szilárduljon a becsületes munka­szellem, mert csak a közösségi munka hozhat számunkra jólé­tet, felemelkedést. A megválasztott új népfrontbi­zottság alakuló ülésén egész év­re szóló munkaprogramot foga­dott el. A gyűlésen megjelent és fel­szólalt Soltész István, a Haza­fias Népfiont megyei titkára, va­lamint Kertész István, a járási tanács titkára. Baktalóráutháza: „Egyre nagyobb mértekben számítunk a dolgozók közte­vékenységére” Baktalórántházán háromszáz választó szavazott az új népfront­bizottság megválasztásánál. Nyiri elvtárs, a községi bizottság titká­rának beszámolója kiemelte, hogy a község lakossága 350 000 forint értékű társadalmi munkával se­gítette elő a kultúrház felépíté­sét. A helyi bizottság kezdemé­nyezésére megkezdődött a baktai homok gyümölcsösítése, az egyé­ni parasztok is 50 hold gyümöl­csöst, 15 hold szőlőt telepítettem. — Egyre nagyobb méretekben számítunk a dolgozók köztevé­kenységére — mondotta a titkár — s ez a köztevékenység a falu szocialista fejlődését fogja előse­gíteni. A béke melleit telt bitet Myírpazony lakossága Mintegy háromszázan gyűltek össze a nyírpazonyi választógyű­lésen is, ahol a beszámolót Sza­bó Miklós, a bizottság elnöke tartotta meg. A beszámolót szá­mos felszólalás követte. Toma­hat csak az egyik oldalon a megbecsülés. És értelmiségünk napjainkban is megmutatta, hogy átérzi felelősségét társa­dalmunk haladása iránt. És ez nem pusztán szakis­meret, vagy műveltség kérdése, hanem öntudat kérdése is. Mert nem elegendő iskolai végzettség ahhoz, hogy átérezve nagy cél­jaink nagyszerűségét, a szocia­lizmus építésében, „ebben a ha­talmas szerkezetben” minden munkaütem, a szerkezet minden csavarja pontosan illeszkedjék, ehhez lelkesedés, az átérzés hö foka kell. A tudat, hogy a célok, amelyeket a Tanácsköztársaság is kitűzött, de amelyek most állanak előttünk, a megvalósu­lás előtt, csak akkor nyernek be­teljesülést, és minél gyorsabb beteljesedést, ha egész népünk összeforrottan munkálkodik ér­tük. Ezt az öntudatos, lelkes mun­kát várja művelődésügyünk. A burzsoázia — idézzük még egy­szer az 1919-es kiadvány sza­vait, — jól értette módját, hogy elhomályosítsa a nép öntudatát. Nekünk pedig jól kell értenünk ahhoz, hogy népünk öntudata csodálatos erővel kibontakozzék, s „művelt fők sokasága” teremt­se meg a boldog emberek hol­napját. SB. sovszki István többek között ezt mondotta: — Ne hallgasson egyikőnk se a nyugati propagandára, amely­nek fő terjesztői a volt nagybir­tokosok, magyar tőkések és ki­szolgálóik. A maguk érdekében beszélnek, régi hatalmukat sze­retnék visszakaparíntani. A gyűlés ezután nagy lelkese­déssel fogadta azt a határozatot, hogy küldjenek levelet az Orszá­gos Béketanácshoz. A levél, ame­lyet a bizottság valamennyi tagja aláírt, többek között ezeket mond­ja: „Mindennapi munkánkkal, szocialista hazánk erősítésével szolgáljuk a tartós béke ügyét. A község lakossága hőn óhajtja a tartós békét, éppen ezért örömmel üdvözli a nagyhatalmak vezető államférfiainak csúcstalál­kozóját. Bízik abban, hogy a tár­gyalások során eredményeket ér­nek el az általános lefegyverzés, a német kérdés békés megoldása terén és a többi vitás nemzetközi kérdés megoldásában.” A nyíregyházi járásban számos községben tartották meg a bizott­ságok újjáválasztását. örvendetes, hogy ezekben a községekben, Pa­szabon, Nyírpazonyban, Kótaj- ban, Balsán az új bizottságok 40 százaléka falusi dolgozó paraszt­asszony, nő. 2 Megbecsülés és felelősség

Next

/
Thumbnails
Contents