Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-17 / 14. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM Ara 60 fillér I960. JANUÁR 17, VASÁRNAP A SZILÁRD TERMELŐSZÖVETKEZETEKÉRT \f egyénkben a termeioszovet- kezet megszilárdítása még egyetlen évben sem volt olyan feladat, mint az idén. Bár most lényegesen jobbak a feltételek, mint a korábbi években, mégis óriási munkát jelent ez, amelyet megoldani csak úgy lehet, ha a megszilárdítás éppen olyan társadalmi ügy lesz, mint jelenleg a számszerű fejlesztés. A termelőszövetkezet megalakítása, a dolgozó paraszt belépése a szövetkezeti mozgalomba — bár jelentő« — de csak az első lépés. A belépés után a termelőszövetkezeti tagság körében sok a megválaszolatlan kérdés. Az új termelőszövetkezeti tagok nagy része tájékozatlan a szövetkezeti élet szabályait illetően. Nem ismerik kellően: melyek a jogaik, kötelességeik, nem tudnak számolni a munkaegységgel, nem tudják áttekinteni a szövetkezet gazdaságát. Nem látják, hogy a jövedelem hogyan fog alakulni stb. E néhány példa is bizonyítja, hogy a kezdés, a közös munka beindítása igen nehéz és bonyolult feladat. E munkát egy-egy szövetkezeti községben eredményesen csak úgy tudják megoldani, ha a párt, a KISZ és tö- megszervezetek az új helyzetnek megfelelően rendezik soraikat, és legfontosabb feladatuknak az új termelőszövetkezeti tagok között végezett igen elmélyült politikai munkát tekintik. Sokat tudnak e munkában segíteni azok a köz- tiszteletben álló parasztok is, akikre a fejlesztési munka során a parasztok hallgattak. Helyesen akkor cselekszünk, ha a szövetkezeten belül a nehézségek leküzdésében is támaszkodunk rájuk és megfelelően aktivizáljuk őket. 4 szövetkezeti községekben a megszilárdítási munka a közgyűléssel, az új vezetőség választásával kezdődik. Ma korántsem jelent azonban a vezetőség választása olyan problémát, mint a korábbi éveben, mivel egész falvak parasztsága választja a nagyüzemi gazdálkodást és minden faluban számtalan olyan gazda van, aki mind elméleti, mind gyakorlati tudás folytán alkalmas vezetői tisztség betöltésére. Az eddigi tapasztalat azt igazolja, hogy a szövetkezeti községekben a tsz. tagság felelősségteljesen végzi e munkát és csaknem valamennyi községben sikerült helyi erőből a termelőszövetkezet vezetését megoldani. Az állattenyésztés megszervezésénél fontos annak biztosítása, hogy a szövetkezeti községekben már a közös gazdaság első évében, a ló kivételével a közös állatállomány ne csökkenjen, ellenkezőleg a tervezéssel, a gazdasági év végére növekedést érjünk el. A közös állatállomány kialakításánál szem előtt kell tartani azt, hogy alapszabálynak megfelelően a háztáji gazdaság kereteit meghaladó állatállomány bekerüljön a közösbe. Nem engedhető meg egy községben sem, hogy lovat vagy szarvasmarhát takarmány nélkül átvegyenek, illetve míg a közgyűlés által meghatározott takarmány mennyiséget a tulajdonos be nem adja, kifizessék az állatokért járó ellenértéket. Szabálynak el lehet fogadni, hogy egy-egy állattenyésztési ágban a közös munka — tenyésztés, hizlalás — akkor induljon meg, amikor annak objektív feltétele, a közös férőhely, a takarmánymennyiség biztosítva van. A megszilárdításnak szerves része a bevitt állatok elhelyezése, a nagyüzemi épületek felépítése. Az építkezésesel kapcsolatban gyakori az olyan szemlélet, amely szerint csak sok építőanyagot igénylő és ennek következtében drága épületekben lehet modern, nagyüzemi állattenyésztést folytatni. Ez a túlzót igény azzal a káros következménnyel jár, hogy az építkezések elhúzódnak és a nagyüzemi férőhely hiány hátráltatja a közös állatállomány megteremtését. A termelőszövetkezetek jelenlegi építkezései között jelentős helyet kell elfoglalnia az olcsóbb építkezéseknek, az épület átalakításoknak. Termelőszövetkezeteink zömében vaVi elegendő munkaerő néhány mesterember és helyi építőanyag ahhoz, hogy maguk a szövetkezeti tagok építkezzenek, építőbrigádot szervezzenek. \ z egész gazdálkodásnak az alapja a reális termelési terv. Alapvető elvként a tervkészítésnél azt kell figyelembe venni, hogy a • termelőszövetkezeti község által ez évben létrehozott termelési érték ne csökkenjen, sőt növekedjen a megelőző évhez viszonyítva. Erre minden lehetőség megvan, hiszen* az együttes munka már a belépés első évében, az egyszerű szövetkezés révén is többre képes, mint a korábban szétaprózott egyénileg végzett munka. Ily módon lehetővé válik, hogy már most a tavasszal a szokásosnál jobb talajelőkészítő munkát végezzenek és az őszi vetéseket jobb tavaszi ápolásban részesítsék és időben elvégezhessék a tavaszi fej trágyázást. Bár műtrágya korlátlanul nem áll rendelkezésünkre, ezért helyes, ha a termelőszövetkezetek komposzt, baromfi, vagy túlérett istállótrágyát is felhasználnak az őszi kalászosok lejtrágyázására. A tavaszi vetéseknél a vetés minőségi jó elvégzése mellett a több termelést segíti elő az, ha a kevésbé értékes nem egyöntetű vetőmagvakat minőségi vetőmagra cserélik ki. Éhhé^ azonban az szükséges, hogy a bevitt föld arányának megfe- Ielően a vetőmag mennyiség bekerüljön a termelőszövetkezet közös gazdaságába. Szövetkezeti járásokban vagy községekben szükségessé válik a termelés szerkezetének megfelelő változtatása. Ezért termelőszövetkezeteink akkor járnak el helyesen, ha nem csökkentik, ellenkezőleg növelik az erősen munkaigényes, nagyobb jövedelmet biztosító növénykultúrák vetésterületét. Itt gondolunk elsősorban . cukorrépa, dohány és zöldségfé- j lék vetésterületének növekedé- j sére, A termelési tervek elkészí-1 lésénél a gyorsabb és nagy jövedelmet biztosító termelési ága- : kát kell az első időben előnybe I részesíteni. Ilyen például a sertéstenyésztés. Mivel a sertés gyorsan szaporodik, közös elhelyezése viszonylag egyszerű, saját, erőből is megoldható e jól j jövedelmező termelési ág. Jgén fontos a takarmány te*•- mesztés minél szélesebb kiterjesztése, amire most a terv- készítés során okvetlen fel kell figyelni. El kell érni, hogy valamennyi termelőszövetkezetben a közös mellett a háztáji állatállomány számára is bőségesen {termeljenek takarmányt. Tekintsék ebben az évben az új és jelentős mértékben megnövekedett termelőszövetkezetek a takarmány termelést a közös gazdaság egyik jó alapjának. A jó elnök és párttitkár meglett a leggyorsaban ható segítség a tapasztalt, jó szakember — aki nagyon sokat tud tenni a nagyüzemi gazdálkodás megalapozásában, a korszerű termelési eljárások gyakorlati átültetésében, a nagyhozamok elérésében — fontos feladatnak kell tekinteni különösen az új vagy területileg nagymértékben megnövekedett termelőszövetkezetek szakemberekkel való erősítését. Ezért szükséges, hogy megyei, járási székhelyekről, gépállomásokról, állami gazdaságokból különböző termelő vállalatoktól és egyéb helyeken dolgozó agronómuspk közül minél többen jelentkezzenek erre a nem könnyűi, de szép munkára. A közös gazdaság beindításához. a gazadsági tevékenység kibontakoztatásához nagy segítséget adhatnak a nagyüzemi gazdálkodásban jártas testvér termelőszövetkezetek vezetői. Helyesen teszik, ha ezek a vezetők felkeresik a nagyüzemi gazdálkodás útján most induló társaikat és segítik őket igaz barátsággal, megfelelő szakértelemmel a kezdeti nehézségek leküzdésében. A külső segítség akármilyen nagy is, a legnagyobb erőt a tagság összefogása, egysége adja. Ifzt az erőt kell a helyi ve- J zetőknek összefogni, hogy saját erőből minél jobb alapot biztosítsanak a meginduláshoz. Gulyás János, a megyei pártbizottság munkatársa. A kijevi „Toeselektropribor" nevű müszerüzem összeállító , futószalaga. Myoicvanhét szövetkezeti község van már megyénkben Az első szövetkezeti járás a csenged Legújabb szövetkezeti községeit: Túristvándi, Kisar, Penyige, Beregdaróc, Fejércse, Marokpapi, Iákos. T.szakerecseny, íiszaszeatmtfioti, Nyirderzs, Tiszalök, üyiigye és A párt helyes agrárpolitikája, különösen a VII. kongresszus határozatai. valamint a termelőszövetkezetek gyorsan javuló gazdálkodása nyomán megyénkben is egyre több dolgozó paraszt választja a nagyüzemi gazdálkodást. A múlt év márciusában 211 termelőszövetkezeti község volt Szaöolcs-Szaimár megyében. Az őszi betakarítás és a pártkongresszus határozatainak megis- i mérésé óta mind jobban fokozódik az érdeklődés a még egyénileg dolgozó parasztok részéről. | Január 16-ig 61 újabb szövetkezeti község született megyénkben, így a tegnapi állapotnak megfelelően 87 község parasztsága választotta a szövetkezeti Rápoit utat. A csengeri járás valamennyi községe a nagyüzemi útra lépett. Az erdőhát, a beregi rész dolgozó parasztsága ü tömegesen kéri felvételét a szövetkezetekbe. Tiszadobtói—Magosligetig Záhonytól—Csengerig, szerte a megyében új élet sarjad. Egyetlen nap alatt tizennégy újabb szövetkezeti község és egy ta- nyatelepülés nagyüzemi útra lépését jelentették. Pénteken délután és tegnap délelőtt jelentették, hogy szövetkezeti községek lettek: Túristvándi, Kisar, Penyige, Beregdaróc, Marokpapi Tákos, Fejércse, Tiszakerccscny, Tiszaszentmárton, Nyírdcrzs, Tiszalök, Gyügye, Rápoit és a Nyírtelekhez tartozó Belcgrád- tanya. Ur. itai’liiu Tibor tiszántúli református |>ü*|»ttk lálooatáüa a Szaholcs-Szatmái' megyei tanácson Folyó hó 15-én dr. Bartha Tiber, a tiszántúli református egyházkerület püspöke, országgyűlési képviselő, és kísérete látogatást tett a Szabolcs-Szatmár megyei Tanácson, ahol a végrehajtó bizottság részéről fogadta Kollonay Béla v. b. elnökhelyettes és Buhalla István egyházügyi főelőadó. Szívélyes, baráti beszélgetést folytattak a tanácsokat és a református egyházat közösen érintő kérdésekről, valamint a megye társadalmi ée gazdasági fejlődéséről. Jobb lenz it henyél' inhibaége iannak a kenyérnek, amit holnap- 1 tói kezdve a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat Zsdánov utcai II-l* | számú pékségében sütnek, mer* a pékséget gőzfűtésesre építetek át. Három vagon textiláru, többek Wöz\ román, NDK és cseh szőnyegek, kínai brokátok törölközők, szőrmegalléros női kabátok és színes irhabundak érkeztek a Textil nagykereskedelmi Vállalathoz, amikből mar pár napon belül lehet vasáru1 a boltokban.
