Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-16 / 13. szám
MAI NAPLÓ ŰJABB TSZ-BEN GYŰL KI A VILLANT me Idén — jelenti a TIT ASZ építésvezetőség. Még január első hetében hozzáláttak a dcmecseri „Dimitrov”, a nyírkárász! „Május 1” és a birl „Táncsics” termelőszövetkezetek villanyhálózatának építéséhez. FELÚJÍTJÁK A KULTÜROTT- HONT Tiszadadán az idei község- fejlesztési terv keretében, mintegy 90 000 forintos beruházással. Ugyancsak a községfejlesztési alapból tornafelszerelést kap az iskola, új betonjárdát építenek és mintegy kilométeres útkövezést is terveznek. ★ VIZSGAHlK: A tudományos szocializmus tárgyköréből vizsgáztak január 13—15 között a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet elsőéves hallgatói, A kollokviumon megjelent * Művelődési Minisztérium képviselője is. ★ KÉTT AN TERMES ISKOLA épül az idén Ibrányban a községfejlesztési terv keretében. Orvosi lakás, építését is tervezi az Ibrá- nyi Községi Tanács. ~k MŰVELŐDÉS I HAZAT ÉPÍTENEK egymillió kétszázötvenezer forintos költséggel Tiszavasvári főterén. Az építkezést a jövő esztendőben fejezik be. A kultúr- ház nagyterme hatszáz embert fogadhat majd be. ★ Mienk a gyárkapun túl is Bármerre jársz, találkozhatsz velük. Kora reggel ponyvás gépkocsin érkeznek, napszállatig pa- rasztházakat látogatnak. Tenyerük fogásából érezni a gépek, a nehéz szerszámok nyomát. Kétkezi munkások a dohányfermentálóban, gépjavítóban, az Alkaloida vegyészeti gyárban, téglaége- tők, kihordók, Nem a beszéd a kenyerük, nem hivatásos népnevelők. Mégis szívós akarattal járják a falut, korán kelnek, későn feküsznek, a családi otthon melegét gyakran felcserélik a A* idős emberre Sok tucat lakóház tégláit hordja ki a kemencéből a hatvan év körüli Szilágyi Károly téglagyári munkás. Munkahelyén a tisza- vasvári téglagyárban a „beugró” brigád tagja, mikor sok az üres „kamra” a téglakihordásnál ó a kihordás motorja. Naponta 50 ezer tégla is kikerül az égető- kemef.cékből és Szilágyi Károly messze, négyszáz méterre szállítja a téglarakományokat. A kezéből kikerült téglákból sok ház épült a falvakban is. És most személyesen is megismerkedik a parasztházak lakóival, napok óta rója a járás községeit, ott volt Tiszadobon és másutt. Az üzemben a többi munkásnak úgy mondta: „Addig nem láttok, míg szükség van rám odakint”. Vágnak fát — Másik lelkes népnevelőnk — mondta a „közvélemény” — Gáli Gergely. Életrajzáról annyit említettek, élete nagy részét itt töltötte a téglagyárban, még a gróf idejében kezdte, a kézi téglavetésnél. Tehetséges, talpig munkásember, rá lehet bízni az egész üzemet Ég némileg épp ez okozott fejfájást a minap. A gyár vezetői ugyanis Úgy számították. Gáli Gergely elvtárs jó lesz, ha itthon marad, vigyázza a termelést. Gáli Gergely azonfagyos utakkal, az alkalmi szállásokkal. Munkás népnevelők, nem többek & nem kevesebbek ennél. Sokszáz járja belőlük a falut; Tiszadodát, Tipzalököt, Vasvárit és az egész megyét. Három falujáró népnevelőről szól az alábbi néhány tollvonás. Nem ők voltak az alanyok, hanem a falusi emberek, a munkás-társaik, a közvélemény. A legiiletékesebbek által hitelesítve elevenedik meg néhány mozzanat a hétköznapjaikból. sokan hallgatnak — Károly bácsit nem tudják megfogni... —» jegyezték meg a munkások. Szerencsés