Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-08 / 57. szám

Gyermekszemmel köznapi dolgokról

A győrteleki iskolában

Hogyan tükröződik az élet a mai gyerekek szemében? Izgalmas kérdés. Különösen a szülőknek az. akik gyakran értetlenül állnak gyermekük előtt, mintha ismerős, de mégis idegen világra nyitna ablakot a gyermeki szem.

Igen! Hogyan látják ők a világot, hogyan ítélnek meg bennünket. felnőtteket? Mert egyvalami hiányzik belőlük: az előítélet.

' Igazságot kereső, nyílt tekin- jtettel néznek maguk köré, olyannak szeretnék megismerni a világot, amilyen a maga valóságában.

Őszinte válaszaikkal számot adnak arról, mennyire mások már ők, mint mi voltunk valamikor. És mégis ugyanazok: gyermekek. Győrtelek iskolájában, a nyolcadik osztályban beszélgettem fiúkkal, lányokkal. Hadd írjam le ezt a beszélgetést, dehogy érzékletesebb legyen, a riporter helyett rajzoljuk meg egy olyan gyermek alakját, aki húsz-huszonöt évvel ezelőtt élt a faluban. Nevezzük Jancsinak, kora hasonló az osztály tanulóinak korához.

Kezdjük.

Váratlan látogató

Az osztály összenéz. Ugyan, ki lehet ez a rongyos, ványadt fiú? És miért nem nyiratkozik? Miféle cipő az a lábán? Te nézd: spárgával köti fel a talpát, hogy el ne hagyja. Honnan jött?

Csendesebben gyerekek! Nem bohóckodásból teszi, hanem azért, mert nincs neki más. Ti ezt úgysem értitek, ö nagyon, nagyon szegény. Üljetek le!

Jancsi körülnéz. Döbbenten vizsgálgatja falubeli társait Milyen jól öltöznek! Szégyenlősen vonja összébb a maga gönceit.

— Ti még iskolába jártok? — kérdezi.

— Te talán nem?

— Dehogy... hiszen hat elemi van. De én a negyedik után kimaradtam.

— Miért? — kíváncsiskodnak a többiek.

— Segíteni kell dolgozni. Ti nem segíttek?

összenéznek megint a gyerekek. Egy felel közülük, bátran, mosolyogva.

— Persze, segítünk. Én például most délután ha hazamegyek, megfejem a tehenet.

— S utána?

— Utána? Olvasok, tanulok, vacsorázom és lefekszem aludni.

Ki segít még szüleinek?

Mindenki. De csak keveset Nem többet egy félóránál, egész

nap. A lányok főzni is tanulnak. De más ez, mint az igazi munka! A birtokosnak!

Jancsi éhes. Nézi a piros, kerek arcokat. Csoda, hogy megkérdezi:

— Mit ettetek ebédre?

Mit? Csak úgy harsog: töltött- káposztát, húslevest, sültet, paradicsomlevest, krumplis palacsintát, tésztát... És te, Jancsi, mit ettél?

— Én csak egy darab kenyeret... hétfő van.

Igaz, van a gyerekek közt is. aki kolbászt ebédelt, mert csak este lesz főtt étel. Apa dolgozik. De jó volt a reggeli is: legtöbb helyen citromos tea.

— Citromos? — mereszti a szemét Jancsi.

Nevetnek. Hát persze! Az is valami? Talán te még nem ettél narancsot?

Jancsi nem felel, csak a fejét hajtja le.

Hova került-em?

Nem tudja elképzelni, hogy ez is Győrtelek lenne, az ő faluja. Hát még ha tudná, hogy a gyermekeknek kivétel nélkül, mindnek van könyve, van akinek húsz is, és állandó vendég otthon a könyvtári könyv. De nemcsak ők olvasnak, hanem a szülők is. Kinek az édesapja olvas otthon könyvet? Egy sereg kéz emelkedik a levegőbe.

Üj bútor melyikőtöknél van?

Ismét egy sereg kéz.

Előadás Kínáról — Jogászbál reggelig

Jói sikerült a jogásznup

Két és félezer fiatal vetélkedése a KISZ préttékon a kisvárdai járásban

Az első napokban ötszáz fiatal nevezett be az „Ifjúság a szocializmusért” próbákra a kisvárdai járásban. A termelőszövetkezeti községek KISZ szervezeteinek erősödésével azonban ez a szám immár két és félezerre tehető. Csak Kisvárdán ezer kiszista és szervezeten kívüli fiatal vesz részt a próbákon.

A tiszaszentmártoni termelőszövetkezeti fiatalok kétezer for rint értékű társadalmi munkát végeztek a községben. Előreláthatólag még ezer fiatal szerzi meg — a két és fél ezren felül — az április 4-én kiosztásra kerülő „Ifjúság a szocializmusért” jelvényeket és okleveleket.

Minek készültök, hova tovább?

Ilyeneket hallani: mezőgazda- sági technikum, kertészeti technikum. vasipari tanuló, eszterga-! lyos, gépkocsivezető... de azok is tanulni szeretnének még, akik itthon maradnak.

Jancsi csak hallgat és bámul. Ez olyan neki, mint a mese.

Szülők és gyermekek

Olyan lenne, mint a mese, ha Jancsi megmaradt volna gyei- meknek, s most, évtizedeket át- j ugorva hirtelen szökne ide a! mai győrteleki gyermekek közé. Csakhogy Jancsi, és sok más akkori gyermek tovább élt és felnőtt. S ti, mai gyermekek. az övéi!: vagytok.

De azért csodálkozik az apa, j ha vitázni kezdtek vele a világ-! ról. Például a falu jövőjéről. j

Igen!

— Ha apámnak sóhajt édes- anyám, hogy lesz, mint lesz ezután, mi az a munkaegység, és látom, nyugtalan, mondom neki, hogy meglátja, jobb lesz, mini eddig volt. — A fiú belepirul, olyan hévvel beszél. — Négy hold földünk volt, azzal léptünk be. Most meg annyi lesz, amennyit becsületesen dolgozunk! Hisz nem a föld a fontos, hanem a munka.

Egy másik: mondom apámnak, hordjuk ki már a trágyát a közösbe, minél szorgalmasabbak vagyunk, annál több lesz a kereset.

A fizika. Az anyag valósága. A Föld keletkezése, babonák kikacagása...

S az apák csodálkozva látják: nagyot haladt a világ. Igen, itt lehet legjobban lemérni ezt: a

saját gyermekeinken.

Akik bátran fogadják be az újat, a jobbat, s akik titokban bíráló szemmel nézik az apák, anyák viselkedését, ha azok megtorpannak az új előtt.

Győrtelek általános iskolájában nyolcadikos fiúkkal, lányokkal beszélgettem, s meg kell mondanom: sokat tanultam tőlük. SB.

A Magyar Jogászszövetség Sza- bclcs-Szaímár megyei csoportja és a Közalkalmazottak Szakszervezetének kerületi Ö.zottsága megyénk székhelyén, Nyíregyházán rendezte meg szombaton a jogász- napot.

Az ünnepséget a délelőtti órákban a megyei bíróság nagytermében nyitották meg. A megnyitót dr. Milánkovics Imre elvtárs, a megyei bíróság elnöke mondotta. Többek között arról beszélt, hogy fontos lépés volt ez a nap, s az, hogy a Közalkalmazottak Szak- szervezete együttesen rendezte a jogásznapot a Jjpgászszövetség megyei csoportjával. Ez is azt bizonyltja, hogy a különböző mun26-ÁN TARTJA A SZÁLKÁI CIGANYEGYÜTTES JUBILEUMI ÜNNEPSÉGÉT

A korábban költölt időpont helyett március 26-án rendezik meg a mátészalkai KPVDSZ kultúr- otthonában a megalakulásának 15. évfordulóját ünneplő mátészalkai földművesszövetkezeti cigányegyüttes jubileumi műsorát. Az előadást az együttes tagjainak betegsége miatt kellett új időpontra halasztani.

katerületeken dolgozó jogászokat is bevonják a jogászszövetség munkájába. Ezenkívül a jogászi képesítéssel nem rendelkező dolgozókat is megismertetik a jogászi munkával, hogy azokat az ismereteket munkahelyeiken

hasznosan tudják gyümölcsöztet- ni.

A megnyitó után került sor Drj Benedek Jenőnek, a Magyar Jogászszövetség főtitkárának előj adására.'

I A Kínai Népköztársaság fél- I szabadulásának 10 éves évfordu- j lója alkalmából a kínaiak meghívták hazájukba a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének Képviselőit. Ebben a szövetségben hazánkat Benedek elv- társ képviselte. Előadásában, melynek címe: „jogász szemmel a Kínai Népköztársaságban” többhetes kínai tapasztalatait ismertette. A nagyszámú hallgatóság nagy érdeklődéssel hallgatta a kínai igazságszolgáltatás rendszerével, a sajátságos kínai viszonyokkal foglalkozó beszámolót. Az előadás egyes érdekesebb részleteire a közeljövőben még visz- szatérünk.

