Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
Képzőművészek vázlatkönyvéből j A sztahanovista (portré) Kis pihenő (tollrajz) Szalay Pál festőművész munkái. r ]> _ Eddi« kilencvenezren vásároltok részletre A Képcsarnok Vállalat hat esztendővel ezelőtt rendszeresítette a részletvásárlást; azóta kilencvenezer dolgozó vette igénybe a kedvezményt, várható, hogy az év második felében számuk eléri a százezret. — Nemcsak a vásárlók száma nőtt meg, hanem az egy személyre számított összeg is: 1954- ben 371 forint volt az átlag, most pedig már 826 forint. Ezek a számok az ízlés javulását és az élet- színvonal növekedését is jelzia. Különösen szépen gyarapszik a képvásárlók szánta a munkástág soraiban: a képeknek már csaknem a felét üzemi dolgozók képeket viszik otthonukba. Igen sok fest-! mény talál gazdára a bányavi-1 .^x i O, ^..3..) ,.í . u. íl egy i év alatt csaknem egymillió to-1 rint értékű olajfestményt vettek meg. Hasonló a helyzet a zalai i olajmezokön is. Értékes művek! reprodukcióival íalun is megkezdte a giccs elleni küzdelmet a vállalat. A termelőszövetkezeti tagoknak azt a kedvezményt is megadja, hogy egy összegben, a záró számadáskor egyenlíthetik ki a képek arái. K-sőbb akva- relleket, olajfestményeket is küldenek majd falura. A vállalat mai képzőművészeti alkotásokból vándorkiállítást indít a járási székhelyekre. EGY ASSZONY NAPLÓJÁBÓL yermekkorom óta szerettem volna naplót írni. Egyszer meg is vettem a füzetet, de nem tetszett a vonalkázása. Most már tudom, hogy azok az ártatlan kék vonalak mit sem vétettek volna a naplónak. Nem ez volt a baj. Az ember könnyen talál kifogást, ha valamit nem akar. Emlékszem, félóráig ültem a füzet előtt, s egyetlen monda- toeska jutott az eszembe: ma reggel találkoztam Emma nénivel, s azt mondta, jaj, de megnőttél te lány! Ez akkor nagyon fontos volt az életemben, de éreztem, hogv napokig úgysem történik semmi, amit ehhez mérten ugyancsak fontosnak találnék, s így előbb-utóbb megrekedne a kis naplóm, mint a kátyúba jutott szekér. Erre az egy mondatra viszont, míg élek, emlékezni fogok. Ami még homályosan kihá- mozódik emlékezetem héjából, ebből az időből: János bácsival együtt mentünk ki a gyümölcsösbe, ahol kerülő volt az öreg. S hogy Bogár kutya nagyszerű, mulatságos pajtásom volt. Pedig nem ennyi történt. Sohasem voltam azelőtt falun, az apám molnár volt a Müller-ma- lomban, a város szélén laktunk, egy házban öt család. Hogy mit jelentett nekem a falu, a tehenek, a szőlő, azt csak gondolom. S anyám emlegeti János bácsi Jancsi fiát, akinek jó kis gyermekszíve varázsolt belőlem, sápadt, vézna leánykából egészséges, kacagó gyermeket. (No, meg a szőlő.) Mit nem adnék azért, ha akkor hűségesen leírtam volna a napjaimat! De nem ésak a naplót, de még a házifeladatot sem írtam le mindig. Igaz, hogy gyakran tintám sem volt, sem helyem, s libát legeltettem a folyóparton. Gondoltam volna akkor, hogy ma gépírással keresem a kenyeremet? Hogy hol? Nem árulom d, mert hátha idegen kezekbe kerül ez a napló. Mert az. öbbé nem engedem el az élet apró perceit! Hová lesz a sok kacagás, a sok tréfa? Fonákság, szomorúság, és együttvéve a soksok hétköznap, amelyek életünket teszik? Hová lesz percnyi