Kelet-Magyarország, 1960. március (20. évfolyam, 52-77. szám)

1960-03-24 / 71. szám

Hruscsov elv társ Franciaországban fFoiytaiás a* 1. oldalról). adta tudtul Párizs népének, hogy az ország történetében először a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke francia földre lépett. N. Sz. Hruscsovot De Gaulle tá­bornok a fogadóterembe kalauzol­ta. N. Sz. Hruscsov hitvesét a köztársasági elnök felesége kísér­te ide. A francia államfő bemu­tatta a kormány tagjait és a francia közösség tagállamainak miniszterelnökeit. Hruscsov kezet szorított a párizsi nagykövetség vezető munkatársaival, élükön Vinogradov nagykövettel. Ezután De Gaulle a mikrofon­hoz lépett és rövid beszédében üdvözölte a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökét. De Gaulle tábornok üdvözlő beszéde az Orly-i repüiőtéren — Elnök úr! Végre itt van! Biztosíthatom, hogy nagyon örü­lünk érkezésének. — Ön egy nagy ország nevé­ben jött hozzánk, amellyel Fran­ciaország a történelem majdnem minden szakaszában együtt volt és amely Franciaország oldalán állott a legborzalmasabb háború­ban. ön annak az államnak ne­vében érkezett ide,' amely fon­tos helyet foglal el napjaink nyugtalansággal telített világá­ban, annak a népnek képviselő­jeként jött, amelytől a jövőben jelentős mértékben függ majd az emberek közötti béke. — S mindezek után, ön tele! élettel és energiával, elméjében! átfogó tervekkel, azzal az óhaj- j jal érkezett hozzánk, hogy tár­gyaljon velünk Oroszországot és Franciaországot egyaránt érintő ügyekről, tehát világproblémák­ról is. — Elnök úr! Készek vagyunk meghallgatni önt és clötsrjejzlsai saját véleményünket, látni önt és megmutatni magunkat azok-! ban a napokban, amelyeket ön nekünk szentel. Szívből üdvöz­löm személy szerint önt, Hrus-1 csóva asszonyt, az ön családját,1 s kísérőit. N. Sz. Hruscsov válasza után a francia köztársasági elnök és szovjet vendége gépkocsiba szállt. A" köztársasági elnök nyitott, fe­kete Citroen gépkocsijában fog­lalt helyet N. Sz. Hruscsov, De Gaulle tábornok jobbján. A menet fehársisakos, fehér- kesztyűs és fehércsizmás motoros rendőröktől kísérve, megindult, Az elnöki autót N. Sz. Hruscsov kíséretének és a francia kormány tagjainak gépkocsijai követték. A gépkeesikaraván Párizs felé vette útját. A mintegy 20 kilomé­teres útvonalon százezrek sora­koztak fel. N. Sz. Hruscsov az crleánsi kapun át lépett a főváros területére. A szovjet kormányfő franciaor­szági első megnyilatkozása a francia közvéleményben igen ked­vező hatást keltett. A francia dolgozókra mély benyomást tettek a szovjet nép baráti érzelmeiről szóló szavak. Nem tévesztette ha­tását N .Sz. Hruscsovnak az a mondata sem, amelyben nagysá­got és virágzást kívánt Franciaor­szágnak. Politikai körökben is kedvező a szovjet kormányfő első franciaor­szági beszédének visszhangja. De- gaulleista körökben a köztársa­sági elnök Franciaország függet­lenségéért vívott harcának meg­említése jó hatást keltett. IriÚMÍ tömegek a szoTjcl vendégek hí vonalain Hruscsttv beszéde a repülőtéren Párizs (TaSZSZ): Hruscsov j elvtárs beszéde elején köszöne- tét mondott azért a fogadtatá­sért, amelyben a Szovjetunió j képviselőit részesítették, majd j így folytatta szavait: — Nem titkolom, hogy meg- j elégedéssel fogadtam az ön meg­hívását elnök úr, és szívesen jöttem ide. Arra számítok, hogy ez az utazás gyümölcsöző lehet mind a szovjet—francia viszony fejlesztése, mind a béke megszi­lárdítása szempontjából, ami egyformán érdeke népeinknek. — örömmel találkozom De Gaulle tábornokkal, Franciaor­szág elnökével, akit megbecsül­nek a szovjet emberek, mint francia hazafit. De Gaulle tábor­nok nem hajtott fejet a megszál­lók előtt, bátran harcolt Francia- ország függetlenségéért. Remélem, hogy találkozóink és megbeszélé­seink De Gaulle tábornokkal, or­szágaink jobb, kölcsönös megér­tését eredményezik. — Az utolsó egy év leforgása alatt nekem és a Szovjetunió más vezetőinek alkalmunk volt több országba ellátogatni. Az ilyen utazások és találkozók fel­becsülhetetlen jelentőségűek az államférfiak tényleges kapcsola­tainak és gyakorlati együttmű­ködésének kiépítése szempontjá­ból, előmozdítják a kölcsönös megértést és a bizalmat a nem­zetközi kapcsolatokban, ez pedig minden embert közvetlenül érint, akit foglalkoztat a béke sorsa, legyen orosz, vagy francia, len­gyel, vagy cseh, amerikai vagy angol. — Vegyék csak az európai problémákat. Itt, mint mondani szokás, beláthatatlan munkaterü­let tárul fel előttünk, elnök úr és kollegáink előtt. — Legyen szabad megemlíte­nem egy kézzelfogható példát, amelyet, úgy gondolom, ugyan­olyan jól megértenek a franciák, mint az oroszok. A Szovjetunióban, akárcsak Franciaországban, mind­máig elég gyakran bukkannak fej nem robbant bombákra, lövedé­kekre, sőt, olykor egész hadi­anyagraktárakra, amelyeket a hitleristák hogytak ott a háború idején. A lövedékek és a bombák berozsdásodtak, eltávolításuk a tőidből igen kockázatos. De ha érintetlenül hagynánk, ez még nagyobb kockázat lenne. — Nos, mi legyen? Tűzszeré­szeink az ilyen esetekben bátran munkához látnak, ügyesen, szak­értelemmel eltávolítják a hábo­rúnak ezeket a veszélyes marad­ványait. Ugyanígy kell eljárnunk nekünk és önöknek, államférfiak­nak ÍSi Tisztítsuk meg gyönyörű ősi i Lidiinket a sötét háború'; 1 idők maradványaitól. Nehéz, bonyolult munka ez, de a né­pek köszönetét mondanak, ha JÓI és összehangoltan végez­zük el ezt a közös munkát. És boruljanak virágba a gyű- ! mölcsfák és neveljen kalászt a gabona azon a földön, ame­lyet megtisztítottunk a há­borúból iitmaradt időzített , aknáktól. E háborúban megszenvedtek né­peink, e háborúban vállvetve harcoltunk a közös ellenség ellen. — A legjobb érzésekkel érkez­tünk örökhöz. Népünk barátkozni akar Franciaország népével. A szovjet emberek mélységes rokon- szenvet éreznek a francia nép iránt, amely nagyban kivette ré­szét a világ kulturális, tudomá­nyos és technikai fejlődéséből, és őszintén nagyságot és virágzást kívánnak neki. Ez a rokonszenv nem ma és nem tegnap született, hanem, mint mindannyian tud­juk, mélyen gyökerezik. Mi azt akarjuk, hogy jó, baráti kapcso-1 latok fejlődjenek ki országaink i között politikai, kereskedelmi kulturális területen. — Országaink viszonyának ala- ! kulásától sok lekirte.ben függ az európai és nemcsak az európai helyzet. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy ha a Szovjetunió és Franciaország, az európai szá­razföld két legnagyobb ha­talma a többi békeszeretö or­szággal együtt összehangolt álláspontra helyezkedik a béke megőrzésének alapvető kérdéseiben, akkor semmiféle agresszív erő nem ütheti fel a fejét és nem bonthatja meg a békét Európában. Közös erőfeszítésekkel sok tekin­tetben elősegíthetjük a békés együttműködés kiépülését az ösz- szes európai országok között. — Ugyanilyen szerepet játsz­hatnak országaink Borunk legége­tőbb problémája — a leszerelés — megoldásában. — Uraim! — Ma reggel, mindössze né­hány órával ezelőtt, amikor a moszkvai repülőtéren a szovjet emberek elbúcsúztattak, megkér­tek, hogy tolmácsoljam szívből jövő üdvözletüket éj jókívánsá­gaikat a párizsiaknak, az egész francia népnek. Franciaországi tartózkodásom ez első perceiben nagy örömmel tolmácsolom e jó­kívánságokat Franciaország dicső ! népének. ! — Éljen a nagy francia nép! IÉljen a szovjel-rfrancia barátság! Éljen a világbelié! PÁRIZS: Az MTI különtudósí- íója jelenti: A repülőtéri fogadtatás után a szovjet vendégek és francia kísé­retük 11 óra 25 perckor hagyta el Oriyt és chndjjl ak a város felé. Hruscsov és De Gaulle egy fran­cia gyártmányú nyitott gépkocsi­ban ült. A két államférfi felesége szintén együtt foglalt helyet egy másik gépkocsiban. A menet elő­ször az úgynevezett 7. számú nemzeti útvonalon haladt végig, majd megérkezett Párizs külvá­rosaiba. Itt találkozott, először a szovjet kormányfő