Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-13 / 62. szám

NŐI DIVAT FARSANG UTÁN [MINDEN ÉVBEN kellemes izgalommal várjuk a farsang idejét, hogy egész évi szünet után úgy igazában kitáncoljuk magunkat. Hagyomány ez már nálunk, húgy míg kint hideg, fagyos szelek, süvítenek, mi ad­dig a kivilágított, kellemesen meleg bálteremben hangulato­sa» töltsün^ el néhány estét. Az. első farsangi mulatság Nyíregyházán a művészeti cso­portok rendezésében a József Attila Művelődési Házban zaj­lott le. Mint említettük, az el­ső ez volt, s talán ez magya­rázza, hogy oly sokan érdek­lődtek iránta. így aztán a nyi­tótáncot, Hunyadi Palotását válságos embererdő tapsolta meg. Ez a bál emlékezetes ma­radt a bálozók számára, nem­csak azért, mert végeredmény­ben csak jól szórakoztak, kel­lemesen • táncolhattak. Elsősor­ban talán azért, mert volt né­hány apróság, mely megzavarta az igazi szórakozást. Fűtetlen volt az öltöző, a foglalt aszta­lokat nem kapták meg az elő­relátók. A kora esti órákban j elfogyott a bor, s csak néhány- | fajta tömény italban válogat­hattak a szomjasok. Egyetlen pincér volt, s legjobb igyekeze­te mellett is csak késve tudott eleget tenni a rendeléseknek. Ezeket kárpótolta maga a tánc, a mulatság. Nem győztünk ele­get csodálkozni lányainkon, asszonyainkon, olyan elegánsak voltak, hogy mi, férfiak szinte alig mertük felkérni őket. ALIG PIHENHETTÜK KI az első bál fáradalmait, máris nyakunkon volt a következő, az OTP által rendezett mulatság. A rendezők itt már felszámol­ták a korábban említett hibá­kat. Erre a bálra a meleg, csa­ládias hangulat, tánc és vi­dám kacagás volt jellemző. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy jövőre is nagy sikere lesz a „pénzesek” báljának. Végigtáncolhattunk egy szin­te társadalmi eseményszámba menő mulatságot is. Mégpedig a megyei tanács rendezésében lebonyolított jogászbált. Ennek az volt a különleges vonzóere­je, hogy — báli szakértők sze­rint — Nyíregyházán az elmúlt tizennyolc év alatt egyszer sem volt jogászbál, Reprezentatív külsőségek, pompás rendezés, előzékeny, gyors kiszolgálás, kellemes hangulat, jó zene fo­gadta azokat, akik nem sajnál­ták az időt, s itt akartak szó- rakozni. Minden pártoskodás nélkül állíthatjuk, hogy a Nyíregyházán rendezett bálok közül a jogászbál vitte el a pálmát. A BALOK UTÁN VAGYUNK s a látottak Után úgy érezzük, osztályzatokat kell osztani. A lányoknak és asszonyoknak je­lest kell adnunk, bármilyen ne­hezünkre is esik. Minden hiá­ba, el kell ismerni, hogy nincs miért szégyenkeznünk. Elegán­san és ízlésesen összeállított ruhákban táncoltak! Meg kell állapítani, a nyíregyházi nők­nek van ízlésük az öltözködés­hez. Egy jelest kiosztottunk. A következő jegy elégtelen, s ezt a fiatalemberek kapják. Né­hány alkalommal feltűnt, hogy sok csinos fiatal kislány ült, nem volt kivel táncolniuk, nem akadtak lovagok, akik fel­kérjék őket. Ejnye, fiatalembe­rek! Hát ezért tényleg elégte­len jár, s jól vigyázzanak, hogy az elkövetkező bálokon, tánc­mulatságokon a lányok bosszút ne álljanak! Elmúltak a farsangi esték, megszűntek a konfetti-esők, Karnevál herceg elvonul, hogy | egy évig pihenje ki fáradal­mait. A farsangi időszakot ''fel- í váltotta a tavasz, lassan nem j kell fűteni a termeket Igv,! utána, jól esik visszaemlékezni j az eltáncolt keringőkre, tangók-1 ra, a vidám estékre. Voltakj apró kis bosszúságok, előfor-1 dúlt, hogy a pincér késett az1 italokkal... No. dé ez is a far-1 sanghoz tartozik. S rosszindu-! latüak lennénk, ha azt áliíta- nánkt hogy az idei farsangi bá- \ lökön rosszul szórakoztunk. Ezt | nem is állítjuk, mert igen na-j gyón kedves estéket táncoltunk át, kellemesek voltak a bálok, s várjuk, hogy újra bevonuljon a bálterembe Karnevál herceg. A prágai Vencel-téri „Divat Házából'’ A nyíregyházi Állami Áruház divatbemutatójáról Gyermekeknek A molnár és a fia Kérdések - Feleletek - Nyertesek Vízszintes: 1. A megfejtés első része. 8. Kovács Tibor. 9. Nyu­gat-európai folyó. 10. Védő. 11. Azonos magánhangzó. 12. Tán mássalhangzói. 13. Tagadó szó. 14. Vízi növény. 16. Piaci árusí­tó-hely. 18. Lét. Függőleges: 2. Más anyagából J is felhasznált. 3. Római kettó- I százas. 4. Hűbéresed. 5 Soha betűhiánnyal. ; 6. Hat mással­hangzói fordítja. 7. Felé mutat. 8. A megfejtés második része. 11. Apád, keverve. 14. Név nél­kül. 15. Eleven. 17. Költői fel­kiáltás. 18. Rét kétharmada, 19, Kiejtett mássalhangzó. Beküldendő sorok: vízszintes 1., és függőleges 8. Megfejtéseiteket továbbra i# a következő címre küldjétek.' Keletmagyarország Szerkesztősége Nyíregyháza. Sztálin tér 21., a borítékra írjátok rá: „GYER­MEKROVAT!” Humorí HajótöriiUéknél „Fenékig tejfel'' — Hányszor mondtam már, főzés közben ne lábatlan- kod j a konyhában! Kutya egy dolog ez a tavasz. Az ember csak várja, csak sóhaj tozza hónapokon át, s amikor nagyhirtelen az ölébe hull, rájön, hogy ebben sem minden fenékig tejfel. Gazsi volt az első áldozat. Úgy, ahogy mon­dom, áldozat, mert kimentették a langyos nap­sütéssel érkezett influenzából, és beleesett az ápolónőjébe. Olyan feneketlen mélységű volt ez az esés, hogy Gazsi már képtelen volt kilábolni belőle. Mit tehetett mást, remegő térdekkel, har­matfehér ábrázattal az anyakönyvvezető elé állt. Most az übé jóvoltából, nászúton vannak, írja hogy az üdülő bárjában isteni dizőz van, az ő zsebében viszont már csak az útiköltség, -a legnagyobb baj mégis az, hogy az otthoninál is nagyobb az időjárás kilengése, és félő, hogy újra citromosiimonádéval kell agyonkúrálnia magát... Zsiomekéknél is jóval ki tavaszod ta magát az időjárás. Hogy ki ez a Zsiomek? Egy szána­lomra érdemes vérbeli Szpartakusz-drukker, aki­nek póiyáskorától Szpartakusz-vér csörgedez az ereiben. Mondta is a télen az asszonya, hogy a fene essen a bőrlabdádba, Lajos, téged már on­nan visznek ki a temetőbe is? Majd egy nyava­lyát! Tavaszra készen lesz a halványzöld há­romnegyedesem, úgy együtt fogunk sétálni, hogy a lábad se éri a földel! Majd adok én neked mindig csak meccset... Szegény Zsiomek, mit tehetett mást, az újításáért kapott dugesz pénz­ből vásárolt egy okkersárga felöltőt a tavaszi ünnepnapokra, mert hogy neki csudára zsánere az okker. Persze* hogy sikerült a csel, felesége egy tapodtat sem tett vele vasárnap délutánon­ként — méghogy mindenki rajtuk derüljön? — És Lajos azóta is rekedtre ordítja magát vasár­naponként, hogy „vivát Szpartakusz!” (Igaz, hogy az asszony már két hete hozzá se szól, de fontos ez Zsiomeknek, szezon elején..•?) Sajnálnivalóan járt Edömér barátom is. Ül­tünk a presszóban, kiitta a fél konyakját, és azt mondta: „Mindennek ez az átkozott tavasz az oka, mert mindig ilyenkor kezdődik...” Aztán ökiömnyi könnyekkel az ábrázatán, erőtlenül rebegte el, hogy szerencsétlen órában születhe­tett, mert a mai lányok úgy bánnak az ő szű­ziesen tiszta érzéseivel, mintha csáki szalmája volna. Pedig Lulukát olyan szerelemmel sze­rette, hogy még a kezét sem merte megfogni... Pintyőke egyetlen csókját akkora áldozatnak tartotta, amit csak legénysége feláldozásával há­lálhat meg... Később, ha Ciliké másra nézett, ő olyan szomorúságot érzett, hogy kicsordult tőle még a könnye is... Nem érti, nem érti, hol csi­nálhatta rosszul, és neki nyílhat már az orgona, oattanhat a rügy, neki mondhatják már, hogy a szerelem az Élet Sója, ő — óh fájdalom — a saját bőrén tapasztalta* hogy ebben a tavaszi .specialitásban, a szerelemben sem minden fe­nékig tejfel... angyal — részesültek: Smotzer Magda Mándok, Petőfi u. 28.. Járku Sarolta Nyíregyháza, Arany Já­nos u. 32., Hagykai Andiás Nyíribrony, Újtelep 1. Rejtvény Kedves pajtások! Március 6-i.i rejtvényünket ismét igen szép i számban fejtettétek meg. A he-1 í lyes szöveg: ötven éves a Nem-11 zetközi Nőnap. Könyvjutalomban | ] látják a molnárt és | fiát, hangos nevetts- sel megálltak és uj­ja) mutattak a sza­márra: — Ennek sincs he- j lyén az esze: itt van j egy jó erős szamár, j üresen járatja, ő pe- j dig gyenge fiával az í út porát tapossa. — Mit csináljunk j apám? — kérdezte aj fiú. — Vegyük nya­kunkba a szamarat, ez talán mindenki- j nek tetszeni 'fog. —- Bizony fiam, nem lehet mindenki­nek a kedvére ten­ni. Az ember csele­kedjék mindig becsü­letesen, tiszta lelki­ismerete szerint és! ne hallgasson üres : beszédekre. Ügy fo­gunk menni, ahogy 1 mi látjuk jónak! I — Igv tiszteled az apádat, hogy hagyod magad mellett ku­tyagolni? — Nincs semmi baj — szólt a mol­nár — az emberek­nek így se jó, úgy se jó, . én felülök a szamárra, s te ülj mögém. — De alig tesznek néhány lé­pést: —1 Hisz nektek nincs szívelek — ■ szólt egy idegen — i ketten kapaszkodtok , fel erre a szegény ] állatra, mikor olyan sovány! — No, — mondot- * ta fiának a molnár , — szálljunk le a j szamárról és men- ] jünk gyalog mind á j hárman. — Útközben , vidám, jókedvű em- j berekkel találkoznak: , De alig hogy meg- í Egy molnár a sza­marán elment a szomszéd faluba és magával vitte a fiat. 3 a szamáron, fia a szamár mellett, lé­pésben bandukoltak. Arról beszélt fiának i molnár, hogy nem kell mindig az em­berek- szavára adni, amikor éppen egy vándor jött szembe velük. Ez rászólt a molnárra, hogy erős ember létére h ity ülhet fel a szamár­ra, amikor fia gya­log baktat mellette. — No jé •— mou d- ía fiának a molnár — ülj fel te a nye­regbe, majd én kí­sérlek gyalog. —< Mentsol.s.rH egy '»z- I-»» *1 talál k< ztak, niég a fiúra szólt *á: *)

Next

/
Thumbnails
Contents