Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-10 / 8. szám
QLilh'eifif lLii'<i (KiUüuiáu Nyíregyháza! Kanayargó kis titcák, szobros terek, öreg, kopott, fekete villamosok. Minden háznak történelme, sajátos regénye van, s az emberek, akik fürgén kopogják végig a Zrínyi utca aszfaltját, viszik, hordozzák a sok, arcukra írt, vagy szívükbe temetett titkot. Aki itt topogta először a világot, vagy később kóstolta csak e város izét, soha többé nem tud elszakadni tőle. Bárhová sodorja sorsa, a virágos Kossuth- tér, a susogó bujtosi nád, az ezerarcú sóstói erdő velemegy, s hívja, vonzza vissza, mint a menyasszony a szerelmes vőlegényt. Nem is olyan szép, nem is olyan mozgalmas, mint Budapest, nem olyan változatos, mint egy világváros, hegyek sem ölelik, mint Egert, folyó sem szeli, mint Szegedet. Mégis kedvesebb a nyíregyháziaknak, mégis jobban szeretik, még akkor is, ha időnként korholják valamiért. Hogy miért szeretik, erre válaszoljanak maguk, a nyíregyháziak: A guxdu — Jó föld ez — sodorja a sóstói homokot az ujjai között. — Jó föld, csak becsülni kell. Meghálálja a gondoskodást, ha az ember dolgozik. Apám is itt gazdálkodott, meg a nagyapám is. Igaz, ők szegények voltak, másoknak gürcöltek. As ös* varrónő A varrógép pedáljáról leveszi a lábát, s egy pillanatra elhallgat a gép. , — Sok ruhát vártám már, sok kockakövet begyalogoltam a kész holmival. Megszoktam... Itt öregszem, s itt pihenek majd a Morgóban. A taxisofőr A standon parkírozik, s hellyel kínál az új Moszkvicsban. — Ismerem, mint a tenyeremet. Mindenhová vittem már fuvart. De az utcák nagyot változtak: annyi az új ház, az új üzlet, most meg a világítás is más lett. Nagyváros ez már, még több kocsi kell ide... A tanítónő — Igaz, csintalanok a pulyák, de nagyon értelmesek. S kíváncsiak, mindenre kíváncsiak, az ember nem győz felelni nekik. Kibontja a jókora csokrot a karján: — Az osztálytól kaptam a névnapomra... A* asztalos Egyenletesen gyalulja a deszkát, s mint tenger rózsaszirom, úgy kunkorjdik a forgács. — Sok a. munka, alig győzzük. hatja azt a kombinált szekrényt? Egy fiatalember rendelte. Most lesz az esküvőjük... Puha ruhát vesz, s valami láthatatlan porszemet pucol az oldaláról Olyan gonddal, mintha a kisfia haját simogatná... A post ős bácsi Ahogy leszáll a kerékpárról, nehéz táslcáját helyreigazítja. — Ne haragudjon, sietek. Zsófi néninek viszek levelet a fiától... Beteg szegény, s már egy hete várja. Balogéknak is írt a lányuk Ogyesszából. Nász- úton vannak... Viszontlátásra! A kisdiáit — Majdnem bedaciztam a Góliátnál. De megyek, várnak a srácok. Szakkörünk lesz az Űttöröhásban, s mék meg kell csinálnom az algebrát holnapra. Nem tudja, mit játszanak holnap a Békében?... Hogy az a Havacs hogy megetette a Som- sályi Bányászt! Valóságos klasz- szis az a fiú... A vállalat igazgatója Vágni lehet a füstöt az irodában. — Eves tervünket 104 százalékra teljesítettük... Jövőre átszervezzük az osztályozót, s új gépeket hozunk... A jövő-"hétén indul a népnevelő brigádunk Csengerbe. Ne haragudjon, Barna elvtárs megadja a további felvilágosítást. Kezdődik az értekezlet... A szerkesztő — Van itt téma, öregem! Menj csak ki az utcára. írj az emberekről, írj Nyíregyházáról... írd meg, miért szeretik Nyíregyházát az emberek... íme, a felelet. Ezért szeretik. Azért, mert itt élnek, a város munkájukkal, reményeikkel, c. hétköznapok sodrával magához láncolja őket. S most befejezésül hadd idézzünk egy távoli levélből, a messzi Kanadából: „...Csak ■még egyszer figyelhetném a lányokat a Kossuth- téren, csak még egyszer ijesztene a kisvasát sípja! Olyan messzi vagyok, úgy fáj a szírem. Barátom, ha a Sóstón jársz, menj a hármasdomb felé. Megvan-e még az a pad, ahová a nevemet véstem? írjál hamar, írjál sokat, vágyom egy kis hazai után...” GYŐRI ILLÉS GYÖRGY A sakkparti ÍZLÉS és tetszés Gorkij-archívum A Szovjet Tudományos Akadémia „Gorkij levelezése külföldi írókkal” című gyűjteményes kiadása több mint 400 levelet tartalmaz, részben neves külföldi íróktól, részben Makszím Gorkijtól . Az 1900—1936 években keltezett levelek többsége most kerül először az olvasóközönség elé. A levélírók között szerepel Romain Rolland, Henri Barbusse, Stefan Zweig, Gerhardt Hauptmann, Heinrich és Thomas Mann, Herbert, Wells, Bernhard Shaw és 23 ország több más neves írója. A gyűjteményben megjelenő levelek túlnyomó részét az Állami Gorkij-Archívumban őrzik; néhány levél a szovjet tudósok kérésére külföldi országokból érkezett Moszkvába. LOVAS LÁSZLÓ: r» Őszi regijei A köd felszáll, de itt-ott lent, mint nagy lepedő, leng a párafátyol tépett vékonyan, dereng , .. Betört üvegként tátong fenn az ég. nyújtóznak álmosan a fák, s mezítlen karjaikon át penget a szél elégiát; a parkra most. rádől egy fénysugár és tőle, mint érett női keblek a lombok megremegnek. A Gorkij Archívumot, amely nemcsak irattár, hanem tudományos kutatóintézet is, a szovjet kormány határozata folytán a nagy író halála után rövidesen megszervezték. Az Archívumban jelenleg több mint 25 ezer Gorkij-kéziratot, ezenkívül 9 ezer Gorkij-levelet őriznek. ( áttam egy román karika- túrát. A kép egyik felén mezítlábas paraszt áll a pult előtt, és rendel: egy rum, egy kisüsti, egy barck... A kép másik felén is ugyanez a paraszt- ember áll, jólöitözötten, a pult előtt, és rendel: egy Gorkij, egy Moliére, egy Dumitriu... Nem akarok én most alkohol-ellenes vádbeszédet tartani. Csupán azt szeretném megjegyezni. hogy az ízlés fejlődésével változik a tetszés is. Szeretném megjegyezni azért, mert már igen művelt emberektől is hallottam: Az újságok kritikái sokszor nem egyeznek a közönség ítéletével. Hányszor húznak le „jó” daraboka;, filmeket, és hányszor dicsérnek fel „unalmas” dolgokat. A z effajta logikából az kö- ^ vetkezik, hogy minden darab (film stb.) jó, amelynek közönségsikere van, és minde- nik rossz, aminek nincsen. E köyetkeztetés igen sok remekművet kizárt volna már az élő művek sorából, amelyek, szerencsére, mégiscsak tovább éltek, és ma már — több évt zed, vagy több évszázad után, — közönségsikerük is van! S ebből következik, hogy mégiscsak jó darabok, jó alkotások, csupán az akkori közönség nem értette még meg. Mert a közönség ízlése, tetszése fejlődik, változik, mint ékesen szemléltet! a fent említett reman karikatúra. Napjainkban pedig valóságos ugrás történt az ízlés fejlődésében. Ki hitte volna a harmincas, negyvenes években, hogy ebben az országban százezer példányokban tiíg fogyni a klasszikus írók alkotása, hogy Shakespeare drámái bejárják a kis falvakat is, és talaját veszti a ponyvairodalom! Egy két évtized alatt olyan könyvolvasó tábor nőtt ki az országban, amin nyugaton csodálköznak. Mi már nem csodálkozunk. Mert hiszünk az emberek nagy tehetségében, hogy meg tudják változtatni javukra a világot, hogy nem követői csupán a fejlődésnek. haladásnak, hanem alkotói. ÍVJ eg kell állapítanunk, hogy a kritika és a közönség véleménye legtöbbször találkozik. Tehát igenis, alapjában véve a közönségsiker is megbízható kritika. És a „hivatalos” kritika is téved. Előfordulhat tehát, hogy véleménykülönbó- zőség esetén nem a kritikának, hanem a közönség ítéletének van igaza. De. a gyakoribb a Viszem e fesziéi Viszem a tésztát..; A dolog tulajdonképpen úgy történt, hogy eszembe jutott az utcán, hazafelé a feleségem. Meglepem, viszek neki cukrászsüteményt! Nem, sem születés, sem névnapja nincs, és semmiféle évforduló. Az egész csak úgy jött, spontán, önmagától. Figyelmességem annyira meghatott, hogy elővettem a zsebkendőmet és legott betértem az első cukrászdába. S elragadott a nagylelkűség heve. — Ebből is csomagoljon, ebből is, meg ebből is — rendeltem, s a kisasszony hatalmas tálcára rakta a reszkető csokoládékrémek és tejszínhabok, puncsok, grillások költeményeit. Hai - mine kemény forintot- lepengettem a kasszánál, s egyik kezemben elmaradhatatlan aktátáskámEordítottja. És ez azért van, mert a tetszés az ízlést követi. Az ízlés pedig változik. Senki sem tagadja, hogy Wallace de- tektívregényeitől szinte láthatatlan magasságokba nő az igazi irodalmi mű. „A praerj haramiája” kedves olvasmánya lehetett Kiss Jánosnak 1937- ben, és most ugyant-z a Kiss János Villon balladáit, vagy a „Csendes Don"-t, az „Egri csil- lagok”-at szeretheti. Irdatlan különbség ugyanegy ember ízlésében! Változott volna Kiss János ízlése ha könyvkiadásunk követi ezt a logikát: p nagy közönség a ponyvairodalmat szereti, tehát adjunk .minél több ponyvát uz olvasó kezébe? Aligha változott volna! És miért adott szocialista kultúrpolitikánk igazi irodalmat az egyszerű emberek kezébe? Mert a szocializmus az emberekért van, s hisz abban, hogy az ember a jót, a szépet, az igazat kívánja, de ez esetleg nem emelkedett még a tudatáig. Mint ahogy példánkban sem emelkedhetett, mert félrevezette, lenyomta a Horthy-kor embertelen, kultúrellenes poitiká- ja, amely olcsó kiadásokban csak ponyvát dobott a tömegek kezébe. éha nem egyezik a kritika és a közönség véleménye. Leszámítva azt, amikör a kritika téved. — nem a közönségnek van igaza. Mert e másfél évtized, ami a felszabadulás óta eltelt, nem lehetett elég idő , arra, hogy maradéktalanul új néző, bíráló, olvasó közönséget teremtsen. Erre nem egy# de több évtized is szűkösen elég. Az ízlés azonban jelentősen változott, s ha erős is még benne a kispolgári vonás, s ha sok még a jellegtelen, — hiszen százezerszám teljesen új emberek is olvasnak, filmet, színházat látogatnak. — szinte napról napra erősödik ítéletében közönségünk. A kritika kötelessége. hogy ez az ízlés tovább, fejlődjék — igazat mondani árikor is. ha ez sok ember véleményével ellenkezik. ■ Ezért csodálkoztam én Azokon az igen művelt embereken, akik kifogásolták, hogy s„a$.íújságok kritikái sokszor '-nem egyeznek a közönség ítéletével”. És kicsit mosolyogtak hozzá.' Még legfeljebb ennyit mondanék: Nem sokszor. Ritkán. És ez ma még természetes- is. Még az igen művelt ember esetében is, aki még ma 1st jócskán kispolgár.. vn«. SB. 4 partikat. Végül aztán vesztett egy játszmában. Szó nélkül ka- nyarította a belépési nyilatkozatra a .nevét. '"V, A sakkozók sehegysem értették- a dolgot, s végül - is megkérdezték, hogy mit jelentsen ez? Azöreg nagymosolyogva adta meg a választ: — Hát ide figyeljetek, fiaim. Én már vártalak benneteket; Korábban eldöntöttem én, hogy tsz-tag leszek. Azért, hogy öreg vagyok, tudom, hogy ez a jövő útja; Csak, gondoltam, hogy ha már itt vagytok, összekötöm a hasznost a kellemessel, s jól kisakkozom magam. Nálunk a községben kevés ember akad, aki jól sakkozik. (—zi.) — Na, figyeljetek ide! — Koránál fogva természetszerűen tegezte a vendégeit. — Tudtok sakkozni? — Persze, hogy tudunk, János bátyám! De miért kérdi ezt? — volt a meglepő válasz. — Az jó, ha tudtok! Hát figyeljetek ide! Ha akad köz- t-tek olyan, aki ram. ver egy partit, akkor tegyétek elém a belépési nyilatkozatot, azonnal aláírom. — Az öreg még ugratta, is az embereket, hát azek elhatározták, hogy azért is megmattolják az öreget. Lejátszották az első partit, a másodikat... János bácsi jól sakkozott, s egymás után nyert. Kegyetlenül mosolygott a dolgon az öreg, s szívesen játszotta az újabb A minap hallottam az alábbi kis törté, netet. János bácsi vendégnek kijáró tisztelettel fogadta a komoly ügyben nála járókat. A termelőszövetkezetről folyt a szó, hogy az egész községben sokan aláírták a szerződést, s nem ler.ne szép dolog, ha ilyen megbecsült öreg gazda, mint János bácsi, éppen az utolsók közt írná a belépési nyilatkozatot. Az öreg figyelmesen hallgatta a mondottakat, elismerően nyugtázta a termelőszövetkezetek ered. menyeit, bizonygatta is, hogy közös erővel tényleg könnyebb az élet, többet ki lehet hozni a főidből. Majd hamiskásan megszólalt: vesztettem szem elől, amikor az illető elhordta az irháját. Amikor a kalauz kérte a jegyet, lenyaltam a füléről a tejszínhabot, s a diós-töltetet egy bá- mész asszonyság képébe nyomtam. Enyhe puncsszag terjengett a peronon, s körülöttem szitkozódtak az utasok. Végre megérkeztünk. A dobost a táskám fülével a tálcára kapar- am egy vasutasköpeny hátáról, s csak egy minyont felejtettem egy mérges bácsi kalapján, amikor leszálltam. S vittem a tésztát az asszonynak. Amikor a feleségem meghatottan kaparta az egész furcsa masszát a szemetesvödörbe, elhatároztam, hogy egyszer s mindenkorra felszámolok minden kispolgári érzelgősséget. Ezt a tésztát többé nem vesszük be! gy. »• gylyen részeg az a bácsi! S az anya sem maradt adós: — Hogy nem sül ki a szeme fényes nappal így berúgni! Szegény felesége .,, Lelki szemeimmel már előre láttam „szegény feleségem” meglepett örömét, amint átnyújtom neki a megrakott tálcát. Közben a megy állóhoz értem, s a tálcával és táskával ott toporogtam a villamoslép- cső előtt. A hátam mögött valaki a kedves nagynénikémet emlegette, egy komor férfi pedig bárgyú kecsegérek nevezett. Aztán hátulról erőteljes nyomóst kaptam, s a villamosban találtam magam egy szúrós lapocka és egy selymes pocak között. A csokoládékrém ott barnái lőtt a lapockáiul a jdo. nos irhabundáján, s ' a krémet csak akkor témái, másikban a széles süteménycsomaggal kifelé indultam. Az ajtónál megtorpantam, s jobbra-balra billegtem. Kétségbeesett mozdulatokat tettem a kilincs felé, miközben a tálcát úgy egyensúlyoztam, hogy egy zsonglőr is megirigyelhette volna. Még ma sem tudom, hogy nyitottam ki az ajtót. Azt hiszem, a fejem, mel böktem fel a kilincset, biztosan azért nőtt az a kékes dudor a homlokomon. Aztán egyszercsak kint voltam az utcán. Nagy ívben kerültem ki minden járókelőt, nehogy valaki a süteményeknek menjen. Így siettem a villamosmegálló felé. Egy szeplős gyermek, anyukája szoknyáját rángatva kiabált utánam, vitustáncomat látva: — Anyukám, nézd mi.
