Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-17 / 65. szám

Genf ben tegnap sárt ajtók mögött tárgyaltak a leszerelésről Genf. (MTI): A genfi leszerelési értekezlet szerdai ülése, magyar idő szerint 10,30 órakor kezdő­dött zárt ajtók mögött. A Reuter illetékes forrásra hivatkozva azt írja. hogy szerdán főleg ügyrendi kérdéseket vitattak és valószínű­leg nem maradt idő a leszerelési tervek részletes megtárgyalására. Egyelőre még azt sem tudják, hogy a két terv közül melyiket tárgyalják először. Gustav Svensson, az AP tudó­sítója a genfi tárgyalások nehéz­ségeiről ír és rámutat: mindkét fél ragaszkodik ahhoz, hogy az ő tervét, tekintsék a tárgyalások alapjának. A Reuter megjegyzi, hogy a le­szerelési értekezlet nyugati körei­ben csalódást keltett a szocialista országok küldötteinek a nyugati leszerelési tervről mondott bírá­lata. amelyet a nyugatiak „elha­markodottnak” tartanak. Két és tél millió forintos beruházással iskolát építenek grót Majláth Pál kastélyából Március tizenötödike Nyírturwliéketunyán A nyírturai Béke-tanyán is megünnepelték március tizenötö­dikét. A kultúrházban rendezett bensőséges ünnepségen a három éve alakult általános iskola tanu­lói is felléptek dalaikkal és sza­valataikkal. Petőfi Sándor forra­dalmi versei után (pl. Győz a Vi­lágforradalom) a hetvenkétéves íanítóbácsi verseivel és dalaival szerepeltek a gyerekek. 90 építőipari tanulót vettek fel Kétszáz fiatal jelentkezett építő­ipari tanulónak a megyei építő­ipari válla’atnál. A napokban volt a felvételi vizsga, ahol általános műveltségükről adtak számot a fiatalok. Közülük kilencvenet vettek fel. Ezek a fiatalok április 1-től a vállalatnál kapnak gya­korlati kiképzést, elméleti okta­tásban pedig az ipari tanuló isko­lában vesznek részt. Nyolc napi«» vizsgáztak Alapos szakmai gyakorlati és elméleti felkészütlséget követel­tek meg Debrecenben a vizsgázó kőműves kisiparosoktól. A me­gyéből nyolcán jelentkeztek és nyolc napig vizsgáztak. Sipkay Zoltán, Kovács Árpád, Horváth, Ferenc, Solymosi Mihály, Nagy Károly és Radvánszki József nyír­egyházi kőműve% kisiparosok si­keresen vizsgáztak, és megkapták a mesterlevelet. NYÍRI OBSITOSOK Ófehértó község csaknem kellős közepén, a templomok szomszéd­ságában büszkélkedett egykor gróf Majláth Pál évszázados kasté­lya. A fák között, a homokdomb tetején terpeszkedő épület uralta az egész tájat. A két végén bás- tyaszerűen emelkednek a vársze­rű tornyok és szorosan fogják közre az összekötő épületet. A régi kastélyt iskolának építik át. Két és fél millió forintot költ államunk erre a célra. A falu dol­gozói eddig százhúszezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek. A bontásnál arra is volt gondjuk, hogy a régi épületet ala­posan átnézzék és a muzeális ér­tékeket megvédjék. Előkerült többek között egy 1735. esztendőből származó — ács-jelzéssel ellátott gerenda, ebből rájöttek, hogy a kastély e részét Pethő Rozália építtette. Az értékes gerendát be­szállították a nyíregyházi mú­zeumba. A régi kastély átformálódva, új ruhába öltöztetve a fiatalok otthonává válik a nyáron. Nyolc napfényes tanteremben és tágas szertárban sajátíthatják el a tu­dományt. A szertár korszerű fel­szerelése még a múlt nyáron meg­érkezett. A nevelőkre is gondol­nak az építkezés során, két pe­dagógus család kényelmes otthon­ra talál az egykori grófi kastély­ban. Varga Gyula. A nagyterem megtelt embe­rekkel. Most is. — mint álta­lában az ünnepségek, előadások előtt — nyugtalan zsibongástól hangos a Tiszti Klub épülete. Ö száz kiszolgált katona, öt­venévesek. Harminc éve. hogy először találkoztak, újjonckorukban. Sok keserű és kedves emlék tódul az ajkakra. Mi is tör­tént azóta, velük. S akik már nem lehetnek köztük... Hamarosan kezdődik az ün­nepély, a búcsúztató, a kultúr­műsor. .