A jogásznapot este a megye! tanács nagytermében megtartott hagyományos jcgászbál fejezte be.

300 éves magyar táncot

Debrecenben lépnek fel

a íényeslitkei tánccsoport újítanak fel a fehérgyarmati

és zenekar tagjai táfíCOSOH

Több éves hagyománya van a Debreceni Gördülőcsapágy-gyár és a fényeslitkei földművesszövetkezet dolgozói közötti barátságnak. A közelmúltban jártak Fényeslitkén a debreceni munkások, kultúrműsorral szórakoztatták a szép számú közönséget. Most március 12-én kerül sor a viszontlátogatásra. A fényeslitkei földművesszövetkezet kultúr- együttese mandolin és nápizene- karral, tánccsoporttal és énekkarral lép a debreceni gyári munkások elé.

DEÁK NEMI

Újra „téma64

lett a bódé. Kezdetben csak

nem tetszett az embereknek, hogy a fejlődésnek indult Nyíregyházát sokhelyütt ékesíti*: deszkatákolmányok. Később egyre idegesítőbb lett a látásuk, javaslatok és „petíciók” valóságos áradata indult az illetékesekhez, de kiváltképp a közvélemény hangját tolmácsoló sajtóhoz. Miután a fogadkozásokat és hirtelen nekibuzdulásokat aligha követte érdemlegesebb eredmény — békében murndiriK a bódék — a bosz- szankodók és a javaslattevők is elfáradtak.

De milyen az. ember! Most, hogy egyik napról a másikra ízléses, modern vonalú árusító pavilonok jelentek meg a belvárosban, „feléledt” a bódék körüli zsongás. Korzón és villamoson újra „téma” lett a városszépítés túl jelentéktelennek tűnő része is.

Jószándék és a városért való rajongás van az emberek véleménye mögött. Nem titkolják römüket: ha valami tetszetős

újdonsággal találják szemben magukat. Való tény, hogy Nyíregyháza belterülete az utóbbi hónapok során egyre inkább nagyvárosi jelleget ölt. S nem véletlen, hogy az emberek örülnek a legkisebb dolognak is. Ha már újra „téma” a bódé, mi is szaporítjuk a szót: mégiscsak rendjén való dolog, hogy a fényrózsák közelében praktikus pavilonok sorakoznak. Mert nem volna esztétikus, hogy a kifeszített fénycsövek alatt, a mesterien tatarozott középületek szomszédságában mécs pislogjon az újságárus „elaggott” bódéjában.

Új színfoltként jelennek meg az ízléses pavilonok, és ez a helyes. Városunkban még jelenleg is igen sok helyütt van szükség hasonló kezdeményezésre. Dicséret a kezdeményezőknek, akik adnak az emberek jóindulatú figyelmeztetéseire. Reméljük, a példa raga dós lesz, és Nyíregyháza őréi: re búcsút int a múlt nem ép pen dicséretes „hagyrt ";ni nak.” — a. s. FEKETE ÉJ lopakodott a falura. A házakban kétség és a félelem tanyázott. Az emberek bezárkóztak és álom nélkül várták a reggelt. Nyomasztó levegő szakadt a kis házakra, a szalmakunyhókban, istállókban kucorgó szegényekre. Tegnap híre futott, hogy a Csillag tagban meglőttek Bakó Bertit. Szegény, az is elment a családtól...

Az egyik zsúpfedeles házikóban hatan szorongtak, négy gyerek és két felnőtt. A „nagy úr”, a félés ott strázsált bennük, minden rezdülésre, a kutyák egyetlen vakkantására felijedtek. Egyszer, mintha valaki megkopogtatta volna az ablakot. Az ember ugrott le elsőnek az ágyról. A kopogtatás egyre erősödött, beszéd foszlányok is hallatszottak^ majd egy erős hang bekiáltott:"

— Nyissák már ki, nem hallják, hogy zörgetünk...!

Az éjjeli csendháborítók fegyvert tartottak a védtelen házigazdára, s ügyet se vetve a négy apróságra, odaparancsolták az ágyban fekvő asszonyt.

