Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-14 / 38. szám
Segítsük a fiatal termelőszövetkezeteket! A nagy gazdaságot nagyüzemmé kell tenni Termel ószövetkeze tökben, a tsz- Jcözségekben alapvető feladat: már az első évben túlszárnyalni az egyéni gazdaságok eredményeit. Az új, és igen szerteágazó tennivalók nagyon próbára teszik a termelőszövetkezetek vezetőit. Kellő tapasztalat hiánya miatt, különösen az első időszakban, az új vezetők belegabalyodnak az apró dolgokba, nem tudnak kiemelkedni, hogy igazi nagyüzemet csináljanak az összehozott kis parcellák halmazából. Nem vagyok „öreg” termelőszövetkezeti elnök, de jó pár éven keresztül dolgoztam állami gazdaságban. Így az ottani és az elnöki időm alatt szerzett tapasztalataim, és a most jelentkezett feladatok alapján — mivel hatszorosára nőtt a mi szövetkezetünk is — talán hasznos lenne a véleményem azok részére, akik most kezdik... Eiso: a munkaszervezés Szövetkezetünkben, a tiszada- dai Vörös Csillagban a mostani felfejlesztés során igen meggyarapodtunk. A legelső probléma az volt, hogy az emberek nem találták a helyüket az új körülmények között. Ezért „menet közben” ki kellett alakítani a munkaszervezetet Brigádokat hoztunk létre s kijelöltük munkaterületüket. Most már nyugod- tabbak, mert ha nem is dolgozhat még mindenki, tudják hova tartoznak. érjük, az egyes tagokat elöre- lendítő hatása mellett, hogy a munkaerőt jobban felhasználhatjuk. Miből lehet egész éven keresztül jövedelemre számítani? — Gyorsan ki kell alakítani a jól tejelő tehenészetet. Minden szövetkezetben van több-kevesebb Fogas kérdés „a többet, mint tavaly” elv megvalósításánál az árutermelés és a bevételek, az előlegek folyamatos biztosítása. állománynak megtermett a község határában a takarmány. Több nem is kell. Viszont ami van, azt a tagok bevihetik s megoldhatják a kérdést. lehetőség árucsibe nevelésére mostantól kezdve több szakaszban, egészen őszig. A tagoktól megvásárolt és a régi tsz állományából az arra való sertések, selejtmarhák hizlalása szintén nem megvetendő jövedelemforrás. A zöldségeskert kora tavasztól késő őszig egyenietesn ad árut. — Igen mondhatják. De honnan lesz takarmány új termésig? Az állatNagy gondot kell fordítani az ipari és élelmiszer-növények termelésére. Ezek az árutermelés bázisai. Az önellátó gazdaság nem jut előre. Nem szabad a nagy jövedelmet biztosító növények rovására olyan kultúrákat beállítani, amelyek kevés hozamúak, különösen a táj adottságai között, s csupán azért termelnénk, hogy „olyan is legyen.” M „paraucsuralom“ visszaüt! Utoljára — de nem utolsósorban — szeretném elmondani a véleményemet néhány szervezeti kérdésről. A termelőszövetkezeti pártszervezet megerősítése nagyon fontos. A szövetkezeti kommunisták legyenek lelkesítői és szerény tagjai a kollektívának. Érezzék a pártonkívüliek, hogy a kommunisták igazi zászlóvivői, a közösségi eszméknek. Legyenek ott mindenkor, mindenütt. A szövetkezet vezetői legyenek körültekintőek, figyelmesek, emberségesek. A tagoktól elszakadt vezetők „parancsuralma” megbosszulja magát és az egész kollektíva fejlődését visszaveti. A vezetőség tagjai — az elnöktől a munkacsapatvezetőkig — lehetőleg olyan emberek legyenek, akik nincsenek rokoni kapcsolatban egymással. Mert a rokoni kapcsolat elnézővé teheti a vezetőt, az elnézés lazaságot, majd fegyelemsértést eredményez s így a közösségi élet legnagyobb rákfenéjévé válhat. A szövetkezet — még nem nagyüzem. Az előrelátó vezetőség és a tagság összeforrott, szívás, áldozatkész munkája teremtheti meg a jövedelmező nagyüzemi gazdaságot. Szántó Sándor, a tiszadadai Vörös Csillag Tsz. elnöke. (Szántó Sándor cikke amolyan vitaindító-féle. Kérjük a tapasztalt termelőszövetkezeti vezetőket, hogy a sajtó fórumán keresztül adjanak segítséget a fiatal szövetkezeteknek első lépéseik megtételéhez, hogy eligazodhassanak az ezerféle megoldandó kérdés között. — Szerk.) Miből fizethetünk maid előleget? Kántorjánosiban mindenki a legfrissebb eseménnyel van elfoglalva: kitették a falu két végére a táblát, amin alig száradt meg még a festék. S ez a fordulat az emberek gondolkodásában is jelentős változást hozott. Az eddigi töprengést felváltotta a tenniakarás. önmagukért, mindnyájukért, A tanácsháza előtt, az emberek csoportjában mindenkinek van néhány megjegyzése. Boncolgatják az elmúlt két hét eseményeit. Egyik arról tesz említést, hogy ha H. Gál Mihálv és Győrt" József „nem indul”, akkor még mindig vajúdnának. Mások Szimicsku Istvánt, Puskás Ferencet. Gál Istvánt dicsérik, akik belépésük után már másnap munkába álltak, vagy munkát követeltek. — Most már az is meglesz, amire én olyan régen vártam — szólal meg egy alacsony. negyvenes korú ember. Mivel nem tudják, mit is akar mondani, a figyelem egyszerre feléje fordul. És Csorba János, volt hat holdas gazda beszélni kezd: — Emlékeznek még rá, mit mondtam én negyvenötbe’, földosztáskor? Nem? Hát azt, hogy a kétszázholdas szőlőhegyet osszuk el az egész falu között. Hogy felújítsuk, hogy közösen, egyformán gondozzuk. Nem ment volna tönkre, igazi kis paradicsom lenne az most nekünk. Kész kincses- bánya ! — És mi lett a szőlőhegyből? — folytatta Csorba János. — Egészen tönkrement. Pedig mindenki tudja, hogy az uradalomban ez a szőlő négy falu szegényeinek adott megélhetést. — Az igaz — szólt közbe egy nagykucs- más, idős bácsi. — Lengyelországba vitték innen a jó riz- linget, kövidinkát. De tudod, öcsém, ki a fészkes fenének volt az eszébe’ tizenöt évvel ezelőtt, hogy az egész talu- nak együtt lesz erre szüksége valamikor. — Most inár van, Jóska bátyám. Meg ott van alatta a nagy kopince is — folytatta Csorba. — Megvan vagy négyszáz méter. Kihasználatlanul. Az egész falu fejével kell nekünk gondolkodni. Eljött az ideje, hogy — akár egy, vagy két szövetkezet lesz a községben — felújítsuk azt a szőlőt. Ha annakidején, egyenként nem bírtuk, most megtehetjük. A földforgatást se kell két karral csinálni, ott lesz a gép. Gyökeres szőlő se kell arra a homokra, csak a vesz- szőt elöuggatni. Kétszáz hold szőlő! Ad majd munkát bőven, meg megélhetést. Csorba János egészen belemelegedett a sok bizonykodásba, hogy milyen jó is lesz a szőlőtermelés. A többiek bólogattak az energikus ember szavaira s szinte már látták az öreg szőlőhegy megfiatalodását, a súlyos fürtök alatt elnehezedő tőkéket. S magukat a szőlősorok között, amint szüretelnek. Együtt az egész falu. A szövetkezeti községgé válás első napján Kántorjánosiban kicsírázott az új, a közösségi gondolái. S.A A REMÉNYEK VALÓRA VÁLNAK A munkaszervezet kialakításánál — és én ezt a legfontosabb dolognak tartom — messzemenően figyelembe kell venni az emberek rátermettségét, hajlandóságát. Egy brigádban lehetnek nők, fiatalok, idősebbek vegyesen, de a munkacsapat egyforma munkabírású emberekből tevődjön össze. Ifjúsági, esetleg női, java erőben lévő, és nem teljes munkabírású idős