Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

Színvonalas taggyűléseket! I ttaámos községben megnőtt a közügyek iránti érdek­lődé*. Belépés előtt néhány nappal még bezárkóztak ottho­nukba a dolgozó parasztok, be­lépés után viszont mozgalma­sak lettek a napok. Kisebb cso­portokban beszélgetnek, jobban eljárnak az összejövetelekre, vi­táznak, érvelnek, bizonyítanak. Mindez elősegítheti, hogy gaz­dagítsuk a taggyűlések napi­rendjét, színvonalát. A taggyűlésen olyan napi­rendeket vitassanak meg, amely révén nemcsak a kommunisták nyernek helyes választ, hanem a pértonkívüliek is. A pártegy­ség erősítéséről taácskozva egy percre sem lehet figyelmen kí­vül hagyni, hogy ezt a fontos munkát nem öncélúan, hanem az egész község dolgozóinak ja­vára szükséges megvitatni. A párt cselekvésbeli egysége je­lentősen erősödött a szövetke­zeti községekben. A belépéssel egyidőben a kommunisták nem­csak szavakban, tettekben is elismerték, magukévá tették a párt célkitűzéseit. Cselekedtek érte. Ez viszont korántsem je­lenti azt, most már nincs mit kenni a cselekvésbeli egység erősítéséért. Az egységes fellé­pésre még csak most lesz iga­zán szükség. A sok megoldatlan kérdés erős, összeforrott párt- szervezeteket igényel. Olyano­kat, amelyek képesek úrrá len­ni a legnehezebb helyzeten is. S hogy ez így legyen, a tag­gyűlésen értékelni kell a fal" életében, a kommunisták tevé­kenységében bekövetkezett új viszonyokat, körülményeket, je­lenségeket. Idejében kell rea­gálni a felvetésekre. Ne a ta­lálomra, hanem megfontoltan, tervszerűen folyjék a pártszer­vezetek munkája. Nem csak akkor politizálnak jól, ha el­méleti kérdéseket vitatnak meg, hanem akkor is, ha a leltározáshoz, értékeléshez, a közös állatállomány megterem­téséhez, a takarmánybázis biz­tosításához adnak konkrét se­gítséget. Keressék a lehetősé­geket! A hermánszegi kommu­nisták például azt javasolták: hizlaljanak 200 darab sertést, örömmel fogadta a közgyűlés. Száz sertést a tagok adnak össze! Ez a konkrét pártmunka. Csengersimán 240 holdon te­rem az idén kukorica, silókuko­rica a pártszervezet javaslatá­ra. Gulácson a termelési tervet taggyűlésen vitatják meg a kommunisták. -Ilken kisgyűlé- seken ismertetik a leltározás­sal, értékeléssel, a szövetkezeti tagok jogaival, kötelességeivel összefüggő kérdéseket. Hasznos dolgok ezek. Lesz miről számot adni a taggyűlésen. Bizonyára értékes következtetéseket von­nak le a tapasztalatokból, se­gíthetnek a beszélgetések során felszínre került kérdések meg­oldásában. TV emcsak azzal lehet mérni 1 ^ a taggyűlés színvonalát, hogy írásos beszámoló hang- zik-e el. A vezetőség által meg­tárgyalt jegyzetből is lehet mozgósító, munkára, tettekre serkentő előadást tartani. Az a fontos, hogy időszerű kérdése­ket vitassanak meg a kommu­nisták. Ahol nehézségek van­nak a közös állatállomány meg­teremtésénél, nem lenne helyes, ha csak nemzetközi kérdések­ről tartanának most előadást. Segítsék a pártszervezetek — és ezt taggyűlésen is napirend­re lehet tűzni — hogy minél előbb feladatokkal bízzák meg az új szövetkezeti tagokat. Gu­lácson Lukács Béla új tag a munka jó megszervezésével most egyedül végzi két taka-r- mányos dolgát. Tivadaron, Nagyvarsányban már rendbe­hozták az istállókat. Jándon új istálló építése folyik. Csaknem 1 mindenütt hordják a földekre* az istállótrágyát. S áhol gyor-j san munkához láttak, nem lesz* késlekedés ezután sem. A párt-* szervezetek taggyűlésen, köz-» gyűlésen dicsérjék meg a jól* dolgozó szövetkezeti tagokat, j Lelkesítsenek újabb tettekre. ♦ 4 kollektív vezetést bizto-3 ^ sítva, szabad légkört kell < teremteni a vitákhoz. A köz-j életi tevékenységbe bekapcsoló- * dott dolgozók az