Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)
1960-03-27 / 74. szám
Hruscsov elvtárs Iranciaorszá gi kor úton f*%lyta**s a 2. oldalról.) szelleme és az a készség, hogy harcoljon a háború, a fegyverkezési verseny ellen, minden nép békés életéért — hangoztatta a szovjet kormányfő. Hruscsov ezután a küldöttség- licserék, a kölcsönös látogatások jelentőségét méltatta. i—. Hallottuk — mondotta —, !ihogy Bordeaux baráti kapcsolatot dart fenn a mi Leningrádunkkal. Az európai béke és biztonság sürgetően megköveteli, hogy fejlődjék és erősödjék a kölcsönös tiszteleten alapuló barátság és együttműködés a két nagyhatalom (Franciaország és a Szovjetunió) között. — örülök, hogy tolmácsolhatom Bordeaux lakosainak a szovjet nép forró üdvözletét; és jókívánságait. A szovjet kormányfő Végezetül Chaban Delmas és minden jelenlévő egészségére, a Bordeaux-i lakosok békés alkotó munkájának sikerére, a város virágzására, a Szovjetunió és Franciaország barátságára a világ békéjére ürítette poharát. Hruscsov elvtárs beszéde a francia parlamenti képviselők előtt március 25-én Párizs, (XASZSZ): Mint jelentettük N. Sz. Hruscsov pénteken a késő délutáni órákban párizsi szállásán fogadta a francia nemzetgyűlés képviselőinek csoportját. A képviselők előtt beszédet mondott. Elöljáróban kijelentette: szívesen nevezném önöket barátaimnak, mert önök közül a második világháború idején ilyen, vagy olyan formában sokan aktívan harcoltak közös ellenségünk ellen. A szovjet kormányfő hangoztatta: nagy figyelemmel hallgatta a francia parlamenti képviselők beszédeit, s külön üdvözölte Schmittleinnek, a csoport vezetőjének és Bouche képviselőnek szavait. — A Párizsban eltöltött három nap alatt még jobban megismertük a francia népet — mondotta ezután Hruscsov. — A békéért folytatott harcban össze kell fognunk és fölül kell emelkednünk a bennünket elválasztó politikai véleményeken. Franciaország és a Szovjetunió őszinte barátsága lehetséges, ha elismerjük a két rendszer létezését, mindegyik társadalmi rendszer létjogosultságát, s ha az államaink közötti viszony a békés együttélésen épül fel. — Azért vetem fel ezt a kérdést — folytatta a szovjet ml-, niszterelnök, — mert ha azok, akik nem szeretik a kommunistákat, nem szeretik a szocializmust és a kommunizust, megpróbálnak gáncsot vetni nekünk a kommunista építésben — bár próbálkozásukra kudarc vár, — akkor nem lehetséges igazi barátság. — Ha a béke megszilárdítását akarjuk, ha barátkozni akarunk, el kell ismernünk, hogy a különböző rendszerű államok békés együttélése az egyedül helyes és reális politika. — Önöknek tetszik a rendszerük — folytatta, — nos éljenek csak kapitalista rendszerben, Ez nem nyugtalanít bennünket. De baráti módon felhívjuk a figyelmüket valamire. Annakidején önök elsőnek vittek véghez polgári forradalmat, és megelőzték Oroszországot, megelőztek egész sor más országot is. A mi országunk akkor elmaradt önök mögött, s mi irigykedtünk önökre. Viszont 1917-ben a mi népünk valósította meg elsőnek a szocialista forradalmat és megelőzött más országokat a társadalmi fejlődésben. Már mo6t is van mivel eldicsekednünk, s a következő években eredményeink még szembetűnőbbek lesznek. Önök elmaradnak mögöttünk a gazdasági fejlődésben és ez természetes lesz, mert a szocialista, a kommunista rend jobb lehetőségeket teremt egy ország összes anyagi erőforrásainak' és kulturális értékéinek kihasználására, a gyors fejlődés, a nép életszínvonalának és műveltségének emelése érdekében. Hruscsov ezután vidám élénkséget keltve a teremben, kijelentette: — Én nem szólítom önöket a kommunizmus útjára, ha saját maguktól nem akarják ezt az utat járni. — Csak baráti módon figyelmeztetni akartam önöket, nehogy aztán megrójanak: Na, az a Hruscsov beszélgetett velünk és önző célokból elhallgatta, hogy a társadalmi fejlődés, a nép életszínvonala emelésének egyedül helyes útja a