örömünk, bosszankodásunk, élélünk derűje, kis gonoszkodásek, mert nekem ne mondja senki, hogy ahol három ember van, nincs gonoszkodás is. És hová lesznek a könnyek? Nem jegyzi fel sehki, eltűnnek, elfoszlanak. Ügy elkezdett fájni a szívem . ezekért a kis mosolyokért, az összeráncolt homlokokért, szurka percekért, melyek soha vissza nem térnek, hegy elhatároztam, mától fogva naplót, igen, naplót vezetek. Asszony vagyok, két gyermek anyja. Nem hozzám való a naplóírás. De mégis írom. Talán szégyenlem, de írom. Kezdjük a mosollyal. Kislányom ma reggel rámnevetett. Nem tudom, mit érez más anya, ha gyermeke rákacag. Különösen, ha betegségből épül ak gyermek. Kislányom ma rámnevetetf, szeme még beesett, [ mint aki éjszakákat nem aludt, I de nem a láz csillog már ! benne, hanem az öröm. Egy pillanat volt csak az : egész, de akkor úgy éreztem, [ érdemes élni. Buta vagyok, hiszen élni érdemes. Máskor is érdemes. Egyáltalán, nagyon szeretek élni! Gyermekeimet szeretem, férjem jo ember, kicsit önző, mint minden férfi, de jó. Dolgozik, keres, és együtt tervezzük a jövőt. Ma reggel, talán azért voltam olyan nagyon boldog, mert férjem megcsókolt, és azt mondta: úgy szeretlek, mint akkor. . . Tudtam, mire gondol. Tíz" éve együtt élünk, I hosszú tíz esztendeje. És mi- ) lyen rövid volt ez a tíz év! Mennyi munka! És mennyi tanulás. Mint házas ember, úgy ! ianult Miklós, és én veié. Ültünk éjfélkor a kislámpa mellett, a gyermek — a nagyobbik, mert csak ő volt meg akkor — | aludt. Miklós tanult, és én vele. Érdekes, ma én emlékszem jobban a tananyagéra. Miklós könnyen felejt. De most nem erről akarok beszélni. A mai' napról. gyütt indultunk reggel, a . gyermekkel most már csak az anyám maradt. Beteg volt 5 is, de gyönge kezében már a képeskönyvet tartogatta, mert a kislányom nagyon szereti, ha olvasnak neki. Együtt indultunk Miklóssal, és a sarkon jutott eszembe, hogy zsebkendőmet otthon hagytam. Kellemetlen! És Miklós csipkelődve vette elő zsebéből. Észrevette és elhozta magával. Miklós szeret, tudom. És ez is, ez is olyan jó! Délben megbeszéltük, hogy új bútort veszünk. De még nem az idén. Majd két év múlva, ha a kisebbik gyerek is meg tudja becsülni. Beosztjuk a pénzt, s rakjuk, rakjuk, ha már veszünk, szép bútorunk legyen. Miklós nem iszik, de azért nem ellensége a bornak. Ügy csinálom, hogy- ezután se érezze hiányát, vasárnap ebéd után ott legyen az üveg is az asztalon. De jó lesz! Spórolunk, de azért legyen meg, ami a hétköznapoknak is kell: a mo2i, a könyv, és néha... a színház. Miklós nem szereti, de én nagyon. Miklós csak a zenét szereti, én a drámát. Tudja a csuda, a nők sírni is szeretnek ... néha. Amikor szépet hallunk, látunk. És sok szép van az életben. Az enyémben, igen! Csak látni kell. A nagyobbik, a fiam. ma azzal jött haza az iskolából, hogy kerítsünk neki címeket. Csehszlovák gyermekek címeit, mert levelezni akarnak velük. El ne felejtsem, szólni kell Miklósnak, kerítsen címeket. Mert aafc en nem tudok. Miklós ügyes, 6 biztosan kerít. S hogy fog örülni a fiú! Ma mi is történt? Semmi sem történt. Anyám tiz percig mesélt * * kislányomról, hogy milyen okos, milyen „nagyszrű mondásai” vannak. Miklós haragszik ezért, azt tartja, a gyerek legyen gyerek. aj on, mire gondol magában a kislá- lányom? Hogyan látja a mi életünket? Este, az imént próbáltam mesélni neki az én gyerekkoromról. A nyaralásról, kint a falun. A Bogár kutyáról, a szőlőről, a friss tejről. Ámulva hallgatta. De azt hiszem, nem érti, nem értheti, mit jelenthetett az nekem. Ha ő menne: nélkülem talán nem is menne. S nem lenne egyéb, mint kirándulás. Nekem mi volt? Sokat és jót ehettem. Gyümölcsöt is. És nem reszkettem apámtól, mert ő mindig ideges volt, dühös és italos. Nagyon, nagyon szegények voltunk. Apám ... milyen is volt? De .-ritkán láttam. Sokat dolgozott. Holnap vasárnap. Holnap tortát sütök. Reggel megveszem a bort, és a gyereknek a képeslapot. Mire felébrednek, férjemnek is ágyára teszem a vasárnapi újságot Azt hiszem, este színházba megyünk. Miklós még nem alszik, olvas. A cigarettahamut megint a párnára szórja, persze, véletlenül. Moshatok megint a jövő héten, de sokat is kell mosni! Miklós néha segít, , de nem sokszor ér rá. Erre most nem gondolok, a jövő hét még messze van, holnap vasárnap. El ne felejtsem a vekkert, mert holnap korábban kell kelnem, mint máskor, hiszen én főzök ebédet, s tortát is sütök. Most sietek befejezni a mai naplómat, mert félek, hogy Miklós elalszik, és még szeretném megkérdezni tőle, hogy milyen színű anyag áll jól nekem, mert igazán kellene már egy új szövetruha. nem drága, de szép kis ruha. Ö mondta. Nem én. Csend van. És meleg. Kislányom álmában nyöszörög. Sokat evett vacsorára, apja is hozott valami édességet. Nemsokára biztosan vizet kér majd. Érdekes, asszony vagyok, és azt hiszem, ugyanannyi csacsi- ságot írok, mint a lányok. Holnap majd elolvasom. Lehet, hogy csacsiság, de olyan jó egyszer leírni, magamnak, ne tudja senki, csak én: boldog vagyok. SB. . liiferliaifimnál több mii érkezett » 8. ma^Yar képzőművészeti kiállításra Április első napjaiban, felszabadulásunk 15. évfordulójára nyj- lik meg a Műcsarnokban a 8. magyar képzőművészeti kiállítás. A bíráló bizottság csaknem C00 művész ezerhatszáznál is több munkáját tekintette meg és alkotott róluk véleményt. A műveknek csaknem a fele festmény: | szám szerint 750. A 8. magyar képzőművészeti kiállítás gerincét a mai, illetve felszabadulás utáni életünket ábrázoló művek alkotják majd. A képzőművészek szövetsége elhatározta, hogy a művészekkel közösen megvitatja a zsűrizést és a kiállítást, a közönség bevonásával pedig nyilvános vitákat rendez. ítél érf félmillió rémi vevő eigy ^ati a III rendezvényein A Tudományos és Ismeretterjesztő Társulat elkészítette a múlt évi munkájáról szóló statisztikát. A múlt évben csaknem 2 ír Unó oüo cser érdeklődő vett részt a TIT előadásain. A társu- I lat által rendezett országjárások, I kirándulások alkalmával több j | mint 43 ezren keresték fel ha• zank nevezetes hei3'eit, a TIT | kiállításait mintegy százezren te- I hintették meg. Az üzemi ismeretterjesztés eredményes formái a munkásakadémiák, amelyekre a múlt év második felében több mint 55 ezren jelentkeztek. A TIT vidéki előadásainak látogatottsága a korábbiakhoz képest mintegy 60 százalékkal nőit. A-z összes előadásé« 38 százalékát vidéken — főképpen a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói számára tották. ß» i