— Maga pedig öltözködjön! Velünk jön!... — még nyersen hozzátették, — Vegyen magához két napi eleséget is. de siessen, mert nincs időnk.

A FOGLYOT az iskolába kísérték. Az öreg tanteremben már ott ültek néhányan, az asz- szonyhoz hasonló szegények, Jo- ni Sándor. Sere; Pista, lehettek vagy tízen tizenöten. Az őr. — marcona fegyveres alak — rájuk parancsolt, pisszenni se merjenek. .. Itt töltötték az éjszakát valamennyien. Másnap reggel kettes sorokban kísérték őket Nagydobosra. A falu nagygazdái mosolyogva lesték a kapu alól a szerencsétleneket... Nagydoboson a csendőrlaktanya udvarán került sor a kihallgatásra. Utána egyenként beszólítottálf őket az irodába. Lapáttenyerű vadorzó]: fogták vallatóra a bekísért nőket, férfiakat.

— Maguk ki vannak adva, ne is tagadjanak! Loptak, raboltak, fosztogattak, embereket akartak kinyírni... pattogtak a vallató szavak és szaporán szántott a szíjkorbács a fedetlen hátakon. Az asszony összeroskadt a kemény ütések alatt. Nem vallott, nem is vallhatott, nem csinált ő semmi rosszat... Eszméletlen állapotban dobták ki a többj közé az udvarra.

— Agyonlőjük mindet, az lesz a maguk jutalma, amiért szappant akartak főzni belőlünk... — harsogta a fehér ■ tiszt

Délutánig várta a többivel az utolsó órát, a puskagolyót.

KÉSŐ ESTÉRE hajlott az idő, mikéi *a sok ütlegtől elgyötörtén útjára engedték az asszonyt. Ezúttal megkegyelmeztek a kegyetlenek A férfiaknak nem, azokat vitték tovább Beregszászra, az asszonyokat elengedték, de azzal, nehogy egy szót is el merjenek mondani, hogy mit csináltak velük... így ért haza Deák Menyhértné gyalog Nagydobosról Ilkre. Az úra a mezőn kapált, odaszaladt legelőbb, aztán haza. Ott on kifosztott a- kás és síró, éhes gyerekek £oÉrdekes táncszámmal lepi meg közönségét a közeljövőben a fehérgyarmati földművesszövetkezet tánccsoportja. A tánccsoport hűséges ápolója a szatmári népi hagyományoknak. Baji László énektanár, a szövetkezeti énekkar- vezetője és felesége, aki a tánccsoport oktatója már-már feledésbe ment 300 éves szatmári magyar táncot kutattak fel és már meg is kezdték a betanítást. Az ősi hagyományokat felelevenítő szatmári táncjáték Téli esték címmel kerül a helyi és környékbeli közönség elé.

gadták. A tehénkéjüket elhajtották, a komótot ki rámolták, még az edényeket is elvitték... Ami a legjobban fájt. elrabolták az önbizalmát, a bátorságát az életkedvét. ..

MINDEZ negyvenegy éve történt liken. Az akkor még fiatal parasztasszony Deák Menyhértné, ma . már 78 éves, haja őszbevegyült, erejét ellopták a munkában és kínlódásban töltött évek, ágynak dőlt. — Ügy mondta el kérésünkre a negyvenegy évvel ezelőtti meghurcoltatását, özvegy Deák Menyhértné ezer- kilencszáztizenkilencben a községi direktórium tagja .volt, részese annak, amit rövid idő alate a községben végzett a direktórium, élelmet osztottak, gondoskodtak a faluról. Ezért verték meg az ellenforradalom hóhérai. Ma már begyógyultak a sebek, feledteti a múltat a jelen, az akkor még legkisebb gyerek, Károly ma 45 éves és két gyerek apja, a többiek; Etelka. Menyhért és Piroska szintén élnek, és el-eljönnek az ágyban fekvő beteg édesanyához. Deák nénit tavaly nagy meglepetés érte: az Elnöki Tanács emlékéremmel ajándékozta meg a Tanács- köztársaság idején tanúsított helytállásáért.

Mikor megpróbáltatásait szerényen tollbamondta Deák néni végül megkérdezte:

—• El fogják ezt hinni, hogy min mentem én keresztül...?

Meggyőződéssel válaszolhatjuk, igen elhiszik a ma élők a régebbi korok embereinek helytállását és nemcsak elhiszik, hanem tanulnak is belőle.

Páll Géza