Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

Tegnap történt: Termelőszövetkezeti község lett Tiszavasvári Kilenc évvel ezelőtt megünne­pelték a község lakói, amikor a „Büdszentmiháiy” táblát kicse­rélték „Tiszavasvári”-ra. Azóta is ünnepeltek többször: akkor is, amikor községük határában a szikes földön ásott Keleti Főcsa­tornába folyni kezdett a Tisza vize. Tegnap pedig olyan ese­mény zajlott le a községben, ami valósággal új korszakot nyitott a község lakóinak életében. öt helyen szólt a hangszóró a községben. Az emberek, a köz­ség apraja-nagyja hallotta, ami­kor a zenekari induló után Mar­kócai János, a községi tanács vb. elnöke rövid beszédet mondott a község dolgozóihoz. Ünnepélye­sen bejelentette, hogy a község termelőszövetkezeti község lett. Nagy tábla földeken gép az em- j bér társa. Belterjes munka valóságos áldás! Csupán egy a fontos, az előrelá- ! tás. És így fejezte be: Ne gondolj a múltra, a i,*,radas káros, j A nagyüzem veaet a boldogulás- i hoz! A tsz. párttitkára meg ezeket mondta az új táblára mutatva: — Hosszú nemzedékeken át ékeskedjék itt ez a tábla, bi­zonyságául annak, hogy e község népe egy az akarásban és egy a tettben, közös a boldogságban! O. A. Falusi súlyemelő bajnok Simon Attila a rozsályi sportolók hírnevét öregbíti. Több ifjúsági bajnokság megnyerése után 1959-ben negyedik helyezést ért el a hadsereg-bajnokságban is. Eddig 285 kiló volt a legjobb összteljesítménye. Ez valamivel jobb a má­sodosztályú szintnél. (Hammel J, felvétele.) PéntCKen estig ebben az év­ben 1218 család 7111 kataszt- rális hold területtel téeszbe lépett, ezzel 2124-re növeke­dett a téesz-családok száma. KOPKA JÄNOS: róziák ot'száqáhaii VII. A Satura Planina tetején n a földterület most már eléri a 14 ezer katasztrális hold szántót a téeszekben. Délelőtt mintha a nap is szeb­ben sütött volna, mikor fellobo­gózott teherautók menteik a köz­ség szélére. A tiszalöki, nyíregy­házi, debreceni, palkonyai és ti- szadobi úton a község határát jelző tábla alá felerősítették friss büszkeségüket a „Termelőszövet­kezeti község” feliratú táblát. • A községi tanácsnál a tcesz- községben ekkor kötött házas­ságot Vincze Ferenc Danes Máriával és Ticz Bálint Sán­dor Ilonával. Megéljenezték az új tsz. község első két házaspárát Mikor a vb. elnök elvégezte az esketést, né­hány szót váltottunk vele. Ezt mondta: — Meg vagyok győződ­ve arról, hogy ezzel a nappal kezdődött el igazán községünk felvirágzása. — mondotta. Tiszavasváriban találtuk Szabó Mihály elvtársat a járási párt- bizottság titkárát is. Ö a követe kezőket javasolja a község lakói­nak: Minél előbb gondoskodjanak a csapadékvíz levezetéséről és ar­ról, hogy aszály idején öntözni lehessen a szántóterületet is. Ki­váló öntözéses, belterjes gazdasá­got lehet itt kialakítani. A vetés­forgóban rizst is lehet termelni. Érdemes növelni a halastavakat és víziszárnyasokat neveliji. Csak ajánlani tudom — mert nem fog­nak csalódni a község lakói, ha az ajánlást megfogadják, — hogy forduljanak még jobban a belter­jes gazdálkodás felé. Ez biztosít nekik nagyobb jólétet, gazdagsá­got, boldogságot. Az utcán találkoztunk a 68 éves Nyakó László bácsival, aki négy gyermek apja, s tizenhárom uno­kája van. Mosolyogva mondta: „Két hete még engem agitáltak, hogy lépjek a tsz-be. Most meg lám, én járok beszélni az embe­rekkel, hogy lépjenek be. Me­gyek az öreg Petes Gábornéhoz, meg Szabó Lászlóhoz, a tizenegy holdashoz, akik azt mondták, hogy akkor lépnek be, ha kite­szik a táblát, hogy Tiszavasvári tsz. község. Most már így van. Biztosan aláírnak. Az Alkaloida gyárnál találtuk azt a csoportot, amelyik