kommunizmus építésének útja. Mint láthatják, ilyen vonatkozásban nincsenek titkaink önök előtt. Minden népnek azt kívánjuk, amit magunknak kívánunk. Ez is bibliai parancsolat. A szovjet kormányfő a továbbiakban a szovjet-francia viszonyról szólt. Hruscsov ezután megemlítette, hogy három évvel ezelőtt az amerikaiak nagyon is törekedtek arra, hogy a Szovjetunió írjon alá velük kulturális csereegyezményt Most azonban nem mutatnak nagy hajlandóságot a kulturális kapcsolatok fejlesztésére. Amerikában egyes politikusok ugyanis azt követelik: ne engedjenek amerikaiakat a Szovjetunióba, mert — úgymond — a Szovjetunióból visszatérve „káros eszméket hoznak magukkal Amerikába”« — De vajon melyek ezek a káros eszmék, — mondotta Hruscsov — honnan származnak? Mi most például több lakást építünk, mint bármely más ország. Ez tény. Minden más országnál több mérnököt képezünk ki, sőt nem is egy országnál többet. Hanem többet, mint sok ország együttvéve. A szó szoros értelmében csak néhány évre van szükségünk, hogy szovjet államunk a legteljesebb mértékben biztosítani tudja a nép anyagi és szellemi szükségleteit. nélkül és amely megoldás így pusztán a katonai hírszerzés céljait szolgálná. A tízhatalmi leszerelési tárgyalásokon az atomfegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló háromhatalmi értekezleten történt szovjet kezdeményezések már eleve a csúcstalálkozó eredményességét kívánják biztosítani. Aki hátráltatja a megegyezést A békés egymás mellett élést szolgáló kezdeményezések közepette, ha nem is váratlan, de feltétlenül disszonáns akkordként jelentkeztek az USA-t látogató Adenauer kancellár hidegháborús kijelentései, melyek elsősorban azt a célt szolgálták, hogy csökkentsék a csúcsértekezlet sikerének kilátásait. Ide sorolható a bonni kancellárnak a nyugati megszállás alatt történő nyugat- berlini népszavázásra vonatkozó javaslata is, melyet még szövetségesei körében is zavartkeltónek bélyegeztek. A csúcsértekezlet előkészítésének időpontjában elmondott ilyen javaslat a légkör mérgezését tűzte ki célul és így a hidegháború folytatása érdekében tett lépésnek tekinthető. Bár nem szabad lebecsülnünk a nyugatnémet kancellár békeellenes lépéseinek jelentőségét és a revansíhes bonni politika militarista törekvéseit, mégis, Adenauer amerikai útjának jelentősége — különösen, ha viszonylagos eredménytelenségét is figyelembe vesszük — messze eltörpül az utóbbi időszak legfontosabb politikai útja, a szovjet kormányfő franciaországi látogatása mögött. Mit várhalunk a franciaországi látogatástól? Természetesen nem bocsátkozhatunk előre különösebb ‘jóslásokba. Azt azonban már ma is nyugodtan állíthatjuk, hogy Hruscsov elvtárs franciaországi látogatása jelentős mértékben elősegíti a szovjet-francia kapcsolatok fejlődését és így amerikai útjához hasonlóan, jelentős segítője lesz a háború kiküszöbölésére irányuló törekvéseknek és mégin- kább a megvalósulás közelségébe hozza a békés egymás mellett élés perspektíváit. Hozzá fog járulni a franciaországi utazás ahhoz is, hogy a francia közvéleményben — és feltehetően a hivatalos francia körökben is — fokozza a felelősségtudatot a feltámadó német miHtarizír-ussál szernban. A közvélemény előtt most demonstrati- vabb formában is megmutatkozik az a történelmi tanulság, hogy nem a Szovjetuniótól kell tartania Franciaországnak, hanem a német imperializmus talpíaállása jelenti az igazi veszélyt az ország számára. Talán segíteni fogják a tárgyalások a vezető francia politikusokat is annak felismerésében, hogy milyen veszélyes j-.’tékba kezdenek, In szekerük elé „nyugatnémet lovakat” fognak. Ak-> azért, mert az algériai háború folytatásához szükséges pénztámogatást onnan remélik, akár azért, mert nagyhatalmi vezetői pozíciójukat így gondolják biztosítottnak. Ezt a gyeplőt nem lehet Párizsból irányítani és a saját fejük után szaladó „lovak” oda viszik a szekeret, ahová ők akarják. Bizonyára szóbakerül a megbeszéléseken a leszerelés kérdése is és számos más fontos világpolitikai probléma, amelyekről talán nem is történik majd említés a tárgyalások befejezése után. A vélemények kicserélése a közvetlen érintkezés során azonban elősegíti egymás álláspontjainak jobb megértését és így jelentős tényező lehet azokban az előkészítő munkálatokban, melyek a májusi csúcsértekezlet eredményességét kívánják biztosítani. Végül nyilvánvalóan szóba fognak kerülni a szovjet—francia kapcsolatok közvetlen mélyítését szolgáló kereskedelmi és kulturális problémák is. Biztosak lehetünk abban, hogy szovjet részről a legmesszebbmenőkig elmennek a kölcsönös előnyökön alapuló kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére irányuló törekvésükben. Nyilvánvalóan hasonló igyekezetét fogunk tapasztalni a kétoldalú kulturális együttműködés fokozását szolgáló javaslatok megtételében is. Vi lósz.'nűngk tarthatjuk azt :s, hogy ha a tárgyalásokon résztvevő francia vezetők nem hagyják magukat befolyásoltatni az országon belüli és más országokban jelentkező hidegháborús erőktől, akkor a tárgyalások — ha minden kérdésben nem is, — de számos pontban tovább enyhíthetik a világhelyzet feszültségét és jelentős állomását képezhetik a szovjet—francia kapcsolatok sokirányú fejlődésének. — Amikor erről beszélek — folytatta — szeretném kérni önöket, hogy ha most aláírunk önökkel egy szerződést a kulturális kapcsolatok fejlesztéséről és kölcsönös látogatásokról, akkor később ne mondjanak le róla. Utazzanak hozzánk vendégségbe minél többen a különböző társadalmi helyzetű franciák közül, tanulmányozzák országunkat, a szovjet nép életét és mondják el az igazsághoz híven, hogyan élünk mi. A szovjet miniszterelnök ezután a béke problémáiról szólt a francia képviselőknek. A többi között megemlítette, hogy az elmúlt két világháborúban a szovjet és a francia nép közös ellenségtől szenvedett. — Mikor végétért az első világháború, — tette hozzá — mi felhívtuk a figyelmet a német mili- tarizmus és a revansvágy veszélyére, meg akartuk akadályozni az új háborút. Egyes nyugati államférfiak azonban nem voltak elég bölcsek, hogy meg tudták volna fékezni az agresszort és megakadályozni a második világháborút. A béktszeretö népekben feltétlenül aggodalmat kelt, hogy most a történelem bizonyos tokig megismétlődik. — Azt hiszem, nemcsak mi nem örülünk annak, hogy Nyu- gat-Németország Franciaország kegyeit keresi. Engedjék meg, hogy nyíltan megmondjam, mi nyugtalanít engem. Ez az udvarlás veszedelmes dolog. Célja: elaltatni az éberséget. Mi, szovjet emberek nem lehetünk közömbösek a német militarizmussal szemben. A Szovjetuniót óriási veszteségek érték a legutóbbi háborúban. — Nincs nálunk egyetlen olyan család sem, amelytől ne szedett Volna áldozatokat ez a háború. A fasiszták elleni harcban esett el az én fiam is. Ezért beszéltünk a múltban, beszélünk most és fogunk továbbra is beszélni a mili- tarizmus és a revansvágy veszélyről. Leleplezzük a militarizmust és a revanstörekvéseket. A szovjet miniszterelnök ezt követően arról beszélt, hogy — a második világháború után a világhelyzet gyökeresen megváltozott. A Szovjetunió, a többi szocialista országgal együtt most hatalmas erőt képvisel. „Mi azonban nem akarunk háborút és mindent megteszünk a béke biztosításáért. Ha a német agresszorok új háborút akarnának felidézni, ezzel aláírnák saját halálos ítéletüket, mert egy új háborúban Németország elpusztulna —• jelentette ki Hruscsov. A szovjet kormányfő nyomaté- j kosán hangsúlyozta, Hogy Nyugat-1 Németország — Adenauer kancel- | lár — nem akar beletörődni abba a helyzetbe, amelybe a második világháború után került. Minden Józan gondolkozású ember tudja, hogy ma . már egyszer s mindenkorra lehetetlenné vált, hogy Németország a Kelet rovására változtasson a helyzeten. Ezért a nyugat-németországi agresszív erők végeredményben a Nyugat rovására, Franciaország rovására keresnek majd valamilyen kiutat. Nyugat-Németország ugyanolyan gyújtóponttá válhat, mint amilyenné a hitlerista Németország, a második világháború előtt. Franciaország és Anglia akkor Németország ütőerejét a Szovjetunió ellen akarta fordítani és világosan megmutatta az utat: a hitleri Németország foglalja el Ukrajnát, Bjelorussziát, nyomuljon előre egészen az Uraiig. — mondotta ezzel Összefüggésben Hruscsov, Eredménytelen volt a szovjet kormány mindennemű kísérlete, hogy megegyezésre jusson az angol és a francia kormánnyal. Önök bizonyára emlékeznek arra, hogy amikor küldöttségeink találkoztak, sok teát megittak, sok levest megettek, de nem jutottak dűlőre. Hitler ezt észrevette és elküldte Ribbentro- pot Moszkvába Sztálinhoz. Ekkor írta alá a Szovjetunió és Németország a meg nem támadási szerződést.” — Mit gondolnak önök, Sztálin nem látta Hitler agresszív lépéseit? Látta és tudta, hogy komolyan fenyeget egy új világháború. Látta, hogy Anglia és Franciaország a Szovjetunió ellen igyekszik fordítani Hitlert. Ilyen körülmények között nem volt számára más választás. A jelenlevők közül egyesek talán nem értenek egyet velem és ez teljesen érthető, mert én saját véleményemet mondom el és ez különbözik azoktól a támadásoktól, amelyeket a nyugati propaganda szokott a Szovjetunió ellen intézni. — Önök tudják, mi történt azután, Németország megindult Franciaország és Anglia ellen, Lengyelország ellen. Sztálin tudta, hogy ' Hitler ezután Oroszország ellen támad. Országunk mindent elkövetett, hogy megakadályozza a háborút, amikor pedig a háború kirobbant, a szovjet nép hősiesen harcolt a fasiszta betolakodók ellen. — Végül mi, önökkel szétzúztuk Hitlert. Hitler nincs többé, de a militarizmus és a fasizmus él Nyugat-Németországban, keresi az alkalmat az új háborús kalandokra és megpróbálhatja azoknak a lépéseknek megismétlését, amelyeket a második világháború előtt tett..: Ne legyünk rövidlátóak és ne adjuk meg a német militaristáknak azt a lehetőséget, hogy megismételjék azt, amit Hitler a második világháború éveiben elkövetett. f— Ha az önök országában tett látogatásom valamilyen mértékben hozzásegít ehhez, teljesítettnek látom majd a Szovjetunió népe, a béke megszilárdítására és a népek közötti barátság elmélyítésére törekvő szovjet nép iránti kötelességemet, Ügy gondolom, hogy ebben a vonatkozásban népünk érdekei azonosak a francia nép és a többi békeszerető nép érdekeivel. Beszédének befejezéséül mégegy- szer kiemelte a Szovjetunió és Franciaörszág békés együttélésének, baráti kapcsolatainak parancsoló szükségszerűségét. Hruscsov Luc<|-t»a érkezeit Tau, (MTI): Hruscsov szovjet miniszterelnök szombaton délután megtekintette a Lacq-i földgázfeldolgozó ipartelepet, amely Franciaország egyik legújabb és legmodernebb ipari létesítménye. Az utcákon összegyűlt munkások üdvözlésére Hruscsov kaluplenge- téssel válaszolt. Az üzem mérnökei végigvezették a szovjet miniszterelnököt a telepen és ismertették a gépek működését. Nagy derültséget keltett a szovjet államfőnek egyik megjegyzése: „Ismerem már a mérnököket, önök két perc alatt szeretnék a fejünkbe tölteni azt, amit tíz év alatt tanultak meg” — mondotta. Hruscsov Lacq-ból tovább utazott Pau-ba, ahová magyar idő szerint 19,13 órakor érkezett meg. Itt a prefektus villájában töltötte az éjszakát, szobájának ablakaiból a Pireneusok hegyláncai láthatók. . U «> Fölényes győzelem Grúzban climpíai döntőhöz vezető grazi mérkőzésen beváltotta a hozzáfűzött reményeket. l:0-ás félidő li^'n r, mérkőzést fölényes credit unj el, 4:0-ra nyerte a magyar vfi'ejéatott Albert (2), Orosz és Sátori góljaival. A Libenaui stadionban 20 ezer j néző előtt játszotta első olimpiái I selejtező mérkőzését a magyar I olimpiai válogatott az osztrákok j legjobb tizenegyével. A magyar j olimpiai labdarúgó válogatott az I