— Értünk van ez az ünne­pély. Kiadják az otsitot — mondja hozzám fordulva Né­meth Miklós bácsi. Hümmög egy nagyot... aztán, mesélni kezd; — Tudja, nem vagyok mar fiatal, de jó erőben érzem m»- gafoi. Katona már nem lehete«. Nyírvasvári tavasz MIKOR A TAVASZI MELEG megbizsergeti a fák nedveit s az életet hordozó szántóföldekről felszállnak a nehéz párák, az emberek beszippantják a föld­nek tavaszi illatát, olyanokká válnak, mint a bővérű csikók a hosszú téli pihenés után. Az idei tél Nyírvasváriban sem volt a régen megszokott tétlen várakozás ideje: új erők bolygatták meg az emberek egész belső világát. A régit, a megszokottat. Amikor a belépési nyilatkozatok aláírásával igent mondtak az új mellett, egész valójuk tele volt még kétségek­kel, családjuk jövőjének félté­sével. Ez érthető, hiszen nem röpke napokra, hanem egy életre szövetkeztek. AZ ELMÜLT HETEKBEN csak azok törték át a bizonyta­lanság bilincseit, akik magabiz­tosan hittek a holnapban. Ezek az emberek dolgozgattak csak még akkor a közösben. De a tavasz megérkezett életfakasztó melegével és a nyírvasvári nép kitépte magát a tétovázás kor­látjai közül. Friss tavaszi szelet kaptak, amely kiszellőztette fe­jükből a sok mellékeset s a föld szerelmesei, gyermekei egyet láttak maguk előtt: vetni kell, vetni az új élet magvait, hogy bő aratásuk legyen. Nyíri Miklóssal, a Vasvári Pál Termelőszövetkezet elnök- helyettesével járjuk a majorsá­got, a szántóföldeket. A tanya- központban szívet melengető látvány az az igyekezet, aho­gyan a vasvári nép a tavaszt fogadja. Egyik helyen rönkfák *Bábelőadás: János, a nagy ere jű Március húszadikán, vasárnap délelőtt tíz órai kezdettel báb­előadást tart a József Attila Me­gyei Művelődési Ház báb játszó csoportja. Bemutatják Muharay Elemérnek, a népművészeti inté­zet nemrég elhúnyt munkatársá­nak darabját, a „János a nagy­erejű” című mesejátékot. Belépőjegyek ára gyermekeknek kettő, felnőtteknek három forint. hatalmas garmadája van. ' És egyre gyarapszik. Nyújtott sze­dreken szállítják a kitermelt építőanyagot. Növendékistállót, sertésólat, juhaklot akarnak építeni az idén. A hosszú bur- gor.yaprizma egyik végénél asz- szonyok, férfiak, régi és új szövetkezeti tagok dolgoznak. Vá­logatják a vetőburgonyát. Szél­védett helyen, külön elkerítve, melegágyak sorakoznak. Feszí­tik ki rajtuk a molinókat, ame­lyeket fehér muszlinként lenget a szál. A három'ezerkétszáz hol­das gazdaságban nem kis terü­leten, száztizennégy holdon akar­nak dohányt termelni. Nyolc­száz méter melegágyon simul már a takaró. A dohánymagot előcsíráztatták s kezdik a ve­tést. A HATÁRBAN ugyancsak sürögnek-forognak az emberek, a fogatok, a gépek. Ezen a na­pon, ahogy Nyíri Miklós össze­számolja a nyilvántartásból, már százhúsz család kezdeti munkához a községben. A trak­torok a nagytáblás földeken hangos zakatolás közben forgat­ják a téli nedvekkel telített hantokat. A kisebb földcsíkok­ban lovas, és tehénfegatok von­tatják az ekéket. Minden erőt a tavaszi talajelőkészítésre fordí­tanak. Ezért van dolga a tehén­fogatnak is. (A teheneket ú] takarmányra viszik majd a kö­zösbe.) A tavaszi árpa, búza, a négyszáz hold burgonya vetésé­hez előkészítették a ta ajt. Kö­vetkezik a közel ezer holdat kitevő kukorica ágyának a megvetése is. Aminek földben a helye, azt már el is vetették. A magnak való keserű csillagfürt már a melegedő földben duzzad. Egy másik táblában a borsót vetik. Készülődnek az őszi kalá­szosok gondozására: fejtrágyá­zásra, hengerezésre is. HULL A MAG a nyírvasvári földekbe. És az emberek ilyen, kor, • tavasznyílás idején nem tudnak a házban maradni. Hajt­ja őket a vérük, ki, a széles határba, mert ez a föld az, amelytől az idén is kenyeret, na­gyobb, szebb kenyeret várrak. S. A. Igaz. voltam eleget a harminc év alatt. S az a világháború... De jött a felszabadulás. Lesze­reltek. Az állam taníttatott, s most agronómus vagyok Gyu- Ihtanyán. És munkásőr! Hogy miért? Megtanított, az ellenfor­radalom. Nem akarok újra a Dessewfyék cselédje lenni. Mint munkésör szeretnék majd egy­szer meghalni, ez a kívánsá­gom. De az még messze van. Addig még dolgozni akarok, nagyon sokat tenni az embe­rekért, népi államunkért. Na. de hová el nem kalan­dozok! Igaz, obsitos lettem. Öt­ven éves. .. — Hej, katonaság... Tudja, én kint harcoltam a szovjet fronton — vette át most a szót Póczos József. — De hogy az elején kezdjem, Szegeden vo­nultam be katonának. Az utá­szokhoz. majd később a vegyé­szekhez. Aztán meg elvittek a frontra. De megszöktünk, s mint partizánok harcoltunk a szovjetek oldalán. Nehéz lenne elmesélni, mi mindenen men­tem keresztül. De tudtam, miért harcolok, s ez erőt adott. Rövid időn belül már Debre­cenben voltam, s innen kísér­tem fel az új kormányt a fő­városba, a felszabadított Buda­pestre. — Aki átharcolta a világhá­borút, átélte annak borzalmait, aki látta a rombadőlt vár csu­kát, a tömegsírokat, aki hallot­ta a német tankok dübörgését, az csak átkot mondhat a hábo­rúra, s azokra is akik azt akar­ják. — Én már leszolgáltam a ka­tonaéveket. Az Építő és Szerelő Vállalatnál dolgozom. Emellett tanítom a fiatalokat, az MHS keretében, Bujon. Ez a feladata egy ilyen obsitosnak, mint én vagyok. Mert dolgos, képzett, bátor fiatalok kellenek a hazá­nak. akik meg tudják őrizni a békét. — Elhallgatott. A terem még zúgott a sok beszédtől. Nem is csoda, hiszen bajtársak, régi cimborák kerültek össze, s ez a találkozás számtalan közös élményt hozott újra napvilágra, a kaszárnyaudvart, a rikácsoló őrmestert, na meg azt a tábor­nokot kint a fronton, akin olyan sokat mulattak, a harmadik sor­ban pedig éppen egy szovjet katona nevét mondogatják, aki megmentette az életüket egy alkalommal, amikor váratlanul rájuk törtek a németek. A moraj elcsitult... Kezdődik az ünnepség. Búcsúbeszéd, út­törők bevonulása, zene, tánc, vidám jelenetek. — Az öregeket búcsúztatják, a nyíri obsitoso­kat .:. — csallány — A győri fesztiválra készül a Szabolcsi Irodalmi Színpad A Felszabadulási Kulturális Seregszemle Győri Országos Fesz­tiváljára kaptak meghívást a Jó­zsef Attila Megyei Művelődési Ház irodalmi színpadának tagjai. Részleteket mutatnak be a Ham­let, a Szentivánéji álom, a Mak­rancos hölgy, a Vízkereszt, az Othelló, a Romeo és Júlia vala­mint a Macbeth Shakespeare darabokból. A győri felépés után idehaza is színre lépnek. A NVÍREGYHÁZI RÁDIÓ MAI MŰSORA Keletmagyarországi krónika. — Bárányexport Szabolcsból. — Hí­rek. — Debreceni tudósítás. — Ki mit szeret. Ipari rovatunk jelen­ti. — Mit építenek Szabolcs me­gyében. — Kórusművek. — A Jó­sa András múzeum régészeti ki­állításán .láttuk. — Kísértetjárás. t' képünk N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke franciaországi látogatásá­ti,vonalát ábrázolja. Jelmagyarázat: 1 = autón, 2. = vasúton, 3 = repülővel megteendő útszakaszok. 5

Next

/
Thumbnails
Contents