Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-10 / 59. szám
Öi»i iuk'i'tii Sy.altó (mis/íííi (!StIióíui|)ok lu'igátlvczclöiel Igaz, egy hónap nem nagy idő, tie mostanában megyénk falvaiban majd minden pillanatnak jelentősége van. A kezdeti lépések megtételénél a tennivalók helyes, vagy helytelen szorgalmaMilrcn volt a találkozás a közőssel ? szata. Nézze, ott a udvavon, azt a hosszú épületet! Eddig juhhozása egy egész esztendő alakulását eldöntheti. Ezt vallja Szabó Gusztáv is, az őri Petőfi Termelőszövetkezet brigádvezetője, miközben a közgyűlés napja, február 3 óta eltelt idő tapasztalatait sorjázza. — Nem mondom, hogy köny- nyü, hiszen az új mindig nehéz. Voltak nehézségek a leltározás körül, a közös alap megteremtésénél, de azt azért lehetett látni, hogy ha egyszer már kiszegeztük a táblát, akarnák is az emberek. Az első napokban az okozott problémát, hogy az emberek tucatostul jelentkeztek, munkáért. Az igyekezetnek máris van látdály volt, és mivel az állatokat valahova el kellett helyeznünk, jászlakat építettünk két oldalra, ötven jószág számára. Aztán körülnéztünk, mit lehet végezni. Jó volt ez az idő a kukorica mor- zsolósára, az istálló karbantartására, és a tanyaközpont lapályos részeinek feltöltésére. tani. A növénytermelés mellett különösen sokat adunk az állattartásra, még közelebb a baromfitenyésztésre. A 30 méter hosszú dohánycscmózót szemeltük ki erre, és először kétezer darab csibét rendelünk. Az újabb rendeléskor már 1000—1000 pulykával és libával is próbálkozunk. Ha az időjárás is kedvez, nem járunk rosszul. Az emberek többsége látja, hogy csak jót akarnak nekünk. Ez volt a vélemény a nemrég megjelent öregségi járulékról Is. A hangulat jó, közös erővel igyekszünk megoldani a legkisebb nehézségeket is. Csibenevelóket. ólakat, istállókat, pajta kát, górékat épít a szálkái Vegyesipari Vállalat építő részlege Már tavaly nagy gyakorlatra tett szert mezőgazdasági épületek építésében a mátészalkai Vegyesipari Vallalat építő részlege. Munkáik, amelyeket termelőszövetkezeteknek végeztek, általában jó minőségűek, megfelelőek voltak. 1900-ban több, mint . 6 millió forintot kitevő tsz-építke zés jelenti a részleg feladatának nagyobb részét. 2500 férőhelyes csibenevelőt építenek: két darabot a szálkái Zaka Máté Tsz- r.ek. egyet-egyet a panyolai Szikra és a nábrádi Békeharccs Tsz-nek. Ezer férőhelyes tyúk- ólat építenek a hodászi Űttörő, a tiborszállási Üj Élet, a nyit- kátai Rákóczi, a nagydobosi Petőfi és a kérsemjéni Üt törő Tsz-ekben. Dohánypajtát a hodászi Úttörő és a damói Haladás Tsz-nek. ötven férőhelyes marha-istálló építését kezdik meg a .•sengerűjfalüi Űj Élet, a nagy- jéei Kossuth és a garbóid Bése Tsz-ekben. 10 vagonos kukorica- górét építenek az aranvoisapáti Béke, a csengerújíalui Új Élet, a nagygéci Kossuth, a hermán- szegi Béke Tsz-ekben és 5 vagonos górét a beregdaróci, a hodászi és a tiszakerecsenyi tsz-ekben. Hogy fogadták a tnvaszias Időt ? ÖREGDIÁK — Örömmel. Ha enged a föld. a magunkfajta emberrel már nem lehet bírni. Kár, hogy tervünket felborította egy hirtelen fagyás, különben már szántani kezdtünk volna. Több, mint 2 ezer mázsa trágyát hordtunk ki eddig, több egyéni uvaráról is. J Tehát a munka aránylag szépen j rajtolt, nem maradt el a szoká- j sós talajjavítás, gondoltunk a| vetésre is, s hogy ne az utolsó, percben kapkodjunk, eddig