Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-28 / 23. szám

Felszólalások a MEDOSZ küldöttértekezletén Amint arról már hírt adtunk, a MEDOSZ megyei bizottsága ked­den tartotta megyei küldöttérte­kezletét. Babolcsi Pál elvtárs már ismertetett beszámolójához töb­ben hozzászóltak. Nagy Sándor, a Balkányi Álla­mi Gazdaság küldötte röviden ismertette az ellenforradalom óta eltelt időben végzett gazdasági és szakszervezeti munkát, értékelte az elért eredményeket. A munka­versenyről szólva elmondotta, hogy vállalásukat mintegy 800 ezer forinttal túlteljesítették. Áldott István, a gépállomások megyei igazgatója főleg a mező- gazdaság szocialista átszervezésé­vel kapcsolatos új feladatokról, a munka jobb megszervezéséről, a munkafegyelem megszilárdításá­ról beszélt. Elmondotta, hogy jelenleg körülbelül 1100 trak­toros van a megyében, de ősszel legalább 2200—2300 kell. Nagyon fontos feladatként em­lítette azt, hogy a jövőben minden új szakmunkás mellé egy régi, gyakorlott embert kell áliítani. Ezenkívül még szélesebb ala­pokra kell helyezni a jelenleg is folyó oktató munkát. Gyakori eset, hogy az idősebbek nem szí­vesen adják át tapasztalataikat, munkamódszereiket a fiatalok­nak. Javaslja, hogy a gépállomások szakemberei­nek, szerelőinek, traktorosai­nak rendezzenek bemutatókat különböző mezőgazdasági gép­gyártó vállalatoknál. Feltétlenül gyarapítaná ez szak­mai ismereteiket, tapasztalataikat. A balesetek okait elemezve, felhívta a figyelmet a meg­növekedett közúti forgalom­ra; — Sokkal több jármű köz­lekedik ma, mint akár egy-két évvel ezelőtt és még többel kell számolnunk a közeljövőben, ami fokozottabb figyelmet és óvatos­ságot igényel. A balesetek legfőbb okát azonban az iszákosságban látja. Ennek elbírálásánál sokkal nagyobb szigort kér a vezetők­től. Küldjék el elvonókúrára a „rászorulókat” és ha semmi sem használ, ne vonakodjanak az el­bocsátástól. Hovánszki Járos, a Nyírlugosi Állami Gazdaság küldötte a tö­megek megnyeréséről és a szak- szervezetbe való bevonásukról, aktivizálásukról szólt. Hangsú­lyozta, hogy Jó értekezletünk volt BÁLINT JÓZSEF ÜZEMI TUDÓSÍTÓNK ÍRJA: Üzemi tanácsülést tartottunk a Malomipari Vállalatnál. A 25 tagú üzemi tanácsból négyen marad­tak távol igazoltan, a többiek pon­tosan eljöttek. Molnár Béla igaz­gatóhelyettes számolt be a válla­lat 1959. évi munkájáról, az eredményekről és az 1960. évi feladatokról. a baktalórántházi malmot pneu­matikussá alakítjuk át. Tavaly egy malomban, az idén már to­vábbi két malomban vezetjük be a lisztcsomagolást. Mindenütt megszigorítjuk a minőségi ellen­őrzést. Beszéltünk a felújítási munkákról, a beruházási keret felhasználásáról és a munkaver­seny továbbfolytatásáról. Meg­alakítottuk a munkaversennyel foglalkozó bizottságot és az újí­tási bizottságot. Elhatároztuk, hogy a legközelebbi üzemi tanács­ülésünkön döntünk majd a nyere­ségrészesedés szétosztásából, to­vábbá az igazgatói alap szociális és kulturális részének felhaszná­lásáról. a szakszervezeti aktívák tekintélyét is tovább keli növelni. El kell érni, hogy a szakszerve­zeti bizalmiak véleményét min­den fenios ügyben kérjék ki. Széles Elemér, a Nyíregyházi Erdőgazdaság küldötte a társa­dalmi bíróságok fontosságát hang­súlyozta, síkra szállt a társadalmi tulajdon fokozott védelméért. Ki­fejezést adott az erdészeti dolgo­zók alacsony átlagbér miatti sé­relmének. Varga János elvtárs, a MEDOSZ titkára szélesebb alapokon foglal­kozott a mezőgazdásági termelés­sel és a vele összefüggő szak- szervezeti tevékenységgel. A nagyüzemi gazdálkodásra való fokozott ütemű áttérés fokozza a MEDOSZ felelőssé­gét és feladatát is. A tsz-be való belépéssel még nem valósul .meg a nagyüzemi gazdál­kodás és ami legalább ilyen fon­tos, a belépők nem válnak egy aláírással egyik napról a másikra közösségi emberekké és itt vár az aktívákra nagyon lényeges nevelő munka. Állandóan segítenünk kell a termelést, a termelékenység foko­zását. Természetesen nem a lét­szám fejlesztésével, hanem gépe­sítéssel, új technológiai, terme­lési eljárások, új növény- és állat­fajták bevezetésével. Nagyobb lendületet kell ad­nunk az újító mozgalomnak, hiszen az eddigi újítások is több millió forintot jelente­nek népgazdaságunknak. A munkaversennyel — mint ‘ a dolgozók állandóan növekvő akti­vitásával — foglalkozva javasolta, hogy szüntessék meg a versenyek idényjellegét, tartsanak azok egész évben folyamatosan. összegezve a felszólalásokban elhangzottakat. elmondhatjuk, hogy a felszólalók általában he­lyesen értékelték a szakszervezet eddigi munkáját, eredményeit, de nem hallgatták el a hibákat sem és ha a jövőben is ilyen őszintén feltárják a hiányosságokat, ha harcolnak azok ellen, ha az el­hangzott javaslatok valóraváltá- sáért megtesznek minden tőlük telhetőt, biztos, hogy a következő küldöttértekezleten még több ered­ményről és még kevesebb hibáról számolhatnak majd be. Az újítási mozgalom néhány elvi és gyakorlati problémája Iría: Ribóczi Pál, az SZMT újítási felelőse Az Élelmiszeripari Értesítő 1959. október 31-én megjelent számában utasítás van az újítá­sokról és találmányokról szóló 29-es számú kormányrendelet végrehajtásáról. Az élelmiszer­ipar dolgozói és újítói között igen nagy feltűnést keltett az utasításnak az a része, mely az újítás fogalmával foglalko­zik. Az X §. 4. pontjának má­sodik bekezdése, szó szerint ezt írja: „A munkaköri kötelessé­get minden esetben vizsgálni kell, ezért minden újítótól, aki nem a munkáltató vállalatnál nyújtja be újítását, meg kell kö­vetelni, hogy munkahelyét és beosztását a javaslaton tüntes­se fel. Az enélkül beküldött javaslatok szerzőjétől ezt pótló­lag be kell kérni.” A végrehajtási utasításnak ezt a részét többféleképpen ér­tik és magyarázzák. Tudomá­som szerint azzal általában egyetértenek, hogy munkaköri kötelesség szempontjából vizs­gálni kell a vállalat felettes szervének ezt a kérdést, de azt már nem értik, hogyan lehet nem a vállalathoz tartózó, és nem a vállalat felettes szetté­nél lévő dolgozó javaslatát mun­kaköri kötelesség szempontjából vizsgálni. Szerintem nem lebet munkaköri kötelessége egy, va­lamelyik vállalaton kívül álló, illetve más vállalathoz tartozó dolgozók javaslatát munkaköri kötelesség szempontjából vizs­gálni. Hogyan állapítja meg például a munkaköri kötelessé­get a dohányfermentáló válla­lat felettes szerve, ha a javas- , lattevő nem a vállalat dolgo­zója? Véleményem szerint, ha a dolgozó nem tartozik a válla­lat kötelékébe és nem a válla­lat felettes szervének ddlgozó- ja, abban az esetben javasla­tának elfogadását, újítását nem lehet munkaköri kötelességnek tekinteni. Ha úgy értelmeznénk, mint ahogy a végrehajtási uta­sítás ezt mereven kimondja, akkor a tapasztalatcsere és az újítási mozgalom e tekintetben csorbát szenvedne. Értekezleteken több esetben A nézeteltérések „kulisszatitkai" Vállalatunk 1959. évi" tervét 106,4 százalékra teljesítette. A tervteljesítésben a fehérgyarmati és a mándoki malom járt élen. Vállalatunknál a termelékenység 2,2 százalékkal növekedett, s ezen a téren a baktalórántházi, a kisvárdai, a mándoki, a mátészal­kai és mérki malom ért el jó eredményt. Szép az energiatakaré­kossági eredményünk is. Sokat javult a kongresszusi versenyben a munkafegyelem és a minőség. Tizennégy millió forint üzemi eredményt értünk el 1959-ben. Hasznos dolog volt az üzemi tanács előtt ismertetni az 1960. évi vállalati tervet. Jól fel fo­gunk készülni az üzemekben a termelési értekezletekre. Tud­juk, hogy a múlt évihez hasonló termelési tevékenység mellett az egy főre eső termelést 3,3 száza­lékkal kell növelni, s a költség­szintet 2,5 százalékkal kell csök­kenteni. Már az üzemi tanács­ülésen is beszéltünk műszaki fej­lesztési feladatokról. Terv szerint Ahány ember, annyi szokás. Az egyik előzékeny, a másik szerénytelen. Vannak nyugodt, megfontolt, türelmes, szót értő és kapkodó, ideges emberek. Azoncs dolgot másként lehet megvitatni az egyikkel, ismét másként a másikkal. Valaki megsértődik az enyhe figyel­meztetésért, mások köszö uttel fogadják, tudván: az igaz, jó­indulatú, egymást szerető fele­barátok idejében felhívják a mulasztásokra munkatársaik fi­gyelmét. Előfordulnak politikai okokból eredő ellentétek, va nak nézeteltérésekből adódó félreértések. Az előbbit nehéz egy-két beszélgetéssel megolda­ni, súlyos károkat okozhat, a. sértődöttségből szamazó óssze- zörrenéseket viszont rövid ide alatt, nagyobb magyarázkodó sok nélkül lehet orvosolni. Ahhoz viszont, hogy egy-egy ellentmondást, igaz, vagy vén sérelmet orvosolni lehessen, is­merni kell a nehézséget előidé­ző okokat. Csak úgy lehet meg­szüntetni a káros jelenségeket, ha idejében felismerjük azon kórokozóit. Legjobb azonban, ha az okokat ismerve megfelelő munkával megelőzzük a bajo­kat. Ez körültekintőbb, alapo­sabb munkát, emberismeretet követel. Tudni kell bánni a di­cséretért esdeklőkkel, azokkal, akik „keményebb” szóra hajlan­dók csr.k „megmozdulni". Min­denkit „legjobb oldaláról” cél­szerű megközelíteni. Egyik em­bert „tűzbe lehet vinni’ egy szép szóval, a másikat még csai; Szólásra sem lehet bírni ilymó- doh. \ an, aki becsületből, szor­galomból, kő telességtudaiboi hoz áldozatokat, másik anyu- gl osságtól, tör'.elésből, feltűnt :j mániából. Bármilyen formába: ' müveik'zik egy ember jelle­me, természete, viselkedése, ne.u le. _t Rö-.i. ti „i hozz. anélkül, hogy ne i mernénk kedvező és ká.c.s tulajdonsá­gai,. Cs..e:.ión, amikor M. A.-t csupán azért mentették fel be­osztásából. hogy helyébe egy másik asszonyt ju'tasanoK munkához, meg kellett volna alaposabban vizsgálni: megér­ti-e M. A,, hogy miért kell más munkát vállalnia? S mivel nem mérlegelték körültekintően a helyzetet, nem kerestek elfo­gadható megoldást, lehetőséget, balul sült el a dolog. Nézetel­térést okozott a párton belül, ügyet csináltak belőle a pár- tonkívüHek, haragot vettek egyébként régi ismerősök, elv­társak. Sók helyen még most sem akarják tudomásul venni, hogy parti, sz őségen kívül bármilyen funkciót betölthetnek pártonkí- vülisk is. Ha szükség van egy szövetkezeti felvásárlóra, az esetek többségében csak párt­tagokkal kívánják betölteni az ilyen munkahelyeket. Ez az irányzat kapzsiságot szül, ön­zésre serkent, rosszul hat a < ártonkívüiiekre. Szamosangya- losról levelet küldtek a járás! pártbizottsághoz. Kifogásolták, hogy pártcnkívülieket válasz­tottak a termelőszövetkezet ve- zetcségébs1 Kcmlódtótfaluban, bár pártonkívüli dolgozók s megfelelően betöltötték volna az italboltvezetőí tisztséget, a felvetődik az a kérdés, hogy az újítások díjazását 2—10 százalé­kig úgy kell értelmezni, hogy ebben az összegben már benne szerepel az esetleges közremű­ködői díj is. Ez a felfogás így nem helyes. A 2—10 százalék! újítási díj, mely az újító ás a megvalósító szerv közös meg­egyezése alapján jön létre, nem foglalhat magában semmit az újítási díjon kívül. Amennyi­ben a 10 százalékban állapod­nak meg, ennyit kell kifizetni az újítónak! A közreműködői díj az újítási költségekbe úgy számít bele, mint bevezetési költség, kísérletezésre fordított költség, propagandára fordított költség, de az újítási díjból azt levonni nem lehet, az újítási díj terhére elszámolni nem szabad. Az egyszemélyi elbírálók a munkaköri kötelesség kérdését legtöbb esetben összezavarják, illetve összetévesztik a munka­körrel. A munkakör fogakna nem azonos a munkaköri kö­telességgel. Elsősorban saját munkaterületén újítson min­denki. Ha javaslata országos, vagy iparági viszonylatban új, azt munkaköri kötelességek kö­zé tartozónak minősíteni nem szabad. Ha az újító olyat újít, ami a korábbi gyakorlattól el­térő eljárást jelent, s a nép­gazdaság számára pénzben ki­fejezhető eredményeket hoz, nem tartozik munkaköri köte­lességek közé. Ha például egy gép karbantartása közben a la­katos újít, a kapott utasítástól eltérően jobban, megtakarítás­sal tudja feladatát megoldani, ezt semmiképp nem lehet úgy bírálni, mint munkaköri köte­lességet. Márpedig nagyon sok olyan példa van megyénk vál­lalatainál, amikor az ilyen újí­tási javaslatokra rámondják, hogy munkaköri kötelesség. Ezeket szükségesnek tartottam újságban is közölni, s kérem az újítási előadókat, újítókat, egy­személyi elbírálókat, szóljanak hozzá cikkemhez és tisztázzuk ezeket a kérdéseket. leváltott vezető helyett ismét egy párttagot helyeztek oda az­zal, hogy „mégis csak illeté­kesebb tisztségek betöltésére, mint egy pártonkívüli”. Az ilyen esetek nem erősítik, él- lenkezőleg, gyengítik á párt és a tömegek közötti barátságot, nézeteltéréseket okoznak, hely­telen következtetéseket vonnaic le a pártról, a kommunisták­ról. Méhteleken az egyik elv­társ csalhatatlannak véli ön­magát. „Félvállról” beszél a dolgozókkal, fenyegetőzik a tsz-ben, kizárással ijeszgeti az általa védtelennek vélt özve­gyeket, új belépőket. Könnyen hazaküldik a szövetkezet egyes tagjait, mondván: „nagy szá­juk van”. Megfeledkeznek ar­ról. hogy minden tsz-t,agnak joga, és kötelessége beleszólni a közös munkájába, irányítá­sába. Még akkor is, ha elgon­dolásaik nem a legjobbak. Ha tévednek, azért vezetők a veze­tők, hogy segítsenek kijavítani a botlásokat. Az ilyen „csalha­tatlanok” többet ártanak, mint használnak. Viselkedésük sok becsületes dolgozót tart vissza a párthoz való közeledéstől, ké­pessége kibontakoztatásától. S ha egy dolgozó, sértődöttsége miatt nem azt adja, amit egyébként nyújthatna, ezzel nemcsak önmagát, munkahe­2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents