Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

„Öreg" színjcttszók között Nagykállóban ODAKINT cudar a hideg, itt bent pattog a kályha. De nem csak a kályha melegít, hanem fűt az a kimondhatatlan lelke­sedés is, ami ezt a néhány em­bert ilyenkor, esténként hat órakor, ebbe a szobába hozza. Nemsokára kezdődik. Még nincsenek itt mindnyájan. Kár­tya? Sakk? Nem. Sokkal izgal­masabb játék az. írók gondo­lataival ismerkednek, emberek egyéniségeit felvenni, s majdan emberek százait tanítani a szín­pad eszközeivel. Neves színját­szók ők, van közöttük, aki több versenyen is első helyezést nyert a csoportban. Van közöt­tük, aki több, mint egy évtize­de játszik itt Nagykállóban, s fellépéseinek száma többszáz. A terem, ahol vagyunk, a járási művelődési ház egyik szobája Még csak néhányan ülnek a szé­keken, mert nincs hat óra. Szemben velem Czakó Gábor, ez az őszülő ham, 52 éves ci- pőbolt-vezető. öt éve játszik, s ezalatt igen sok szerepkörben lépett a közönség elé. Miért? KERESI a választ, de aztán csak a vállát vonja, nevet. — Nem tudom, csak szeretem. S hogy szeretem, azt mutatja a korom is. És nemcsak én sze­retem, hanem a feleségem is — int a kályha mellé, ahonnan most kötögető nő bólint rá: igen. Pedig de sok elfoglaltságot jelent! Mert nemcsak itt játsza­nak, a művelődési házban, ha­nem mindenütt, ahol erre őket kérik. Hogyan is? Sorolják a heti próbák idejét. — Hétfőn, csütörtökön itt, kedden, szerdán, pénteken a ktsz-ben. Szombat és vasárnap pedig a fellépések ideje! — összenevetnek. — Mikor is volt szabad esténk? Szabó bácsi lép be. Munkás- ember. Nagy derültséggel kö­szönt a társaságra. — A „másik” feleségemet nem láttátok? MERT VAN egy „rendes” fe­leség, aki ugyancsak színjátszó, aztán van egy elsőszámú „má­sik”, ez Czakóné, akivel Móricz Zsigmond egyik egy fel vonato­sában alakít házaspárt és van egy második számú „másik” feleség is az Banna Erzsébet, a Próbatétel-bei! házastársi. Ezen jót nevetnek,... be közel nőtt egymáshoz ez a színjátszó­csoport a hosszú-hosszú együttes munka során! Közöttük persze fiatalok is. Szilágyi László „ci­vil” foglalkozása: statisztikus. Most az „Ilyen nagy szerelem” c. darabban, mint Milán lép a közönség elé. A „SZÉLVIHAR”-t még játsz- szák, de már az „Ilyen nagy szerelem” próbája folyik. A rendező Kovács Lajos a járási tanács művelődési osztályának dolgozója. A színjátszók na­gyon szeretik. Nemcsak azért, mert pontos, alapos és szakér­tő ember, hanem azért is, mert igen sok gondot fordít a da­rab „hátterének”, a társadalmi keretnek, az író céljainak s a Nagyszabású képhamisítás Franciaországban Fx-anciaországban legutóbb az elhunyt Mauxice Vlaminck festő örököseinek lelj elöntésére nagyszabású képhamisítás nyo­mára bukkantak. Az örökösök ugyanis rájöttek, hogy öt hamis Vlaminck kép került forgalomba: a nyomozás során kiderült, hogy egészen nagyszabású hamisító banda működik, amely a mai francia festőiskola legkitűnőbb mestereinek neveit hamisítja rá a vásznakra. A hamisítványok egy részének „gyártója” egy Claude