Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
' Hosszú időkön keresztül ko- . moly drámákat tanultak a járá- j si kultúrház színjátszói. Vezető- j jük Muskovszki János tanár, jszinte hitvallásának érzi a „ne- I héz” darabok rendezését. S hogy nem is hiábavalóan foglalkoztak ; ilyen ügyszeretettel a nehéz da- j rabokkal, sok-sok siker igazolja. Leblanc Zsolt, a művelődési j ház új művészeti előadója pró- j bálja most megtörni _ ezt | a hegemóniát. Mert itt eb- j ijen a kuli úrházban éppen j erre van szükség. A színjátszó- ; kát ugyanis kifárasztja, ha min- 1 dig csak komoly >hangvételű darabokat tanulnak. (Bár hasonló helyzet uralkodna a többi művelődési házakban is!) Leblam Zsolt most elsősorban azt akar' ja megmutatni, hogy a vígjáték is szolgálhatja az eszmei célkitűzéseket, csupán helyes darabválasztás az előfeltétel. A „Nem magánügy” c. szovjet vígjáték, amelyet választottalt, nem lesz méltatlan a darabok eddigi sorához. — Ügy érzem — mondja Leblanc Zsolt — kitűnően együttműködünk ebben a darabban Muskovszki Jánossal, aki nagyon jó rendező. A csoport jelenlegi „kész darabja”, a „Szélvihar” is erről tanúskodik. Az eddigi előadásainkon méltán ért el színEgy kislány keresi az édesapját hj szovjet film Munkásarckép Mozgásvázlat Kötögető asszony (Bcrecz András festőművész rajzai.) A kis Léna egy nagy es suru erdő közepén álló erdészlakba kerül... Az öreg erdész talált rá az út mentén, a fasiszta repülőgépek légitámadása idején. Ekkor pusztult el Léna édesanyja... így tört be a kis ötéves Le- nocska életébe a háború. A leányka azonban még túl kicsi ahhoz, hogy fel tudja fogni a történteket... S akkor, amikor bújkálni kell a pincében, el kell rejtőznie az erdőben, vágj’ be kell bújni az almával megrakott kosárba, hogy ott menedéket találjon a fasiszták hajtóvadászata elől, — a körülötte végbement eseményedet szórakoztató játéknak tekinti, amelyben még a felnőttek is részt vesznek. Ki gondolná, hogy a Zapolszk városában állomásozó hitleri csapatok helyőrsége hajótvadászatot rendez a hamiskás szemű, ccpfos kislány ka után! S mindez azért történik, hogy ravaszul kelepcébe csalják a gyermek apját, a partizán csapatok bátor parancsnokát. Mikulicsot. aki súlyos csapásokat mér a megszállókra. Lenocska védelmére kelnek a felnőttek — az öreg erdész, aki a kislány életét mentve életét veszti, az öreg erdész unokája, a gyermeki kora ellenére komoly és bátor Jankó, az úttörők, az öreg anyóka, a felcser [ és sokan mások. A történet izgalmas felépítése. a művészi részletek gazdagsága, a film cselekményének fordulatossága. a jelenetek lakonikus kifejezőképessége, mindez a Bje- lorusz film új alkotását egyformán érdekessé teszi a fiatalok és a felnőttek számára. játszó együttesünk a „Szélvihar"- ral jó közönségsikert. Természetesen a „Szélvihar”-t még sokszor előadjuk járásunk községeiben. — További tervek? — A közeli napokban gyermekkórus alakul művelődési házunkban; Kollár András vezeti majd. Sajnálatos módon a felnőtt énekkar ismét szétzilálódott. Ezt sem fogjuk annyiba hagyni. — A tervek között említi még a színpad és a nézőtér építését, a jobb látási viszonyok megteremtését. Az ismeretterjesztő előadásokról szólva, a művészeti előadó mondotta, hogy azoknak legjobb formáját most találták meg. Az üzemekkel karöltve rendezik meg az előadásokat, s így sokkal sikeresebbek az eddigieknél. A művelődési ház célkitűzései: minél nagyobb tömegeket bekapcsolni a művelődés, a kulturált szórakozás formáiba. És mik Lcblane Zsolt, a költő tervei? — Egy verskötet — válaszol mosolyogva — a megyei pályázatra. — És többet nem is mond. S. B. GYŐRI ILLÉS GYÖRGY: kor hirtelen az ablakra nézett, akkor ködlött fel előtte, mir-"] van szó. Hang nélkül vágta ki magát az ágyból, azt se hallva, hogy az anyja szidja, mint a bokrot, rángatta magár.? a nadrágot, csizmát. A derékig mosdást megszokta katonáiknál, úgy ugrott most is a lavórhoz. De csak éppen a szeme közé vágott egy marék vizet és már törülte is le a durva vászonkendővel. Felkapkodta a ruháját és evés nélkül becsapta maga mögött az rjtct. Keresztapja már várta. Kitakarította a placeot, megvakarta az üszőket. Kint állt most, pipázgatva, az ajtóban. — Jó reggelt, keresztapám! — köszönt oda már messziről * fiú.* Az öreg foga közé szorította » csutorát, nem szólt semmit, csak állt. mint a cövek. Jóska újra köszönt. Birtók vi’lahegye- sen szúrta keresztül a szemével, elfordult, hallgatott tovább. A fiú is megállt, oldalt, lealázva. Azt várta, úgy várta, hogy az öreg most kirukkol, leszed: még a csillagot is az égről. Ha összeszidja, hát jó. De így, ez a némaság, ez jobban ” fájt, mintha a karikással suhintott volna a nyaka közé. Néhány lépést tett az öreg felé, de az, mintha mit sem venne észre megindult keresztül az udvaron, a2 iroda irányába. Jóskában összefogódzkodva táncolt a düh, a nyakas gőg, meg a szégyen. Első gondolata az volt, hogy megy haza, egye az egészet a fészkes fene. Lesz, ami lesz! Ekkor eszébe villant anyja, ahogy könnyes szemekkel ébreszti. Meg mit mondana az elnöknek, aki szereti? A cimborák kinevetnék. Hát nevessék! Űgyis ehne&v. Megy a gyárba! Egy kis szellő futott át az udvaron, s. megcsapta. És erről eszébe jutott Irma, a tegnap éjszaka. A szellő úgy cirógatta, mint a lány haja. amikor odahajolt. És... és mintha a lányról szálló illatot érezte volna... Észre se vette, hagy a lábai viszik előre. Be. az istállóba. Megcsapta a meleg pára, de ő még mindig azt az illatot érezte. Keze önkéntelenül a villa után nyúlt. Egykettőre elvégez- az aljazást. Megitatott. Kapta a kefét, vakarót, nőm is látta, hogy a jószág már meg van tisztítva. Űjrakezdte. Csak úgy izzadt bele. Az arcára szállott porban barázdákat szántott a homlokáról folyó verejték. Ennek is- vége volt. De bo) van még dél? Előkereste a nagy udvarseprűt és a sarokban meghúzódó öreg pókhálókat kezdte lepiszkálni vele. Az ajtóban észrevétlenül állt meg az öreg Birtók. Benézett az istállóba, majd szemével megkereste a fiút. Huncutul húzta össze a szemöldökét, s bazsalygott a bajusza alatt, ahogy agyaráról levette a pipát. —• Tán háztűznézőt vársz egyöcsém?! — kiáltott rá jókedvűen a fiúra. Jóska meglepődött a hirtelen jött szótól. De a hangról azt is érezte, hogy az öreg már biztosan tudja a lányt, meg j mindent... Az ajtó felé fordult és pirulva mondta: — Azt... keresztapám... Az öreg tovább mosolygott j még kacsintott is hozzá cinko- [ san. Jóskának melege lett et-1 tői a mosolygástól és ez a forróság nem is volt olyan rossz, I Az öreg közelebb lépett* hozzá, j a vállára tette a közét. És ó j érezte, hogy ezek a szikár, ; csontos kezek nem ellene van-1 nak. — Te, osztán, az anyád ne I sirasson — mondta a fiúnak | mókás komolysággal — te \ osztón én is ott akarok lenni a | lakodalmadon. Ványi Jóskából mint egy fel- j húzott zsilipen keresztül áradt, a jókedvű, felszabadult, vdáh; nevetés. Az öreg Bírták se bírta már a nagy komolyságot, j maga is jót nevetett, s jó dön- ! gően hátbavágta öklével a fiút. i — Na, mars a jászolba, aUid- i ni. Te, nagylegény. Oszt utána 1 munkára, mert nem lesz sta- j íirungod. Samu Andriis. Nyírségi emberek dala Ahogy a nap sorra kibontja a tavaszi fák ágait, úgy nő az ember embersorba, s maga az élet várja itt: várja a föld, hogy megkapálja, várja a gép a földeken, minden kis rezzenés őt várja, hogy a dal mindig dal legyen. S az ember itt agy ezredévet esztendők szárnyán megtanult. Bölcsebben szól, ha zeng az ének, csak halk taktus hozzá a múlt. A tudomány melódiája kapukat nyit a szíveken, hogy a titkok titkát kitárja és a dal mindig dal legyen. Ezért tiszta e táj ruhája amit a Tisza habja mos, a becsület nemes virága ezért színes és illatos. A nyíri paraszt ezért indul mindennapokba győztesen, hogy egy legyen a dallam itt, s túl, hogy a dal mindig dal legyen. Tanítók jönnek, s tanítványok Kesédtől Dobig, Csengerig és megértik a nagyvilágot mikor a kenyeret vetik. Megértik, s érzik minden gondját, amely itt sorra megjelen, s a zsákokat izzadtan hordják, hogy a dal mindig dal legyen. Tudósok jönnek, s kikutatják, hegy jó a többől, s több a jó. így szállja meg a hclnan partját tenger málhával sok hajó. Szabolcs pvümölcse napsütésben oiro*dik. én'k szüntelen, a rép szakítja le merészen, hogy a dal mindig dal legyen. Szelek dühében, fagy fogában nem terítheti senki le: a Nyír fiának, tél. vagy nyár van, mcst érdemes küzdenie. Lehet, hogy nem lesz palotája, kalács holnap még nem terem, s lehet, hogy nagy gond lesz reája. — de a dal mindig dal legyen! Legyen a dal idők zenéje, szárnyaló, boldog muzsika, szavát mindenki jól megértse, nezsdítő nektárját igya. Legyen a béke indulója, legyen egy örök szerelem: álljunk dalolni mind a sorba, hogy a dal ilyen dal legyen! 7 Űj darab — gyermekkórus — további tervek a nyírbátori művelődési házban Képzőművészek vázlatkönyvéből
