Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-04 / 2. szám

Riporiereink ax új ér el»S munkanapjáról (3. oldal.) közöljük h Lottó nyerőszámait és a jutalomsorsolás gyorslistáját (4. oldal.) XVII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM Ära 59 fillér I960. JANUÁR 4, HÉTFŐ Előre nézünk! Eredményekben gazdag esz­tendőt zártunk le. Sorolhatnánk 1959. sikereit: a lakóházakat, újonnan megnyilt iskolákat, a csillogó neonfényéket, a több ruhát, cipót, amely ebben az évben a dolgozóknak jutott, az egyre szélesebb skálára kiter­jedő, s fokozatosan növekedő jólétet. Nem hozsánnát akarunk zen­geni, nem mondjuk, hogy mar a Kánaán földjén vagyunk. Nem! Van még tennivalónk bő­ven, tudjuk, hogy megyénkben még vannak községek, ahol fel kell, hogy gyűljön a villany, tudjuk, hogy az eddiginél is több lakóházat kell építenünk, hogy vidékre orvosok, pedagó­gusok kellenek, hogy továbbra is keményen kell dolgoznunk azért, hogy életünk egyre szebb legyen. És ezért az új, 1960-as évben keményen fogunk dolgozni! Nem vakítanak el bennünket a sikerek, mert józanul számí­tunk, s tudjuk, hogy a kijelölt út hosszú, s azon még nem jár­tunk végig. 1959. sikerei arra jogosítanak fel, hogy bátran haladhatunk, mert helyes útra léptünk. S erről az útról senki sem téríthet le bennünket. Jól lehet, hogy akadnak kételke­dők, akik savanyú arccal nyug­tázzák sikereinket, esetleg le­gyintenek, s azt mondják: „ez nem minden...” Az ilyen em­bereknek megmagyarázzuk: mi arra törekszünk, hogy a dolgozó népért, a becsületes emberekért mindent megteszünk, számukra, jobb életükhöz mindent meg akarunk teremteni. S az örök kétkedőknek érdemes néhány idcrczctet közölni a „régi jó világból’: A „Nyírvidék” c. lap 1928. december 28-i számában olvas­tuk báró Pcrényi Zsigmondnak, a Magyar Nemzeti Szövetség országos elnökének felhívását. Így ír a „Gondoljunk újév ün­nepén a nyomorgó diákokra” című cikkében: .......Aki látta azokat a szomorú körülménye­ket, melyek között tanuló ifjú­ságunk túlnyomó többsége él, aki látta nemzetünk reményét kopott ruhában, hideg szobában éhezve, az tudja, hogy sokan a tanulásban töltött órák után még fizikai munkát is kényte­lenek vállalni betevő falatju­kért...” S ezek után felhívja az ország urait, hogy adomá­nyaikkal segítsenek feledtetni a nyomasztó gondokat, valódi szenvedéseket. 1928-ban a diákok éheztek, nyomorogtak, s könyöradomá- nyokból tengődtek. Ezt a leghi­vatalosabb fórumok is elismer­ték. Ma pedig diákjainknak egyetlen feladatuk van — a ta­nulás. Korszerűen felszerelt is­kolákban, laboratóriumhoz ha­sonló szertárakban tanulnak, s nyári szünidejüket üdüléssel töltik. Kell ehhez kommentár? 1931. december 31-én a kará­csonyról az alábbiakban tudósít a „Nyírvidék”: „Karácsony a nyíregyházi szegényházban” cí­mű cikkében: „...A szegényeknek Jézus életét mutatták be vetített ké­pekkel. Az igazgató megható szavai enyhítő balzsamként har­matoztak a szegények lelkére. Az egyházak lelkigyakorlatokat végeztek a felekezetükhöz tar­tozó szegények számára. Ezután a Római Katolikus Szent Mis­sió, a Református Nőegylet, a Bethánia Egylet, valamint Nyír­egyháza úrhölgyei és urai vol­tak olyan kegyesek nemes szí­vük sugallatára egy-egy kis csomagot átnyújtani, vagy el­küldeni a szerencsétlen szegé­nyeknek. A szegényházi ápol­tak így köszönték meg az aján­dékot, s a lcleknemesítő ünnep­séget: Lelkűnknek igazi vigaszt nyújtott a mai nap, s maradunk a legalázatosabb szegényházi gondozottak...” Ez 1931 karácsonyán történt! Mi pár nappal ez előtt ismét karácsonyt ünnepeltünk. Lelki- gyakorlatok, s Jézus vetítettké­pes élete nélkül. Sok helyütt rendeztek ünnepségeket most is. Ilona-tanyán például az Állami Gazdaság vezetői két­százötven gyermeket hívtak meg erre az ünnepségre. S a kedves ünnepséget a főagronó- mus ezekkel a szavakkal nyi­totta meg: „Kedves gyerekek, azért hív­tunk most össze benneteket, hogy ajándékkal kedvesked­jünk nektek. Szívesen okozunk örömet, mert volt miből, s jö­vőre még többet kaptok...” Ilona-tanyán nem a szegények kaptak, az úrhölgyektől és urak­tól, hanem a gazdaság minden dolgozójának gyermeke. S a legtöbben kihangsúlyozták, hegy nem kérnek ruhaneműket, in­kább valamilyen játékot, vagy képeskönyvet. Hát nem önmagáért beszél a két példa? Hárem évtized telt el a „Bethánia Egyesületek”, a „Szent Missiók” kora óta. S ez alatt az idő alatt megtanultunk élni, gon­dolkodni, a magunk gazdái len­ni. Ma már csak mosolyogni tu­dunk a lelki balzsamos világon, az úrhölgyek és urak nemes nagylelkűségén. S tegyük hozzá, hogy ma már kevés és idejét­múlt lenne az ilyesfajta vigasz­talás. A mai ember számára égetőbb probléma, hogy családi házat építsen, mint az, hogy a lelkét gyakorlatoztassa. És így helyes ez! „Felnőttek” lettünk, alaposan kinőttük a vallási misztikumok­tól ködös karácsonyok, az „in­gyen mezijegyes” szilvesz!e.ek világát! 1959. karácsonyán Nyír­egyházán húsz televíziót vásá­roltak. Az emberek a történe­lem legnagyobb csodáit érték meg az elmúlt évben, s a világ- formáló események hatosára, s szorgalmas munkájuk nyomá.t szebben, kulturáltabban és job­ban rendezik be életüket. Meg­változtak! Ezt tudnunk kell és csak helyeselni lehet, mert ez a célunk, s a jövőben is ezéit fogunk fáradozni. Alig pár, őrá ja, hogy össze- koccantak a poharak, hogy el­halkultak a vidám szilveszter, kacajok. Az elmúlt néhány orv meghozta az, új esztendőt, Ií)60-at. Újból neki kell lát­nunk, hogy megbirkózzunk az új esztendő új feladataival, amelyek nem könnyűek, de szé­pek és nemesek. l Bér eg újabb Gulács —a több mint négy­ezer holdas határával — ma már egy gazdasághoz tartozik. A jól működő Űj Élet Termelő­szövetkezet példája nagy hatás­sal volt a dolgozó parasztokra. A példamutatást a tcrmelőszö­ssövetkexeti községe Gulács vetkezet tagjai még kiegészí­tették házi beszélgetésekkel, más népnevelőkkel együtt fel­keresték a dolgozó parasztokat, így érlelődött meg Gulácson is az elhatározás. 1959. december 30-ra mindenki a termelőszövet­kezeti utat választotta. Ének- ég zeneszóval vitték ki a „Termelő­szövetkezeti község” feliratú táblát a község szélére. Az új esztendőt már egységben, egy családként köszöntötte minden gulácsi dolgozó. Befejezik a színházépítést, új bérházakat építenek a megyei építőipari dolgozók — Ott folytatjuk a munkát, ahol az óév utolsó napján abbahagytuk — válaszolt a kér­désünkre Tóth Károly, a Megyei Építőipari Vállalat főmérnöke. — Az idő kedvező az épít­kezésre, és mi igyekszünk kihasználni minden lehetőséget. Múlt évi tervtúlteljesítésünk 1960- ban is jó munkára kötelez bennünket. Az első napon különösen jelentősnek tartom a nyír­egyházi 2X32, valamint a 31 lakásos épülettömb munkáit. Emellett január harmadikával elérkezett a nyíregyházi színház építésének a finise: ma már a színpad gépészeti munkáin dolgoznak a lakatos részlegbeliek. A héten fővá­rosi megbízottak láttak a nézőtér utolsó simításaihoz: a székek, a faltapéták szereléséhez. A nagy beruházást jelentő almatároló építkezésen egyébként a mai napon a következő a hely­zet: az iroda épület, az öltöző és más szociális épületek tetőfedés alatt állnak, míg a tényleges almatároló nagy munkát igénylő alapozását teljesen elvégeztük. Most a nagy panellek előre gyártásán dolgoznak az embereink. — És vidéken? — Szorgoskodunk a 260 ágyas fehérgyar­mati járási kórház építésén. Ugyancsak tovább visszük a munkát az új év napjától kezdve a Záhonyban megvalósuló nagyfokú lakóházépít­kezésen. Itt tanácsi beruházásból két darab kétemeletes bérházat, míg a vasútigazgatóság fedezete mellett 12 darab egyemeletes — 4—4 lakásos — épületet készítünk. A munka nem állt meg az új esztendő első napján, és bízunk a „hatvanas” sikerben is... Gondtalanul, jó reménységgel köszöntöttük az új évet­Jól szórakoztunk szilveszterkor Vidám kedvvel köszöntött be 1960 Nyíregyházán. Soha még ilyen bizakodással, ennyi remény­nyel nem várták a nyíregyháziak új esztendőt, mint az idén. Meg is látszott ez az embereken: gondtalanul, jó hangulatban szó­rakoztak szilveszter éjszakáján. Megteltek a szórakozóhelyek, a legtöbb üzem és vállalat dolgo­zói együtt mulattak a munkahe­lyükön, de sok családnál talál­kozott népes társaság a hagyo­mányos piknikre is. Volt enni- innivaló bőven, s kacagásban, jókedvben sem volt hiány. S amikor eljött az éjfél, a párok -összecsókolóztak, a poharak ösz- szekoccantak — s az új év be­költözött az emberek szívébe. Aki szivesztei’ éjszakáján szer­te „pendlizett” a városban, meg­győződhetett arról, hogy minde­nütt tetőpontján állt a hangulat, így volt ez a HATOS MÉLYÉPÍTŐKNÉL is. ahol a fizikai, műszaki, ad­minisztratív dolgozók a vállalat kultúrtermében nagy család mód­jára szórakoztak. A vállalat műkedvelői vidám műsorukkal megnevettették munkatársaikat. A dolgozók táncoltak, vagy nó- táztak, s olyan konfetti- és szerpentincsatát még nem láttak a Mélyépítő falai, mint akkor éj­szaka. A reggeli órákig szóra­koztak együtt, s egy felejthetet­len, kedves szilveszter emlékével tértek haza. A POSTÁSOK SZILVESZTERE is jól sikerült. A Szabolcs-utcai postás kultúrotthonban gyűltek össze a posta dolgozói. A műsor szereplői helyett többen társa­dalmi munkában szolgálatot vál­laltak, hogy a postás-sziveszter műsorában ne legyen fennaka­dás. Itt is reggelig tartott a vendég saját maga húzott ki ma­gának a tombolán. 391 adag hal- parikást, halászlét, rántottha­lat, töltött pontyot, roston sült. halat, őz-pörköltöt, vadas őzt és kocsonyát fogyasztottak a jóét­vágyú vendégek. A talpalávaló- ról Tokajt Horváth Náci és ze­nekara gondoskodott. SÓSTÚRA egymás után indultak a tömött villamosok. Csak a szállodai ét­terembe több mint 500 vendég érkezett. Színes világítás, konfet­ti-erdő, jó hangulat fogadta őket. Ez a részleg szilveszter éjszaká­ján több mint 17 000 forintot forgalmazott: a vendégek nem sajnálták maguktól az ételré ital­ra valót. A NYÍREGYHÁZI *MOZIK zsúfolt nézőtérek előtt vetítettek este 10, fél 11 és 11 órai kez­dettel a „Szegény gazdagok” cí­mű Jókai-regényből készült új magyar filmet. Éjfélkor minde­nütt leállt a vetítés, köszöntötték az új esztendőt és megkezdődött a tombola sorsolása. A jókedv, a sok fogyasztás el­lenére is fegyelmezetten, rendben szórakoztak Nyíregyházán. Rend­zavarás sehol sem történt, s a MENTŐK IS PIHENTEK Mindössze két részeg embert szállítottak be az egész szilvesz­ter éjszaka folyamán. Vereke­dés, karambol sehol nem tör­tént. Jól szórakoztunk sziveszterkor. Vidáman köszöntöttük az új esz­tendőt, s minden reményünk után a folytatás is jó lesz: 1960 megvan arra, hogy a jó kezdet új sikerekkel, nagyobb bőséggel gazdagítja életünket, mint bár­mikor ezelőtt... Győri Illés György mulatság, s a dolgozók vidám kedvvel kezdték az új esztendőt. Telt ház volt szilveszter éjsza­káján minden szórakozóhelyen. A SZABOLCS ÉTTEREMBEN közel 1000 nyíregyházi szórako­zott. Zsúfolásig megtelt a népsze­rű szórakozóhely, ahol a kedvelt zenekar gondoskodott a jó han­gulatról. A legjobb kedvük ta­lán azoknak veit, akik tombo­lán nyertek, de a többiek is jól érezték magukat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy több mint 200 liter kimért bor, rengeteg palackos ital fogyott. AZ ANNA CUKRÁSZDA zsúfolásig telt: mintegy 300 em­ber töltötte itt a szivesztert. Fia­tal férfi nyerte a sorsoláson az élőmalacot. Sok palackos bort, csokoládét, cigarettát is hozott a tombola. Az asztaloknál a ven­dégek a hagyományos színes ci­linderekben, kalapokban ültek, szerpentinnel, konfettivel dobál­ták egymást. A BÉKE CUKRÁSZDÁBAN is 35 kilós élőmalacot nyert egy szerencsés hölgy, de volt a nye­remények között óriástortától a grillásmalacig sok minden. Éj­félkor elaludt a villany, minden­ki boldog új esztendőt, kívánt, a zenekar eljátszotta a himnuszt, az ifjúsági indulót, majd a régi szilveszteri szokás szerint a ro­pogós debreceni csárdás vi­dám táncra csábított minden­kit. Ilyen forgalomra még nem volt példa ebben a cukrászdá­ban sem: nemcsak az ital fo­gyott. még a süteményes pult is kiürült. A HALÁSZCSÁRDÁBAN is jó társaság gyűlt egybe. Itt a tombola főnyereménye egy jóko- , ra harcsa és 12 személyes halász­tál volt, amit egy szerencsés1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents