Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-06 / 4. szám
Keresel haladtunk eleire a termelési szerződések kötésében Kedve]]k az önkiszolgáló üzleteket Nagykállóban November hónap elején szépen megindult a szerződéskötés. Azonban a múlt hónapban — főleg a nyíregyházi, kisvárdai és nyírbátori járásban csaknem meg- állott a szerződéskötés. Például a cukorrépából másfél, magkenderből négy és fél, édescsillag- fürtből pedig öt százalékkal emelkedett a lekötött terület. Még rosszabb a helyzet a gyógynövényeknél. Többek közt 750 hold anyarozsból csak háromszáz holdat szerződtek le az egyéni termelők. A termelési szerződést nem kötő dolgozó parasztok tetemes jövedelemtől esnek el, s hogy ezt megelőzzük, a szövetkezetek választott vezetőinek és dolgozóinak mindent meg keli tenniük a szerződési előirányzatok telje' sítéséért. S amikor a szövetkezeti aktívák felkeresik az egyéni termelőket, ne csak egy-két növény leszerződése mellett érveljenek, hanem valamennyivel törődjenek. Erős vasárnapi hangulat tanyázik a neonvilágította önki- szolgáló fűszer-csemege üzletben. A kiszolgálók többsége ez áruk utánpótlásáról gondoskodik, s egyrészük a bolt rendjén igazít. A „tükrös boltban,” ahogy a nagykállóiak nevezik, — mindennek fénylenie kell. Azért a vásárlókról sem felejtkeznek meg az üzlet dolgozói. Az egyik kiszolgáló fiatalasszonyt vesz párt' fogásába, akinek segít az áruk összeszedésében. Együtt válogatEgy feledhetetlen hónapot töltöttem a Szovjetunióban Életem egyik legnagyobb vágya vált valóra akkor, amikor eljutottam a világ leggazdagabb, legkúltúráltabb országába. Oda, ahol már a kommunizmust építik a lelkes, szorgalmas ernueletti, Jalta és Ogyessza s/ócsé- geiben. Nemcsak a varosok -nevezetességeit tekintettük meg, részt vettünk különböző es-me- cseréken is. És mindjobban kikristályosodott közös gondol korek. Utazásom a SZÖVOSZ és a Centroszojusz külföldi csere- üdülése keretében történt. Célja az volt, hogy a magyar löldmú- vesszövetkezetj mozgalom tizenöt dolgozója — köztük jómagam is — fáradságos, odaadó munkájáért jutalom-üdülésben részesüljön a világ égjük legszebb táján, a Kaukázus déli részén lévő Grúziában, a Fekete tenger partján. Az elég gyorsan eltelt egy hónap alatt nagy lehetőségünk volt megismerni a szovjet emberek dásunk és egyetértésünk nemcsak a szövetkezeti, hanem « nemzetközi kérdésedben is. Azt tapasztaltuk, hogy a szovjet nép nagyon tiszteli és szereti pártját... Nemcsak bízik a hétéves terv megvalósításában, hanem keményen küzd is érte. Mindent megtesznek azért is, hogy a szocialista és a kapitalista tábor békésen éljen egymás mellett. Meggyőződtünk arról is, hogy jól, kulturáltan élnek, s igen sokat tanulnak. Szeretik a szórakozást, s különösen kedvelik gondozott parkokat — rengeteg virággal — és botanikus kerteket láttunk. Valamennyire nagy gondot fordítanak. Meglepően sok a színházuk. Különösen, ahol mi jártunk, a kaukázusi részeken, — az örök nyár hazájában. Ott, ahol a szovjet nép nagy tömege nyaral és a pihenés idején még jobban ráér azokat látogatni. A Fekete tenger szovjet partjainak legszebb tájain építették fel a szebbnél-szabb és kényelmesebbnél kényelmesebb üdülőket, bogy a szovjet és a külföldi vendégek egyformán jól érezzék magukat. Hogy jól is érzik, igen érdekes bizonyítéka ennek az, hogy például a közkedvelt Szocsi városnak a törzs- lakossága mintegy negyvenötezer fő, ezzel szemben az üdülőké félmillió körül szokott lenni. A Szovjetunióban még számunkra is meglepően nagy a gyermekkultusz. Minden nyaralóban rengetegén üdülnek — gyakran két-három hónapig s nagy gonddal vigyáznak egészségükre, szellemi és testi gyarapodásukra. (Folytatjuk!) Rajcsányi