Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
Az SZM'l elnöksége köszönti a megye dolgozó asszonyait és leányait o* éve annak, hogy Clara Zetkin 'javaslatára Nemzetközi Nőnappá nyilvánították március nyolcadikét, a nők első, harcos megmozdulásának napját. ötven év minden küzdelme és eredménye világosan igazolja, hogy csak a munkáshatalom, a mindenfajta elnyomás .ellen harcoló milliók győzelme hozhat felszabadulást a legelnyomQttabbak- nak. az asszonyoknak. A szocialianust építő országokban' a nők ma már büszkén és szabadon ünnepelnek, mert ők is e nagy, világot formáló átalakulás élenjáró harcosai. A mi asszonyaink és leányaink az igaz cél elérése érdekében állnak csatasorba. Olyan erő az asszonyi összetartás, melyre mindenütt bátran támaszkodhat a békeszerető emberiség, akár a béke megvédéséről, a haza építéséről, vagy a családi tűzhely ápolásáról legyen szó. A Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár Megyei Tanácsának elnöksége forró szeretettel köszönti és harcos üdvözletét küldi a megye minden dolgozó asszonyának, leányának, a szakszervezet hő * aktivistáinak. Köszöntjük azokat, akik az üzemekben, a munkahelyeken hozzájárulnak a termelés növeléséhez, népünk élet- színvonalának állandó emeléséhez; a mezőgazdaság szocialista szektoraiban dolgozó nőket, akik a falu felemelkedéséért küzdenek, s továbbá köszöntjük az értelmiségi és egyéb munkaterületen dolgozó, helytálló nőket. Harcoljanak a férfiakkal egy sorban tovább jólétünk fokozásáért, hazánk felvirágoztatásáért, a gyermekek boldogságáért, sok erővel és jó egészséggel! Köreinére alig lehetett rátalálni. Sűrű em’oergomolyag vette körül. Munkaegységkönyvet lapozgatott és közben magyarázott valamit az embereknek. Bizony megnőtt a tiszalöki Kossuth Tsz, több lett a könyvelő gondja is. Körei Gyuláné végzi ezt a munkát kisegítőjével, D. Nagy Piroskával, egy fiatal, tizenhat éves kislánnyal, aki még csak most ismerkedik a szövetkezeti élettel. Pali János pedig mcst végzi a kettős könyv, viteli tanfolyamot. Amíg Páll végez, addig Köreinének jóformán egyedül kel) ellátni az iroda és könyvelés feladatait. Ám más munkája is van ás nem is kicsi. Ö vezeti a tsz pártszervezetét. Egymást váltják ■ szobájában az emberek. Különösen az új tagok keresik fel gyakrabban. S ahány ember, annyi kérdés. A minap is beállított hozzá egy hatvan év köcd tiszta s/uj. assza tufa ÍJ ámnéz érdeklődön. Mikor * *• a nevét hallja, kicsit meglepődik. Kezében zöldszínü sze- rencsepapír. Éppen bedobni készült Mohán Józsefné... Merre ts invitáljon? Talán a 22-esbe, vagy a 43-asba? Mindegy, huszonkét szobája van a galambszürke emeletes épületben, huszonkettő... Végül a folyosón jobbra tessékel, a férfiak konyháján át a kőcsigalépcsőn feljutunk az emeletre, a huszon- Harmadik szobába. — Ne tessék szétnézni, nagyon szanaszét vagyunk — sze- rénykedik az ajtóban. Bent a konyhában a férje foglalatoskodik, könyökig kotor a füstölgő tűzhely torlcában. A jól berendezett szobában, a fényezett háti mellett megakad a szemem egy régimódi, kopottas ágyon. Az asszony hamar észreveszi, tüzet fog az arca w* Régi darab. Az első keresetemből vettem, ócsltán, elég régen, hat mázsa búzáért... Bz volt a hozományom, azóta nem tudói* megválni tőle... r i • régi bútordarab elin^ dítója lesz Mohán Józsefné negyvenhárom éves vasutas takarítónő életregényének. Megtudom, vele sem tett kivételt a. sort, korán megismerte az élet nehezebbik oldalát. Még tizenkét évet korában pesztrának adták jobbmódú családok gyermekei mellé, öten \voltak testvérek