Kelet-Magyarország, 1960. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

Száműzik az „I. számú közellenséget"

h Kisvár«lai Sütőipari Vállalattól

llojjy lehetne Nyíregyházán kétezer munkást foglalkoztató ruhagyárat létesíteni

és újabb száz lakáshoz jutni?

Találóan első számú közellenségnek szokás nevezni a bizalmatlanságot. A gyanakvás, a bizalmatlanság olyan, mint az egészséges fát alattomosan őrlő szú. Nagyon kártékonnyá válik ez a munkahelyen, különösen ha vezető beosztású dolgozónál kap lábra. Legtöbb esetben a munkaerkölcs, s ennek folytán a munka pontos végzése szorul háttérbe. Sajnos, ez történt a Kisvárdai Sütőipari Vállalatnál in. Nem értik meg egymást a párt- és gazdasági vezetők, egészségtelen viták uralják a hangulatot és az eredmény: laza a munkafegyelem romlik a sütemények minősége, a kevésnél is kevesebb kerül a fogyasztók asztalára.

Ezt mutatja a bizalmatlanság görbéje. Mögötte a szóváltások, elemi erővel kitörő indulatok, a „másik” hibáztatása húzódik meg. Legutóbb a községi párt- bizottság is beleavatkozott a dologba, fel akarva számolni az egészségtelen állapotot. Megjegyzendő, legfőbb ideje, hogy hozzányúltak a kényes kérdések kibogozásához és tiszta vizet öntöttek a pohárba. Egy közel negyven munkást foglalkoztató vállalatnál, ahol naponta sokezer kritikus elé kerül munkájuk, a kenyér, a péksütemény, aligha tűrhető az említett tűrhetetlen állapot. Ezért hívta megbeszélésre a kenyérgyéri kommunista vezetőket és a pártonkívüli gazdasági vezetőket, valamint a pártcsoport tagjait Czimbalmos elvtárs, a kisvárdai községi párt- a lapszervezet titkára. A megbeszélés nyílt és őszinte volt, mindenki* a fejére olvasta a

másiknál látott hibát. Sajnos, azonban nem voltak elég Önkritikusak egyes elvtársak. Még mindig saját igazukat bizonygatták és nem keresték szenvedélyesen saját botlásaik tanulságait és a jövőben kialakítható kapcsolatokat. Ennek ellenére, mégis jónak bizonyult az elvtársi beszélgetés, melyben a vállalat vezetője. a műszaki felélés, a főkönyvelő, a pártcsoport vezetője, az egyik üzemvezető és Czimbalmos elvtárs vettek részt.

Tanulságokat szolgáltat a megbeszélés valamennyi részvevőnek. sőt azoknak is, akik nem voltak jelen, vagy közelről nem érdekelték az ügyben. Alapvető tanulság, hogy a pártszervezet, illetve pártcsoport tagjainák és a gazdasági vezetőknek egymás iránti bizalmatlansága mindig kizárja, hogy jól menjenek a dolgok a vállalatnál. Helyesen összegezte a tanulságokat Czimbamos elv- társ, sorra mindenkinek megmondta erényeit, hibáit és teendőit. Megjegyezte: a kommunista igazgató határozottabban fogja össze a körülötte dolgozókat, és soha ne vélekedjen egy dologról másképp az egyik elvtárs előtt és másképp a másik előtt. Datikó István elvtárs pártcsoport-vezető jó munkás. Hibája: nyers a modora, s neki azon is javítania kell, hogy ' problémáját né a dolgozók előtt teregesse ki véleményével fűszerezve, hanem tisztázza a gazdasági vezetőiekéi; és miután közös megállapodásra jutottak, ezt az álláspontot képviselje, mind a maga, mind a pártcsoport nevében. Hiba, hogy a vállalat vezetői néha átnyúlnak az üzemvezető, Danke Károly feje felett, nem beszélik meg mindig elég alaposan a dolgokat. Dankó üzemvezető elvtárs több megértést, segítséget vár. Az eset tanulságai közé sorolandó még az is, hogy a nézeteltéréseket, legyenek azok személyes jellegűek, vagy a pártcsoport ügyei, ne széliében, hosszában, egészségtelen viták közepette tárgyalják a vállalatnál, hanem megfelelő pártszerű keretek között, és amit határoznak, ahhoz tartsák magukat mindnyájan.

A külső szemlélőnek is nyújt némi tanulságot a kisvárdai eset. Rávilágít, mennyire lényeges a gazdasági vezetők, és a pártszervezetek közötti jo viszony, melynek alakulása a felsőbb szervek részéről komoly figyelmet kíván. Kisvárdán, még az a teendő, aki elmulasztotta. sürgősen végezzen önvizsgálatot, nagyobb megértéssel és bizalommal közeledjen a másik elvtárs felé. Az építő viták ezután is szükségesek, s utána beszéljenek. Nem lenne célszerűtlen az eset után később visszatérni az illetékes pártszerveknek, s megvizsgálni, használt-e a jó tanács a kenyérgyáriaknak. Közismert dolog, minden tanács annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Márpedig a kisvárdai járásban is szeretik az emberek a 3° kenyeret, a jó és elegendő süteményt. s ehhez sok köze van annak, hogyan alakul a helyzet, sikerül-e száműzni az első számú közellenséget: a bizalmatlanságot.

Páll G.

Régi, nagy problémája városunknak a lakáskérdés és az, hogyan tudnánk még több munkást foglalkoztatni az üzemekben. Megint került olyan lehetőség, ami mindkét problémában segítene.

A Guszev-lakótelepen működik jelenleg a budapesti ruházati gyár nyíregyházi telepe. 240 munkás dolgozik ott. Többségük lány és asszony. Az üzem jól dolgozik. Felettes szerve, a Ruhaipari Igazgatóság már korábban eltervezte, hogy a nyíregyházi telepet felfejlesztik önálló ruhagyárrá. Voltak is Nyíregyházán, de a város területén nem találtak megfelelő helyet a nagy gyárnak. Ezért a gyártelepítést más megyében végzik el.

Nemrég s nyíregyházi ruhaüzem vezetősége Budapesten járt az igazgatóságnál s ott hallották, hogy Ismét szó van a nyíregyházi üzem kétezres gyárrá fejlesztéséről. A Ruhaipari Igazgatóság tárgyal a HM-mel arról, hogy a nyíregyházi Guszev lakótelep mögötti „kisguszev” laktanyát adja át a H. M. részben a ruhagyár kialakításához, másrészt a városnak lakások kialakítására. A „kisguszev” épületei kis átalakítással kiválóan megfelelnének a ruhagyár céljainak s rövidesen kétezer munkás dolgozhatna ott. Ha így oldják meg a kérdést, abban az esetben azokat az épületeket, hol jelenleg működik a ruhaüzem, szintén át lehetne alakítani lakásoknak. A „kisguszev” területén még szabadon maradó épületekből !s legalább nyolcván lakást lehetne kialakítani.

A város vezetősége támogassa ezeket a törekvéseket. Rácz elvtárs, a nyíregyházi telep vezetője tárgyalást folytat felettes szervével arról, hogy amennyiben a „kisguszev” területén kap helyett a ruhagyár, úgy az új gyár építésére szánt összegből r> könnyűipari minisztérium juttasson a városnak új lakások építése céljára. így városunk lakás- és foglalkoztatási problémáival is előbbre jutnánk a megoldás felé.

Rhol „csemege“ a balsa fa és a japán papír

Új körök, edzőtábor, autómodellezés — az MHS modellezők tervében

Nagyobbak a feladatok, jobb a felkészülés

a nyomdaipari vállalatnál

Vasárnap délelőtt közel hatvan modellezésnek hódoló fiatal gyűlt össze a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei székházában. Ezen a napon került sor a modellező-klub taggyűlésére, melyen értékelték a múlt évi eredményeket és megbeszélték az idei esztendő feladatait. Hársfalvi Sándor klubvezető elégedetten állapította meg a beszámolóban; a modellező klub munkája sokat javult az 1959-es évben. Huszonhárom különböző versenyen vettek részt 370 versenyzővel, s ez háromszorosa a két évvel ezelőttinek. Szép helyezéseket hozott a múlt esztendő, a Debrecenben megrendezett észak-magyarországi zárttéri repülőmodell-ver- senyen egy első és két második helyezést hoztak el a szabolcsiak és megnyerték a csapatversenyt. A hajómodellező versenyen, melyet városunkban rendeztek, hat kategória közül négyet nyertek 'a szabolcsiak, és megszerezték a csapatverseny elsőségét. Az1 országos . vitorlázó modellversenyen Francois Cézár a Vasvári Pál Gimnázium diákja III helyezést ért el, a megye csapata pedig országosan a III. lett.

A rádión irányított hajómo- dellek versenyét Hársfalvi Sándor nyerte és két országos rekordot állított fel.

Az idei teendők között szerepel a taglétszám növelése, a modellezés különböző ágainak megkedveltetése a munkás fiatalokkal és a felnőttekkel. Komoly modellező-köröket akarnak létrehozni Nyíregyházán, az üzemekben a nagyobb vállalatoknál. Elméleti tanfolyamokat indítanak, közös edzéseket tartanak, a vidéken lakók részére külön tanfolyamot szerveznek a megye területén. Tavasszal „50

éves a magyar modellezés” címmel kiállítást nyitnak Nyíregyházán.

A megyei versenycsapatnak edzőtábort rendeznék be és híveket szereznek áz a,utómodellezésnek.

A nap eseménye volt a tervek, elgondolások megbeszélése mellett a kiváló modellező-körök és körvezetők, és egyénileg jó eredményt elért modellezők megju- talmazása. Emlékplakettet kapott a tornyospálcai, tiszaeszlári és csengeri modellező-kör, a legjobb körvezetők pedig modellező „csemegét” pehelykönnyű balsa fát, — a gépek építésére, — vitorlavásznat, és japán papírt.

Műszak után termelési értekezletre gyűltek össze a Szabolcs- Szatmár megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozói. Az igazgató alapos beszámolót tartett a vállalat

1959. évi munkájáról, örömmel hallották a dolgozók, hogy jól zárták az 1959-es évet:

tervüket túlteljesítették, a termelékenységet 16 százalékban növelték, sokat javítottak a minőségen. Egy havi fizetésnek megfelelő nyereség- részesedés üti majd a markukat a jó munkáért.

De a beszámoló nem hallgatta el a hibákat sem. Személy szerint bírált. A gépteremben nem kielégítő a műszaki szervezés, nincs biztosítva a folyamatos termelés,

mai anekdoták

A távoli kis szatmári faluban már beléptek vagy kétszázan a téeszbe, mikor híre futott, hogy az egyik dolgozó paraszt, nevezzük: K. Józsefnek, egyedül kötötte meg az utcában a „kereket”. Nem és nem írta ala a belépési nyilatkozatot. Egyik népnevelő kifordult tőle, a másik be. Egyik ismerőse megunta az „érvelést”, a másik újabb bizonyítékokat emlegetett. De Józsi bácsi nem engedett.

Szomszédai, ismerősei, rokonai már mind beléptek a téeszbe. Esteli tanyázásokon csak róla beszéltek, ö volt a „világ közepe”, Még büszke is volt rá Csak úgy feszített, ha a faluban akadt valami dolga. Nagyokat köszönt ismerőseinek. S mivel a népnevelők munkája többszöri beszélgetés után is eredménytelennek bizonyult, elhatározták, hogy többet nem is látogatják meg a középkorú gazdát. Ha kimaradt, hát legyen egyedül, kisparcellás az utcában.

Történt azonban, hogy a tanácsházára írás érkezett, amely szerint közhírré kívánták tétetni a következőket: jelentkezzeDobol a kisbíró

nek azok az egyénileg dolgozó parasztok, akik ebben az étben valamilyen szerződéses növényt kívánnak termelni. Nem sok dolga akadt a kisbirónak Mire megjött ez az írás, az al- végi utcában már csak Józsi bácsi volt az egyedüli magán gazda. De a törvény az törvény. Nem volt mit tenni, vállára akasztotta a kutyabőrt a kisbíró, s elindult az alvégre.

. Egész úton azon töprengett, érdemes-e megverni a dobot egy ember érdekében? Nem lenne-e könnyebb, ha egyszerűen bekopogna a gazdához és elmondaná, amit dobszóval kívántak tudomására hozni?!

Mivel azonban makacs ember Józsi bácsi, a kisbíró megállt szembe a kiskapuval és kegyetlenül verni kezdte a dobot. Csak-, úgy püfógött, még a szokottnál • is tovább ütötte. Egyszer csak megjelent Józsi bácsi.,

A kisbíró szembefordult vele. Kezében gyorsan pörgött a dobverő. Amaz közeledett a kiskapu felé. Mikor már csatc néhány lépés választotta el egymástól a kisbírót qs a gazdát, a kisbíró hangosan odaszólt Józsi bácsinak.

■— Magának verem! — s talán mondott volna még valamit. de akik kíváncsiságból körülállták a kisbírót, hangosan nevetni kezdtek.

— Nekemmmm? Ejnye, hogy az a... — mondott egy cifrát az öreg és mintha puskából lőtték volna ki, sarkonfordult gyors- léptekkel vissza sietett a lakásába.

— Hát mostmár így lesz ez

mindig? — morfondírozott, s

mire a kisbíró elkiabálta mon- dókáját a termeltetésről, Józsi bácsi nagykabátban ismét megjelent a kiskapuban.

A kisbiró mosolygott. Mintha ezt válaszolta volna: így,

ha maga is úgy akarja.

— Vajon hova siet Józsi bácsi? — kérdezgették egymástól a szomszédok nevetve.

De az csak ment. ment, meg sem állt a tanácsházig.

— Gyorsan adjanak egy belépési nyilatkozatot, mert ha még egyszer megáll a kisbíró a házam előtt és dobolni kezd, nem tóm’ mit teszek...

Nagy Tibor

sok a gépállás. Most is három gép áll. Ha ezek a hibák néni lennének, most az év elejéid nagyobb eredményekkel alapozhatnák meg az 1960-as év sikeréit. S a javulás ellenére baj Van még a minőséggel.

Arról beszéltek az értekezleten a beszámolót követően a felszólalók, hogy ki fogják javítani zeket a hibákat. A nagyobb terv teljesítéséhez jobban felkészülnek:

felülvizsgálják a műhelyekben a munkaszervezést, biztosítják a folyamatos termelést, s rendszeres gépápolással elkerülik a gépállásokat.

Az idősebb szakmunkásak megígérték, hogy még többet fognak foglalkozni a fiatalokkal, becsületes, kiválóan teljesítő nyomdaipari munkásokat nevelnek belőlük. Arról is beszéltek, hogy elkészítik az újítási feladattervet, és tovább folytatják a munkaversenyt. Tavaly a kongresszusi munkaversenyben egy-egy kiváló eredményükkel elnyerték a városi * pártbizottság vándorzászlaját. Büszkén hivatkoztak erre az értekezleten. A versenyt úgy fejlesztik tovább, hogy a műhelyekben brigádokat szerveznek s az élenjárók harcolnak a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért.

Ezen az értekezleten is tapasztalták a vállalat dolgozói, hogy érdemes becsületesen, jól dolgozni, élenjárni. Sokan tudták meg itt, hogy ezután magasabb órabért fognak kapni.

Tizenegy dolgozó kapott pénzjutalmat, 26 pedig tárgyjutalmat. Négyen vették át a „Kiváló dolgozó” oklevelet, amihez egy heti fizetésnek megfelelő pénz is jár.

Hatan kaptak a pártbizottságtól emléklapot a kongresszusi munkaversenyben elért jó eredményükért.

Ez az értekezlet is hozzájárult ahhoz, hogy az 1960. évi feladatokhoz jól felkészüljenek a vállalat dolgozói. Az eredmény különösen akkor fog megmutatkozni, ha az értekezleten elhangzottakat, a fogadalmakat és felajánlásokat megvalósítják;

2