tagok munkacsapataira gondolok. S ezek a munkacsapatok a brigádon belül nekik megfelelő és állandó munkaterületet kapjanak. Az idősebb tagokat például a zöldség- termelésben lehet foglalkoztatni. Első évben — különösen az őszi kalászosok által nagyon széttagolt határban — de a továbbiakban is legcélravezetőbb a munkaterület tagonkénti elosztása a növénytermelésben. A „banda-munka” a kollektív munkaerkölcs hiánya miatt nem lehet eredményes. Mi is az a teHáR-u!ca és lé-utca ? Legtöbb helyen égetően vetődik fel az épülethiány megoldása. Amennyiben — különösen az első hónapokban — csak az újonnan belépett tagok istállóit hasznosíthatjuk, úgy legjobb megoldás — az ellenőrzés, a takarmányozás, a munkaidő kihasználás szempontjából egyaránt — ha úgynevezett tehén-, növendékmarha-, sertés- és lóutcákat jelölünk ki. Egy utcában csak egy állatfaj, vagy korcsoport legyen. A munkaeTŐmérleg, a fogatok és gépek meghatározzák, hogy milyen és mennyi munkaigényes növényt termelhetünk. Nagyon fontos, hogy a termelési terv körültekintő és reális elgondolásokra épüljön. Mi alkalmazni akarjuk már az idén az eredményességi munkaegységet, amellyel clHÄNYSZOR ELHANGZOTT az utóbbi hónapokban falvaink- ban; jobb, könnyebb, szebb lesz az élet, ha megteremtjük a szocialista mezőgazdaságot! S most, amikor megyénk községeinek többségében egységesen választották az új utat a dolgozó parasztok, ismét felmerül a kérdés: valóra válnak-e a remények? Ügy lesz-e, ahogy szólt az ígéret? Gulácson is sokan kíváncsiak erre. Arra ugyanis, hogy a mostani, mai mint az ezerkilencszázötvenki- lences esztendőben kialakult 23 forintos munkaegységérték emelkedik-e már ebben az esztendőben? S ahányszor ilyen es a termelés növekedésével, az életszínvonal emelkedésével összefüggő kérdések kerülnek szóba, nem lehet figyelmen kívül hagyni a dolgozók érdeklődését. Vannak, akik „erős” középparasztok lévén, több tízezer forintot mondhattak magukénak évente, mások kevesebbet. Ilyenkor azonban sokan hajlamosak a „régi” jövedelem dicsőítésére és kételkednek a közös erejében. A gulácsiak között is vannak jócskán, akiknek elérte, sok esetben meghaladta a jövedelmük a harmincezer forintot. Áz is igaz viszont, hogy nem mindenkinek volt ennyi a keresete, az átlagos jövedelem jóval kevesebb volt. Bármennyi is volt azonban egy-egy gulácsi család évi jövedelme, azért léptek be a téeszbe, hogy becsületes munkával könnyítsenek helyzetükön. nagyobb legyen a jövedelmük. NEM LEHET FELELŐTLEN ÍGÉRETET TENNI. Most azonban olyan lehetőségek megteremtésére kívánok hivatkozni, amiket nem lehet elferdíteni, nem lehet nemlétezőknek nyilvánítani. Arról van szó, hogy egy zárszámadással korábban, 1958. december 25-én „Gulács, 1968.’' címmel cikket írtam a falu jövőjéről. Akkor még az egyéni gazdaságok voltak többségben a faluban. Csak párszáz holdon gazdálkodott a téesz. Arról írtam, hogy tíz ev alatt milyen lehetőségeket lehet valóra váltani, mennyivel növekedhet az egy főre eső jövedelem, ha az egész község határát nagyüzemileg gondozzák. Azt írtam': lehetőség van 20 holdas halastó létesítésére mintegy százhatvanezer forintos évi jövedelemmel. Negyven holdon javasoltam rizstermelést évi száznegyvenezer forint bevétellel. Tíz holdon kertészetet szá^ötvenezerrel. Nagy jelentőségű gyümölcsösílésről számoltam be. negyvenmillió forintos bevétellel. Tejtermelésből közel tízmilliót, hízott sertésből nyolcmillió forintot véltem elérhetőnek. összesen mintegy hatvan- millió 945 ezer forint bevételt tartottam elérhetőnek néhány munkaterületről. Gyümölcste- lepítósre, halastó létesítésére, gépekre, épületekre és egyéb beruházásokra tizennyolcmillió forint kiadást tartottam szükségesnek. A megmaradt jövedelemből kétezer főre egy évben húszezer forint bevételt „jósoltam”. És most "valóban szövetkezeti község a falu. MOST MAR NEM CSAK BESZÉLNI KELL a várható jövedelemről. hanem dolgozni is kell érte. Felmeiül azonban megvalósulnak-e az 1958-as zárszámadáskor írt cikkben felsorolt tervek? Nézzük a tényeket. Akkor csak tizenkilenc darab tehén volt a közösben. Most százhúsz. Akkor még nem termeltek rizst, csak javaslatként hangzott el. most a termelési tervben — egyelőre — harminc hold rizs termésének értékét ts szerepeltetik több mint félmillió forint bevétellel. Egy évvel ezelőtt nem volt szó aprómag- termesztésről, most négyszázötvenezer forint jövedelemre számítanak belőle. Ezerhétszáz darab fejőstehén tartását tartottam lehetőnek, már százhúsz darab van. pedig még csak az első lépéseket tették meg a szocialista nagyüzemi gazdálkodásban. Ha így haladnak, tíz év alatt túlszárnyalják az általam elérhetőnek tartottakat. Most 350 darab hízót és 200 sőremarhát kívánnak értékesíteni. Állattenyésztésből jóval több, mint egymillió forintot várnak. Növénytermelésből még többet. GULÁCSON ELŐRELÁTÓ EMBEREK LAKNAK. Már az idén több mint nyolcmillió forint értékű épületet emelnek magasba. Készül nárom ötven férőhelyes tehénistálló, egy ezer férőhelyes növendékéi, két darab ezer sertésnek megfelelő fiaztató, két ötszázas hizlalda, kétezerötszázas csibenevelő és ötszáz juh részére hodály. S ezeknek a kiadásoknak hetvenöt százalékát a szövetkezet tagjai biztosítják. Ilyenre még nem volt példa a faluban. Ennyi értékkel még egy évben sem gyarapodott a közös Gulácson. S mincie2t azok az emhe- rek teszik, akik tegnap még görcsösen ragaszkodtak néhány hold földjükhöz, a regi szokásokhoz. A korlátok most már ledőltek, szabaddá vált az út az egy évvel korábban megírt cikkben szereplő nagyszerű távlatok megvalósításához. Az említett cikk megjelenése óta Balogh István. a szövetkezet egyik szorgalmas tagja családjával ezerkétszáz munkaegységet teljesí'.ett és mintegy harmincezer forint jövedelmet szerzett tavaly. Pedig csak huszonhárom forinttal fizettek egy munkaegységet Az idén —• annak ellenére, hogy többmíl- lió forintos beruházást eszközölnek — már harminc forinttal kívánnak fizetni egy munkaegységet. S ha ez így lesz, a Balogh-cSalád évi jövedelme — és másoké is — harminc- hatezer forintra emelkedik. A TERVEK, REMÉNYEK VALÓRA VÁLNAK. Még csak néhány vonatkozásban mutatkoznak ennek jelei, de ez biztosíték a részletfeladatok teljesítéséhez. Már az idén ötven hold újtelepítésű gyümölcsössel gazdagítják a közöst. Tárgyalásokat kezdtek a halastó megépítésével kapcsolatban. Bár a vízügyi szakemberek tartózkodnak „igent”, vagy „nemet" mondani a lehetőségeket illetően, a szövetkezetbeliek bíznak erejükben, akaratukban, amely győzedelmeskedik a kishitűség felett... Ök megcsinálják a halastavát! Segítenek a pesti üzem önfeláldozó, lehetetlent nem ismerő munkásai, a patronálok. Ha pedig munkásom és dolgozó parasztok fognak össze — s elgondolásaik megvalósítását mindenben segítik a felsőbb szervek is — rövidesen valóra válnak a közös gazdálkodáshoz fűzött remények Gulácson is. < -r; \ : ' ' Uaffy Tibor 2 (MOST JÖTT EL AZ IDEJE