Jager nevű dekoratőr, aki saját bevallása szerint már öt Vlaminckot” három „Modiglianit”, három „Gauguint”, két i,Roualt-t”, egy „Degast” és egy „Renoirt” festett. ♦ í darab esetleges hibáinak ismer-♦ tetésére, megismerésére. Kovács» Lajos maga is képezi magát ♦ rendszeresen részt vesz színját-» szórendezői továbbképzőn és a» színjátszó akadémia előadásain.» A községben több színjátszó » csoport működik. De ha a törzs-» gárdát nézzük, szinte mindegyik} csoportban találkozunk ismerős; nevekkel. Ez az egyik oka an­nak, hogy a művelődési tanács javasolta: minden művészeti együttes jöjjön a művelődési házba, szűnjön meg a szétszórt­ság Nagykállóban. A terv azon­ban az egyes szervek, a földmű- vesszövetkezet, a ktsz. stb. el­lenállását nem tudta legyőzni Pedig most lenne rá a legna­gyobb szükség, hogy a község termelőszövetkezeti községgé vált. A művelődési házon belit az egyes szervek támogatásával | a meglévő adottságokkal olyant magasfokú öntevékeny életet le-» hetne teremteni, amely országos nevet is szerezhetne Nagykálló nak. EZEKRŐL IS szó esik a du ruzsoló kályha mellett. Még né­hány perc hiányzik és kezdőd­het az olvasópróba. De additi még sorrakerülhetnek a község művelődési életének kérdései. S| ^7 Állami Könyvterjesztő Vál- ez így megy estéről-estére. Nem- !a]at a hazánk felszabadulásának csak színjátszók, hanem a köz- 15. évfordulója alkalmából meg- ség művelődési életének jó is- rendezendő ünnepi könyvhét, a merői és hát —- nem kis mér- szovjet könyv ünnepe és a „Ma- tékben - lendítő! is. könyvkiállítás külföldön .. . . .. , , plakátjainak tervezesere nyil­Most eppen újabb versenyre £ános 'platót hirdet. A Pa­kuszulnek a Szelvihax-ral. Bízó- | jyázaton mindenki részt vehet rxyos, hogy ez sem lesz ered-1 olyan művel, amely nyilvános ménytelen. kiállításon, vagy pályázaton nem S. B. szerepelt. NYÍRI REGGEL A nap kel épp. Süt, mint parázsló, fojtott-fényű tűz-zsarátnok; s a lég-lakó bűvös-varázsló hűs szelek friss, fürge ujja a nyíri port — homok-zarándok — újra-újra tovafújja. Kakas rikolt — im, itt a reggel! — s messze néz, akár a látnok; friss ifjú kél ifjú öreggel — munka hívja — útnak indul; még köd fedi a Nyír-világot, a reggeli szél árja kint dúl,, de a kelő nap, Nyír — ma mind új!. Oj ott a város, új a képe, úi színt hoz a nyíri tájba, új föld lép a por örökébe, s rá csak az eső szitálja változatlan a változatlant... Nyír! ó, nyírjesek világa — hová tűntél — nem zengi azt lant; ám boldog buckák beszélnek arról, hogy — új a fény, a láng a Nyír fölött, s a büszke szélnek szegül hajnalfény-szőtte zászló, s hogy a Nyír a tág világba beleolvad — és a parázsló Nap süt ott, a rőt varázsló. Cselényi István Gábor középiskolai tanuló. A Könyvterjesztő Vállalat plakátpályázata A pályamunkákat 297x420 milli­méteres méretben az Állami Könyvterjesztő Vállalat Propa­ganda Osztályára (V., Deák Fe­renc utca 15.) kell beküldeni, Be­küldési határidő: 1960 máiéin« 15. A pályadíjak összege 3000. 2000, 1000 forintos megosztásban —< csoportonként 6000 forint, össze­sen 18 000 forint. FIATALOK 1RASAI Barátnők LILE A Színes szovjet balettfilm A sok szépséggel megáldott Ukrajna földjén őrzik a gyönyö­rű Lilea és a bátor Sztyepán szerelmének legendáját. Ez a megható történet ihlette meg Vronszkij és Lapoknis filmmű­vészeket és az ismert ukrán köl­tő, Tarasz Sevcsenko műveinek felhasználásával írták és rendez­ték nagyszabású balettfilmjüket, a LILEÁ-t. Lilea és Sztyepán a herceg jobbágyainak nehéz és sanyarú sorsát élték. De fiatalok voltak, szerették egymást és ez a sze­relem megszépítette életüket. Am a herceg szemet vetett a gyö­nyörű jobbágylányra, s palotá­jába vitette. Így lett Lilea, több hasonló társával együtt a herceg táncosnője, az úri lakomák ven­dégeinek szórakoztatója. Sztyepánt is udvarába akarta vitetni a herceg, szolgának, s azok között is a legutolsónak. De a legény megszökött, s a kozákok szabad életét választot­ta. Vitézül harcolt a tatárok el­len, ám egy csatában elfogták, s a kegyetlen rabtartók tüzes vas­sal oltották ki szemevilágát. öri>k vakságra kárhoztatva tért vissza falujába, hogy bosszúra szólítsa fel a népet a herceg zsarnoksága ellen. S a földesúr nem menekülhetett a nép ha­ragja elől. Lilea azonban már nem érhette meg a szabadulást. Ártatlansága védelmében tőrrel támadt a hercegre, aki fegygve- rével halálra sebezte a meggyö­tört leányt. Művészi kiállításban, látvá­nyos szép felvételekben eleve­nedik meg előttünk Lilea meg­ható története. A szép jobbágy- I lányt az ismert ukrán balettmű­vésznő, Jersova kelti életre. Táncában csodálatos művészet­tel fejezi ki Lilea minden érzé­sét, vergődő szenvedését, kese­rűségét, megaláz'ttsagát. Talán legszebbek azok a jelenetek, amikoi’ Lilea kedveséről álmod­va, felszabadult és boldog, s ez sugárzik egész lényén, minden mozdulatában. Magával ragadó Danykevics, az ukrán zeneköltő muzsikája, mely Ukrajna dallamgazdag né­pi muzsikáján épül fel. Dany­kevics megszólaltatja a x’égi job­bágyvilág népünnepélyeinek da­lait, s zenéjében szinte megele­venednek Ukrajna gyönyörű tá- | jai. Topcsij és Apanaszov opera­tőrök szép színes felvételei mél­tóképpen emelik a film szépsé­gét, tükrözik hagulatát. Egyik legismertebb jelenet pédául a cigányok tábora, s a szép ci­gánylány pompás táncának fel­vételei. — Beszállás! Azonnal indul a vonat! Kató kétségbeesetten öleli át kis barátnőjét, majd gyorsan ki­kapcsolja dísztűjét, amely Ludas Matyit ábrázolja és sietve nyújt­ja Tatjánának. Ö hálásan szo­rítja kezében. Viszonzásul heve­sen szakítja le és adja Katónak világoszöld ruhája egyetlen dí­szét, egy kis bársony szalagot. A vonat kerekei egyre zajosab­ban csattognak. „Borzos” fájó mbsolyú kis arcát elnyelik a kilométerek, az integető fehér kendőt betakarja a távolság. Kató áll és egyre csak a tova­tűnt vonat után mereng. — Írok! — Hamarosan írok! — cseng vissza a fülébe Tatjána ködbevesző hangja. ★ 1949. augusztus 29. :.. Nagyon, nagyon sekszor gondolok a kellemes balatoni nyaralásra, Katyusa! Milyen szép a nemzeti barátság ... Fe­lejthetetlen napok magyar test­véreim között... 1919. október 12. Kedves kis Tatjánám! Köszönöm meleg soraidat... Nálunk már megkezdődött az iskola, örsveze-tőie lettem a VII a osztály „Béke” őrsének... Befejezéséhez közeledik a 3 éves terv és sikereihez nekünk, úttörőknek is hozzá kell járul­nunk. Tudom, a terv eredmé­nyeit jórészt hazádnak a Szov­jetuniónak köszönhetjük. Mi­lyen segítséget kaptunk tőle? Feleletül néhány sort idézek az újságból. „Ahogy az anya adja támogató kezét első lépteit ti­pegő gyermekének, úgy nyújt felénk a Szovjetunió erős kezet, segített talpra állnunk és meg­indulnunk a szocializmus ut­ján ., v ” Budapest, 1951. május 4. ... Egy nagyon kedves köny­vét olvasom most Jókainak: „Szabadság a hó alatt”. Ezt azérj említem meg Tatjánám, mert hőse egy nagy orosz író­nak, A. S. Puskinnak a meg­testesítője. Előszavában Jókai- fordításban olvastam Puskin „Cigányok” című művét... Moszkva, 1952. március 25. ... Ugye, csodálkozol. Kató, hegy levelemet magyarul kezd­tem és úgy is fejezem be. Nos, kitől tanultam meg ezt? A gyárba, ahol apa dolgozik, ma­gyar mérnökök érkeztek, ta­pasztalatcserére. Nagyon ked­vesek, tőlük tudom e néhány magyar szót. Kérdezted, hogy melyik ma­gyar írót ismerem. Nos, több- kevesebb verset olvastam Pe­tőfitől. Aranytól, Vörösmarty- tól, könyvet Jókaitól, Mikszáth- tól, Móricztól. Most Ady és egy Szabó Lőrinc kötetet hoztam ki a könyvtárból. A könyvtár számtalan magyar író, fordítás­ban megjelent művét bocsátja rendelkezésére a szovjet ifjúság­nak. Budapest, 1954. szeptember 6 ... „Szovjet film hónapja” — hirdeti most Budapesten minden plakát. Műsoron: „Prolog”, „Be­fejezetlen elbeszélés”, „Vízke­reszt, vagy amit akartok”, „Othello’. „Mary hercegnő” és számtalan remek szovjet film. „Othelló”-ról jut eszembe, hogy szereplőit, a Magyarországon 1* járt Irina Szkabcevát és Szer- gej Bondarcsukot életben 1* láttam, sőt Galina Ulanovától, a tehetséges szovjet halett-táncos-. nőtől autógrammom is van... Ma a DISZ nevében kint vol­tam a szovjet mezőgazdasági szakemberek fogadásán, akik az állami gazdaságoknál és tsz-ek- nél tett látogatásukkal tanítani és tanulni jöttek ... Szívből üd­vözöl szerető magyar testvéred, Kató. Budapest. 1956. dec. 25. Édes Tatjánám! :.. régen, igen régen írtam neked. De nem is írhattam, mert a zavaros események meg­bénították a posta forgalmát. Bizonyára tudsz az októberi ese­ményekről. Csak annyit írhatok erről, amit Kádár János elvtárs hangsúlyozott: „Mély hálával tartozunk a Szovjetuniónak, ki történelmünk nehéz óráiban felénk nyújtotta segítő kezét” . .. Moszkva, 1957. február 9-cn. ... Boldoggá tett a hír, édes Katvusám! Együtt tanulhatunk tovább a moszkvai egyetemen! Szinte mámoros vagyok az örömtől. Ehhez hozzájárul az is, hogy most jöttünk haza a szín. házból, s még mindég hallom a dörgő tapsot. Tudod, kik leptek fel? A „Csárdáskirálynő” ma­gyar vendégszereplői. Katyusa, igaz, hogy Honthy Hanna már idősebb? Hihetetlen.;. Mondd, mikor jössz? Várlak! Várlak!!! Bllku Rózsa középiskolai tanuló. mm i

Next

/
Thumbnails
Contents