helyzetben van, a családja termelőszövetkezetben dolgozik, maga is gyakori vendég a közösben, Nem ment üres kézzel a felvilágosító munkára. Károly bácsi a maga részére naplót vezet, odaírja az ő szavára belépettek nevét. Van már a füzetben bejegyzés jócskán. Legelsők voltak a rokonok, jóbarátok, és most már sorakoznak mellé a tiszadobi, t szalöki parasztok nevei is. „Az idős emberre sokan hallgatnak”, — igy tartja Szilágyi Károly és helyesen. Ezért rázatja magát mindennap a kocsin, és csinálja teljes • szívvel az ilyen korban már megerőltető, fáradságos munkát. lámpánál Is ban másképpen értette az itthoni- maradást. — Talán nem vagyok megfelelő, hogy nem mehetek veletek. .. — kérdezte hosszas töprengés után. Nem tudom mi kifogásotok van ellenem... Természetesen a félreértés tisztázódott, de Gáli Gergely téglagyári kommunista mégse maradt otthon, ott van ő is a népnevelők kocsiján. Január 4-óta járja a járás községeit, sok parasztcsalád kedvelte meg a magúkformájú munkást És hogyan nélkülözi a család? A felesége és a menye ( bizony később készül el a házkörüli munkával és előfordul, hogy a családfő későn hazaérve lámpánál fog a favágáshoz. „Eny- nyit igazán kibír az emberi' — mondta a többieknek. Meleg szoba nélkül... A harmadik munkásnépnevelő; Szabó Albert, szintén téglagyári kommunista. Felesége is dolgozik, boltvezető, reggel nyolckor nyit, este hatkor zár. Van egy 11 éves kislánya. Az előrelátó apa a család szemefónyét is munkára fogta, míg távol van. Megtanította a kislányt, hogyan kell megetetni a malacokat »5» segíte- J ni édesanyjának. Elkelne itthon is Szabó elv- i társ, mégis megy minden nap zokszó nélkül. Pedig jó lenne, a feleségét meleg szobával várni. Míg bent dolgozott az üzemben így volt, négy órakor végzett a gyári munkával és mire hazaért, a felesége nem volt hideg a szoba. .. Most nem így van, az asszony este főz, későn mos, takarít. Vasárnap és szabadidejében a felesége is jár .a faluban a népnevelőkkel... Munkásnépnevelők. A meleg | szoba, a pihenés, a eealődi élet nekik is drága és hiányzik. A fagyo«kodás, a késői utak, az egész napos beszéd, vitatkozás alaposan próbára (eszi őket. A i nagy többség becsülettel elvégzi a gyárónkívüU kötelességét. Ha megkérdezzük, miért csinálják, ha nem ugyanezekkel a szavait- kai, azt válaszolják: Mienk a gyárkapun túl is.., A munkások felelőssége nemcsak a gyárkapuig, a város széléig terjed, sokkal tovább annál... És igazuk van! Páll Géza W ÄP3ZELEH ■■ ■ ■ k Fuvarosgondsk a TiizésKelepen Tüzelőből nincs hiány a Tüze p nyíregyházi telepén, megvásárolhatják szán- és faszükség-» létükét az emberek, csak éppen a tüzelő hazaszállításával van baj. A telep kapujában nem várakozik a fuvarosok tábora, mint1 régebben. Lesni kell a tüzelőt vevő embernek, hogy mikor jön oda egy fuvaros, aki hajlandó hazaszállítani a tüzelőt, A fuvarosproblémát az okozta, hogy 5 kilométeren belüi a megállapított mázsánként fuvardíj 3,20 forint, s ebből 20 százalék forgalmiadét kötelesek fizetni, s a fuvarosok csak hét-nyolc forintért lennének hajlandók fuvarozni. Félnek az árdrágítástól, ezért nem vállalkoznak tüzelő szállításra, szívesebben vállalnak építőanyagokat szállítani, mert azt jobban megfizetik. Meg lehet oldaui a problémát. A Belspeű biztosítson a Tüzép- teiepre rendszeresen legalább 1# fuvarost, akik a lakosság megrendeléseit teljesítik. Az embereknek szükségük van a tüzelőre, biztosítsa a Belsped, hogy, legyen a telepen fuvaros, aki házhoz szállítja. Télikert a Kremlben A moszkvai szerelmespórok- nak bizonyára kedvenc találkozó- helye lesz az új télikert, amelyet nemrégiben nyitottak meg a Kremlben. A trópusi éghajlatra felfűtött helyiségekben ezernél több délszaki pálma és bambusz- növény, narancsfák és kávécser- jék, valamint sok-színű délszaki virágok pompáznak. KÉT JÖV1ZC FŰROTTKUTAT építenek Tiszabercelen az idén a községfejlesztési terv keretében, j A községi tanács ezenfelül tűz-t oltóezertárat is létesít. ★ TANÁCSÜLÉSEN tárgyalja meg január huszonegyedikén a Tiszadobi Községi Tanács az 1960-as év községfejlesztési tervét, melynek megvalósítására hatéi* első délmrhi kutatóknak emelt műemlékek A? újzplaxidj Welling ionban javaslat hangzott el, hogy történelmi műemléknek nyilvánítsák es állítsák helyre azokat a jégkunyhókat, amelyeket 50 évvel ezelőtt Scott kapitány és Ernest Shgckleton építettek első délsarki Öxpediciójuk alkalmával. A tér/ értelmében idén nyáron eltávolítják a kunyhókról a fele«- i leges havat és jeget és vízhatlanná teszik őket. A bátor sarkkutatók által hasznait eszközöket ereklyeként helyezik el ezekben a kunyhókban cs katalogizálják őket. A három kunyhó, amelyből most múzeum lesz, 1903-ben, 1908-ban és 1910-ben épült. Afrikai kalandok, Made in USA A floridai Jack Pederson nagy kiterjedésű földet vásárolt Florida keleti partján és vágj’ 50 000 afrikai növényt importált, továbbá zebrákat, struccmadarakat, antilopokat és más, Afrikában honos vadállatokat Valóban látványosság és tökéletes illúzióját adja a fekete földrésznek. Még zsiráfok és afrikai elefántok >s élnek benne, sajátos élet feltó teleik között, sokkalta szabadabban, mint a világ bármelyik ál- latkerjében. gzáztizenkilencezer hétesáz forint áll rendelkezésre, ár TELEVÍZIÓ mellett gyűlnél; össze esténként Tiszadada öregjei és fiataljai a községi tanács nagytermében. A televíziós készüléket községi költségve.esi megtakarításból vásárolták. ★ KÖZSÉGRENDEZÉS 1 TERV készül az idén Kisvárdán, mely szabályozni fogja a jövőben a köz- és magunépít kezeseket, Készül a Vár út rendezési terve is. A tervek elkészítésére százegyezer forintot fordítanak. * A „MAKRANCOS HÖLGY” q, Shakespeare darab kerül bemutatásra az Állami Déryné Színház művészeinek előadásában, január tizenhetedikén, vasárnap est§ hét órai kezdettel a nyíregyházi József Attila Művelődési Házban. ir ZÁRSZÁMADÁSI KÖZGYŰLÉST TAKT ma este a tiszalök Búzavirág Termelőszövetkezet, amelyen mintegy kétszázhatvan- nyolcezer forintot osztanak szét. Az egy munkaegységre eső részesedés 48 forint cs 29 fillér. ß eke, béke az egész világon. Valahogy ezt érzi az ember, ha kilekint az ablakon, a csöndes, havas utcára, ha a vonatablakból látja a pihenő földeket, csipkés-deres néma fákat. Béke, béke. De jó is lenne, ha a Föld világító fehér golyója máris igy hirdetné a fekete világűrben fiz ember diadalát. Mert így lesz. így lesz! Ma még több pontján a földnek folyik a vér. áfa még halálos sebtől jajául fel ember, | és millió ember szenvedve, táróén hajtja fejét esti álomra, I amelyet csak a remény, csak az álom édesít, táplál. És Nyugaton mázolják a harogkeress- teket a gyalázat legsötétebb jeleit szoborra, házoldalra szemérmetlen büszkeséggel a vérszomjas barmok tüntető őrültségével. „Ki jár a kemény hadak élén, daloló sugaras tünemény.” Leon yid Pervo- majszkiJ verséi olvasom. Ott kinn szelíd téli délelőtt. Oly jó barátok között, emberi biztonságban tervezni a jövőt. A kéményekből szürke füst száll. Oly messze van a fájdalom, ami csak szőrit és nem lehet ellene tenni! Oly messze van Karcsi, a feketeszemü kis iskolatársam. Pedig itt él valahol, lehet, hogy csak a har- madik faluban. És oly messze van Mózes bácsi, Karcsi apja. Az ólesztőszagú kis fűszerbolt gazdája. Tizennégy éve nem, láttam Karcsit, Tizenhat éve nem láttam Mózes bácsit. A sarkon állt a kis fitszer- bolt, ahová olyan jó volt menni, mert Mózes bácsi jól tudta, hagy én nagyon szeretem a cukorhalat. A cukorkái rózsaszínű volt, és nagyon közönséges 'cukor lehetett, de én mindennél jobban szerettem. S valahányszor megcsön- diilt mögöttem a kis bolt csengője, s én a pultra helyeztem anyám szálkás betűivel írt rendelésünket. A vége mindig az lett, hogy Mózes bácsi felemelt egy vastag üvegfedőt és sárgás, nikotinos kezével kis tenyerembe ejtett egy rózsaszínű cukorhalat, Mózes bácsinak örökké borostás volt az arca. Karcsi, a La örökké mosolygott és olyan kitünően utánozta as idegen nyelveket, hogy mi az osztályban pukkadoztunk, alkalmi előadásain. Pedig Karcsi komoly fiú volt. Hányszor sétáltunk hazafelé elmerült vitákban és hányszor döbbentem meg újra: Karcsi nem gyerek. Többet tud mint én, többet tud mint mások, többet tud, mint a tanárok. Karcsi azt is tudta, hogy gyilkosok a németek, és hogy egyszer vőrös csillag fog ragyogni az egész föld felett melengetőén, emberségesen, dicsőségesen. Amikor sárga csillag virított a mellén — de szörnyű is a sárga szín, milyen kiabáló, milyen fájó, milyen kegyetlen — akker is együtt sétáltunk haza. Karcsi azon az emlékezetes délen nem sokat beszélt. Nem emlékszem rá pontosan mit mondott, de megborzadtam tőle. S akkor borzadtam, később reszkettem, mert mind igaz volt, amit mondott. Az iskolában találkoztunk újra, már nem utánozott idegen nyelveket, hangosan nem nevetett, s a mosolyában is mindig ott bujkált valami kimondatlan nagy, nehéz, örök fájdalom. Karcsi árva volt. Mózes bácsi, s a néni és Karcsi kis húga elveszett egy szörnyű, kegyetlenül tudatos tömeggyilko- kosságban. Buchenwald vagy Dachau semmisítette meg őket, de végtére is a fasiszták voltak a gyilkosok, Hitler és őrjöngő hívei, akikhez hasonló állatok soha nem éltek a földön. Karcsi egy bérelt szobában lakott, s kerek egy esztendeig naponta egyszer eveit hideg ételt, mert semmi nem érdekelte a földön, ami jó, és semmit nem vett igénybe, ami könnyített volna a sorsán. Amikor először találkoztunk, megölelt. — Igen, én élek — mondta, s én még ilyen különösen nem hallottam csengeni ezt a szót. Béke, béke az egész világon. Valahogy ezt érzi az ember, ha kitekint az ablakon a csöndes, havas utcára, ha a vonatablakból látja a pihenő földeket, csipkés-deres néma fákat. Olyan jó tudni, hogy hatalmas erő vigyáz a világra. Hogy igaz emberek milliói őrzik a békét, s az igazak erejével vigyáznak a jövőre, hogy ember ne jajduljon. * S. B. 4 őniiékezem