mint-! egy 1800 mázsa vetőburgonyát j válogattunk ki. Mit tart a legégetőbb tennivalónak ? —A feladatok meghatározását. Mivel a korábbi téesz aránylag későn lett nagyobb, teljesen új tervet kell készíteni. Vannak kint a járástól, segítenek, de nem ártana, ha már a kezünkben volna. Aztán jó volna már ha az emberek tudnák, ki hova, melyik brigádba tartozik. Ezzel talán nem is lesz olyan gond, mint a kezdeti lépések idején adódó apróbb problémákkal. Nincs elegendő felszerelésünk, ráadásul nehéz is beszerezni, és megtörténik, hogy a fógatos ember ideges, ha munka közben kell foltozni, varrni a szakadt szerszámot. Szerintem azt a dolgot is nagyobb gondossággal kellene végezni, hogy a háztájival, a behozandó szerszámokkal, vetőmagvakkal és takarmánnyal adódó kisebb-nagyobb problémákat mielőbb megoldjuk. Azt talán mondani sem kell, hogy az idő mennyire sürget bennünket. Hogyan látja az ide* leSietőségeket? Bár még konkrét tervünk nincs, és az első esztendőtől korántsem várunk csodákat, mégis bizakodunk. A tervben a közösség akarata lesz, és elgondolásainkat igyekszünk megvalósiA demecseri Ezüstkalász Termelőszövetkezetben jártam a napokban. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy már javában folyik a gyümölcsfák metszése. Ez magábanvéve elég megszokott, nincs benne semmi rendkívüli, de hogy nők, fiatal lányok is metszenek, az már nem egészen mindennapi. Szekérre is ültem mindjárt, hogy kimenjek megnézni. Útközben Luca Jánossal beszélgettem. Természetesen a téesz munkájáról, eredményeiről és terveiről folyt a szó. Véletlenül említette, ■ sok munkájával, elfoglaltságával kapcsolatban, hogy iskolába jár. Most végzi az általános iskola nyolcadik osztályát. Ránéztem, megpróbáltam megállapítani, hány évet mulasztott, mikor végezte el a hatodik elemit. Csodálkozással csóváltam a fejem, amikor elárulta, hogy 1934-ben. Közben megérkeztünk a gyümölcsösbe. A beszélgetés abbakezett az elmúlt napokban, hogy ősszel jön. Orvoe-család is akad a „töfzs”' tógok között, mint Szalakkaiék. Három gyermekük végez mezőgazdasági technikumot. Nincs helyük tehát az előítéleteknek, amiket az elmúlt években megtalálhattunk sok szülőnél. Sajnos, még a pedagógusul; között is van olyan, aki a jól, vagy jobban tanuló gyermekeket más iskolára beszéli rá. Melyek az eddigi tapasztalatok a Nyíregyházi Kertészeti Technikumban, a mostani jelentkezések alapján? Arról már volt szó, hogy «( jelentkezők száma biztat». Azonban, — ezt az elmúlt évek tapasztalata is bizonyítja, — a jelentkezők többsége közepes, vagy elégsége® általános iskolai btzonyítltánnyal rendelkezik. Mátészalkán ugyanez a helyzet. Az iskolai vezetőségnek és tanári karnak egyöntetű véleménye, hogy ez is a régi káros szemléletből adódik, amelynél a felelősséget a szülőkön túl az általános iskolák pedagógusaira leltet hárítani. Ugyanis nagyon sok iskolaigazgató még ma sem tartja igazi, felelősségteljes szakmának a mezőgazdaságot. S hogy mégis eleget tegyenek feladatuknak, a tanulók gyöngébbjéből válogatják a mezőgazdasági pályára jelentkezőket. Nem egy gyengébb falusi iskolából idekerülő gyerek szenvedi meg, hogy otthon enyhén bírálták el tudását, s itt alig tudja tartani a közepes osztályzatokat is. (Itt kell megemlíteni: Mátészalkán dicsérőleg emlékeznek meg a győrteleki általános iskoláról, ahonnan erős. jól tanuló gyerekek szoktak a technikumba kerülni.) A város környékéről technikumba kerülő gyermekek felfogása lazább és éretlenebb a falvakból iskolába, jött gyerekekénél. Ez különösen a nyíregyházi technikumban jelentkezik. A gyengébb előmsnetalű gyermekek ugyanis azt tartják, hogy mező- gazdasági technikumba mennek, mert ott könnyebben megszerezhetik az érettségit. Érettségijük lesz, ez a fonos, a többi majd elválik! Az ilyen, n szülő és sokszor a tanítók által is védelmezett elképzelések azonban hamar zátonyra futnak, mert kiderül, hogy itt sem lehet „könynyen” hozzájutni az oklevélhez, sőt pontosan a speciális szusnia elsajátítása az, amibe az ilyen fiataloknak beletörik a bicskája.^ —• Aki csak érettségizni akar,» az ne is kezdjen hozzá — jel-* lemzi Ráthonyi Imre most végzői hallgató a fent leírt típust. —t Ezt a szakmát szívvel-lélekkel J szeretni kell! * Mások — közöttük az elsőéve-t sek is — arról beszélnek, hogy* minden évben megvan a „csaló-J dottak” tábora, akik sokszor azt első bizonyítványosztást sem vár-| jál; meg, hanem futnak a tanú-» lási nehézségek elől, azt mondva:* „Nem jó itt, mert sokat kell ta-| nulni.” j Kényes kérdés, de azt is megt kell említeni, hogv 2 maradt, illetve - másutt folytatódott. A metszőkkel és a met- szó-„tanulókkal”, fiatal lányokkal tárgyaltunk az ó dolgukról, a metszés tudományáról, de az én fejemben még mindig ott motoszkált az- imént hallott évszám, az eltelt 25 év. Már visszafelé ballagtunk szekérhez, mindketten szótlanul, elgondolkozva. Elképzelem, nem sok maradhatott abból, amit 25 J évvel ezelőtt tanult, dehát ilyen i volt akkor az élet. Még örül-1 hetett, aki a hatodikig vihette.1 Aztán jött a feledés, toll, ceruza, könyv egyre ritkábban került elő, annál többet a kapa, kasza, az eke szarva. t Mintha gondolataimba látna, j ott folytatja, ahol a folytatás, j — az ő tanulásának folytatása ( — kezdődött. „Tudja, a felesé- j gém vb elnökhelyettes. Neki j sem volt meg a nyolc általá- j nosa. Megbeszéltük, hogy együtt vágunk neki a hetediknek. Ne- • ki is vágtunk, el is Végeztük. I Hanem a feleségem aztán mindjárt elvégezte a nyolcadikat is magánúton, így egyedül maradtam”. Egy pillanatig sem hiszem, hogy csak a felesége kedvéért tanul, annak ellenére, hogy tőle senki sem követelte, saját magában kezdhetett valami elégedetlenkedni, nyugtalankodni, j Ö azonban nem kérkedik er- zei. Ahogy visszafelé döcög ve-! lünk a szekér, szinte kirázza | belőle azokat a megnyilatkozá- * sokat, amelyek megerősítenek feltevésemben. Arról beszél, hogy már eddig is hasznát látja a tanulásnak a téeszben, különösen a számtannak és a helyesírásnak. „Sok olyan dolgot tanú] az ember, amit az én koromban nemcsak hogy nem tanítottak, de nem is ismertek. Hallottam róla többször, de bővebbet nem tudtam’’. Nem lelkendezik, nem mondja. hogy az egyik tárgyat jobban szereti, mint a másikat, sőt egyenesen panaszkodik is egy-két dologra: nagyon nehéz a kémiai képleteket megtanulni, a fizika sem valami köny- nyű, milyen nehezen tanulja meg kívülről a verseket, ő, akinek már katona fia van. Mégis, az egyszerű paraszt- ember tudásszomját érzem a hangjából, aki egyre többet akar tudni, jobban meg akarja ismerni a világot. Még szerény ez a hang. talán nem is eléggé tudatos, még nem találnánk százával Luca Jánosokat, akik belső kényszerből vállalják, hogy a napi kemény munka után, minden érdek nélkül btüljenek az évtizedek óta elhagyott iskolapadba, hogy a késő éjjeli órákig szívják magukba az új ismereteket. Kevés és egy kicsit gyenge még ez a hang, de már megvan, de mar hangzik, és csak erősödhet csak szaporodhat. Gál Bélét E L A D V A" ! aránvialánul sok a IcHiiy-iel^utkezök »zárna Az e<id*gi gyakorlat bebizonnyí- totta, hogy a végzett leányhallgatók zöme nem maradt a mező- gazdasági termelés irányításában, hanem szétszóródott a népgazdaság minden ágában. Közülük soknak még közvetve sincs kapcsolata eredeti szakmájával. Természetesen itt is vannak jó példák. De az átlag arra mutat, hogy csak az érettségi bizonyítvány szerzésének gondolata elsősorban a lányok között uralkoAzak a lányok válasszák a mezőgazdasági szakmát, akik valóban élethivatásuknak érzik és vállalják mindazt a nehézséget, ami ezzel jár. És ez is a szülők gyermekükkel szembeni magatartásától és a pedagógusok felvilágosító munkájától függ elsősorban. A pedagógusoknak, általános iskolai igazgatóknak kell érezniük a felelősséget aziránt, hogy minél több jól tanuló, élethivatását komolyan tekintő paraszt és niunkásszámigzasű gyermek kerüljön a mezőgazdasági technikumokba. Ha ezt érzik a pedagógusok, sokkal több beszélgetést folytatnak majd a gyerme-t kék szüleivel, s ezek a beszélge-J téssk általában eredményesek J szoktak lenni, mert mint mon-í dani szokták: szóból ért a ma-j gyár ember. És egyetlen szülőt sem ellensége a saját gyermeké-J nefc. Jó mezőgazdasági szakemberek j kellenek az országnak, kellenek! a megyénknek. Szép pálya ez, töb-3 bet kell erről beszélni az iskolai! órákon is! Sum«—Sipka? * A propagandával semmi baj Mátészalkán, legalábbis azzal, amit a földművesszövetkezet kifejtett a bútor kiállítás és vásár érdekében. Az utcákon hatalmas reklámok hirdetik a kiállítást és vásárt. Hanem az embereknek bosszúságot okoz a propaganda és a valóság közötti különbség. Ami a kiállítás megrendezését. küllemét illeti, az látszik rajta, hogy sebtében készült. Nem v alami impozáns. Sok látogatója vau, akik elsősorban a kiállított és eladó bútorokra kíváncsiak, de a terem végébe zsúfolt kultúrtenni székek és berendezések is szemükbe tűnnek! A „függöny” nem takarja el. Azt lehetett tapasztalni kedden, hogy a látogatók nagytöbbsége nem nézelődni, hanem vásárolni szeretett volna. Ami a néznivalót illeti, valóban szép bútorokat mutat be a szövetkezet. Az 5300 forintos Erzsébet háló, a piros csőgarnitura, a 1091 forint»* l»n»ia kombinált szekrény, a 31W forintos cseh heverő nagyon szépek. A látogatók leginkább ezek mellett időznék, de nagy bosszúságukra ezekre a bútorokra már a megnyitáskor kitették a cédulát, hogy „eladva”. Valóban álomszép az „Álom” háló, de az ára is álombéli: 9300 forint, s mellette a nézők csak sóhajtoznak. Kérdés, hogy miért rendezett kiállítást a szövetkezet, olyan búi örökből. amiket a vevők nem tudnak megvenni, mert legjobb esetben csak a megrendeléseket veszik fel, de ilyenkor azt is mondják a rendelőnek, hogy nem tudják, mikor jön olyan bútor!? s miért reklámozzák úgy, hogy a kiállítás egyben vásár is, mikor legjobb esetben a kiállítás megnyitásának pillanatában ottlévő emberek örülhettek a vétel o* rcncsé jenek!? Egyszerűbb lett volna kitenni a táblát az egész kiállításra, hogy „eladva”. —• Igaz, így kevesebb lenne a látogató, de legalább * bosszankodó is. 2
