Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-29 / 24. szám
Hogyan segíti a termelőszövetkezeteket a megyei üzemszervezési bizottság ? A fenti közérdekű kérdést a nemrég megalakult megyei üzemszrevezési bizottság vezetőségének tettük fel. S Terlanday Sándor, a Nyírségi Mezőgazda- sági Kutató Intézet igazgatója, a minisztérium által az üzem- szervezési bizottság mellé kijelölt szaktanácsadó, a következő felvilágosítást adta: — A termelőszövetkezetekben az üzemszervezéssel kapcsolatos feladatokat szakaszonként oldja meg az üzemszervezési bizottság. Az első és igen fontos teendő azoknak a kérdéseknek a tisztázása, amelyek a tavaszi vetések befejezéséig felmerülnek. Ez a megszilárdítás első lépése. — Maga a megyei üzemszervezési bizottság tizenhét tagból áll. így a feladatok valóra váltásánál feltétlenül a járási üzem- szervezőkre kell támaszkodnia. A bizottság kidolgozta az első szakasz programtervét — amelyben többek között a termelőszövetkezetek gépi- és fogaterejének, vetőmag, műtrágya, növényvédőszer, takarmanyellátottsági helyzetének felmérése szerepel — se prográmterv szerint végzik munkájukat a járási üzemszervezők. A felmérések után megállapíthatják a hiányosságokat, lépéseket javasolnak és tesznek a szövetkezetekben ezek megszüntetésére. Amennyiben a hiányosságok leküzdése a járási párt- és tanácsi erőket meghaladja úgy megyei segítséget kérhetnek. — Amikor az első feladattervet végrehajtották a járási üzemszervezők és jelentéseiket a megyei bizottsághoz juttatják, akkor ez birtokában lesz a megye termelőszövetkezetei üzem- szervezési helyzetének s ahol szükséges, hathatós szakmai irányító segítséget adhat. A megyei üzemszervezési bizottságnak, amellett, hogy a többi szakasz feladatterveit kidolgozza és azok végrehajtását a járási üzemszervezőknél, illetve a termelőszövetkezetekben ellenőrzi, konkrét szervezési feladata is van. A megyei üzemszervezési bizottság valamennyi tagja három-három termelőszövetkezetben maga oldja meg az üzemszervezés kérdéseit. Magam, mint a bizottság szak- tanácsadója azt vállaltam, hogy a részemre kijelölendő három termelőszövetkezet közül kettőben a teljesen gépesített nagyüzemi gazdaság üzemszervezési feladatait dolgozom ki. — A megyei bizottság tagjai által kidolgozott üzemszervezési formák az adott körzetekben például szolgálnak majd a többi termelőszövetkezetek részére — fejezte be tájékoztatását Terlanday Sándor. KOPKA JÁNOS: rázlak anzdífábaa V, .4 bolgár Riviéra Építőanyagokkal megrakott teherautók, áramvonalas személygépkocsik és öszvérvontatta, sző- löoltványt szállító szekerek színes forgataga marad mögöttünk. A „Volga” vezetője biztoskezű ember, s a százhúsz kilométeres sebesség nem ritka ezen a vidéken. Kocsink kicsiny falu — Csimovo — közepén suhan, sétáló lányok integetnek nevetve a cserepes és emeletes házak közül, aztán már geti gyorsan az építés és alkotás eddigi történetét. így tudom meg, hogy tíz hónappal ezelőtt itt, ahol most járunk, csak sárga homok volt, ma korszerű épületek és az út két oldalán gyönyörű díszfák teszik élővé, hangulatossá és üdítővé a tájat. A „Fürdőző nő” szobra szép és megnyerő, mint minden épülő ebben az egykori sivatagban. Kellemes park, paA bolgár építőművészét iciueke: a z egyik tengerparti száüada hosszú kilométereken át nem látni mást, csak szőlőt. Az út később a tengerparthoz simul, itt meg a düné, mint a Szahara sárgállik finom barázdáival. Ultramodern üvegfalú építmény előtt állunk meg, a gépkocsivezető szól, hogy néhány percre fáradjunk be. Belül kényelmes fotelek, hatalmas pálmafák, neonvilágítás rejtett megoldással és piciny szökőkút kábítja el az idegent. A Wurlitzer andalító néger dallal fogad, s nem tudom, hol is vagyok tulajdonképpen — bárban-e, vagy modern útszéli fogadóban? Rövidesen kiderül, hogy benzinállomás előtt álltunk meg, s a helyiség az utasok váróterme, amíg a gépkocsi tankol. Olyan jóleső ez a figyelmesség. Indulunk tovább Nesszebár felé. Messziről vonja magára a figyelmet az Aranypart, a bolgár Riviera. Nádja — vezetéknevére már nem emlékszem — jó idegenvezetőnek bizonyul. Ismeri ezt az épülő nyaralótelepet, csaknem úgy, mint a tenyerét, s perdok, nagykörúti világítás, zene ebben a készülő városban. Érdekes, hogy míg néhány hónapja csak háromezer fürdővendéget tudtak befogadni egyszerre a napsugárparti szállodák, május elsejére már újabbak épülnek és hatezer vendég jöhet üdülni, önfeledten kacagni, lubickolni u Napsugár-; ara a. Mihail Angelov, az építések ve- • zetője. Mint a bolgár emberek általában: fekete, alacsony, zömök. Gyorsbeszédű, szives és ha ! munkájáról kérdezik nincs nála jobb alany az interjú kísz.téshez. Elmondja, hogy a szállodaépületek, de az üdülőkombinát valamennyi épületkelléke Nikolov bolgár tervezőmérnök munkáját dicséri. A tervezés és az építkezés igen gyors, olcsó és ami ugyancsak dicsérendő: a célnak legmegfelelőbb. A reklám önmagában nem elég — mondja — a bolgár, de talán még inkább a sok idegen országbeli vendégnek másra is szüksége van. Az elmúlt évben például harmincezren fordultak meg a szállókban. Ha ■ nem ne a legnagyobb kényelemmel^ berendezve minden szoba — az idén hiába várnánk vissza őket... A bolgárok nemcsak szívélyes vendégfogadók, hanem jó üzletemberek is. Ez jutott eszembe, amikor ezt az óriási méretű építkezést láttam, mikor megmutatták a tizennégyemeletes szálloda munkálatait, amelyet szintén nemrégen kezdtek el, de az új idényre befejeznek. Májusban már jönnek az első „fecskék”, hogy kövessék őket a többiek: hatvanezer angol, szovjet, svéd, cseh, francia, német, lengyel; és természetesen magyar strandoló örülhet a tenger? mellett a nagy teniszpályának, nyári színháznak, a sportpalotának, a négyemeletes áruháznak, a mesés éttermeknek — egyszóval mindannak, ami kellemes és maradandó emléket hagy. Siófokhoz lehet hasonlítani a bolgár Riviérát, de azt hiszem, hogy nemcsak a mi fürdővárosaink maradnak el mögötte kényelemben és korszerűségben, hanem a francia és olasz tengerparti üdülők is. A nyugati lapok hatalmas betűkkel reklámoznák ezt a várost: „Kétszobás. Egy étterem me éjen szép bejárata. fürdőszobás penziók, stílbútorok, kilátás a tengerre — és mindez napi huszonnyolc leváért. (negyvennyolc forint.) A bolgárok szerényebb m reklámoznak, annál többet nyújtanak a vendégnek. Látják ezt a nyugatiak is, s ez az oka, hogy egyre inkább vonzza még a franciákat és az olaszokat is a bolgár Riv.era, mint a sajátjuk. A következő írás címe: „A FEREDZSE ALKONYA'. Hat büszke és boldog* embee Palicz János postás kézbesítő brigádja sorakozott a fényképezőgép elé. Az I. számú postahivatal dolgozói ünnepi termelési értekezleten szavazták meg nekik a „szocialista kézbesítőbrigád” címet. Elől áll a brigádvezető (balszélen), aki a Széchenyi utca és a Zsdánov utca közötti lakónegyedben viszi a családoknak, hivataloknak a leveleket, hírlapokat. Mellette áll Csorna Miklós, aki a Dózsa György utca és Kossuth utca közötti utcákat járja postai küldeményekkel. Salamon András sok emeletet bejár naponta, hisz az ő körzete a Csemege-áruháztól a Rákóczi utca, az Irodaház, a Búza tér, a Tisztviselő-telep, a Holló utca és Dob utca. Fenyvesvölgyi Józseftől az Oszoló, Sarkantyú és Sóstói úton kérdezik naponta, hogy „postás bácsi, van levél?” S a sor végén álló Tóth Miklós a Vasvári Pál utcán és a Himcsben gyalogol sok kilométert naponta, mire a leveleket, hírlapokat kikézbesiti. A brigád mindegyik tagja átlag 300 levelet és 400 hírlapot kézesít ki naponta. Nagy munkában van a brigád korán reggel. Szortírozzák a leveleket. Január 27-ike óta a brigád munkaasztalán áll a „Szocialista kézbesítőbrigád” feliratú vándorzászló. Büszkén és boldogan mondták a brigád tagjai, hogy vigyázni fognak rá és méltók maradnak a büszkeséget és boldogságot * okozó kitüntetésre. (Hammel József felvételei.) A* AlíUV .«segített a fuvarosproblémán Olvastuk a Keletmagyarorszag január 16-án megjelent számában a „Fuvaros gondok a i ÜZÉP-telepen” című cikket. A problérpa megoldására vállalatunk a TÜZÉP-telepről történő szállítások elvégzésére egy darab két tonnás tehertaxit és egy három és féltonnás tehergépkocsit biztosított rakodóval. Ha a fuvarigények nagyobb mértékben jelentkeznek, úgy további fuvareszközöket küldünk a TÜZÉP-telepre. Hekviann György igazgató ívem illik Nyíregyházához! ♦ Minden nyíregyházi szívet me♦ lengeti egy kicsit az a pillanat, J amikor este felgyúlnak a város 1 fényei. A csillogó, egyre több 2 ijeonfény olyan széppé varázsolja 2 az utcákat, tereket... Z Egyszóval, szép Nyíregyháza! 2 De jelenleg piszkosak az utcák, | r agyon piszkosak! A gyalogjárók ♦ és az úttestek egyaránt. És ez ♦ annyira nem szép. Ha az úttesten 1 elhalad egy gépkocsi, a járókelők í bizony olyan pocsolyás fröccsöt J kaphatnak a nyakukba, amelytől { azonnal szé if oszlik a neoníények2 keltette illúzió. Nem ok nélkül 2 akarunk kötözködni. de vannak 2 olyan' utcák, útkereszteződések, ♦ ahol nyugodtan lehetne rendsze♦ resíteni valami praktikus vizijár- | művet ahhoz, hogy a gyalogosok j száraz lábbal tudják megúszni az X átkelést. ♦ a hirtelen enyhére fordult idő 2 eltüntette — szinte egyik napról 2 a másikra — a nagymennyiségű havat, s ez okozza a helyenkénti kisebb, nagyobb „árvizet”. Ezt tudjuk, csak azt nem tudjuk, hogy a városi tanács, vagy az illetékesek, akikhez ez a kérdés tartozik, miért nem gondoskodtak idejében a hótömeg eltakarításáról? A Városgazdálkodási Vállalatnál összesen harminc- nyolc ember — nagyobbrészt csökkent munkaképességűek — végzi ezt a munkát a város egész területén. Ez bizony kevés, s ezek az emberek, ha megfeszülnek, sem tudják megfelelően elvégezni munkájukat. Valamilyen megoldást kellett volna találniuk az illetékeseknek, hogy megelőzzék ezt a pocsolyás, „sáros állapotot”. Annál is inkább, mert szinte minden nyíregyházi kifogásolja, hogy így elcsúnyult a város, s szeretné, ha minél hamarabb eltűnne a pocsolya, s ismét széppé válna Nyíregyháza.
