Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-18 / 66. szám

550 szabolcsi fiú sej»íf Bőd rogk ereszt ú i’ou a tíz- le^czclö csatorna építésében 100 lány nyári táborozása Baiaionbogláron Uílörccsapalunk méltóképpen akarja megünnepelni hazánk felszabadulásának jubileumi évfordulóját A KISZ megyei bizottsága már­cius I6-án, szerdán tanácskozást hívott össze a városi KlSZ-bizott- ság Zrínyi Ilona utcai helyiségében., E.zen részt vettek a járási KISZ- titkárok, a középiskolai KISZ- szervezeteket segítő tanárok és a középiskolák KISZ-szervezeténsk titkárai. Mintegy íélszáz résztvevő előtt Lápok András elvtárs, a KISZ megyei bizottságának tit­kára ismertette a nyári építőtábo­hogy a szabolcsi fiatalok közül 550 fiú vesz részt a bodrogks- resztúri vízlevezető csatorna épí­tésében, 100 lány pedig Balaton- bogláron az almaszüret munkájá­ban és a szőlőkben segít. Megbeszélték azokat a tenniva­lókat is, amelyek megoldására várnak a középiskolai KlSZ-szer- vezetek munkájának további ja­vítása érdekében. Élénk vita kö­vette az ismertetést, tizenketten szólaltak fel. r t T ttörőcsapatunk tagjai — ^ mint szerte az egész or­szágban az úttörők — szüleik, idős emberek és a pedagógusok elbeszéléséből ismerik azt a régi világot, amelynek 1945. április • 4-én örökre vége szakadt. Az úttörő pajtások a ma valóságát élik.s boldog, gondtalan a gyer­mekkoruk. A vállaji úttörők, a II. Rákó­czi Ferenc úttörőcsapat tagjai, már az elmúlt év szeptemberé­ben megkezdték a készülődést április 4 méltó megünneplésé­re. Juhász Mária és Löchli Mar­git őrse vállalkozott, hogy a községi temetőben nyugvó hő­sök sírját gondozzák. Most. márciusban újra hozzákezdenek a sírhalmok szépítéséhez. Eltá­volították a gyomokat, sárga ho­mokkal szórták be a hantokat és készülnek a virágok ülteté­sére.. Tavaly, az úttörők ké­résére a temetővel szembeni parkot „Hősök Kertjének” nyil­vánította a községi tanács. A pajtások sok szép fát ültettek ei -ebben a parkban és elhatá­rozták, hogy felszabadulásunk jubileumi ünnepe alkalmából emlékfákat ültetnek. A „forradalmi nyomolvasó mozgalomról” sem feledkeztek meg a pajtások. Már régen gyűjtik, a felszabadulás és a* azt követő tizenöt év esemé­nyeit a község történetéből, s ezeket a „Hősök Könyvében” helyezik el, amit az évforduló­ra ízléses kivitelben elkészíte­nek. Térképeket is készítenek az elmúlt évek eseményeiről. Egyik térkép községünk és környéke felszabadításának mozzanait is­merteti. A másik Vállaj tizen­öt éves fejlődését mutatja be sok fényképpel, amelyek létesít­ményeinkről készültek. Az ün­nepi kiállításon helyet kap köz­ségünk új, termelőszövetkezet! élete is. A pajtások áldozatkész mun­káját községünk különböző tár­rokkal kapcsolatos feladatokat, valamint a középiskolákban vég­zendő KISZ-munkát, Az előbbiek­kel kapcsolatban elmondotta, Megszépült egy Tendéglátó üzlet a Dimitrov utcán Mindenképpen dicséretes tö­rekvés a Nyíregyházi Vendéglátó- ipari Vállalat részéről az, hogy kisvendéglőkké alakítja üzletei jórészét, rendbehozza, barátságo­sabbá tegye a városban található „talponálló” kocsmákat. A vendé­gek örömmel nyugtázták például, hogy a forgalmas országos főút­vonal mentén lévő Dimitrov ut­cai huszas („Budapest”) kocsma újra megnyílt a napokban. Még­pedig kifestve, kicsinosítva, neon­világítással felszerelten. Minderre jelentős összeget költött a válla­lat. É* mint elmondották: terv szerint konyhával felszerelt kis­vendéglővé alakítják át a jövő­ben. Esetenként addig' is hurka­kolbászt és más ételt is kap az ital mellé a megszépült „húszas­ba” betérő vendég: NY IRT TÁJ A K, NYÍRI EMBEREK A macedóniai földrengés következ­tében „eltűnt“ egy Jolyó BELGRAD, (MTI): A múlt szombaton cs vasárnap erős föld­lökést észleltek Észak-nyugat Ma­cedóniában, A földrengés okozta károk igen nagyok. Kétezren haj­léktalanná váltak, egy ember éle­tét vesztette és ötvenen megsebe­sültek, A Szlatinszka folyó a földren­gés .által létrejött szakadékban eltűnve földalattivá vált: Sztalina község határán túl szombat óta sehol sem jelenik meg a föld szí­ne felett. MEG-MEGLOCCSAN a Tisza vize, s a szép szomorúíüzek szomjasan isszák a tavaszi leve­gőt. Ide kunkorodik a szom­szédból a Tokaji hegy süvege, s a környéken takaros épüle­tek nyújtóznak. Az épülő új lakások körül a friss malter illata keveredik a márciusi ker­tek parfümjével, ahol szorgos kezek, éles szerszámok forgat­ják a veteményeknek a fekete, zsíros földet, A FALU SZÉLÉN, az ország­út mellett hosszú, lapos épület található: Szüntelenül gépek zakatolnak itt, s 186 ember ha­jol a színes bőrök, a formásodó cipők felé. Valóságos gyár ez már, s nevét nemcsak az or­szágban, külföldön is jól isme­rik: ez a rakamazi cipész szö­vetkezet. 1947-ben alakult, 16 cipész kezdte. Kölcsönpénzekkel indul­tak, mert anyag kellett. Két hó­napig a szövetkezet tagjai fize­tést sem kaptak, mert minden fillért anyagra költöttek. Meg­érte. Azóta korszerű gépi beren­dezést vásároltak, 130 szakmun­kás, 20 ipari tanuló és számos betanított dolgozó készíti szov­jet exportra a balerina-lányka cipőket, az angol nőknek a sportcipőkét, a nyugatnémetek cipőit, a különféle gyermekcipő­ket, a divatosabbnál divatosabb cipő-költeményeket. MOST, SZOMBATON tartják az évzáró közgyűlést, s 233 000 forint osztalékot osztanak a ta­goknak. Jut belőle. szép összeg Stomp Mihálynak is, a szövet­kezet egyik alapító tagjának, aki az egyik „frízelő” gépnél dolgozik. Kékszemű, markánsarcú, fia­tal férfi Stomp Mihály: 38 éves, családos. A 7 éves Zoli, s az 5 éves Annuska várja puszival, öleléssel minden délután. Nem­csak áz üzem vezetői, hanem munkatársai is így ‘ beszélnek róla: A rakamazi tanácstag — Miska becsületes gyerek ..; Rendes ember ... S a rendes ember otthon is rendes ember lehet, hiszen ezért választották a lakókörzetben, a Zrínyi utcaiak tanácstagnak. MÁR RÉGI VAGYA volt a Zrínyi utcának, hogy a gyere­kek a késő esti órákban ne bo­káig sárban gyalogoljanak haza. Járdát akartak, de a tanács na­gyobb beruházásokra, fontosabb, ennél is sürgetőbb beruházá­sokra fordította pénzét. A tanácstag, Stomp Mihály szavára összefogott az utca: szerszámot fogott mindenki és elkészült a járda. Amikor a tanács kiadta a rendeletet: nem szabad nagyobb tételekben a községből kiszállí­tani a burgonyát, Stomp Mihály, a tanács tagja magyarázta még az embereknek, hogy csak a fe­ketézők, az üzérek járnak jól, — igaz, hogy felverik a burgonya árát—, de ennek a fogyasztók, a népgazdaság látja kárát. S a Megint súlyos közlekedési baleseteket okozott az ital Kedden, március 15-én Vékony István, az 53-as AKŰV gépkocsi­jával egész nap a tiszadobi bor­forgalmi vállalati pincének fuva­rozott. A fuvarban Antal István, a tiszadobi pince vezetője kísérte. Este mindketten hazakészültek. Nyíregyházára. A pincevezeő egy köbméter fát vásárolt, s azt is a kocsija pakolták — engedély nélkül. Közben a pincében is 'oo- rozgatlak, s .így történt, hogy út­közben, Tiszadada és Tiszadob között Antal. István elaiudt. Mire mintegy 40—50 km-es sebesség­gel Nagycserkesz külterületére értek, a gépkocsivezető is elaludt, s már csak arra ébredt, hogy ko­csijával egy telelőn póznának üt­között. A kormányt balra rántot­ta, fejükkel mind ketten a szél­védőnek ütköztek és kizuhantak az úttestre. A teherautó oldalra dőlt, s rácsúszott a pincevezetőre, aki a helyszínen szörnyethalt. A gépkocsi vezetője nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenve­dett. Ugyanakkor éjszaka Nagyvar- sányban Kelier Péter gépkocsive­zető a Tiszaszalkai Gépállomás tulajdorát képező terepjáró trak­torral földet szállított. Beborozolt munka közben, s a vezetést ét- adta a vezetői igazolvánnyal nem rendelkező Bodnár Kálmán föld­művesnek. Ö mellé telepedett a sárvédőre. Nagy sebességgel ro­bogtak ki a kapun, s beleborul­tak az ütmen ti 2 méter mély vi­zesárokba. Mindketten megsé­rültek. Zrínyi utcai burgonyatermelők megértették a jó szót. MAGA A TANÁCSTAG, Stomp Mihály elégedett ember. Jól keres a szövetkezetben, harmoni­kus, boldog családi életet él, csak egy dolog bántja: úgy érzi, még nem tett eleget az utca bizalmá­nak. Szeretné, ha megbízói, vá­lasztói több problémával, több javaslattal keresnék fel. S hogy ez nála nem puszta szó, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy látszik rajta: valósággal szenved. Gondolatok, tervek gyötrik: ezt lehetne, meg azt le­hetne, ez kell, az kell. Ez fog­lalkoztatja, erről beszél minden­kinek, s várja, sőt' sürgeti az emberek véleményét. A Zrínyi utcai körzet jól vá­lasztott, Rakamaz pedig, meg a gyári méretű szövetkezet egyre no. fejlődik. S az emberek is így akarják..; Győri Illés György. sadalmi szervei is kellőképpen méltányolják. Az április 4-i ün­nepen a községi tanács csapat- zászlót ajándékoz a pajtásoknak s a zászló nyelébe a község tö­megszervezetei ünnepélyes ke­retek között emlék-zászlószöge- ket vernek. Ezen az ünnepen, az új csapatzászló alatt tesz foga­dalmat negyvenöt úttörő pajtás a becsületes úttörő életre, akik ekkor kapják meg úttörő iga­zolványukat. A pajtások egységes úttörő ru­hában vonulnak majd' fel az ünnepségre é« színesebb? teszi a megemlékezés napját az úttö­rők népitánc bemutatója, ének­kara és a szavalatok. Somfai Bertalan, csapatvezető. Lenyelhető miniatűr rádióadók Különböző amerikai kórházak­ban a diagnózis megállapításához eredményesen alkalmaznak köny- nyen lenyelhető miniatűr rádió­adókat. A gumival bevont tök átmérője alig két centiméter. A kenne lévő szerkezet regisztrálj* a nyomás különbségét az emész­tőszervek különböző részeiben, < továbbítja az adatokat. cAz öt'eíj aki Tisza-parti csöndes lakban él Gergelyiugornyán Nyítrai Já­nos halász. Két évtizede el­múlt, hogy a Tisza vízét tsz- sza, a dunántúli Paksról kerüli a beregi vidékre. A Duna gyer­meke a Tisza-mentén talált nyugodt napokra. Innen a há­lókkal-körül szegeit Tisza utcai házikóból indul a harcsák nyu­galmát bolygatni. Nyitrai Já­nos a hatvan év körüli halász nem látta meg a tengert, pe­dig tízéves kora óta vágyódott a végtelen vízi birodalom után. Nem futotta a hajós életre, nem tudott összekuporgatni annyi útravaló pénzt, hogy el­jusson a tengeri kikötőig. így maradt hűséges a hazai folyók­hoz. Tizenhat évig járta a Du­nát, évekig volt halászmester a biharugrai tógazdaságban, és végül a Tiszánál kötött ki. Há­lója kincseket fogott a folyót bérlőknek, közben megnősült, négy fia, született. Tizenkét éve a halászati szövetkezet megbe­csült tagja. Mikor csak vizel ,.í‘oj£w a háló Amint ráleltünk, éppen hálót kötött az „elsőházban”. Akár a neves amerikai író öreg liaio sza. Nyittat Mnos is a halász élet élményeinek gazdug tárhá­zába vezette el vendégeit. Mer ne gondolja senki, hogy manap ság már nem élmény a halá­szat és nem tartogat meglepe­téseket a halászoknak. A hall- szók élete ma is kemény, ne­héz, megpróbáltad ’.sokkal. ve­szélyekkel tarkított élet. A fo­uem látta meg a tengert lyó szeszélyes, a szerencse for- gandó, és előfordul, hogy csak vizet „fog” a kerítőháló. A halászélet ősi törvénye — egy­más segítése, — ma is sokszor eldöntője annak, mit fog a háló. A víz jó embernevelő is, és kenyéradó, gazda, meg szóra­koztató pajtás. Aki egr országot lakatott jól hallat A Tisza szerelmese, az öreg ugornyai halász tűzzel magya­rázza küzdelmeit a halakkal. Életében annyit fogott már. hogy jóllakna belőle az egesz ország, a legnagyobb harcsa mázsa négy kilót nyomott, elő­hozza a nevezetes horgot U Hévvel meséli a kerítőhálózás, a tanyázás titkait, elárulja, hogy a halak is alszanak téli álmot, most kezdenek ébredez­ni, ilyenkor még könnyebben horogra akadnak, egy hét múl­va várják a nagy harcsákat. Át-átruccannak a Szamosra is, annak finomabb a vize a Ti­szánál, több benne a halaknak- való tápanyag. — Csak egy baj van, — fog­ja halkabbra a beszédet —■ mindig kevesebb a hal. A fo­lyamszabályozás nem kedvez a halászatnak. Meg mi valahogy úgy szeretnénk „aratni”, hogy nem vetünk; ivadékot kívánna a víz, jó lenne a Túr holtágai­ban halastavat csinálni, ott, a halászás jövője... A* íis/ó egerek és a harcsa Még sokáig elmélkedik, szá­molgat és bosszúsan megjegyzi: tizenkét éve mindig akarják a halastavat, de valaki mindig elgáncsolja, nem sikerül meg­csinálni. Pedig ha meglenne, többet fogna a háló, többet ke­resnének a halászok a szövet­kezetben. Mert a halász . se k dutelésböl járta a vizet, gaz­dag zsákmányra számít. Az öreg, tapasztalt halász vé­gül a gondol: helyett újra az érdekességekkel rukkol elő. E’- monclja. alig i árják az egér­úszást. Mikor az egerek üsző csapata átkel a Tiszán, a har­csák rávetik magukat az apró vetélytársakra, es megfeledkez­nek minden óvatosságról, n ha­lászokról is. — Temérdek min­den van a Tiszában — mondja Nyítrai bácsi — a múltkorában vízimalom-kerék akadt a há­lónkba, máskor mamutcsontot fogtunk, sokszor vagyunk élet­mentésben is. Az öreg halász a tenger mo­rajlása helyett a Tisza szelíd csobogását hallgatja és már nem vágyik el innen. <Páll G.) — Tessenek elképzelni, mi­lyen élvezel az, amikor ott vergődik a harcsa, az ember belevágja a segédhorgot, min­den porcikája remeg, bírókra kel a hallal, sokszor még a karom, az öklöm is bekapja, de vonszolom a partra. Nem lehet ezt kimagyarázni...

Next

/
Thumbnails
Contents