Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-22 / 94. szám
Messze lehet Tiszaszalka Tiszavidtől 4 Eredményes a beiskolázás megyénkben liibb a munkát, paratst származású diákok jelentkezése Mew mindenkinek ugyan. Akik gyalog akarnak menni Ti- Muurealkáról Tiszavidrc, azoknak egy félóra járásnyira sincs. Van azonban egy ember Tisza- szalkán, pontosabban a gépállomás igazgatója, akinek gépkocsija, egy tucat motorkerékpárja, fürge járású Zetorja és egyéb gépei vannak, mégsem jutott két hónap óta a szomszédos községbe. Igaz, hogy egy egész járás gépesítési gondja nyomja az igazgató vállát és nemcsak Tiszavid van a világon — mondhatnák a védői. Az éremnek van azonban másik oldala is. Két hónappal ezelőtt az igazgató elvtárs elvállalta, hogy a szomszédos fiatal termelőszövetkezeti községet patronálja. Ennek hírét vették a vidiek is és néma gyermeknek anyja sem érti a szavát elv alapján üzentek az igazgatónak, megmondták náluk mikor lesz gyűlés, szeretnék, ha tiszteletét tenné. A figyelmességük kárbave- szett. Most azon törik a fejüket, hogy azt a mustra lovukat, amivel szántani már nem tudnak befogják és elmennek az igazgatóért. Ha ez sem használ, akkor más patronánst kérnek a megyei pártbizottságtól. Cs. B. Egy villamos sirámai " Vidáman ficánkolva, csilingelve viszem ölemben az embereket és gyerekeket kirándulni a Sóstóra. Tudom, hogy engem jobban kedvelnek, mint az autóbuszt. Én a szép erdőn keresztül viszem utasaimat, az autóbusz pedig az erdőszéli országúton. Azt nem szeretem, amikor az emberek az oldatomon csüngnek. Tudom, hogy item passzió belém- kapaszkodva száguldani. Az ölembe ném tudnak ülni, mert annyi sokan vannak, így hát kiszorulva kapaszkodnak. Sajnálom őket, jobban csak azokat, akik bepréselődtek. Egymást tapossák és a gyerekek sírnak, mert nyomják őket. Sokan szitkozódnak az ilyen állapot miatt. így volt ez húsvét- kor is. * Azért panaszkodom, mert majd megszakadtam a teher alatt, ugyanakkor a Beloiannisz- téren és Sóstón is ott hevertek a többi villamosok. Sóstón két kocsiból álló sin- busz rostokolt, a vezetői a hűvösben sört ittak és viccet mondtak. Nevetve nézték, hogy a forgalmista belémgyömöszölte az embereket. A Beloiannisz téran két villamosra való utas szeretett volna Sóstóra utazni, de aki nem ügyeskedett, az lemaradt. A nyitott kocsi meg ott állt a mellékvágányon. Sőt, a végállomáson is több villamoskocsi hevert. Sokan szóltak ezek , miatt a forgalmistáknak, de az ' volt a .válasz nekik, hogy ha nem tetszik, utazzanak gyalog. Tudtak volna segíteni a bajokon, de inkább elnézték, hogy az emberek bosszankodtak és kényelmetlenül utaztak. Itt a tavasz, jön a nyár. Mi lesz, ha nem változtatnak ezen a helyzeten? Oh, bárcsak lenne, akj megérti sirámaimat! Segítsenek a bajon a vasút vezetői, hogy ne kelljen az emberek előtt . szégyenkezni sem nekem, sem gazdámnak, a MÁV-nai?. (Egy villamos, „aki" szégyeli a vasutasok hibáit.) Lesz még híre Hetének is HETE... A község nevének olvasásakor bizonyára sokan maguk elé képzelik a megye térképét és gondolatban próbálják keresgetni. Hete...? Ugyan merre is lehet. ..? És valóban, erről a beregi kis községről keveset szólt még eddig a krónika. Története is nagyon egyszerű. Régebben, abban a másik világban a falura terpeszkedő négy urasággal és a földdel küzdöttek s mindkettő erős ellenfél volt. Az elsőtől megszabadultak, de a makacs beregi föld nem akarta megadni magát... A fegyverük is gyenge volt ebben a küzdelemben; a cselédsorsból maradt örökséggel nehezen lehetett a szurkos fekete talajt engedelmességre bírni. Az emberek egyszerűek, igénytelenek. A szűkmarkú határ csak garasonként fizette meg a ráhullatott verejtéket s ők a földhöz idomultak — vagy megunva a küzdelmet, más vidékre, más munkahelyre vándoroltak. KÖZBEN, már tíz esztendővel ezelőtt, az újföldesek egy része összefogott. Gazdálkodásuk nem volt olyan éveken keresztül, ami hozzájuk csábította volna a középparaszttá lett gazdákat. Keserves, hosszú utat kellett meg- .iárniok, míg kiharcolták a megbecsülést. S az idén már közös gondolatokat érlel a hetei határ. .. Nem csinálnak világrengető dolgokat. Mégis, az összefogásnak az első jelei azt mutatják, hogy szinte egy évszázad egy- hely ben-valós ágát száműzik maguktól. Mert ugyan kinek jutott még eszébe is egyéni korukban, hogy legelőt törjenek fel, siló- kukoricát termeljenek’ Hol volt az az erő, amely most már kéKülönösen a termelőszövetkezeti járásokban emelkedett a továbbtanulásra jelentkező fiatalok száma az idei beiskolázásoknál. Míg az eddigiek alapján, közel [ hatvan százalék volt a középiskolákban tanuló gyermekek között a munkás, paraszt származású tanuló, az idei jelentkezések az első osztályokban mintegy 65 százalékra emelkedtek. Várja a fiatalokat a mezőgazdaság A jelentkezések általában helyes arányokban oszlanak meg az iskolák között. Némi eltolódás mégis tapasztalható. A leány- gimnáziumok iránt viszonylagosan nagyobb az érdeklődés, míg a fiúgimnáziumoknál kisebb, lemaradás van a jelentkezésben. Az ipari technikumokba viszont aránylag több fiú jelentkezett. A mezőgazdasági szakterületek iránti figyelem is. kisebb az ipariaknál. Ez arra mutat, hogy a beiskolázást megelőző időkben nem volt kielégítő a fiatalokkal való foglalkozás a pályaválasztást illetően. Ha jobban ismernék azokat a távlatokat, amelyek megyénkben is a mezőgazdaság területén várják a képzett munkaerőket, fel‘éllenül elmaradna az eltolódás az ipari szakiskolák javára. Megyénkben igen sok szakembert vár a mezőgazdaság. a nagyüzem, a gépesítés. A közeljövőben több ilyenirányú képzés lesz megvalósítva, mint az eddigiekben. Sokan választottak gyakorlati munkát Az egyetemekre a középiskolát * végzettek mintegy fele kérte felvételét. . Természetesen, ilyen arányban képtelenek lennének egyetemeink a felvételeket teljesíteni. De itt is, a jelentkezéseknél helyesebb a kép az elEzen a képen a TVD-6 típusú sorvető gépet látjuk munka közben. A vetőgépre szerelt permetező tankokból szu- per-szclektív vegyszeres gyomirtószert permeteznek a vetéssel egy időben a talajra. Vegyszeres gyomirtással egybekötött kukoricavetés r a Kemecsei Állami Gazdaságban A Kemecsei Állami Gazdaságban több, mint háromszáz holdon termelnek hibrid kukoricát. A, kukoricatermeléssel foglalkozó brigádok bekapcsolódtak a harminc mázsás mozgalomba. Hogy célkitűzésüknek eleget tegyenek1, alaposan még'kell szervezniük a termelést. Az összes kukoricájukat géppel vetik, egy részét négyzetesen, más részét sorosan. Nagy segítséget kapott a gazdaság azáltal, hogy a vetésterület egy részén vegyszeres gyomirtást alkalmazhatnak. , múlt évinél, bár hiba itt is akad. Helyes, hogy , megyénk adottságai, illetve szükségletei szerint viszonylag többen jelentkeztek a tavalyihoz képest pedagógus pályára, tanárnak, tangónak, óvónőnek. Megfelelő a mezőgazdasági és műszaki felsőbb iskolákra történt jelentkezések számaránya is. Sokan gyakorlati munkát választottak, s később, levelező úton kívánják folytatni tanulmányaikat. Az idén általában jobb volt a munkás, paraszt származású fiatalokkal való foglalkozás, mint addig. Különösen a kevésbé felkészített, kis falusi, vagy tanyai iskolákból középiskolába került tanulókkal törődtek többet a pedagógusok. A kisvárdai leánygimnáziumban például mindjárt az év elején megszervezték a külön foglalkozásokat, s a rátermettség szerinti foglalkoztatásokat is. A mátészalkai gimnáziumban a most érettségizők közül az évek folyamán mindössze 0,9, tehát még egy százalék sem morzsolódott le. Felkészítés a munkáséletre Érhető, hogy a kisebb tanyák, faluk esetleg még nem is szakosított iskolái nem tudták úgy felkészíteni a gyermekeket, mint ahogyan egy városi, nagy iskolában tanuló gyermek felkészül* nagyobbrészt, értelmiségiek és alkalmazottak esetében erős szülői segítséggel. A külön foglalkozások ezeket a viszonylagos lemaradásokat pótolni tudják, s biztosíthatják, hogy a továbbtanulásban helyes arányban legyenek képviselve a munkás és a paraszt származású gyermekei?. Az iskolareform a gyakorlati élethez mindinkább közelíti iskoláinkat. Egyre jobban teret kap a munkás életre való felkészítés, a szakismeretek fontossága. Az idei beiskolázás általánosságban már arra mutat* hogy ez a folyamat természetes érdeklődéssel már megindult. Bár még például túlbecsülik az ipari pályát a fiatalok, s nem Új-tékelik eléggé a mezőgazdaságit, viszonylag mindkettőre több a jelentkezés, mint az általános gimnáziumokba. Ezen a folyamaton csak az iskolareform segíthet, és segít is a következő években. Az ugrásszerűen megnöveke- i dett továbbtanulási számarány- j nyal, — főként a termelőszövet- j kezeti járásokban — nem áll egyensúlyban a diákotthonok férőhelyeinek száma. Ez nehéz feladat elé állítja iskoláinkat. ! Bár a diákotthoni nevelés a legkívánatosabb, ezt minden vidéki jelentkező tanulónak nem tudják biztosítani, annak ellenére, hogy tovább bővítik a diákotthoni férőhelyeket. pes megoiuaiu a vizgazaaikodását, hogy termékennyé tegye a makacs sziket; hogy mesz- szebb lássanak az emberek a saját, keskeny mezsgy éjeken túl? Most már csírázik a mag, izmosodik az új erő, amely ezekre és még sok másra is képes. MONDJÁK, zötyögős még az összetartás szekere. A régi szövetkezeti tagok úgy érzik, elvesznek a felduzzadt családban, kevesebb a szavuk, mint kora» ban. De... ez a fejlődés rend- | je... És mindemellett van, lehet szavuk elegendő. A vezetőségben arányosan vannak régi és új tagok Az új . elnök, Farkas Antal, támaszkodik a régiek nagyüzemi tapasztalataira. Munkakedvben különben nincs j hiány. Azt tartják, ha úgy dolgoznak, mint egyéni korukban, akkor nem csalódhatnak és száműzheti^ a kétkedést, amely ■ még fészkel bennük. Maga a 1 gazdálkodási terv is olyan, hogy ; szorgalomra, odaadásra buzdít. A ! községben az elmúlt évihez vi- j szonyítva kétszeresére növekszik , a cukorrépa, burgonya, kukon-; ca területe Magkendert eddig j nem termeltek, most az is lesz.] Már ássák a silógödröket és; az építő brigád juhaklot készít. Az állattenyésztés lesz a fő jü-1 vedelemforrásuk. A borzdeves1 szarvasmarhát honosítják meg.' Ebben a nyolcszáz hold szántóterületű községben százötven szarvasmarha került a közösbe s hetven tinót adnak el sőreként. DEREKASAN megküzdenek a heteiek a földdel és biztosra veszik. hogy véglegesen győzedelmeskednek felette. Ez az eltökéltség érződik a tagok, a vezetők minden szavában. 1 Az SÍSKGN-6 típusú szovjet négyzetbevető gépre nines permetező tartály szerelve, így a képen a permetezést végző traktor lathaló. Megyei méliészankét Nyíregyházán A Szabolcs-Szatmár megyei Tanács VB. mezőgazdasági osztálya és a Nyíregyházi Kertészeti Technikum április 24-én, vasárnap délelőtt méhészeti ankétot rendez. A méhészek a technikum Ilona tanyai tangazdaságában gyűlnek össze, ahol ,,A méhcsaládok kezelése tavasztól akáchordásig” és „Á méhcsaládok hasznosítása a j gyümölcstermelésben” címmel [hallgatnak előadásokat. Előadás j után gyakorlati bemutatót tarta- ! nak, majd megvitatják az időszerű méhészeti ■ és gyümölcster- I -nelési problémákat. HALLOTTUK, hogy a szódavíz körüli problémákat pár napon tielül megoldják Nyíregyházán. Mivel a szikvízhiánynak elsősorban az üvegek kevés mennyisége az oka, a vendéglátóipari szakemberek göngyölegbővítés ügyében intézkedtek az illetékes helyeken. Reméljük, sikerrel.. ! T