és a nagyobbaknak mindig kijutott. Legszebb éveit elvette a marok- szedés, s mellette a fojtott, poros levegőt leheló cséplőgép. Nem volt finomabb hozzá a vasúti kocsi se, naphosszat izzadt férfi- munkán. Innen ívelt felfelé a pályája. Nem a magas hivatalokig, csak idáig, ahol most van. « talcarítónők „örök” állásáig. — Intézői rangban van a férjem. de nem szégyelli, hogy takarítok, Így ismert meg. Kormos Ms' fűtő volt, én meg az, ami most. Egy évig csak beszélgettünk. ő bátorított, mert nekem minden idegen volt. Kisújszállásról kerültem ide, a záhonyi vasutas laktanyába. Egy év múlva megesküdtünk... Ennek már tizenegy éve. Az első házasságom után ez a második kárpótol mindenért. A férjem jó ember, megbecsül és én is... ü itkán hallottam még asz**- szonyt ilyen hangon beszélni a családjáról és a saját munkájáról. A férje fűtőből képezte magát mozdonyvezetővé, később dolgozott a vasúti politikai osztályon, könnyebb állást is kijárhatott volna a feleségének. „Mi nem vagyunk olyanok” — mondta az asszony. Sokai időzött a férjénél; elmesélte, hogy a férje most végzi a nyolcadik általánost, a héten négyest hozott haza, de nem minden jegyéről ad számot. „Már utána érdeklődöm” — súgta, mert tudom, hogy a gyerekek megmondják, ha rosszul felelnek, de a felnőtt ember, az más... Közben közeleg a szolgálat ideje, a férje el is búcsúzik. — Ügy ismerem már a vonat füttyét. Mindig hallom, mikor megy át a határon, mikor érkezik vissza. A „kilépővel” jár. — így nevezi a Csapra átjáró mozdonyt. — A hídon fütyöl, és már tudom, hogy itthon van az én emberem. 17 Imények, a mindennapok apró mozzanatai öltenek testet előttünk, s közöttük mindig felbukkannak a család fél- tettjei, a gyerekek. Irénke a legnagyobb, az idén érettségizik. Még nem döntött, milyen pályát választ. Ha nem fog tovább tanulni, elvállal akármilyen munkát — est mondta. A középső gyerek, a 9 éves Jóska, legszívesebben a motorok körül időzik. A legkisebb, Valika, 6 már választott „pályát”, óvodás. "S mintha csak sejtenék, hogy róluk van szó, megjelennek a gyerekek. Orvosságot hoznak. — Megfáztam egy kicsit. Régen voltam beteg, de az nagyon emlékezetes nekem. Az egyik ápolónő azt mondta rám: „aki itt fog feküdni arra vigyázzanak, mert kommunista...” Nekem nagyon fájt, de nem szóltam semmit.. Telt az idő, minden reggel odamenteni az ágyakhoz, megmosdattam a fekvő betegeket, megfésültem őket, behordtam mindent, ami kellett. Mikor felgyógyultam, sírtak a búcsúzásná.l. Az egyik azt kérdezte. miért csináltam? Annyit válaszoltam: „mert kommunista vagyok.” A negyvenhárom éves asz1 szonyról sokan megtudták, milyen szív lakik benne. A vasutas laktanyában megszállók tudják a legjobban nem tud úgy elmenni senki mellett, hogy ne segítsen, ha szükséges. Leszakadt a gomb? Nincs cérna? Nincs só, paprika? Mennek Mohán nénihez. Amint beszélgettünk, két látogatója is érkezett. Jelenikné, aki a pártcsoportjába tartozik, tanácsot jött kérni a fia elhelyezése ügyében. A másik látogató fiatal Í8 éves asz- ■ szonyka, Rózsika. A vendégszobában lakik. Mint a mamájához úgy jön az idősebb, tapasztal* asszonyhoz. Nem csinál nagy dolgokat Mo- hánné, de sokszor a legkisebb jótett és főtanács felér egy nagy cselekedettel. Mohánné elégedett asszony, úgy érzi megbecsülik a munkáját.. — Az én munkám is olyan fontos, mint a többieké. Naponta huszonkét szobát takarítok és olyan jól esik végignézni a tiszta folyosón, a szobákon. Még a szabadságom alatt is könnyebb a lelkemnek, ha leszaladok, széjjelnézek, elbeszélgetek az emberekkel. Nem is vágyom én el innen, nem tudok megválni a takarítástól. Innen megyek nyugdíjba. Bár a férjem néha emlegeti, megélnénk úgy is. hiszen 2500—3000 forintot egymaga megkeres, de én nem akárhogy akarok élni... Még hozzáteszi, jól esik, hogy megbíznak benne, kikérik a véleményét a taggyűlésen, megbízzák a pártcsoportbeli emberek nevelésével. Na és jön » nőnap! Tavaly a férje sütötte még a tésztát, és még annyi fáradságot se engedett meg neki, hogy kiöntse a csészékbe a tejet. És nemcsak ezen a napon van ez így... YJ ohán Józsefné záhonyi " munkásasszony a tisztaság asszonya, és a szobák mellett a mindennapi élet tisztaságát is vigyázza. PÁLL, GÉZA. rüü, idős gazda, Fekete András bácrí. — Lesz-c miből megélni az idén? — nézett Köreinére kíváncsian, mert ő biztosan tudja, mire számíthatnak ebben az évben. Mii U mondhatna erre? András bácsinak talán még jobban kellene tudni, mit lehet egy ilyen nagy gazdaságból ..kihozni”. Viszont, ha kérdezték, válaszolni kell. Kihúzta tehát az egyik fiókot, elővett egy kissé már avasodó könyvet, és abból egy névsort. Az öreg meg nézte, mit. is akar Köreiné a névsorral. — Látja. András bátyám, mennyi mindent kaptak ezek az emberek? — s a névsorra mutatott. ■ Fekete András közelebb hajolt. — Itt van például Kacsándi János. Tavaly négyszáz munkaegységre tizenhatezeregyszáz forint értéket kapott. Ebből készpénz nyolcezerhatszáz forint volt. íme alá is írta Kacsándi. | hogy felvette az említett össze- I get. — Ha aláírta, biztosan meg is kapta — morfondírozott Fekete András. Köreiné felnézett. — Pedig csak márciusban kezdett dolgozni. Fazekas Imre még többet részelt — csúszott lejjebb az ujja a névsoron. — Itt van, tessék megnézni, több mint huszonnégyezer forint ütötte a markát — és sorolta, mutogatta tovább a neveket és a számokat. Az öreg megnyugodott. — Érdekes ember András bácsi — emlékezik Köreiné. — Én is voltam nála agitálni. Akkor sok mindenben kételkedett. De már a napokban azt mondta: „Na, Piroska, kezdem már hinni, hogy itt is megtalálom a számításom”. Makra Gábor bácsi az előbbinél is fontosabb kérdéssel állt Köreiné elé. Először kerülgette á szót, mint macska a forró kását. Megemlítette, hogy ő már a nyáron is dolgozott a közösben, pedig még nem is volt tag és hogy a korábbi években is egyetértett a nagy- üzejnesítéssel, csakhát, még várt... De most az ő számára is lejárt a várakozási idő. Belépett, s azonnal munkához látott. — Ügy érzem, közietek a helyem — mondta Köreinének — s mint aki nagy útra készül, indulás előtt biztatást várt szeretteitől. — A párvezetoség elé terjesztem a kérését — bíztatta Köreiné. S nem is olyan sok idő múlva, az idős. tapasztalt gazda párttaggyűlésen is elmondta szíve szándékát: „Tagjelölt szeretnék lenni,” Egyszerre emelkedtek magasba a kezek, öt és Halmi Lászlót, korábban pedig Szűcs Lászlót, Szűcs Ferencet, Porkoláb Imrénél és Páger Jánosnét fogad t3 a párttagság maga közé. Tavaly ősszel még csak kilenc tagja volt a pártszervezetnek, most pedig hét tagjelöltnek könyve is van már, hatot pedig nemrég vettek fel. — A következő taggyűlésen is lesz felvétel — folytatta Köreiné. Páll Sándor, Veres József és Szentesi Miklós kéri felvételét, akik éppen ott időztek a2 irodában, arra várva, kerülne-e valami munka, mivel még nem kezdték meg a tavaszi nagy „csatát”. Delet harangoztak. Körei Gyuláné a kezét nyújtotta, — Sietnem kell. a férjem mindjárt megérkezik. <5 a Vegyesipari Vállalatnál dolgozik és megszabott időre jön haza ebédelni. Sietve mondott el még egy pár szót, amiből megtudtam: napi nehéz. felelősségteljes munkája után ' otthon elkészíti a vacsorát, megfőzi a másnapi ebédet, hogy délben csak melegíteni kelljen.. Ez a törékeny asszony tekintélyt szerzett azzal, hogy gondoskodik férjéről, az ötéves Gyuszikáról, példás rendet tart lakásában és a háza táján is a „második” műszakban. A nyáron nem volt a téeszben. aki nevelje a kacsákat. ö elvállalta. Szorított az aratás, ő segített. S mindezt „terven felül”,. emberségből, a közösség ügye iránti, lelkesedésből tette. Asszony ó a talpán. Megérdemelten, bizalommal választották meg párttitkárnak 1 Nagy Tibor. A KÖNYVTÁROS LÁNY Van egy kopottas, kiszolgált szekrény a szobában. Ott áll szerényen a sarokban. Hűséges jószág, már régen szolgál együtt Máriával. A kékszemű, feketehajú könyvtáros lány legkedveltebb bútora. Napjában letörli róla a P°rt, megcirógatja a szemével... Ej, ha beszélni tudna! Vajon mit mondana? Körülbelül ilyeneket: — Tíz évvel ezelőtt találkoztunk. Ö vett pártfogásba. Addig rám se néztek. Pedig soksok értéket rejtegettem. Háromszáz könyv hevert bennem. Csakhogy nem olvasott senki. Mikor Mária nagy boldogságára könyvtáros lett, első dolga volt, hogy megnézze: miféle könyveket rejtegetnek bennem. Hozzáfogott olvasni... Akkor még nem sejtette, hogy talán egy életre eljegyezte magát ezzel a mesterséggel. Nem gondolta. hogy az, amit társadalmi munkában vállalt, milyen komoly hivatás. Nagyon szeretett olvasni, s azt hitte, más is legalább úgy kedveli az irodalmat. mint ő... — Csalódott. De nem adta fel a reményt... Mindennap bizakodva nyitotta ki az ajtómat, de este annál nagyobb szomorúsággal zárta be. így ment ez hosszú ideig. Ha az ifjúsági szervezet más helyiségben ütött tanyát, mi is tovább álltunk. Engem mindig magával vitt. Most a hatodik helyen vagyunk, s itt már én is jobban érzem magam... — No, de erről majd később még mondok valamit... — Mária a téli napokat is velem töltötte. Pedig igazán hideg volt a szobában... Szorgalmasan olvasott s egyszei arra határozta el magát, hogy a sok-sok értékes tudnivalóval megismerteti az embereket, így történt, hogy nyakába vette a falut, gyalogolt napokat Móricz, Mikszáth, Jókai, Solohov és a többi író műveivel. Hol az egyik, hol a másik háznál kért bebocsáttatást. Nagyon megszerették az emberek. Ezt onnan tudom, hogy később már fel is keresték. S itt, a fülem hallatára mondták neki: „Úgy hiányzik nekünk. Mária”. És ő akkor megígérte, hogy elmegy. Igaz, jónéhány éve már annak, de fogadalmát most is ta” Különösen az öregek és i .’,ek várják nagyon, akik nem tudnak ide eljönni.. A beteg Benya Rózsika- nál, az öreg . Szabó, bácsióknái,' s a szomszéd Győri Alberték- nál rendszeres vendég... — Én annak örülök, hogy már nem vagyok egyedül. S látom, ő is boldog, mert már több mint ezer olvasója Van. A bennem raktározott könyveket már nagyon sok ember elolvasta. Sokszor csodálkozom, hogy megszerette ezt a hivatást Mária. Megismerte az emberek igényét, ízlését. Pedig ennyi emberét tudni nem gyerekjáték. .. Ha a Borzsova-tanyáről beg'yalogoló Lippai Lajos bácsit, a szövetkezeti gazdát megpillantja, máris kinyitja az ajtómat. hogy a legújabb Móricz regénnyel, vagy novellával örvendeztesse meg. Ha Karofa József látogatja meg, biztosan valamilyen szakönyvre van szüksége. Már mosolyog, mikor özvegy Tóth Józsefné állít be. ö ugyanis csak a meséskönyveket szereti. Sokszor leszedi heki az egész polcot, minden szekrényt kinyit, hogy találjon valami olvasnivalót. — Bizony megnőtt de főleg megváltozott Batári Marika gondja. .. Hat esztendeje ne(
