Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-02 / 53. szám

Tivadaron bizalommal várják a tavaszi A sár vendégmaiasztaló és bo­ksáig lehet benne dagasztani. Az ! udvaron 'szorgoskodó emberek inér a bejáratnál észreveszik a sarat kerülgető idegent és nevet­ve biztatgatják: — Ne válogasson, hisz7 min­denütt egyforma. Tényleg nem érdemes, bele kell abba vágni... A sarat pocskondiázva kezdünk aztán szóba ereszkedni a tívadari Béke Tsz tagjaival, azokkal, akik a majorban dolgozgatnak a1 jó­szág körül. Ami igen kellemesen lep meg, az, hogy az előbbi vi­dámságot nem a pocsolyákkal küszködő „városi’’ váltotta ki, hanem az mélyebbről lakad. Régi és új tagok egyforma lelkesedés­sel beszélnek itt mindenről. A jószágról, az elmúlt hetek ered­ményeiről. Hogy együtt a vető­mag, az árát most hozzák a bálik­ból, a jószágot a tagok istállói­ban csoportosították, megkezdték a trágyahordást is. Az öregek ki­vételével mindenkinek van mun­kája s keresik is a munkát. j teni. Nem lesz itt baj. Most az | a legnagyobb nehézség, hogy eb- ! ben a munkaszegény időben nem sikerül mindenkinek elég dolgot adni. Ez nem tart sokáig, de ne ás legyen más bajunk, csak ilyen. Majd a tervekről beszélgetünk. Tavaly például csak annyi bur­gonyát termelt a falu, gmí szűkö­sen, házi szükségletre elég. Az idén a szövetkezeti község közös­ben kétszeresét termeli meg a ta­valyinak. Csirás krumpli is lesz. ! Már készítik a hajtatóládákat. A — Mi nem akarunk a munka temetésére menni — mondja Vincze Tibor, egy volt tizennégy holdas paraszt. — Most az idő nem valami nagyon kedvez, de ilyenkor se tétlenkedünk. — A vezetőséggel meg vannak elégedve? — Magunk választottuk — mondják rá gyorsan többen is. — A vezetőség tagjait szeretjük, azok is megértenek bennünket. — És a brigádvezetők? — Amékről a kongresszuson is beszéltek? Mi? — kérdezi vissza nevetve Paládi Béla, aki az ólaj­tónak támaszkodva hallgatta ed­dig a beszélgetést. Bólintok. — Én csak tudom, hogy jók — folytatja Paládi. — Magam is voltam már brigádvezető. Szeret­jük a jószágnál az öreg Csapó Dani bácsit, meg Szoboszlai Gá­borra sincs panaszunk, aki a nö­vénytermelést viszi. — Idősebb emberek, nekik sok a tapasztalatuk — mondja egy. a katonaságtól nemrég leszerelt fiatalember. — És ha mi okosat mondunk, hát nem restellik meg­fogadni. Azt is elmondják, hogy Dani bácsi volt a faluban mindig a beteg jószág istápolója. Keresve sem találtak volna jobb embert az állattenyésztés élére. Meg, hogy micsoda öröme volt az öreg­nek, amikor az állatorvos még a trokárt is rábízta: „Dani bácsi, maga ért hozzá, használja, ha szüÍnség lenne rá.” A* ár elöl megmentett fa története Arról is beszélnek, hogy Gábor bácsi, a növénytermelési brigadé- ros hogy mentette meg a kocsi­sokkal együtt a Tisza árterében lévő, a víz által fenyegetett fa- rönköket. Emelkedett a Tisza — mesélik — s ott hevert, vagy öt­ven darab behozatalra való fa. Gyerünk, mind a tizenöt kocsis, meg alá mozoghatott gyalogosan s mire a víz kiszaladt a gát kö­zül, a fa mar az udvaron volt. S most ott van mind a központban, szépen , feltörészelve. Deszkának. S ha már a deszkánál, tartunk, azt is elárulják, hogy nagy épít­kezésbe markoltak az idén. Szá­zas, ötvenes istállót és sertésfiaz- tatót akarnak. A faanyag meg­van, vályogot vetnek, az építő­brigád tagjai, az ácsok, kőmű­vesek is megteszik a magukét. így az építkezéshez a költségnek kö­zel négyötödét a szövetkezet sa­ját erőből adja. Kell, nagyon kell az új, közös épület, mert a jószág most tizenkét helyen van. — Na, itt is van Gábor bácsi — mutat egy szikár, ötvenes korú ember felé Szabó András tehén­gondozó. határnak a tized részét az ártéri „dzsungel” gyümölcsös , tette . ki. | Az itt termett gyümölcs legjavát [ ehették csak meg, a többit a disz­nó, vagy pálinka lett belőle. A „dzsungelt” évről-évre haladva kiirtják és nagyüzemi 111031 tele­pítenek. Ejfy család — egy ltot lös Van és lesz tennivaló bőven a tívadari Béke Tsz-ben az idén. De nem is hiányzik itt a tenni- akarás. Szorgalmasak, előrelátónk a tivadariák. Tényleg nem félnek a munkától. Januárban például a száz tag közül nyolcvan vette ki a részét a munkából. Az asz- szonyok, ha mást nem, zsákot javítgattak, kukoricát morzsoltak. Senki nem akar lemaradni. Egy- egy tagra átlag hét munkaegy­ség jutott januárban S vannak olyanok, mint Gacsályi József, Dankó József, akik a harminc munkaegységet is elérték. Azasz- szonyok felkarolták a baromfite­nyésztést. Elhatározták, hogy minden család egy-egy kotlóstvisz be s emellett még háromezer csi­bét is vásárolnak. Feltalálták magukat a tivada- riak a közösségben. S meg is van minden reményük, hogy ennek nem marad el a gyümölcse. •S. A. I Ezután egy-egy gép 10 ezer tojásban indítja meg a •>.=- csibék háromhetes kifejlődését. Ennyit a keltetőről. Az már a termelőszövetkezetekre, a baromfiállomány leendő gazdáira tartozik, hogy a megrendelt csibék számára idejében gon- doskedjarak megfelelő, fűthető helyiségről, baromfitúpról. takarmányról, s ne az apróságok megérkezésekor kapkodja­nak gondozó és helyiség után. Ezzel sok későbbi veszteség­nek elejét vehetik. (Hammel József felvételei.) (Isibe gyárban Gondos válogatás előzi mag a keltetés kezdetét. Bartha Pálné már itt kirakja a hibás, alkalmatlan tojásokat. Kilenc hold helyett kilencszáz Szoboszlai Gábor a közösbe ke­rülő takarmány szállításával van elfoglalva Most odajön a csopor­tosuláshoz. — Hogy van-e munkánk? — mondja a kérdésre kérdéssel Gá­bor bácsi. —- Van bizony!’ Foly­tatni kellene a trágyahordást, de most nagyon lágy a föld. Én ma­gam0 Nem, nem unatkozom. Ki­lenc holdam volt, most kilenc- száz. öt tagú volt a családom, és száz lett. S most látom, meny­nyire nem egyformák az embe­rek. De azért igyekszünk szót ér­íj j jutalmazási rendszer a hulladékgyűjtőknél A vas, papír s egyéb fontos alapanyagok gyártásához nélkü­lözhetetlen anyag a vas- és papír- hulladékok. A hulladékgyűjtés­ben a szorgalmas úttörők jelen­tős munkát végeznek. A fontos anyagok zömét a vállalatoknál gyűjtik össze. Korábban a vállalati hulladék- gyűjtés régi jutalmazási formája szerint csak az a vállalat kapott jutalmat, amelyik a MÉH válla­lattal szállítási szerződést kötött és a vállalt mennyiséget leszállí­totta. Ha azonban a szerződésnek nem tett eleget a vállalat, akkor az egyébént jó munkát végző hul­ladékgyűjtő felelősök nem kap­tak jutalmat, sőt a MÉH megköt- bérezte a vállalatot. Emiatt ide­genkedtek a szerződéskötéstől a vállalatok, és bár a hulladékokat leszállították, jutalmazást még­sem kaptak. Ezt a visszás, állapotot szüntette meg a vállalati hulladékgyűjtés új jutalmazási rendszerével a nemrég .megjelent rendelkezés. Minden beszolgáltatott hulladék­anyag értéke után megfelelő szá­zalék az igazgatói alaphoz kerül, amiből a hulladékgyűjtő-felelősök jutalmazást kapnak. Persze, ezt nem mindenütt teszik meg, s elő­fordul elég gyakran, hogy a jutal­mazási összeget nem az arra ille­tékes hulladékgyűjtők kapják meg. A vas- és fémhulladék után járó összegnek 2,5 százalékát a beszolgáltató vállalatnak a gyűj­tésben közreműködő dolgozók ré­szére kell kifizetnie. Papírhulla­dékoknál, ha a negyedévenként beszállított mennyiség értéke nem haladja meg a 200 forintot, azt teljes egészében az igazgatói alap­ra kell bevételezni, s az ezen fe­lüli összegnek 10 százaléka for­dítható jutalmazásra. A kereske­delmi és vendéglátói hálózatban összegyűjtött papírhulladék ellen­értéké teljes egészében az egy­ség dolgozóit illeti meg, kivéve a csomagoló anyag papírjait és az iktatott iratokat. Textilhulladék- nál a kapóit ellenérték 3 száza- ' léka fordítható jutalmazásra. Ünnepélyes keretek között Készülődés a Nemzetközi Minap 5(1. évfordulójára ötven évvel ezelőtt, az 1910- ben Koppenhágában megtartott második Nemzetközi Szocialista Nőkonferencián határoztak el Clara Zetkin, a német munkás­mozgalom egyik vezetőjének ja­vaslatára, hogy március 8-át Nemzetközi Nőnappá nyilvánít­ják. Ettől kezdve ünnepük már­cius 8-át a világ asszonyai a nemzetközi szoldaritás jegyében, mint a nők harc; _ napját az egyenjogúságért, a békéért. Most az ötvenedik Nemzetkö­zi Nőnap ünnepére készül fel­szabadult hazánk, s megyénk la­kossága is. Elöljáróban annyit lehetne megjegyezni, hogy me­gyénkben ezt a napot még talán soha nem ünnepeltek olyan ben­sőséges. nagyszerű ünnepi kül­sőségek közepette, mim a közel­gő ötvenedig évfordulót. Nyíregyházán március - hatodi­kén, vasárnap a Tisztiklub nagy­termében kerül sor a városi nő- tanács ünnepi gyűlésére. A dél­után négy órakor kezdődó ün­nepségen Murczkó Károly elv­társ, a városi pártbizottság tit­kára mond ünnepi beszédet, s ezután kerül sorra a színvona­las kultúrműsor. Az ünnepség alkalmával nyitják meg a ház­tartási kisgépek kiállítását, va­lamint itt állítják ki azokat, az ajándéktárgyakat is, melyeket megyénk asszonyai Koppenhágá­ba küldenek a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség gyűlé­sére. A közelgő Nemzetközi Nőnap alkalmából — mint a fentiek­ből kiderül — ünnepségekkel, színvonalas rendezvény ékkel, kultúrműsorral méltatják a nap jelentőségét. Ezekkel- dolgozó né­pünk állama fejezi ki elismeré­sét a magyar nők munkája, te­vékenysége, a békéért vívott harca iránt. S otthon a család sem marad adós ezen a napon. Minden bi­zonnyal a gyerekek, a férjek egy-egy szál virágot, vagy egyéb kedves apróságot nyújtanak át az édesanyáknak, hitvestársak­nak. A szeretet és a megbecsü­lés jeleit. Megbecsülését annak, hogy a családban szerető édes­anyák. s a mindennapok gond­jai mellett a világ asszonyaival közös úton haladva küzdenek a békés, nyugodt, boldog életért. Ihr ált y nagy ünnepe Szerte a megyében igen nagy eseményt fog jelenteni a Nem­zetközi Nőnap ünnepe. Ibrány- ban ezen a napon avatják fel a megye egyik legszebb kultúrott- honát, mely a nap eseményéhez méltón Hárnán Kató nevét fog­ja viselni. Ibrányban egész na­pos kultúrműsort bonyolítanak le, s kézimunka-kiállítást is ren­deznek ezen a napon. Ugyan­csak kézimunka-kiállítás nyílik Balsán. Demecserben, Bujon és Paszabc-n. Lehetne sorolni megyénk min­den községét, s példákat hozni, melyek mind arról szólnának, hogy március hatodikam a Nem­zetközi Nőnap tiszteletére ün­nepségeket, kultúrműsorokat ad­nak. s szeretettel köszöntik ezen a napon az asszonyokat, lányo­kat. A nagykállói járásban pél­dául Nagykálló, Balkány és Kállósemjén községekben zenés ébresztővel köszöntik hatedikán a községek asszonyait s úttö­rők, iskolások magukkészítette kis emléklapokkal ajándékozzák meg az édesanyákat, ismerősö­ket. Nagykállóban is ünnepi gyűlést tartanak, kisgépkiállítás- sal egybekötve, — de ilyen hí­reket lehetne felsorolni megyénk valamennyi járásából. Megyénk legtöbb helyén már­cius hatodikén, vasárnap tartják a központi ünnepségeket, míg nyolcadikén, a tulajdonképpeni ünnepen a dolgozótársak, család­tagok üdvözlik az ünnepeiteket. Ifjúsági dokumentumokat keresnek a gimnazisták A mátészalkai Esze Tamás gim­názium KISZ szervezete elhatá­rozta. hogy felkutatja az azelőtt iskolájukban működött ifjúsági szervezetek életéről fennmaradt dokumentumokat és azt emlék­album formájában teszik közé. Felszabadulásunk 15. évfordu­lója tiszteletére, tanulmányi, ma­gatartási,- tisztasági és Szavalóver­senyeket rendeznek az iskola ke­retén belül. A gimnázium fiataljai elvállal­ták az üzemi KISZ szervezetek patronálását, ahová a tanuló if­júság politechnikai oktatásra jár. (Vanday Zsójfic) :í Jók a Tejelők

Next

/
Thumbnails
Contents