Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Disznóölés 1. Pörkölés Pálinkát nyeltünk, s ítéletszagot lehelve csörtettünk az ól felé. Az élniakarás három ütembe sűrített kétségbeesett himnusza vádlón hasított a téli hajnal kajánul semleges csendjébe. A hízó négy lába az ég felé meredt, az udvar közepén felmorajlott ' a hentes gépe, a civilek lángszórója. Ismét elő a kést! Pár percre rá megszépülve várta a frissen borotvált tetem, hogy a két lábon járó földi mindenhatók eleve elrendelése folytán hasznossá váljon... 2. Konyhai közjáték Vágott, szabdalt, darált a hentes, a munkák apróbb, kényelmetlenebb részét az asszonyok segédmunkás-brigádja kapta. A jó tor reményében összegyűlt közeli és távoli ismerősök, rokonok gyerekeit boltba küldözgették a zsírtól síkos kövű konyhából. Most e hely lőszergyárrá vált. Muníció készült egy napon át: kolbász-gránátok, rizzsel élesített hurka-srapnelek, töltöttkáposzta-aknák, tepertős pogácsa-rakéták Gond tábornok, Elkeseredés marsall köröttünk leselkedő , kalózlobogós serege ellén! 3. Tor A leves milyen volt> Tányérba öntött költemény, sárgaillatú elixir. . S a hangulat? Gazdag örökhagyó (mert az: csak zsírja három bödöi») torán látni ennyi boldog arcot. Az erős kolbászok, majoránnás hurkák, hájszálkás sültek, s a toros káposzta után küldött cukorpuderes sütemények ezernyi ízre robbantak szánkban! humor-M/MOR-humor : 1 Ez aztán jó módszer! Szilveszterkor történt — Valamikor idomító voltam egy bolhacirkuszban, és megtartottam jó módszereimet. . . Baleset — Miért kell neked ilyen műsorral idejönnöd a színpadra, amikor meg vagy fázva? Aki keres, az talál Ház — duzzasztott perlitbő! ahogy a karikaturista elképzeli — Látod, Ödön, hiába beszéltem neked, hogy mélyebbre kell Ie&sni azt a vasmacskát... ! A bor? Gondosan ágyaztunk alá, csak jó lehetett. A szoknyás személyek? Néha rájuk néztünk, még többször tálra, pohárra. S közben frissen fényesített kedvvel (legjobb karmester) daloltunk! 4. Búcsúzás \ Minden jó volt, Laci bácsi, köszönetünk érte! Ügy nyár felé, ha még élünk, jövünk Lászlót köszönteni, füstölt kolbászt enni! FAZEKAS TIBORC Aki egyre csak a ruhatári jegyét keresi. .. Nem is vicc Egy sanfranciscoi hirdetés olyan férjek számára, „akiknek mindene megvan”, potom 125 dollárért élő fókát ajánlott karácsonyi ajándékul. A fókának semmi egyébre nincs szüksége, mint egy medencére és naponta négy és fél kiló halra. AZ OLLÓ Marika kis enszényt tett ki az asztalra, amikor belépett a sógora. — Nézd csak, mit vettem a feleséged névnapjára.,. — s ezzel már nyitotta is az erszényt. Apró köröm- reszelők és egy kis olló került elő. — Na, mit gondolsz, fog neki örülni...? — Hm, hm — így a sógor — tulajdonképpen nem is szokás ollót ajándékozni. Régi közmondás, hogy az ollók kettévágják a barátságot. .. — Ááá.. „ ez csak amolyan buta beszéd, babona — ellenkezett nevetve Marika. — Ne mondj ilyet! — intette, a sógor. — Saját tapasztalatból beszélek. Hát jól figyelj: Nagyon jc barátságban voltam egy tanárember- rel, tudod. a Katona Gyurival... Egyszer, úgy karácsony előtt azt mondom; venni kellene valamit Gyurinak az ünnepekre... De mit? Dohányszelencét nem érdemes, hiszen nem szeret cigarettázni, a pipát meg egyenesen ki nem állhatja...! A likőr is reménytelen: nem iszik. Megrögzött ant alkoholista. Igazi tanárfajta... Ekkor ötlött az eszembe, hogy ollót vásárolok. Annak még egy tanai is hasznát veheti. így aztán meg is vettem. . . Másnap ünnepélyesen átadtam. .. — Na és ..? — Két hétre rá, — akár “hiszed, akár nem — egyik napról a másikra, hosszú évek baráti kapcsolata foszlott széjjel. És miért? Mert az olló kettévágta a barátság fonalát... — Hm, igen. igen, tehát mindennek az olló volt az oka.. .? ... Nekem azt mesélték, még annakidején, hegy te ötezer forinttal tartoztál neki na meg aztán, he gy egyszer rajtakapott téged a feleségével. .. — Na igen... igen... — felelte és kényelmetlenül mocorgott — még ez is hozzájárult... Csallány Géza A NYAKKENDŐ — Pfuj, de ronda! Nem is tudom, hogy lehet felkötni egy ilyen vacakot?... A megjegyzés természetesen a nyakkendőnek szólt. A bársonyos-zöld, keresztcsíkos nyakkendőnek, amit kínos gonddal fél óráig kötöttem reggel a tükör előtt. Sértődötten szabadkoztam, mire barátom megragadta a fityegőjét és elszántan ránci- gálnt kezdte: — Ez neked nyakkendő? Hát micsoda kifacsart ízlésed van? Haladni kell öregem a korral. Fellőtték a szputnyikokat, úszik az atom jégtörő, s önkiszolgáló nyakkendővásárlás van a.z Államiban. .. Na gyere, teszek neked valami szép modemet... Ellentmondást nem tűrve ragadta el utolsó százasomat, s vonszolt az üzletbe. Hosszas válogatás után diadalmasan kötött valami nyolcszínű csomót a nyakam tövére, majd a hátamra csapott: — Ezzel elmehetsz a legeltetési bizottság elé is! — Mi az a szörnyűség a nyakadon? — ragadott galléron az utcán egy másik szépszál ismerősöm. — Hát te nem tudod, hogy a csokornyakkendő a divat? S menni kellett megint az üzletbe. Aztán a harmadik a sötétpettyes. a negyedik az aktfigurás mellett kardoskodott. Nagyobb előleget kértem a főnökömtől, aztán neki — nyakkendőt vásárolni. Röpke órák alatt megtanultam háromszöget kötni, rövid szárat hagyni, hosz- szú szárat ereszteni. Elvégre én sem akarok lemaradni a divattól! Hatalmas köteg nyakkendővel megrakodva tértem haza. Feleségem jóságos mosollyal fogadott, majd ünnepélyesen karon- fogott és a szobába vezetett. Aztán hosszú beszédbe kezdett: — A jó feleség nem engedi, hogy a férje lemaradjon az élettől. Haladni kell fiacskám. a korral! A mosógépek és a hajfestés korában élünk! Te sem szaladgálhatsz barbár vadember módjára aZ utcán! Ezt én nem engedhetem. Az én férjem ne legyen olyan!... És egy gyanús csomagot kotort elő valahonnan. Rosszat sejtve estem a cső* magnak. Bársonyos-zöld, keresztcsíkos nyakkendő volt benne... » gy. i. gy. T
