Kelet-Magyarország, 1960. április (20. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

Szép volt a nyitó előadód, gazdag a további műsor Megfelel « híi jV ehéz napirendre térni 1 olyan események felett, amelyek az emberek nagy tö­megeit érintik és foglalkoztat­ják. így vagyunk most mind­nyájan a nyíregyházi színház megnyitásával. Már a megnyitó előtt számtalan sürgető kérdés elhangzott, de még több azóta. Hogyan, mi lesz tovább? Sokan még arra is kíván­csiak, — akik, persze, sokan, nem vehettek részt a Bánk bán előadásain, — milyen volt maga az előadás, bevált-e fű­tés, kényelmes-e az ülés, s még más dolgokra is. És az előadásnak is tartozunk azzal, hogy elismerően emlékezzünk meg a Csokonai színház szép teljesítményéről, s a vendég művészek, — az Operaház tag­jainak, — élményt nyújtó sze­repléséről. Az első napon meghívott éne­kesek léptek színpadra a deb­receniekkel: Király Sándor, Vá­mos Ágnes és Fodor János, az Operaház tagjai. Velük Tessé- nyi János, Varga Magda. Osz- vald Gyula, Virágos Mihály, Halmi László és Kovács István. A debreceni MÁV Filharmoni­kus Zenekart Rubányi Vilmos vezényelte szép stílussal. Ki­emelkedő alakítást nyújtott a gyönyörű énekhangú Vámos Ágnes, Melinda szerepében. Pe­tur bán mind megformázásá- ban, mind hangjában Fodor Já­nosnak köszönhette hű színpa­di életre kelését. Virágos Mi­hály Tiborc szerepében mara­dandót adott a színház közön­ségének. Mind játékban, mind éneklésben kitűnő volt Varga Magda, a királynét alakító deb­receni művész. A másnapi elő­adáson Szellő Lajos és JMarsay Magda gazdagították az elisme­résre méltó alakítások sorát, a bán és Melinda szerepében. E cikk rövid ahhoz, hogy hosszab­ban foglalkozhatnánk az elő­adással. De feltétlenül említe­ni kell a szép, egyszerű, de na­gyon hatásos díszleteket, jelme­zeket. A korábbi előadásokhoz képest sokat fejlődött az együt­tes munkája, ami Vámcs László rendezésének köszönhető. C áinetben nem mél'atlanul ^ hangzott, el itt is. ott is. Ez igen, ez már színház, itt már érzik a színház nagyszerű le­tínalmaknak a nyíre« operánkkal nyílik meg a szín­ház, annál is inkább, mivel Er­kel évforduló van. Nem érdektelen, ha megem­lítjük azt a tényt, hogy az első nyilvános előadásra több mint kétezer igény futott be a jegy­pénztárhoz. Igen sokan marad­tak tehát le az előadásról. És örömmel közöljük ezért, hogy a Bánk bán április 18-án is­mét színre kerül, és május ötö­dikén ifjúsági előadás kereté­ben is bemutatja a Csokonai színház. A színház tehát jó, gyönyö­^ rű, kitűnő akusztikája, kényelmes, és viszonylag nem is drága üzemelésű. Előzetes számítások szerint nem lesz rá­fizetéses, ami ugyan annak is kö­szönhető, hogy nem saját tár­sulattal játszik. A napokban ál­lapodtak meg a debreceni Cso­konai, a miskolci Nemzeti, a Déryné, és a békéscsabai szín­házak vezetői színházunk veze­tőségével a következő hónapok műsorában. Mindnyájan irigjr- lésre méltónak találták színhá­zunk helyzetét, ugyanis négy-öt színház legjobb produkcióinak egy helyre tömörítésével előadás ellátottságunk pillanatnyilag minden vidéki város helyzeté­nél jobb, sokkal jobb! És ha ehhez hozzávesszük azt, hogy Budapestről, a nagy színházak­ból is kapunk műsorokat — ezt sajnos előre nem lehet látni még, de példa már is van, — valóban, kiváltságos helyzetben vagyunk vidéken. Itt jegyezzük meg mindjárt, hogy május nyol- cadikán a Budapesten hosszú ideje nagy sikerrel futó elő­adást, a „Tizenkét dühös em- ber”-t láthatjuk színházunkban, q „teljes budapesti szereposztás­ban, Éppen a napokban történt a megegyezés, A továbbiakban tehát - széles lehetőségek várják a színházat. Július 31-ig hatvankilenc elő­adásra kötöttek már szerződést. Ez annyit jelent, hogy átlago­san heti négy előadás lesz szín­házunkban. De több, mert al­kalomszerűén még bővül a program, a műsor. És most né­hány darab ízelítőnek: Április 4—5: Hervé: Nebáncs- virág, a Déryné Színház elő­adásában. Kilencedikén a Buda­ylinzi színház bök, egyszóval négy-öt színház repertoárjának szíhe-java. A na­gyobb. nagy színpadot igénylő darabok természetesen a sza­badtériszínpadra vannak tervez­ve, ahová a jegyeket, úgy adják ki, hogy mindjárt mellékelik a kőszínház jegyét is, hogy rossz idő esetén fennakadás nélkül fedél alatt is megtarthassák az előadást (két részletben). t£zó volt arról, hogy bérle­^ teket bocsát ki a színház. Ez valóban meg is történik, bár valószínűleg csak ősztől, mivel a nyári időszakban a bérlete- zést nagyon zavarná a szabad­téri színpaddal való kombiná­ció. De addig öt előadásra előre lehet jegyet biztosítani, főként az üzemi, vállalati szervezőkön keresztül. A helyárak nem drá­gák, tíz forinttal kezdődnek, és két forintos ugrásokkal az első sorok húsz forintjáig emelked­nek. De a látás és hallásviszo­nyok az erkély legutolsó sorában is kitűnőek, rossz hely nincs eb­ben a korszerű, remek színház­ban. Még ennyit: a József Attila Művelődési Ház felszabadul színházi mivolta alól, s nagy le­hetőségeket tar az öntevékeny előadásoknak. Nagy termében klubszórakozás, tánc és más ta­lálkozók is helyet kaphatnak. Megnyílt a színház. Köszönjük a Csokonai Színház társulatának a szép, gondos előadást, és vár­juk a sikerült előadások sorát minden, nálunk vendégszereplő társulattól. S. B. A tanyában néma csend volt. 1944. október 31-én, szombaton még ott voltak a németek. Ké­szültek, hogy felrobbantják a malmot, a raktárakat, benne a kincset érő, a cselédek egy évi munkájának gyümölcsét: a ren­geteg terményt. De elkéstek, lg- néczi Ferencben a csend, az őszi szél furcsa érzést keltett. Nem tudta elképzelni: miért tűntek el egyszerre a németek? Tá­madnak? Menekülnek? Előző nap már közelről hallatszott az ágyúzás, a tankok morgása. vegoje. Az előadások igazolták, hogy a színház műszaki felsze-elése bevált. Ugyanúgv a fűtés. a légtisztí'ás is. Kisebb zavarok azért adódtak, de ez a gyakor­lat hiányából származott. Egye­dül a büfé az, ami ellen kifogás merülhet fel. Ez ugyanis kicsi, nagy'a tolongás körülötte. Szép. de nem lehet elcsukni. Ezen a későbbiekben javítani, tőkéié’e- síteni kellene. Meglepetést okozott sokak­nak. akik olvasták más folyó­iratban. hogy a színház a Ma­gyar elektrával nyit, a Bánk án nyitó színrekerülése. Való, '"1C- korábban a Magyar eleki- ra 'lt tervbevéve, de sokkal ha nagy nemzeti pest Táncegyüttes szerepel. Ti­zenkettedikén és tizennegyedi­kén a Csokonai Színház hozza el a Bernarda ház-at, és most Pesten futó Fekete ventillátor-t. 17-én a furfangosok megyei baj­nokságát rendezi meg az ŐRI, és mint már irtuk, 18-án a Bánk bán következik. Dátum szerint ennyi elég. De néhány előadást még említsünk, válo­gatás nélkül, innen is, onnan is a hosszú programból, a nyár derekáig. Látni fogjuk Darvas: Kormos ég című darabját, Shakespeare Makrancos hölgy c, Jókai: A kőszívű ember fiai című, Brecht: Koldusopera című darabját, színrekerül többek kö­zött A vígözvegy, s más klasz- szikus operett, és mai zenés vígjáték, operák, mint a Varázs­fuvola, a Pillangókisasszony, és mai magyar és külföldi dara­Óvatosságból nem az