Pál Tiszavasvári ják össze a készételeket és a hideg felvágottakat. — Sikerül-e mindent összeszedni? — Igen... igen — válaszol az asszony. Nem nehéz a választás, mert amit keresek, minden itt van a szemem előtt; persze azért elfér egy kis segítség... — Gyakran szokott ide járni? — kérdeztem. — Innen élünk, ebből a boltból. Mióta ilyen szép önkiszolgáló üzletet nyitottak nálunk, szívesen keressük fel, s úgy jövünk ide, mintha a saját éléskamránkba mennénk. Az igaz, csak annyi a különbség, hogy itt az ajtó előtt néhány szóra meg kell állni, — fizetni. Nem tudom, ki hogy van vele, de a családban és a szomszédasszonyokkal már eldöntöttük: okos ember volt, aki kitalálta az önkiszolgálást. Mire az említett fiatalasszony a pénztárhoz ér, igencsak tele a kosara. Fizet és igyekszik haza. Az üveg-porcelán oldalon ki- sebb-nagyobb lányok válogatnak a szebbncl-szebb nippek és aján* dékok között, hisz az ajándékozási szezon közepén vagyunk. Naponta, de különösen estefelé keresik fel sokan az önki- szolgáló üzletet. Ami a forgalmat illeti — mondja Bessenyei János boltvezető — nem panaszkodhatunk. Nálunk mindegyj hogy ünnep előtt, vagy ünnep után, a forgalom szinte egyforma. — Az elmúlt hónapban is 228 ezer forintot fizettünk be a postára. Ha az 1958-as évetvesz- szük alapul, akkor forgalmunk megháromszorozódott. Az új kereskedelmi formával — az önkiszolgáló üzletekkel — nemcsak a vásárlók jártak jól, hanem a kereskedelem is. Növekedett a termelékenység, s ugyanakkor jelentősen csökkentette a költségeket is. És hogy a nagykállóiak mennyire szeretik, kedvelik az önkiszolgáló üzletet, azt bizonyítja, hogy náluk már a második fűszer-csemege boltot nyitották meg. Távlati tervük még az, hogy valamennyi fűszerboltjukat önkiválasztóvá alakítják át. DM. Leninvrádban 16 méteres „U&nyvkambiíjn“ készült Leningrad, (TASZSZ): Lening rádban öt gép összeállításából könyvek, brosúrák és folyóiratok kötésére szolgáló automatát szerkesztettek. A, „könyvkombájn”-nak nevezett automata összeszedi a könyvíveket, összeragasztja és dróttal átfűzi őket, felerősíti a fedőlapot és egyenesre vágja a lapszéleket. Az összetett gép, amelynek hossza több mint 16 méter, egy másodperc alatt közel száz könyvet, vagy brosúrát köt be. Egy okos hozzászólás a falu jövője üggyé ben Parkrészlct Batumiban (Grúzia) életét, vendégszeretet. Már Csa- a mozikat, színházakat, a zene) művészetet és ezek fejlesz .őséért pon úgy fogadtak bennünket, mintha régen ismertük volna egymást. Testvérekként udvizűitek, s mi testvérükként fogadtuk ragaszkodásukat, szerzetüket. Beszélgetéseikből és tetteikből kicsendült a nemzetköziség, — a proletár internacionalista szellem is, melyet mind j uoban éreztünk hosszú utazásunk és ott-tartózkodásunk idején. A hatalmas testvér országban több mint tizenháromezer kilométert tettünk meg. Számos helyen megálltunk. Többek 1-özt gyönyörködtünk Lvov, Kiev. Rosztov, Szocsi, Szúrni, babusok áldozatot is hoznak. í’éldául rengeteg folyóirat és könyv áll a dolgozók rendelkezésére, nemcsak a‘ könyvtárakban, lilétekben, és pavilonokban, hanem gyönyörű parkjaikban lévő kultúrtermekben is. Szerintem magas szintű kulturális fejlettségűket mutatja az is, hogy a vasút-. hajó- és repülő-állomásokat, parkokat és minden közé mietet szsbbnél-szebb és értékese hbnél- értékesebb festmények és s.ob- rok díszítik. Áz is emellett szól, hogy amerre jártunk-zoHünk, A kisvárdai járási választmányi ülésen élénk vita alakult ki az egyéni gazdálkodók és a téesz-tagok közt. Többek közt Valu György, nyírtassi választmányi tag szóvá tette: az egyéni dolgozó parasztok, mielőtt döntenek a belépésben, megnézik, hogyan élnek a téesz- tagok és miként rhűködik