a franc;-:« mun­kások tömegeivel. Belle Epine, Fresnes, Bagneux, Cachan, Gén-- tilly és Montrouge külvárosokban a hatalmas szürke bérpalotákat vörös zászlók és trikolorok díszí­tették. A munkások kék kezeslá­basban, az iskolásgyermekek, fe­hér ingben álltak végig az út­vonal mentén. „Éljen Hruscsov! ÉJ.jen De Gaulle!” — kiáltások hangzottak. Az emberek kis zász­lókat lobogtattak a szovjet kor­mányfő és kísérete felé. Egy léggömbkereskedő lelkesedésében a levegőbe eresztette eladásra szánt egész árukészletét, amikor Hruscsov gépkocsija elhaladt mellette. Az útvonalon végig „Éljen a francia—szovjet barát­ság!” feliratokat feszítettek ki, amelyeket szerdára virradó éj­szaka munkások helyeztek el. A menet ezután arra az útra tért, amelyen 1944. augusztus 24­én a Leclerc tábornok-vezette 2. hadosztály haladt, hogy felszaba­dítsa Párizst. A gépkocsisor lassan gördült tovább a Montparnasse-Boulevard irányába. Az Invalides-palota kö­vetkezik, mielőtt a menet meg­érkezik a Quai D’orsay-ra, a kül­ügyminisztérium épületébe. Ami­kor Hruscsov és kísérete az or- leansi kapunál elérte Párizs vá­rosát, 101 ágyú díszsortüze dör­dült el. A Quai D’ orsay-n a had­sereg díszalakuiatai tiszteletadás­sal fogadták a vendégeket. Tizenkét óra múlt négy perc­cel, amikor a szovjet kormányfő De Gaulle kíséretében belépett a külügyminisztérium épületébe, ahol párizsi tartózkodása idején lakni fog. De Gaulle karonfogta Hruscsovot és úgy mutatta neki az utat. Egy pillanatra betértek a külügyminiszter szobájába, majd De Gaulle lakosztályába kí­sérte a szovjet kormányfőt. Né­hány perccel később megérkezett Hruscsov felesége és családja is. őket De Gaulle asszony kalau­zolta. Rövid pihenő után a szovjet kormányfő ismét elhagyta a Quai D’orsay-t és elindult az Elysée- | palota, a köztársasági elnök hiva- I tala felé. A palota előtt sok tfz- | ezer ember várta és rendkívül szívélyes hangulatban köszöntöt- i te a vendégeket. Él|cn Hruscsov, a béke bajnoka! — hangzottak a kiáltások. Pontosan 12 óra 45 perc volt, amikor Hruscsov belépett az Ely- sée kapuján, ahol De Gaulle fo­gadta. Negyed óra múlva Hrus­csov felesége Joxe miniszter fe­leségének kíséretében szintén megérkezett az Elysée-palotába. Egy órakor Hruscsov és De Gaul­le megengedte a fényképészek­nek, hogy felvételeket készítsenek róluk, majd sor került az első Hruscsov—De Gaulle megbeszé­lésre. Ez zárt ajtók mögött folyt le, a tanácskozáson csupán egy- egy tolmács volt jelen. A tanács­kozás előtt Hruscsov ajándékot nyújtott át a francia köztársasági elnöknek, mégpedig az utolsó Lu- nyik és az utolsó Szputnyik mo­delljét. Fél kettőkor szűkkörű ebéd kezdődött, amelyet a francia köztársasági elnök adott a szov­jet kormányfő és kíséretének né­hány tagja tiszteletére. Az ebéden szovjet és francia részről össze­sen 42 meghívott volt jelen. A kora délutáni órákban ke­rült sor az Ismeretlen Katona sír-emlékének megkoszorúzására az Etoile tj^en., A nagy teret és a hozzá vezető' gyönyörű sugár- utat már a kora délutáni órák­ban hatalmas tömeg lepte el. Az emberek kezében a repülőtéri fogadtatásról már jól ismert vö­rös és francia nemzetiszínű kis zászlócskák lobogtak. Három óra előtt pár perccel tűnt fel a Champs Elysées elején Hruscsov gépkocsija. Az út két oldalán ál­ló tömeg lelkes üdvrivalgásban tört ki és „Éljen Hruscsov” — „Éljen De Gaulle!” „Éljen a bé­ke!” — kiáltásokkal köszöntötte a vendégeket. A gépkocsisor las­san gördült vcg'g a sugárúton Az első kocsiban Hruscsov és De Gaulle integetett a lelkesen ün­neplő tömegnek. A köztársasági gárda vigyázzba merevedett. Hruscsov pontosan három órakor szállt ki a gépkocsiból De Gaulle- j val együtt. A szovjet kormányfő I a ragyogó napsütésben kabát és í kalap nélkül volt, fekete ruhát I viselt, mellén „A Szovjetunió hő- I se” kitüntetésekkel. Elhangzott a , szovjet himnusz — e napon iní- I már másodszor Párizsban, majd I a Marseillaise. A szovjet államtő koszorúja az Ismrretlrn Katona síremlékén Ezután a szovjet kormányfő ko-. szőrűt helyezett el az ismeretlen1 katona síremlékén. Dobpergés ( hangzott és egy percig némán tisztelgett az Ismeretlen Katona; síremléke előtt. Ezután felhang­zott a kürtösök díszjele, majd De Gaulle bemutatta Hruscsovnak a tábornoki kar több tagját. A szovjet kormányfő beírta nevét az Arany-könyvbe és kezet szo­rított az első világháború né­hány veteránjával. Az ünnepélyes aktus után, a díszalakulat tiszteletadása közben Hruscsov kocsiba szállt és elin­dult a Valérien-hegy felé. Az összegyűlt hatalmas tömeg ismét lelkesen üdvözölte a szovjet kor­mányfőt. Tapsvihar hallatszott, lengtek a Kis lobogók. A gépko­csisor a lelkes nézők sorfala kö­zött az Avenue Foch-on és a Bois de Goulogne-on át a Su- resbs-Ines-i hid irányába indult és azon áthaladva érkezett a Va- lérien-hegyre. Hruscsov mellett Riboulet, a frontharcos ügyek minisztere ült. Három óra 20 perckor érkezett a menet a Mont Valérienre, a francia ellenállás harcosainak megszentelt helyére, ahol a náci megszállók annyi pártizánt végeztek ki. A hegyen a hadsereg díszalakulatai tisztel­géssel fogadták Hruscsovot. Ez­után a Szovjetunió párizsi nagy­követségének katonai és tenge­részeti attaséja piros rózsákból font óriási koszorút helyezett el a partizánok emlékművén. Ismét néma tiszteletadás követ­kezett, s az elesett partizánok hozzátartozóinak arcán könny­cseppek gördültek végig. Rendkí­vül megható jelenet ez. Hruscsov lassan belép a kriptába, ahol a nácik áldozataikat a kivégzés előtt őrizték és amelynek falán most is láthatóit a körömmel vésett üze­netek: Éljen Franciaország! Éljen a Szovjetunió! Éljen a béke! A szovjet kormányfő lehajtott fejjel lépett végig a falak men­tén, majd az épületet elhagyva, gépkocsijába ült és szállására hajtatott. Az Ismeretlen Katona sírjának megkoszorúzása és a Ment Valé- rien-i zarándoklás alkalmával egyáltalán nem vezényeltek ki nagy rendőri készültséget — mint ahogy azt előzőleg egyes reakció* lapok beharangozták. A repülő­térről á Quai D’orsay-ig vezető útvonalon, majd délután a Champs Elysées-n, az Avenue Foch-on és a Bois de Boulogne- ban Párizs lakói mindvégig sze­retettel és barátsággal fogadták a szovjet vendéget. Az Etoile té­ren pedig igazi nagy rokonszenv- tüntetés volt. Szétfoszlottak azok a bizonyos körök-táplálta remé­nyek, hogy Párizs népe „udvaria­san, de hidegen”, vagy pedig el­lenségesen fogadja majd a szov­jet kormányfőt. Gromiko szovjet külügyminisz­ter és Couve de Murville francia külügyminiszter egyébként a déli órákban szintén megbeszélésre ült össze. N. Sz. Hruscsov a Valérien- hegyről hazatérte után a hivata­los program szerinti „szabad ide­jét” arra használta fel, hogy s Quai D'orsay-n lévő lakosztályán sorba fogadja a francia—szovjet társaság vezetőit, a békemozga­lom küldöttségét, majd több fran­cia baloldali politikai személyi­séget. Közben a külügyminisztérium épületével szemben a Szajna part­jain hatalmas tömeg gyűlt egybe. Hruscsov megjelent az emeleti erkélyen és megköszönte a pári­zsiak rokonszenvének tapsban, él­jenzésben való megnyilvánulását. A francia béketanács küldöttei előtt Hruscsov kijelentette: A Szovjetunió mindent elkövet a leszerelés megvalósításáért. Ez­után a német militarizmus veszé­lyére hívta fel a figyelmet: — A franciáknak meg kell ér­teniük — mondotta —, hogy a német militarizmus őket fényé-« geti a legjobban. A szovjet kormányfő hangoz­tatta. a második világháború el­kerülhető lett volna, ha a Szov­jetunió és Franciaország időben í összefog. Délután hat órakor a külügymi­nisztérium épületében fogadta a diplomáciai testület tisztelgését. I Este 8 órakor az Elysée-palotá- ; ban De Gaulle tábornok és fele sége 200 terítékes díszvacsorái adott Hruscsov tiszteletére. Ezzel végétért a szovjet kor­mányfő franciaországi látogatásé, nak első napi hivatalos programja n

Next

/
Thumbnails
Contents