utca, ha­nem a csűr felé vette az irányt. A magtár előtti kövön csak úgy kopogott a bakancsa. Ismerős, megszokott volt minden ajtó, minden sarok, minden épület tjgy talált mindent, ahogy más­kor. Megállt az egyik csűr mel­lett. Tekintete messze siklott. A határra, az acélos búzát, a kin­cset termő földre. Hej, mennyit gürcölt benne! Hajladozott, reg­geltől estig. Cselédként. Egy lMtonát vett észre. Felé­je közeledett. Mozdulni sem mert. Nézte szótlanul. Ruhája, sapkája nem olyan volt, mint a magyaroké. A németekéhez sem hasonlított. Csak nem...? Eszé­be jutottak a tanyagazda szavai. Miért én kerültem elé? Csalá­dom van! Gyerekeire, szeret­teire gondolt. A katona köze­ledett. Pufajkában. Téli sapká­ján csillag volt. Most már fel­ismerte: szovjet katona volt. Nem látott még soha, de a vas­tag kabátról, az ötágú csillagról sejtette. Észrevette a katona is, hogy ő ott áll a csűr sarkánál. Már csak pár lépés válasz­totta el egymástó! őket. Az ide­gen megállt. Ránézett Ignéczire. — Germán jcszty? — kérdez­te. Tuzsér és homorú holnapja EGY ÉVE még vetés sarjadt Tuzsér és Komoró határában azon a 100 kát. hold területen, ahol most egy nagyüzem: faátrakó és feldolgozó tilep nő ki a földből. A volt búzatáblák helyén nagyobb darab kenyér: sokszáz dolgozó­nak munkaalkalom terem. Tavaly az első tavaszi napokon kotrógépek exkavátorok, talaj- gyaluk érkeztek a területre és pár hét alatt dombokat, völgye­ket tettek egyszintűvé. Több, mint 350 ezer köbméter földet „mozgattak” meg, hogy aztán megkezdődhessen az építkezés. A négyesszámú főközlekedésű utat „elvezették”. Ezen a szakaszon az út most már megkerüli a 100 hol­das területen épülő faátrakó tele­pet. Megkezdték a telepen 13 kilo­méter vasúti vágány építését is: a széles nyomtávúval párhuzamo­san építik a normál nyomtávú vágányt. Üzemépületek, műhe­lyek, irodák, lakóházak falai nő­nek az ég felé a kőművesek keze munkája nyomán. ÜGY KELL AZ IPAROSÍTÁS ennek a tájnak, megyénknek, mint éhezőnek a harapás kenyér. 106 millió forintos beruházást valósítanak meg itt Tuzsér és Ko­moró határában. Munkát biztosí­tanak sokszáz embernek a lak­helyükhöz közel, olyanoknak, akik régebben messzire jártak és családjuktól távol dolgoztak. Most az építésnél kétszáz munkásnak biztosít jó kenyeret az új létesít­mény, s ha kész lesz, a nagy­arányú gépesítés mellett még többen fognak dolgozni. A Szovjetunió felől hazánkba érkező fűrészárut, bányafát és egyéb fát fogják itt átrakni a szé­les nyomtávú vonatszerelvények­ről. Szortírozás és részben fel­dolgozás után továbbítják majd az ország különböző vidékeire, a rendeltetési céljuknak megfele­lően. Ezzel a létesítménnyel Zá­honyt tehermentesítik. A NAGY MUNKAHELY dolgo­zóival közölte a 6. sz. Mélyépítő Vállalat vezetősége, hogy 1962. december 31-re kell befejezni az építkezést, hogy aztán kezdetét vegye a faátrakás, a termelés. A munkások ismerik a felada­tokat. Tudják, hogy az ő kezük jó munkája és a szorgalmuk biz­tosítja Tuzsér és Komoró képé­nek megváltoztatását, az emberek boldogabb holnapját. A jó munka- alkalom, a jó kereset többek közt szociális és kulturális felemelke­dést is jelent. Nagyobb darab kenyeret az asztalokra, több és szebb ruhát a felnőttekre és gyerekekre, szép új házakat és új utcákat a községekbe. A MUNKAHELYEN dolgozó brigádok versenyeznek a minő­ségi követelmények fontos betar­tása mellett a terv túlteljesíté­séért és a határidők lerövidíté­séért. A munkák jól haladnak. A főépítésvezetőség úgy látja, hogy legalább hat hónappal a határ­idő előtt, 1962 nyarán jelenteni tudják majd a beruházási prog­ram teljesítését. O. A. c4. íiizteimaltidf — Nincs — rázta a fejét lg- néczi, s kezet nyújtottak egy­másnak. — Drasztutye — mondta a katona, s elindultak a tanya fe­lé. Amíg elérték az első cseléd- házat, beszélgettek, vagy inkább csak törekedtek megérteni egy­mást jelekkel, kevert magyar, német és orosz szavakkal. Any- nyit megsejtett Ignéczi, hogy nem olyan ez a szovjet katona, mint amilyennek mondták... Az első közös pitvarú lakás előtt megálltak. Tolmács nélkül is tudta a vendég, hogy kik lakják a házat. Benyitott az egyik ajtón. Sok apró gyermek ült egy dikón. Édesapjuk félén­ken előre lépett. Az asszony a gyerekek liözött ült. A katona sapkájához emelte kezét és el­nevette magát. — Sok klapec — mondta, s /indult vissza az udvarra. Körüljárta a tanyát. Mire az utolsó házhoz is elértek, néhá- nyan követték őket. Tartózkod­va néztek még egymásra is a ta­nyabeliek. Mi történik? Ellenség vagy barát? A bátrabbak Igné­czi nyomába szegődtek. A kato­na vissza-visszapillantott, de amíg alaposan meg nem győző­dött. hogy valóban nincsenek a közelben németek, nem állt meg. Majd az utolsó lakásnál megállt. Ekkorra már voltak vagy tízen a tanyabeliek. Hősnek vélték Ignéczit, hogy az bátran ment a katona mellett. Egy idő­sebb bácsi odaszólt Ignéczinek. — Kérjél tőle ökröt. — ökröt? — kérdezte vissza a szót, mit sem sejtve. — Azt hát. Krumplit hordani. A tanya gazdája ugyanis előbb az uraságét hordatta be. a cselé­dei; burgonyája kint maradt a határban. Az síréhoz pedig még ..cm mertek nyúlni. Gondolták, ha a katona megengedné, for­dulnak néhányat burgonyával a halárból. Ignéczi, mint „régi ismerős” a Itatonához fordult. Magyarázott kézzel-lábbal. Nem értették egymást. Aztán az is­tálló felé vezette vendégét. Meg­mutatta az ökröket, meg az udvaron lévő igásszekereket Nehezen megértette a szovjet katona, mit akarnak a cselédek és elnevette magát. Neki szokat­lan volt ugyanis, hogy a cse­lédek még mindig féltek az úr­tól. A nevetésre bátorságra kaptak a cselédek. Nem is kel­lett biztatni őket. Gyorsan be­fogták az ökröket és a határba indultak Néha vissza is néz­tek: nem látja-e őket az ura- ság? Az bizony nem látta őket. Túl volt már akkor talán a Ti­szán is. Ignéczi pedig, a „lisztes r.cől nár”-ral, ..János bácsi”-val — mert később így nevezték el a tanyában megjelent első szovjet katonát — próbált újra szót ér­teni. Negyvennyolc család la­kott a kemecsei Haas-tanyán Nem igen volt már kenyerük, még rántásnak sem volt liszt a kamrájukban. Ezt is adott ..János bácsi”. Nemcsak akkor, hanem később is. A tanya negy­vennyolc családját 1943 szep­tember l-in „János bácsi” látta el liszttel, ő gondoskodott a ma­lom üzembe helyezéséről is. Molnároskodott, csakhogy le­gyen liszt, kenyér a tanyabe­lieknek, meg a környező lako­soknak. Mindezt a vámkereset­ből adta, a magtárakból, amit a németek nem érkeztek felrob­bantani. S ahányszor „János bá- csi”-ra. az idős lisztes malnár”- ra gondolnak a tanyabeliek, mindig hálával telik meg szí­vük. Nagy Tibor. % get rendeznek hazánk felszaba­dulásának tizenötödik évforduló­ja alkalmából. Az ünnepély után közös vacsorára jönnek össze a tsz dolgozói a honvédekkel ts családtagjaikkal. A vacsorát reg­gelig tartó tánc követi. ,\ nyiregyn“,, __ , kiub épületebévorsegi lisz- vasari-riUs har- m3av órái kezdettel •délután 5» q* JÄS 1-parasztok és katonák közös fels*a a íási ünnepsége a Tiszti-klubban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents