Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-30 / 25. szám
A vasvári „recept" beválik — HIÁBA, A TESTVÉR AZ TESTVÉR, azt nem lehet íejbekólintani, hogy gyorsabban okosodjon, azt csak meggyőzni lehet. Itt más recept nincs és ebben van ennek a feladatnak a nehézsége. — Kádár János elvtárs kongresz- szusi zárszavában hallottuk ezeket, s lépten-nyomon találkozunk e nehézségekkel a falusi hétköznapok sokszínű forgatagában. Bizony bonyolult és nehéz dolog barátainkkal, a dolgozó emberekkel vitázni és közös megértéssel dönteni komoly kérdésekről. NINCS RECEPT, — így igaz. Nincs csodálatos gyógyír, mégis van valami, ami felér ezzel, s ez nem más, mint a közeledés, főlég a kezdeményezők, a népnevelők „köszönése'’, hangvétele, a mindig emberi jóindulat, az idősebb, tapasztaltabb testvér, a munkásosztály józan szava. Ilyen recepttel dolgoznak a népnevelők Ti- szavasváriban is. És a sajátos recept, melyet ki-ki maga ír meg a dolgozó paraszttal, bevált. A múlt héten hétfőn 17, kedden 27, csütörtökön 40, pénteken is 40 csalód lépett a szövetkezetekbe, s más napokon is hasonlóan. Most a hét elején az igazi' nagy mozgolódás első napján, hétfőn 164 aláírás szentesítette a népnevelők igyekezetét, Kint vannak Vasváriban a dobi, dadai parasztok is, fiatal és régebbi szövetkezeti tagok, és agitálnak. A BÜDI RÉSZEN hétfőn új szövetkezet is alakult, egyelőre Búzakalász néven. Az alapító tagok, B. Tóth Benedek, Za- jácz Imre és Orosz Károly húsz családot gyűjtöttek maguk köré. S a fészekrakás előtt már szárnyra is kelt a tervez- getés. Később jól jövedelmező állat-farmot akarnak, halastóra, rizstermelésre, öntözéses gazdálkodásra gondolnak. Nagy szerencséjük, hogy az új szövetkezet földje a Keleti főcsatorna mentén terül el. De míg ide eljutnak, sok taggal gyarapítják még a Búzakalászt. — Most jön a java, hátra van még a rokonság — mondja Orosz Károly, aki eddig hét rokonesaládot hozott be a Búzakalászba. A népes rokonság azonban tartogat számára néhány családot, hasonlóan a többi alapító tag is. — SÜT, MÉG NEHEZEBB a rokonsággal bánni. — feleli a kérdésre Károly bácsi. — Sokat kell hősködni, — így mondja, — míg engednek a huszonegyből, De engednek, s ez a fő. S bár ezer rnég a hogyan, a mi lesz velünk, de felfedezhető a határozott, józan hang, így csináljuk, ahogy vetjük az agyat, úgy alszunk. Orosz Károly még dicsekszik is egy kicsit: — Mit akartok, nekem már van vagy száz munkaegységem, pedig csak tegnap óta vagyok szövetkezeti ember. Jóváírják - a földembe vetett vetőmagot, trágyát, munkaerőt. Sokra fog az vágni... B. TÓTH BENEDEK halk- szavú ember, de annál szorgalmasabb. Ö kezdte a szervezést a oüdi részen. Komolyan hallgatta Károly bácsi évődését, es gondolatban már a szövetkezei telepe rajzolódott ki előtte, amiről a beszélgetés előtt volt szó. Mert lerakják az alapját rövidesen annak is, a lovaknak már nem fájhat a fejük, nekik készen áll az istálló, a tehenek, sertések sem maradnak búskomorságba, nemsokára összeköltöztetik őket. A hajdani tiszabüdi parasztok beváltják a munkásnépnevelők segítségével írt receptet. ' Páll G. Hogyan tovább? Gondolatok a munkaversenyről A pártkongresszusi munkaversenyről elmondhatjuk, hogy jól szervezték meg a vállalatok. Az eredmények kiválóak. A vállalatok általában teljesítették azokat a követelményeket, melyeket a párt márciusi határozata az ipar dolgozói elé feladatul kitűzött. A termelési tervek teljesítése terén, Síz önköltségcsökkentési tervek és termelékenységi tervek túlteljesítésében elértük a kitűzött célokat. De egyes vállalatok a túlteljesítésekhez magasabb létszámot, béralapot használtak fel, sok túlórát fizették ki. Ez a hiba megmutatja, hogy a vállalati igazgatók, a termelés vezetői nem következetesén tettek meg mindent a célkitűzések teljesítéséért. Az 1959. évi munkáról, a verseny eredményeiről csak a vállalati mérlegek elkészítése után kapunk pontos képet. A már rendelkezésünkre állő adatok alapján megállapíthatják, hegy • a vállalatok nagy többsége túlteljesítette kongresszusi vállalását. A Malomipari Vállalat a 7 millió forintos vállalást ennek az összegnek kétszeresére teljesítette: Hasonló eredményt ért még el a Nyomdaipari Vállalat, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, a Tejipari Vállalat és a 6. sz. Mélyépítő Vállalat. Kiváló eredménnyel büszkélkedhet az Alkaloida Vegyészeti Gyár és a Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat is. A jó versenyeredmények eléréséhez hozzájárult a dolgozók lelkesedése, versenykedve, és az, hogy a vállalatoknál a versenyt jól előkészítették. A gazdasági vezetők konkrétan meghatározták a feladatúkat, a dolgozókkal együtt készítették el a vállalást, és biztosították a verseny folyamatosságát, a verseny nyilvánosságát. A pártszervezetek politikai nevelő munkával segítettek s az üzemi szakszervezeti bizottságok mozgósították a dolgozókat a versenyre, szervezték a felajánlásokat. A verseny vezérkara rendszeresen törődött az akadályok elhárításával, az eredmények értékelésével, az élenjárók népszerűsítésével. Bebizonyosodott, hogy a verseny sikerei a jó szervező és irányító munkán nyugszanak. A dolgozók meggyőződtek a kongresszusi versenyben arról, hogy a verseny nekik személy szerint és a vállalatnak, az országnak egyaránt hasznos. A szocializmus építését gyorsítjuk vele. E felismerés is hozzájárult ahhoz, hogy a vállalatoknál már a múlt év végén elhatározták a dolgozók a verseny továbbfolytatását. Bejelentették szándékukat: folytatni akarják a versenyt hazán* felszabadulásának. 15. évfordulója tiszteletére. De a vállalati igazgatók, a szakszervezeti titkárok és párttitkár elvtársak még nem értek rá újra megszervezni a versenyt, kitűzni a verseny folytatásának céljait. Arra hivatkoznak,: hogy mostanában alig vannak az üzemben, a falvakban segítenek a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Szép ez az áldozatvállalásuk, de hibát követtek el, amikor a vállalatnál maguk helyett nem állítottak)' be helyettest. Gazdátlanul hagyták a munkaversenyt. Nem elég a dolgozók versenyezni akarása! A feltételeket is biztosítani kell hozzá. Ezt a mulasztást, a verseny újraszervezését sürgősen pótolni kell. Ki kell tűzni azokat a feladatokat, amikre a versenyválla- lásokat a szakszervezeti bizalmiak és műszaki dolgozók szervezzék. ' Nagyon sok múlik a tervismertető értekezlet jó megszervezésén, a jó beszámolón és a felajánlásokra való mozgósításon. Ha a beszámoló konkrét, a tervismertetés részletes, megmutatja a nehézségeket,' kitűzi a megvalósítandó magasabb célokat, akkor a dolgozók megértik azt és felajánlásuk is konkrét lesz, vállalkozni fognak a munkák nehezére. A párt Központi Vezetősége januári ülésén felhívta az ipar dolgozóinak figyelmét arra* hogy a termelési terv túlteljesítéséért elsősorban az alapanyagokat gyártó iparágakba» versenyezzenek. A közszükségleti fogyasztási cikkeket gyártó vállalatoknál csak abban az esetben, , ha a túlteljesítést megtakarított anyagokból biztosítják. Arra is felhívta a figyelmet pártunk vezérkara, hogy a versenyszervezésben nagyobb gondot kell fordítani a termelékenység növelésére. El szeretnénk érni 1960-ban a termelékenységi terv 5,2 száza-, lékos túlteljesítését. Versenyezzenek általában minden vállalatnál az önköltségcsökkentésért és a minőség további javításáért. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével szervezzék a vállalatoknál a munkaversenyt. E feladatban minden nap mulasztás sok veszteséget jelent. A versenymozgalomtól nem választható külön a szocialista munkabrigádokkal való törődés. Azok a dolgozók, akik elhatározták, hogy megszerzik ezt a kitüntető címet, nemcsak termelési feladatokban akarnak élenjárni. a tervteljesítésben kitűnni, hanem szakmai és politikai továbbképzésre, a gyengébbek tanítására, felkarolására is vállalkoztak. A verseny élharcosai, a szocialista embertípus kialakításának önkéntes úttörői ezek. Szükség van arra, hogy e brigádokat megkülönböztetett gonddal segítsék. A támogatás ne csak a termelési jellegű vállalások teljesítésére vonatkozzék, hanem a szakmai ég politikai továbbképzés biztosítására, a munkamódszer-átadás szervezésére és segítésére is. Amikor a verseny továbbfolytatását megbeszélik a vállalatoknál, vonják be ezeket a brigádokat is és beszéljék meg együtt a problémákat. Igyekezzenek elérni a vállalati igazgató elvtársak, szakszervezeti titárok, párttitkár elvtársak, hogy ezek a brigádok a termelés, a verseny hajtó motorjaivá váljanak, s a többi dolgozó előtt vonzó példaképek legyenek. KOPKA JÁNOS: rózsák orsz VI. A „/erpdísc“ alkonya Feredzse... Mennyi titok és mennyi bűbáj! Mennyi álromantika és szép szavakba szedett nyomorúság. Az úri világ írói sohasem mulasztották el keleti útirajzaikban, mint utolérhetetlen szépséget, emlegetni a véletlenül fel- lebbenő fátylat. És az európai nő sohasem tudná megérteni, milyen társadalmi helyztet teremtett a feredzse, ez az arceltakaró fátyol a keleti lányoknak és asszonyoknak. Én is csak Cselebievóban értettem meg, ebben a török-lakta bulgáriai faluban, mit is jelentett tulajdonképpen ez a titokzatos szó. A bolgár Hazafias Arcvonal községi elnöke fogadott azzal, hogy ha egy hónappal előbb látom meg falujukat, még látom, miként éltek itt a nők a fátylak árnyékában. Dél-Bulgáriában többszázezer török él, s a fátyolozott arcú nők mindeddig érdekes kontrasztjai voltak annak a hatalmas, ugrásszerű fejlődésnek, amivel ott lépten-nyomon találkozik az ember. Azt mondtam, érdekes... Pedig de nyomasztó súllyal tudott nehezedni a köny- nyű fátyol a török asszonyokra, akiknek ezer év hagyta itt sze- rencsétlen örökét, mely számukra egyáltalán nem volt a mesebeli Kelet romantikája. Hogy mi volt? Az asszony: vagyon. Az asszony: érték, akár az igavonó jószág. Az asszony jó volt arra, hogy látástól — vakulásig dolgozzon, hogy gyermeket szül-' jön, de annyi joga sem volt, hogy férjén kívül más is lássa arcát. Azt hiszem, nagyon nehéz munka megtörni ezer esztendő jegét. Bulgáriában sikerült. Idézzük vissza röviden a csele- bievói forradalmat. Nagygyűlést hívott össze a községben a Hazafias Arcvonal. A szónok maga is török, a szervezet helyi elnöke, kommunista. A sanyarú múltról, a török nő megalázottságáról szólt és arról, hegy nem fér ez össze a mai élettel. A gyűlés hallgatósága — asz- szonyck is néma csendben szorongtak helyükön. És a szónok kimondta az elszánt igent: „Az én feleségem elsőnek veszi le a fátylat!” Dermettség, majd halk moraj közepette nézte mindenki’ az aszszonyt, aki levette a fátylat. Szép arca büszkén nézett körül, gyufát kért aztán férjétől és meggyújtotta a terem padlóján a feredzsét, amely gyors lánggal égett. így omlott össze ezer esztendő átka Cselebievóban...» Az asszonyt követték mind a többiek. A tanár, akit a megyei nőtanács küldött a városból, hogy segítsen beszédével a gyűlés szónokának, csak nézett, szinte nem hitt a szemének. De azért elmondta, amit akart. két hét sem telt el, már ők járták a töröklakta falvakat, s magyarázták: legyenek olyanok, mint a bolgár asszonyok. A falvakat városi asszonyokból álló csoportok járták, s csupán egy török falu asszonyainak három nap alatt száznyolcvan női ruhát varrtak. — Sok ilyen brigádunk volt kint akkoriban a nemzetiségi falvakban — mondják a megyei vezetők. — Előadássorozatokat tartottunk a helyes öltözködésről, a női egyenjogúságról, a nő sze— A török asszonyok szépek. Nincs szükség rá, hogy fátyol takarja arcukat. És az asszonyok ugyanolyan emberek, mint a férfiak. nem másodrendűek ők nálunk, amit munkájukkal is bebizonyító bak. Mától . c:.dve som- mi sem akadályozza, hogy a bolgár nőkkel egy vonalban haladjanak a jólét, a szocializmus felé. répáról a családban, s mindenütt tömve volt a művelődési ház. Megmagyarázták azt is: nem szabad annyit dolgozni a nőnek, mint régen. És ennek nyomán vásároltok a bulgáriai törökök mezőgazdáié?,) termelőszövetkezetei mosógépeket — amelyeket közösen használnak —, építettek saját páküzemeket. bölcsődét és minden faluban állandójellegű óvodát. Ezek a szavak leírhatatlan hatást váltottak ki a gyűlésen. Nem hatottak frázisnak a szavak, mert szóról-szóra igazak voltak. A falugyűlés után a Burgasz városi és megyei tanács meghívta a cselebievói asszonyokat vendégül: nézzék meg a gyárakat, a tengeri kikötőt, a vendéglőket, a várost. A gyárak munkásai nagy szeretettel várták őket, ajándékokkal halmozták el a török asszonyokat, új ruhákat vettek mindannyiuknak. S ezután Cselebievo nyolcszáz és Bulgária mintegy százezer török nemzetiségű asszony^ ma boldog. A fátyollal egyszer, s mindenkorra elégett minden, ami gúzsbakö- tötte vágyaikat — szabadon szárnyalhatnak az álmok, amelyek biztos, hogy igen hamar valóra válnak. Hisz ők újfajta társadalomban élnek. A következő írás címe: A SZTAIjA PLAN-INA TETEJÉN. Mi van az autóbusz-pótkocsikkal? Lapunk január 26-i számában „Az autóbusz-járatokról” címmel cikket közöltünk. A nyíregyházi 53. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatója válaszolt rá: „Január 27-től ismét megindult a pótkocsis autóbusz Nyíregyháza—' Nagykálló viszonylatban. Dózsa- szőlő és Nyírtelek közlekedési problémái is megoldást nyernek* a Nagyszállás és Nyírtelek for- dulóhetyek megépítésével”. Ö már kémikus.