az utol­só táblát tette fel a Tiszavasvári község határát jelző oszlopra. Gál Zoltán, a gyár KISZ titkára több munkás és paraszt társasá­gában meghurrázta ezt a pillana­tot. A jó hangulatban a Béke Tsz. elnöke mondott rögtönzött rig­must eképpen: „A termelőszövetkezet a jólét forrása, A vékony esti ködben kapasz­kodik kocsink a, hegyi úton. Van idő nézelődni. Űtitársam — Di- mitrij Nikolov — kiváló ismerő­je e vidéknek, hisz szűkebb ha­zája ez a hegyekkel és szőlőli­getekkel teletűzdelt tái. Igaz, már nemcsak a szőlő dívik itt, hanem az alma is, meg az út mentén hosszú kilométereken nemrég elültetett gyümölcsfasor, amelynek termését három-négy esztendő múlva minden útmenti vándor ízlelheti majd. Ütünk végéél ja: Szangurlare, amely a legfinomabb bolgár bor, a Misz- ket szülőanyja, s ahol a legna­gyobb bolgár termelőszövetkezet bölcsőjét ringatják. Kalauzom az úton kis falut mutat, mely egy tó partján fek­szik. — Két esztendeje itt még nem volt semmi, azóta épült a két község, Madrino és Szigmen két­ezer lakossal és négyszázötven házzal — mondja. Az épületek kívülről tetszető­sök, őrzik a hagyományokat, de amellett modernek, két-három szobával, összkomforttal. Szon- gurlarehoz közeledve már sűrűb­ben épültek a házak. A 15 éve szövetkezeti, alig négyezer lako­sú faluban pedig gyönyörű épü­letek: termelőszövetkezeti techni­kum, gépállomás, gimnázium, s még számtalan létesítmény: új kultúrház, posta, kórház, termelő­szövetkezeti irodaház, általános iskolák, és az iskolaszanatórium, gyógyszertár, mozi, állatikórház, iürdő, szülőotthon, borgyár, ke­nyérgyár. Valamennyi 14 év alatt! Már a szövetkezet perzsasző- nyeggel és modem bútorokkal oe rendezett irodájában vagyunk, s Ivan Vangelov elvtárs, a ter­melőszövetkezet elnökhelyettese mutatja az emlékeket, amelyek őket hazánkhoz • fűzik. Nemrég járt nálunk egiy küldöttséggel az elnökük, Kazincbarcikán, Bá­bolnán, Budapesten, s ott aján­dékozták meg sajátkészítményű tárgyakkal. A szekrényből tokaji furmint is kerül, jólesik ez is, meg a kedvesség is. amellyel kí­náltak. És már invitált is Vange­lov elvtárs, hogy harapjak vala­mit a szövetkezet étkezdéjében. Ez az étkezde Nyíregyházán ét­teremnek is szép lenne, hasonlít a Tiszához, de brokátfüggöny takarja az ablakot. A mosdó­fülkében azon csodálkozom, hogy kézmosáskor mindenki külön vá­szontörülközőt használ. Kint lucs­kos, ködös az idő, de itt a par­kett ragyog a tisztaságtól. — Kell ez — mondják, — mert naponta 150 szövetkezeti paraszt kritizálja a rendet. Vangelov elvtárs étlapot kér, tyúkhúslevest és bécsiszeletet rendel, majd a „Szongulárszki Miszket-et” kóstolgatjuk. — Most már beszélgessünk — mondja. — A Központi Bizottság 1958- ban határozta el, hogy meg kell erősíteni a bolgár kollektív gaz­daságokat. Az országban az el­sők között Jött létre a mi gaz­daságúnk: huszonhárom falu egyesült, nyolcszázezer dekár a földünk, (kb. 180 ezer kh.), igaz, ebből csak 180 ezer dekár a művelhető terűiét, a többi erdő és legelő. A szövetkezet terüle­tén 17 ezer ember él. Leginkább szőlőt termelünk, de az állatte­nyésztésre is több gondot fordí­tunk. Egy éve mindössze 8 ezer baromfink volt, most 80 ezer. 1960-ban túlhaladjuk a százezret is. No, de meglátja majd reg­gel. .. Nyolc óra sem volt. mikor to­vább indultunk a hatalmas gaz­daság központjától, a hegyi fal­vak felé. Tiszta és éles a levegő, de a hegy tetején nyugodtan járhat az ember télen is kiska- bátban — a felhők alattunk van­nak, a nap ragyogóan süt. A Balkán-hegység tetejéről nézzük a helyet, ahonnan rövi­desen elvezetik a Kamcsija fo­lyó és a tengerszem vizét, oda, ahol nagy szükség van rá: a ma még szűz fennsíkok földjeire. Mert kell, nagyon kell a termés — kevés a zsíros, fekete föld egész Bulgáriában. Egy-két év múlva itt nyolcvan, kilencven­ezer dekár földet öntöznek majd magyar szivattyúk segítségével. A következő lépés pedig az egész szongurlarei völgy öntözése lesz, amelynek nyomán fellendül a ta­karmánytermelés. Sziklás hegyek tetején állunk. A tengerszem partján halászta­nya, kiterített hálókkal. Az idős halász — az öreg-hegység em­bere — néhány percre otthagy­ja a csónakot és szívesen hall­gatja a változás merész terveit. Bólogat rá, amit Ivan Vangelov mono és megjegyzi: „De régen kellett volna már az öntözés. Fiatal lesz itt az- élet, ha arra megy a víz. amerre mi akarjuk!” A hegy, a Balkán, a szövetke­zet most már igazán azoké, akik megdolgozzák. S akik megterve­zik, nagyszerű emberek. A következő írás címe: HEGYI EMBEREK A tengerszemnél, ahonnan elindul a víz... 8 MAI NAPLÓ 1322 ÚJÍTÁSI JAVASLATOT nyújtottak be 1959-ben a megyé- ben működő vállalatoknál, amik­ből 564-et bevezettek s ezek több, mint 7 millió 500 ezer forint nép- gazdasági eredményt hoztak. Az újítóknak 540 ezer forintot fizet­tek ki. ★ MARINKA JÁNOS SZALAG­JA nyerte meg a szalagok közötti versenyt a ruházati gyár nyíregy­házi telepén. Ez a szalag 1959 ne­gyedik negyedévi tervét 17 száza­lékkal, 500 öltöny ruhával túltel­jesítette és megtakarított 10 ezer forint értékű apró kelléket. A ruhák 99,7 százaléka első osztá­lyú volt. A szalag dolgozóit az üzem vezetősége ünnepi vacsorán látja vendégül. ★ KISIPAROS BÁL LESZ Nyír­egyházán február 6-án az Iparos Székház nagytermében. A hagyo­mányos bátyus öregek-báljára belépőjegy kizárólag elővételben kapható a KIOSZ irodájában. A zenét Gubás Nagy Kálmán népi­zenekara és a Tiszti Klub tánc­zenekara szolgáltatja. •k HÁROMEZER TONNA SZE­NET takarítanak meg a nyíregy­házi Fűtőház dolgozói március vé­géig. Az egységnormát 10 deká­val, 6,74 kilgrammra csökkentik a szénfelhasználásnál. Ezt vállal­ták többek között április 4 tisz­teletére. •k SZAKSZERVEZETI BIZALMI GYŰLÉS volt tegnap a Közúti Üzemi Vállalatnál, ahol az újítási és' versenymozgalom feladatait beszélték meg. A szakszervezet 30 bizalmit jutalmazott meg ér­tékes tárgyakkal a kongresszusi versenyben kifejtett jó munká­jukért. ★ NÁBRÁD TSZ KÖZSÉGBEN ma tartják a zárszámadási ünnep­séget s erre az alkalomra a nyíregyházi József Attila Műve­lődési Ház. központi énekkara és a helyőrségi honvédzenekar a köz­ség lakóinak ajándékműsort ad. k HATEZER FORINT JUTAL­MAT kaptak a tejüzem dolgozói, akik a kongresszusi versenyben 10 millió literrel csökkentették, üzemükben a savó veszteséget az 1958. évi helyzethez viszonyítva. ★ A VÁROSI PÁRTBIZOTTSÁG 150 nyíregyházi üzemi munkás­nak és 50 termelőszövetkezeti tag­nak adományozott emléklapot a kongresszusi munkaversenyben végzett eredményes munkájukért. A NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ MŰSORA Vasárnap: Vasárnapi jegyzet. — D vor zsák: Új világ szimfónia (IV. tétel). —* Csehov emlékműsor: Előszó he­lyett. — Aludni szeretnék (Hang­játék Csehov novellájából). — A köpönyegforgató (Csehov novellá­ját elmondja Mezei Lajos). Hétfő: Keletmagyarországi krónika: Szépen fejlődik a mándoki ve­gyes ktsz. — Mándoki kiszisták is lesznek az ejtőernyősök közötti — Ma megnyílt az újjáépített debreceni thermál fürdő. — Há­rom perc a kisvárdai bölcsődé­ben. — Hírek. — Sport. — Ki mit szeret. — A SZOT határozata után: A Szabolcs megyei Mező- gazdasági Gépjavító Vállalatnál, a TITÁSZ-nál, a Hajdúsági Bőr­és Cipőgyárban és a Debreceni Járműjavító Vállalatnál. (Riport­műsor.)

Next

/
Thumbnails
Contents