a téesz. Tehát kétszer is vagy többször is meggondolják a belépési nyilatkozat aláírását. Hozzászólása nem maradt válasz nélkül. Bagoly József gé- gényi téesz tag kért szót és a következőket mondta el: „Mi téesz tagok is gondolkodó emberek vagyunk. S az a szokásunk, hogy mind jobban előre lássunk, és megalapozzuk a jövőnket. Közben összehasonlítjuk az egyéni és közösségi eredményeinket a még egyénileg termelőkével. Mérlegeljük, ki tart előrébb. Szerintem mi, téesz tagok, s együttesen a nagyüzemi gazdálkodás. A^ért, mert összetartóbban, nagy táblákon, tömeges és jó minőségi árut termelünk. Hozzátehctem, kevesebb erővel, mint az egyénileg dolgozó parasztok. A jövőben ez a helyzet még jobban a javunkra billen. Érzik ezt az egyéni gazdák is és tizenkét, tizenhat órát dolgoznak naponta, hogy versenyezni tudjanak velünk. Már pedig így még kevesebb egészségük marad. Azt mondom, lépjenek be a téeszek- be, s az ipari munkásokat követve, kevesebb idő alatt, ke" vesebb erővel és több hozzáértéssel termeljünk többet és jobbat. Vannak egyéni terme, lók, akik így vélekednek: azért lépjünk be a téeszbe, hogy az iroda előtt várjuk, mit dolgozzunk aznap? Elcsépelt kifogás ez! Ha ténylegesen körülnéznek a téeszekben, megvizsgálják, hogyan dolgoznak azok, látniuk kell: ma már nincs ténfergés az irodák körül. A földek fel vannak osztva és mindenki tudja, mit kell elvégeznie. S minden tag dolgozhat* a családjával együtt s joga van előbb is elvégezni a munkát, mint ahogy azt korábban betervezték. Hogy ki él jobban, kinek jut több tejbe aprítani valója, azon is vitatkozhatunk. Szerintem nem élnek rosszul az egyénileg dolgozó parasztok. A múlt rendszer „megélhetését” egy napon sem lehet említeni a maival. Ki eszik ma közülük például reggelenként törtkrumplit és tejet? Hírmondónak sem lehet ilyen gazdaembert találni. Ki nem vág ma hízót? Mindenki vág! Sőt, két-három, másfél-két mázsások is kerülnek a kés alá. Főleg az utóbbi esztendőkben. F' kell ismernünk, — mert ez így is van — soha az életben ilyen jó dolga nem volt a parasztságnak. Azonban nemcsak az egyéniek élnek jól, hanem a téesz tagok is. Sőt, állítom, jobban van mit aprítaniuk a tejbe mint nekik. Most csak magamról beszélek. Eddig tizenháromezer forintot kaptam és negyven mázsa búzát. Még hátra van a végelszámolás. Biztosan „leesik” még valami. Tegyük hozzá a háztáji jövedelmet, vonjuk le belőle ennek és a háznak az adóját, s a többi tisztahaszon. Melyik hét holdas gazda számolhat ennyi jövedelmet. Azt hiszem, kényelmesen meg lehet belőle élni és bárki megnézheti a háztáji jószágállományomat. Azoknak is jut egy „kicsi”. Tehát — véleményem szerint — nem elég alaposan nézegetik meg a még egyénileg gazdálkodók a mi sorsunkat. Elég sok köztük a felületes szemlélő, s ilyenek szép számmal vannak a szövetkezetek választott vezetői közt is. Ha nem lennének, már számosabban léptek volna be, s ténylegesen példamutatói volnának a még kívülállóknak. Mert nem elég csak elvben elfogadni pártunk és kormányunk határozatát, tettekben is meg kell azt valósítani. Különösen most, amikor jobbnál jobb téesz-ek működnek járásunkban „és a legtöbb téesz-tag — akik becsületesen dolgoznak — hozzám hasonlóan „dicsekedhetnek”. Bagolv József elvtárssal egyetértünk, mert a való életet mondta el. Ma már nemcsak elvben, a gyakorlatban is a téesz-ek és tagjaik javára dőlt el a vita. S a belépés halogatása csak akadékoskodás és nem a meggyőződés szüleménye. A még egyénileg gazdálkodó tekintélyes vezetőségi tagokon sok múlik, hogy ez az akadály is elhárítódjék a belépés aláírása elől. Azonban elsősorban a saját portájukon kell rendet teremteniük. • A Centroszojusz Kabuiettibcn (Grúzia)
