Kelet-Magyarország, 1960. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-21 / 44. szám
VESZÉLYES ÁBRÁNDOK Ünnep a tanításban — meg telelő adottságok a jövőhöz Két iskola tapasztalataiból Hosszas húzavona után február 13-án hajnalban a szaharai Regane-ban felrobbantották az első francia atombombát. A hatalmas a cél toronyra szerelt bonv ba felrobbantásának katonai jelentősége elenyészően csekély, hiszen nincs a világon olyan szállítóeszköz, amellyel ezt a „nehéz súlyú” fegyvert az esetleges célpont fölé lehetne juttatni, nem is szólva arról, hogy a jelen korszak hidrogénbombóihoz viszonyítva az „új” bomba csak egyszerű játékszernek tekinthető. És mégis, a robbantás kísérteties fénye nagyobb tiltakozást váltott ki, mint esztendőkkel ezelőtt a sokkal veszedelmesebb, s katonailag hasonlíthatatlanul jelentősebb kísérletek egész sorozata. Az álmok szertefoszlanák 1958 nyarán, amikor a francia IV. köztársaságot az algériai puccsisták hathatós támogatásával De Gaulle V. köztársasága váltotta fel, a francia uralkodó körökben magasra csaptak az új nagyhatalom megteremtéséről szőtt álmok. A köztársaság által meghirdetett programban olyan tételek is szerepeltek, mint Algéria teljes pacifikálása, vagyis magyarul az algériai szabadságharc vérbefojtása, Franciaország vezető szerepének növelése a nyugat- európai szövetségben, a NATO- ban, ahol a franciák csak az angolszáz vezető hatalmak, az Egyesült Államok és Anglia után következtek. Párizsban úgy vélték, hogy a NATO-ban csak akkor léphetnek egyet a „szamárlétrán”, ha Franciaország is „leadja névjegyét a világ legzártabb klubjának. az atomklubnak előszobájában.” Az 1958 májusában szőtt ábrándok, — amelyek kezdetben sok haladóbb gondolkozású franciát is magukkal ragadtak — lassan szertefoszlottak. Az Algéria pacifikálásához fűzött merész álmokról gyorsan kiderült, hogy azok légvárakra épültek. Az elmúlt másfél esztendőben az ideiglenes algériai kormány súlya és tekintélye nemhogy csökkent volna, hanem jelentősen megnövekedett. Algéria elgondolásának zsákutcába jutása végül- is az elmúlt esztendőben arra késztette De Gaulle-t, hogy felülvizsgálja eddigi politikáját és nyilvános deklarációban ismerje el Algéria önrendelkezési jogát. De Gaulle közeledése e reálisabb állásponthoz, éppen azokat fordí- tolta szembe az V. köztársasággal, akik 1958-ban hatalomra segítették a jelenlegi köztársasági elnököt. A szélsőséges gyarmatosítók néhány héttel ezelőtt lázadást robbantottak ki Algériában. Ez a puccs kísérlet súlyos csorbát ejtett De Gaulle presztízsén és — mint nyugati sajtójelcntések megállapítják — arra ösztönözték De Gaulle-t, hogy a tervezett időpontnál előbb hajtsa végre atombombájának felrobbantását. S még alig oszladozott a szaharai Regane-ban a robbantást követő atomfelhő, a francia kormánysajtó már sietve hangoztatta, hogy valóra váltották a nagyhatalomról szőtt ábrándokat, Franciaország atomhatalom lett. De valóban így történt? Washington „langyosan“, London „hűvösen“ fogadja a hírt Az első nyugati kommentárok Franciaország nyugati szövetségeseinek állásfoglalását így összegezik: Washingtonban „langyosan”, Londonban „hűvösen” fogadtak az első francia atombom- ,be felrobbantásának hírét. Washington és London lelkesnek semmiképp sem nevezhető állásfoglalását több tényező magyarázza. 'A nyugati fővárosokban már jó- előre felmértek, hogy a szaharai Btomrobbariás óriási felháborodást okoz majd az afrikai és ázsiai népek körében, vagyis elsősorban azokban az országokban, amelyek megnyeréséért mostanában London és Washington (.nagyobb áldozatokra is hajlandó.” De aggodalmat okoz a francia bomba az angolszáz fővárosokban azért is, mert jól tud- iják, hogy Párizs — bombával a hóna alatt — további jogokat követel, lépni akar egyet a „szamárlétrán”. S taktikailag sem ^illett” Washington terveibe a francia kísérlet. Az amerikaiak hosszú hónapok óta elszánt harcot folytatnak, hogy a világ közvéleményét megbarátkoztassák az- ral a gondolattal, hogy az általuk szorgalmazott földalatti atomrobbantás „nem veszélyes”, s a világnak semmi hátránya nem lesz abból, ha az Egyesült Államok ilymódon folytatja nukleáris kísérletét. A francia „miniatűr” bomba viszont hatalmas tiltakozást váltott ki és újabb gátat emelt az amerikai tervek megvalósításának útjába. De a francia jobboldal újjon- gása is, amely közvetlenül a robbantás után magasra csapott, hamar elcsendesült. Szövetségeseik „rideg” magatartása gyorsan megértette velük, hogy London és Washington nem tekinti okvetlenül érvényes belépőnek a francia kísérletet az atomklubba. Nem számítottak Párizsban arra a hatalmas méretű tiltakozásra sem, amelyet kísérletük a Világon mindenütt, de különösen Afrikában és Ázsiában kiváltott. I „Franciaország most az afrikai népek elsőszámú ellensége” — hangoztatják az afrikai fővárosokban, s azt a lehetőséget fontolgatják, hogy kérjék a Biztonsági Tanács, vagy a rendkívüli közgyűlés összehívását azzal a céllal, hogy e nemzetközi szervezet is megbélyegezze a franciák szaharai kísérletét. Most a nyugati hatalmakon n sor Á szalmri robbantást megelőzően 1958 októberében robbantak utoljára nukleáris bombák Földünkön. A másfél éves intervallumnak tulajdonítható, hogy sokan úgy gondolták, végleg el500 fiatal nevezett be a tiszalöki járásban a KISZ próbákra Nagy érdeklődést váltott ki a tiszalöki járásban is az „Ifjúság a szocializmusért” próbák meghirdetése. Eddig 500 fiatal nevezett be a próbákra. Különösen esélyesek a jelvények és oklevelek megszerzésére a tiszavasvári MTH intézet, a tiszadobi gyermekváros és a tiszalöki gimnázium kiszistái. A tiszadobi gyermekvárosban már minden fiatal teljesítette a társadalmi munkáknál előírt 20 munkaórát. A tiszadobi ipari tanulók társadaLni munkával korszerű asztalos tanműhelyt építettek. Nem kevesebb, mint 50 ezer forint értékét tesz ki a fiatalok társadalmi munkája. Hasonlóan igyekeznek teljesíteni a követelményeket a munkában, a tanulásban, a kultúra, és a sport művelésében a járás többi KISZ szervezetei is. múlt a nukleáris háború veszélye és ha időnként megismétlődtek is egyes amerikai személyek fenyegetőzései, ezt csupán diplomáciai cselfogásnak tekintették, bizonyos engedmények kierőszakolására. A Regane-i atombomba, még ha katonai jelentőségében messze el is maradt az eddig folytatott kísérletektől, felrázta az emberiséget és arra ösztönözte, hogy most még erőteljesebben követelje mindenféle nukleáris kísérlet végleges betiltását. A Szovjetunió, — amely mindenkor hirdette, hogy az atom- és hidrogénfegyver-kísérl eteket egyszer s mindenkorra be kell szüntetni — már a szaharai robbantás másnapján nyilatkozatban ítélte el a francia kísérletet, de a szovjet kormány nem elégedett meg a francia robbantás elítélésével, hanem épp e héten új, | nagy jelentőségű javaslatot terjesztett be a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről tárgyaló genfi értekezleten. Az új szovjet javaslat messzemenően figyelembe veszd a nyugati Hatalmak álláspontját és lehetővé kívánja tenni a földalatti robbantások ellenőrzését. Mint ismeretes ugyanis, a „nem kielégítő ellenőrzés” volt az, amellyel az amerikaiak kísérleteik folytatásának szükségességét indokolták. A szovjet javaslat megteremtette a megegyezés lehetőségét. Most a nyugati hatalmakon a sor. A politechnikai oktatás bevezetése lehetővé tette, hogy a- tanulók közelebbről megismerkedjenek a fizikai munkával. A tanulók mintegy kilencven százalékban megcáfolják a kétkedőket, pontosabban azokat, akik korábban, a tanév kezdetén azt hangoztatták, hogy a diákság kedvetlenül vesz majd részt ezeken a foglalkozásokon. Ezzel szemben mi lett az eredmény? A politechnikai foglalkozásokat a tanulók kedvelik, azokat a napokat pedig, amelyeken ilyenek vannak legalább úgy várják, mint a testnevelési, vagy egyéb igen kedvelt órákat. Imi felér egv vasárnappal A Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium diákjai a Vas- és Fémipari KTSZ segítségével ismerkednek öt szakma titkaival. A tanulókat jelenleg a lakatos, esztergályos, motorszerelő, tekercselő, és autójavító szakmában foglalkoztatják. A fiúk örömmel végzik a rájuk bízott — természetesen kezdetben egyszerű — feladatokat, s akadnak közülük szép számmal, akikre már kisebb önálló munkát is rá lehet bízni. Egyik alkalommal Mihályi Sándor nyakig olajosán és nagyon megelégedetten újságolta, hogy számára a politechnikai foglalkozás felér egy vasárnappal. Egy másik diák, Szikora Tamás pedig azzal dicsekedett el, hogy már A nyár közepére elkészül a tiszalöki népfürdő A napokban újfa teljes ütemben hozzálátnak a tiszalöki népfürdő munkálatainak befejező szakaszához. A fürdőt a község dolgozóinak kívánságára építik meg, három év községfejlesztési alapjának összeadásával. A korszerű fürdő közel 6—700 ezer forint értéket képvisel majd teljes elkészülésekor. A kívülről kőfaragással díszített Honvéd utcai községi fürdőben 12 kádat, 12 zuhanyozót és 40—50 személyes fürdőmedencét találnak a vendégek. Már megvásároltál? és a helyszínre szállították a fürdő kazánját, öt kádat, a vízvezetékeket beszerelték, a belső puco- lások , is 'elkészültek. Hátra van még a betonmedence és a fürdőkabinok elkészítése, a fürdő körüli rész parkosítása. A tervek szerint a földművesszövetkezet kis büfét épít a fürdő mellé. Ha a Huszti-brigád állja a szavát, nyár közepére, júliusra elkészül a tiszalöki népfürdő. kisebb transzformátorok tekercselését is rájuk bízzák! Lányok a virágok között Sokmindenről árulkodik ez a két vélemény. Elsősorban talán arról, hogy a diákokkal már sikerült megismertetni az alkotás örömét, azt az örömet, mely a sikeresen elvégzett munka után tölti el az embert. Tehát ez pozitív eredmény, mely azt jelenti, hogy a tanuló ifjúság észrevétlenül megszereti a munkát, s ermészetesnek veszi, hogy az az élet szerves tartozéka. A Zrínyi Ilona Leánygimnázium tanulói a városi kertészetbe látogatnak ki igen gyakran. Először talán csak a virágzó pálmafa kötötte le figyelmüket. Másik alkalommal esetleg a pompázó cyclamének, primulák váltottak ki belőlük csodálatot. De legközelebb, úgy lehet, tüzetesebben szétnéztek a szaporítóházban, érdeklődtek a kertészeti munkák iránt, s maguk is megpróbálták azokat, és szívesen dolgozgattak. Előkészületek - az éleire Jól tudjuk: a politechnikai oktatás még újkeletű, s mint ilyennek, elsősorban az a feladata, hogy a tanuló fiatalsággal megszerettesse a munkát, megismertesse annak szépségeit. Ez a tanítási reform még kísérleti stádiumban van, s teljes sikeréhez még hosszú út vezet. A későbbiekben nagyobb gondot kell fordítani arra is, hogy segítsünk a diákoknak abban: az adottságaiknak legmegfelelőbb foglalkozási ágakat válasszák ki, s azokban sajátítsanak el komolyabb jártasságot. Ez természetesen az elkövetkező évek feladata lehet. A politechnikai oktatás eddigi tapasztalatai kedvezőek, s azt bizonyítják, hogy igenis van létjogosultsága ennek az oktatási formának. Az egyes foglalkozási ágak szakemberei is, a diákok is szívesen foglalkoznak az oktatási órákon, s az eddigi igen szép eredmények a jövőben még jobban fognak kamatozni. Lehet, hogy sok munkát igényel a politechnikai oktatás teljes sikerre vitele a jövőben, de mindenesetre sokat veszthettünk volna — s elsősorban a tanuló ifjúság — ha ezt az életre előkészítő, nagyon hasznos oktatási formát' nem vezettük volna be. Ónálló kezdeményezéseket a pártmunkában! Elvitathatatlan előny egy-cgy embernél az önállóság. Olyan készség ez, mellyel nem rAin- denki rendelkezik, de mindenki tehet érte valamit. A józan mérlegelés, az események tanulságainak levonása, az önálló vélemény kialakítása, az önálló gondolkodási és cselekvési készség kifejlesztése az egyén és a közösség együttes akaratával hozzásegítheti az illetőt, hogy megtanuljon önálló és magabiztos lépéseket tenni a magánéletében és a közéletében egyaránt. Bizonyos bajiam ugyan kívánatos e kedvező tulajdonság ki- terebélyesítéséhez, ám ez önmagában nem elegendő. Megfordítva is áll az —a gyakorlat igazolja, — hogy kellő önneveléssel a legtöbb ember alkalmas „alany” az önállóságra. Nagy kincs az önállóság egy közösségnél, különösen nagy jelentőséget nyer a pártszervezetei? mindennapos útjainak járása, a helyi politikai élet formálása tekintetében. Főleg a termelőszövetkezeti községekben kívánatos a már közismert aprópénz-politikát az élet minden területére kiterjeszteni. Nem lehet emberíormáló tényező a „nagypénz”, ha a számtalan kérésre és kérdésre nincs meg az elegendő aprópénz, elegendő és hiteles gyakorlati érv és felelet. Az önálló politikai élet forrása természetesen a párt egészére érvényes szervezeti szabályzat, a párt határozatai, a kongresszus tételei, a párt irányvonala. Ez szabja meg az önálló, helyi sajátosságokra épülő pártmunkát, azonban nem szolgálhat aprólékos és részletekre menő útmutatásokkal, csupán iránytűje a helyi életnek. Kik ismerik a helyi sajátosságokat, az adott körülményeket? Minden bizonnyal a helyi élet ütőerének állandó és szakavatott vizsgálói, orvosai, a, helyi pártalapszervezetek. Az ismeret azonban még nem old meg feladatokat ha nem párosul az akarattal, a cselekvéssel, a bátor kezdeményező készséggel. Vezetni, irányítani, új úton előljárni é3 az irányt mulatni kétségtelenül bátorságot, és kockázatot is jelent. Ám mindezt vállalniok kell és vállalták is a pártszervezetek tagjai és vezetői. Legtöbb községünkben megyeszerte hozzáláttak a kommunisták a szövetkezetté vált község pártszervezetének erősítéséhez, a megnövekedett „család” kibővítéséhez, megfelelő, odavaló vezetőségi tagol? kiválogatásához. Bízvást elmondhatjuk, a szövetkezeti pártszervezetek eredményesen tették meg az első lépéseket, helyen mutatják azt az utat, melyet együtt kell megtenniük a szövetkezet tagságával. Nehéz, fáradságos munka a pártszervezet újjászervezésén munkálkodni, s ezzel egyidőben már segíteni is a gazdasági és politikai kibontakozást. Mégis, a legtöbb helyen sikerrel megbirkóztak e feladatokkal a falusi kommunisták. Ls ami bíztató, mindig különbséget tudnak tenni a lényeges és kevésbé lényeges teendők között. Igyekezetük nem holmi önmagáért végzett, elvonatkoztatott munka, hanem mindig az adott helyzetre, az emberek hangulatára, a felmerülő problémák megoldására, az adott nehézség leküzdésére irányul. Ez nagyon jó és biztató vonás a szövetkezeti pártéletben. Egyre többen megtanulnak különbséget tenni, a döntő és a mellékes között, úgy, hogy a dön2