első időben j követhetnek el hibákat. Mégis* megértőén foglalkozzanak a kö­zösségi munkába bekapcsoló-] dott emberekkel. S akik jólj megállták a helyüket a szerve-j ző és termelő munkában, pél­damutatóan élnek, segítsék? elő őket a párthoz.való köze-J ledésben. A taggyűlések napi­rendjére vonatkozóan nem le-» hetne egységes célokat megha­tározni. Olyan kérdéseket kell! megvitatni, amik a legfontosao-J bak az adott községben. A párt­egység erősítéséről, a kollektív} vezetés elvének betartásáról, a 4 pártcsoportok szerepéről, aj pártoktatásról, a felvilágosító! munkáról. 3 tag- és tagjelölt-] felvételről, a termelőszövetkeze-] ti pártszervezetek további ero-J sítéséről és nem utolsó sorban] a tömegszervezetek pártirányí-j tásáról sem szabad azonban] megfeledkezni. Nem fontos, de] nem is szabad egyszerre fog-] lalkczm az említett kérdések-] kel. Ahány ház, annyi szokás] — tartja a közmondás. A tag-] gyűlések napirendjére vonatko­zóan is érvényes ez. Vagyis: aj körülményeknek megfelelően] határozzák meg a taggyűlések] napirendjét. IVagj, Tibori Ünnepek, szokások Ezt már a nagyapám is így csi­nálta — szokták mondogatni az emberek, ha bővebben nem tudják indokolni tettüket. S valóban, jónéhány olyan szokás van még életben, amelyek ere­detét, okait már alig ismerik az emberek tömegei. Ilyen pél­dául a karácsony, a húsvét, a farsang, az újév számtalan ve­lejáró szokása. A legtöbbjének gyökere a múlt valamely vallásos talajába nyúlik vissza. A rómaiak, gö­rögök vallási életéből is ápol- gatunk hagyományokat, termé­szetesen már nem a régi érte­lemben, jelentőségében. Az új­év fogalma például abból a „sa- turnáliá”-nak nevezett római Ünnepből fakad, mely az élet. a természet megújhodását ün­nepelte, a termékenység, a szü­letés. szaporodás, gyarapodás, növekvés kívánságával. Ma már az újév az idő haladását, a múlt lezárását, új tervek, új munka, haladás születését jel­képezi. De csak lassan alakult át a rokonfogalom, s csak las­san vesztette el vallásos jelle­gét. A vallási hit tudománytalan nézeteken alapszik. Ezért leg­többször nem is lehet elválasz­tani a bábona hiedelmeitől. A némely vallás szerinti szertar­tások áldozásai, állatok leölése, belső szervek elégetése, vagy az újévi malac farkának csavarga- tása között igen közeli a rokon­ság. Az ólomöntés, galuskavetés rokonságba hozható a hajdani papi jóslásokkal, amelyekre igen sokat adtak valamikor. Az ördögűzés szokása nemcsak a keresztény jelfestésben, szen­teltvízhintésben. hanem a leg­primitívebb népek szokásaiban is megtalálhatók. A sámán épp­úgy „űzi” a gonoszt, mint az afrikai néger varázsló a rosz- szat, a megbetegítő, halált oko­zó gonosz szellemet. Mindez az ember tudatlanságának követ­kezménye. A tudatlan ember ősi félelméből fakad/mert véd­telennek találja magát a ter­mészet elementáris erejétől, mert nem képes megmagyaráz­ni, amikor nincsen mikroszkóp­ja, s nem látja a betegséget okozó baktériumokat, vagy a középkor embere ahogy nem érti a világegyetemet. De nem kell a középkorba menni, bi­zonyosan akad még ma is egy két öreg ember, mint ahogy tíz évvel ezelőtt e sorok írója is találkozott eggyel, aki fé­nyes „dekoráció”-nak látta a Marsot, Vénuszt, amely „nem nagyobb egy jókora dobnál, csak messze. van.” Az űrraké­ták, a Hold fényképe, a mai technika világában nehéz már kitalálni olyan embert, aki va­lóságos mennyországot képzel a csillagok közé, aki a Tejút mil­liárdnyi csillagát még mindig lépcsőnek képzelné el. A szokások is mindinkább értelmüket vesztik, ,s többnyi­re bohókás játékká alakulnak a műveltebb társadalomban. Mert ha úgy, eredetiben kelle­ne megtartani egyiket-másikat, bizony meglepetést, vagy csa­lódást okoznának. Sőt. néme­lyiket meg se lehetne tartani! Így például a saturnáliák mez­telen mulatozásait. Az ólomön­tés még ma is megvan, de alig hinném, hogy akadna olyan fia­tal leány, aki hinne benne, vagy a galuskavetésben. Már többen hisznek abban, hogy újév első napján nem szabad pénzt kiadni, mert ezen a na­pon amit tesz az ember, az jel­lemző lesz az egész újévre. Pénzt kiadni pedig? Inkább kapni! Enni. inni. És nevetni. . A farsangi szokásokat szívesen J tartják meg az emberek, mert* általános mulatságot jelentenek. Az álarcos bál, az álarcos jel- niezek-adta lehetőségek sok tré­fára adnak okot. A primitív népeknél az álarc megbúvást. vagy megfélemlítési szándékot jelentett. Hatalmas az út a ma tréfálkozó álarcos, „ál-orcás” emberéig! Akit már nem gyö­tör ismeretlen, ' „túlvilági. em­berfeletti erőktől” való félelem. A bibliai Ábrahám még gyer­mekét akarta áldozni a haragvó Istennek, a ma vallásos embere megelégszik két forinttal, amit a perselybe tesz. A materialis­ta gondolkodású embernek erre nincs szüksége, mert tudja, hogy tetteiért nem képzelt hatalom­nak, hanem az emberi társada­lomnak felelős, amelyet aztán, (hogy a dolog másik oldalát is nézzük) a vallásos embernek sem lehet ballépéseiért két fo­rinttal kiengesztelni. Az ünnepek, szokások ma éló formái bizony mások, mint vol­tak valamikor. S ez nem is le­het másképp, hiszen az ember egyre inkább megismeri a vi­lágot, a természetet, megismeri saját erejét, s látja, hogy nála erősebb hatalom nincsen. Budapest felszabadulásának évfordulóján * Tizenöt évvel ezelőtt, 1945. végre is hajtották. Lelkesítő február 13-án olyan hír járta szavaik nyomán a lakosság hoz- be az országot, melytől minden zákezdett a romok eltávolításá- hazáját és népét szerető ma- hoz. Meglepő gyorsasággal kezd- gyar ember szíve megdobbant, tek eltűnni a náci háború nyo- A már felszabadult városok és mai. A romok helyén új házak, falvak — köztük Nyíregyháza gyárak, iskolák, középületek és egész Szabolcs megye — la- nőttek ki. Pedig nagy áldoza- kossága örömmel olvashatta a tokra volt szükség ennek érdeké- nagyfonlosságú eseményt: ha- ben. Bizony sokat éheztek és zánk fővárosát, Budapestet meg- fáztak azok, akik az újjáépítés­tisztították a náci barbároktól ben élen jártak. De megtették, és nyilas kiszolgálóiktól. Sza- mert tudták, hogy maguknak baddá lett Budapest! dolgoznak, hogy amit tesznek, Mennyi szenvedést kellett át- az mindnyájuk érdeke. Hősies élnie, mennyi könnyet és vért munkájuknak meg is lett az kellett ontania, mennyi gyalá- eredménye. Élet támadt a ro- zatot kellett látnia a magyar mok helyén, és Budapest egy- főváros lakosságának, amíg ezt re inkább méltónak bizonyult a gyönyörű napot megérte. Hí- ahhoz, hogy a felszabadult or- szen a megelőző hónapokban szág fővárosa lehessen. A kom­pokol volt itt az élet. a náci hó- munisták betartották szavukat, dítók Uralma alatt, kiknek És az ő kezdeményezésükre lett minden cselekedete az embe- Budapest újjáépítése az egész riesség lábbaltíprása volt. GyiI- ország ügyévé. A vidék lakos- koltak, raboltak és pusztítottak sága is sokat segített; mi sza- a barbár megszállók. Amikor taolcsiak is küldtünk élelmet a pedig már a vesztüket érezték, fővárosiaknak. A gyávák, ki­mikor körülzárta őket a sza- csinyhitűek, és az ellenség ügy- badságért küzdő dicső hadsereg, nőkéi hiába mondtak akármit: végső romlásba akarták sodor- a tényeket nem tudták megvál­ni a magyar főváros lakossá- toztatni... gát, rázudítva a héthetes ostrom Azóta tizenöt év telt el. Aki minden keservét. De hiábavaló ma a fővárosban jár, már csak volt minden próbálkozásul^ a itt-ott találkozik a náci pusztí- szovjet hadsereg bátor harca tás egy-egy „emlékével”. Vi- szétzúzta a barbár hordákat. szoht ezek alig tűnnek fel vi­Február 13-án minden buda- lágvárosunk ezernyi új létesít- pesti kiment az utcára, hogy az ményének sokaságában. Buda- óvóhelyek sötétsége, az elmúlt pest ma sokkal szebb, mint a hetek rettegése, az állandó ha- háború előtt volt. Üj munkás- lálveszedelem után élvezze a házak épültek a főváros min - szabadság első boldog napját, den részén. Üj gyáróriások lé- De mily rettenetes kép fogadta tesültek. A művelődés gyönyörű a járókelőket! A pincékből fel- új otthonokat kapott. És aki es- jövet egy romváros tárult elé- te végigmegy Budapesten, a jük, ahol ép ház alig volt, az csodálat érzése tölti el, amikor utcákon holttestek hevertek sza- a neonfényes körutakat, a ki- naszét és a Dunaparton... de világított Duna-hidakat, a csil- nincs szó, amely le tudná írni lógó kirakatokat látja. És sza- az ember érzéseit, amikor a fel- bad emberként élnek a lakosok, robbantott hidak roncsait látta, kik ma már csak rossz emlék- Összeszorult a szívünk, mikor ként gondolnak a régi világ és mindezek a szemünk elé tárul- a fasiszta háború sötét napjaira, tak. A horogkeresztes barbárok Miközben ma, a tizenötödik „alapos munkát végeztek”. Meg- évfordulón hálás szívvel gon- semmisültek, de nyomaikat hát- dőlünk az országunk szívét fel- rahagyták. Sokak lelkében erőt szabadító szovjet harcosokra vett a kétségbeesés. Olyan né- eszünkbe jut, mennyire jelké- zetek éltek sokak körében, hogy pes Budapest sorsa. A romba- itt nem lesz élet hosszú ideig, döntött főváros, a gyilkolás és Budapest vagy ötven év múlva pusztítás megmutatta minden lesz újjáépítve... .. becsületes magyar ember szá­v De voltak, akik biztatást on- mám- mii t • főttek a csüueedt szívekbe A * }clent a fasizmus es toiteiv a csuogeat szí venne. az imperialista háború. Újjá­bosszu üldöztetés után immár a épített gyönyörű fővárosunk nyilvánosság színe ele lepő kom- pedig azt jelké i ország^lá mumstak megmondták: „Lesz számára, hogy mire kénes f magyar ujjaszuletes! Újjáépít- születő új világ a dolgozók ere jük az országot! Budapest szebb je, a munkások hatalma lesz, mint vol^! Es amit a kommunisták mondottak, azt Merényi László Különleges automata-berendezéssel óv jóit tárolás közben a híres szabolcsi almát A szabolcsi gyümölcstermelők sokszáz vagon kitűnő minőségű almát szállítottak az ország nagyvárosaiba és külföldre. A tá­rolásnál azonban fonnyadás és a gombafertőzés sok kárt okoz. Ezért Nyíregyházán 400 vagonos, korszerű tárolót építenek, amely­ben az országban elsőnek auto­mata-berendezések védik meg az alma minőségét. Az elektromos szerkezet ön­működően szabályozza majd, hogy a raktárhelyiségekben ál­landó 10 fok legyen a hőmér­séklet. A levegő nedvességtar­talmát megkétszerezik, s ezzel megakadályozzák az alma fony- nyadását. Időnként fertítlenítő gázzal pusztítják az almabeteg­ségek kórokozóit és a férgeket, s meggátolják a gombásodást. Az Elektromos Szerelőipari Vál­lalat és a Villamos Előszerelő Vállalat dolgozói az év végére elkészítik a különleges automa­taberendezést és hozzáfognak a felszereléséhez is. Tízezer éves mammuí-csonlvázat talállak Moszva, (MTI): A Szovjetu­nió egyik legtávolabbi részén, a kelet-szibériai tenger egyik szi­getén egy geológiai expedíció nemrég 25 méter mélység­ben mammut-csontvázra buk­kant. Az állat a jéggé fagyott földben csaknem teljesen épen maradt, nemcsak a. csontok, a koponyarészek, hanem az állat szőrzetének és lágy részeinek egyes részei is megmaradtak. Szakértők véleménye szerint cf mammut 4—5 éves korában pusztult el és csontváza mint­egy tízezer éve van a jég bör­tönébe zárva. 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents